1923
2006.10.06. 11:15
Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyl rzst cskolj rajtam, Szrnyû gynyrt a nagy vgyaknak. Harapj, harapj, vagy n haraplak.
Ha nem gytrsz, n meggytrlek, Csak szp jtk vagy, sszetrlek, Fnyt veszem nagy, szp szemednek. - nem tudom. Nagyon szeretlek.
gy kne srni s zg a vrem, Hiba minden lszemrem, Hiba minden. lbe kaplak: Harapj, harapj, vagy n haraplak!
1923. jan. 1.
1923. jan.
Dacos, vad erdõ sûrû nagy hajam. Mr meggytrte asszonyujj viharja, Forr szj baglya nha megzavarja. Alatta zg a gondolatfolyam.
Milyen mly medrû, nem tudom, de mly. Hitek szirtjt bs iszapjba mossa, Nagy homlokom a Vaskapu-szorossa, Hol rg utat vgott a szenvedly.
Zord partjn - cskhd szpen szkne itt, Melyen portyzni vg asszony-tatr megy - rk-zsibong, vijjog madrhegy: Stt gond rakja barna fszkeit.
Szivemben vgyhegylnc, jaj-krteres; Mg forr, flledt nyr vonaglik vlgyn S dermedt, havas cscsn "Ember"-t vltvn Egy õrlt llek mglykat keres!
1923. jan. 5.
messzi, messzi kt szp Asszonyok! Egy asszony s egy leny szivembe verten. Mig rtk tornz ifju, bszke lelkem, Vgyam kzttk gyvn kborog.
s jaj a Vgzet tkozott-konok, Duhaj mmort csihol stt szememben S ds, lelõ-nagy gyu vreremben rtk lihegnek megvlt borok.
A lny: Õs, termõ, naphaj mezõ, Az let vr szent mhben magokra S gy szl szava, mint hallgatag habokra Ha lgyan smul esti evezõ.
Az asszony: Vros, bûns elveszs, Rejtelmes s meleg homly, hol bongva Bg estert vgyak titka, tornya S forr polipp jul t a kz.
Kt tuls part. Kzttk gtem annyit S cskolja most is nagy szivem a Bor. Mint szp, tnõ nap bnata mikor Fradt folyn stten taranylik.
1923. jan. elejn
Bs fejetekbe ûzve jttem. Menykvek cvdtak flttem.
Lttam kt nagy szemet, bogrzt; A szp lenynak szltam pr szt.
Tn szltam nki. Meg sem bntam. n soha semmit meg nem bntam.
Nincs tartozsom: Mind ad volt, Mellyel a vilg szûken hdolt.
Abbl se maradt semmi msnap. S panasz se kell, azt adja msnak!
Hogy panaszkodtam nha mgis? Ht szennyes nha mg az g is!
tltem mr tizennyolc vet S lttam, mit r az emberlet.
Nem tarthat msok akaratja, n elmegyek, ha kedvem tartja.
Szeretsz? Ne menjek?... Vrre lestl, , knban gynyrkdõ testvr!
1923. jan. 8. / 1924. dec.
Istenem, adj kt megvakult szemet, Ims ajkat, ki trden emleget, Lelket, ki tudja, tenni brsz csodt S agyat, ki nlam sokkal ostobbb.
, rettentõ Isten, nagy vagy, ha vagy, Gytrtt testemmel br pokolnak adj, De msikat kldj - mlt-nagy kinom, De, Uram, tovbb n nem birom.
Kldj msikat, kinek meleg szavt Blcsõn susogjk boldog, szp anyk, Kirt a fld fklys rmre gyl S kinl hitvnyabb mg a pnzes r.
Ki nem gyûlln pnzhsgket, Ki nem bnn, hogy minden szv sket, Kit meg nem indit asszony s nyomor. S mosolyg arca ne legyen komor.
, vlts fl, Isten, vgre engemet S a pnz miatt jult nagy lelkemet, Szdlt idõd forr lehellett, Hideg hallsohajts fujja szt!
1923. jan. 9.
Anym, ki mr a messzi vgtelen vagy S nem gytrõdl, hogy nincs kenyr megint, Nem sppadsz el, ha szûks este int, Hogy kis rikkancs fiad vrbe jajgat.
Anym, ki mr a nma vgtelen vagy S bors szemed fiadra nem tekint, meg ne lsd az lom-kl Knt - Miatta zg e trt, betegre vert agy.
Anym, falatkenyrt sem r az let! De nagy hitem van s szp jvõnek lek: Ne orditson pnzrt gyerektorok
S tudjon zokogni anyja temetsn. S ne rgjon mg az Ember szenvedsn A Pnz.
1923. jan. 19.
Ki gyvn vrja a hallt, Magba zrja azt a fld, Midõn a szj lilra vlt S kt szeme rmletre trt.
Annak nem nyitja a titok Bord, nehz, nagy fggnyt, Csak aki btran llitott Elbe s bszkn tpi szt.
nagy, ki btran odallt, Hol bg a nma sejtelem S szolgjt hvja, a hallt, Alzattal ki megjelen.
Minden liliom illata Hûlõ, meleg szivn libeg. szent, ki btran, t, oda, Ifj llekkel halni megy!
1923. jan. 23. / 1924. dec.
Falvt megõrlt npe lerombol, Hzunk az nincs, fl fal, ha mi megmaradt, Gonosz Tl van s e kis csaldnak Tûze, Petõfi - az Eszme: hol van?
* * *
Petõfi Sndor, Tgedet nnepel A jajgat np s a sket Elnyoms, De nagy lelked tzt, az Eszmt, Cifra, hideg lobogs takarja.
, nnepelvn, mlyre temetnek el! Petõfi Sndor, mde azrt nyugodj: Az Eszme g az elnyomottak Bszke szivben rk dalodra.
s gni fog, mert nagy hitem jja meg: Vilgszabadsg! - gy ksznk, Vezr, S rmtelen tizennyolc vem Szent lobogja elõdbe hajlik.
1923. jan. 23.
Hiba gyl ki nagy szemedbe mglya, Cskos kn ajkamat hiba rgja S lelni vgys: tbbet akarok.
Husodba forrsg lohol lihegve, Ruhd letpve szllna mly egekbe S aztn? mi van mg? - Tbbet akarok!
Mint csecsemõ, kit gonosz, cda anyja Kemencre vetett, mely sszemarja, Vgyban vonagl szp szivem olyan.
gy szeretnk eggy lenni vled! Hogy folyna eggy vrem s a vred, Mint szlvsz ltn kt fradt folyam.
Egy lelknk lenne, mely nyugodtan lengne s semmislne t a vgtelenbe S betelt egy-test, mely tbb nem akar.
Kt bs lomvirg, mely egynek nyilhat. Mint eggy lesz a szellõ s az illat, Ha mr sunyt a rombol Vihar.
1923. jan. vgn
Ajkam hiba is haraptad, Lehmlik rla mr a bõr. S emlkemen se cskol ajkad, Csak gy piroslik messzirõl.
Csak gy piroslik messzirõl, mint Lmps stt mezõbe lenn, Hol mr nincsen nap s idõ sincs, Fltte nma vgtelen.
S a lmps zrt vegje koppan, Rszll nehny szp jbogr, Rszll, futos, lehull halottan: A lngra mind halott-sovr.
S a lmps g piros szinben, Fltte hûvs szl suhan, A Tvol szll a vren, ren s szvem megremeg busan.
Ajkad nekem csak gy piroslik, Mint messzi vgy fj sziven. Trt szne nem vakt, nem oszlik, Csak ring a bnat mlyiben.
1923. jan. vgn
Halkan hrg vgsõt a lmpa S a nagy hall apca-lnya, Stt kirlylny jõ szobmba.
Hideg szemt szemembe oltja, Csndet simt bs homlokomra, Nem rzi, gdre mily goromba.
Nem krdi, szrke- a vgyam, Nem nzi, mily kopott az gyam, Csak tlel a csndbe lgyan.
Pompt cskol szûz gondolatra s megcskolja, brmi gyatra. Rokkant gyereklelkem ringatja.
Stt haja szobmra bomlik S miken komorsg, kd borong itt, Most megszplnek cska holmik.
s n kibontanm a vrem, Ha hvna atyjhoz fehren: Vrlak, fiacskm, rgen, rgen.
Hiba vrom, hangja nincsen, Mely ama palotba intsen, Hol rg csggk titok-kilincsen.
Egy eszelõs reg motyog csak, Az essõ s mindentt kopogtat: Halottak vagytok, csf halottak.
1923. febr. 10.
1
Minek magunkat lassan lni? Nem jobb egyszerre megdglni? Mint rokkant lbbal tntorogva, Vizes, vak szemmel csillagokba, Rossz, messzi csillagokba nzni S rgi dicsõsget idzni, Idzni mind, mi õsi, don. Hogy htha mgiscsak megsznna Az risten valami mdon.
Minek magunkat lassan lni? Gonoszsg helyett bza nõl ki Az grõl fldbe hullt szivnkn; De igaz, nts, fttys msnak. Magyar, ksznj az elmulsnak, Nincs mit kereskedj mr e tjon, Akad legny, ki idelljon S sjt vgan fldbeszrja!
Mit nyszrgsz? nem akarsz halni? Hisz letnk gyiscsak talmi S nem is nagyon kell mr akarni, Akardik ez nlkled, Agyadban br gõ hodlyba zrt Riadt baromknt bõg a rmlet.
1923. febr. 15.
2
Bezrva okos õrltek kz, Szenvednk, mint az eldugott kenyr. Rab szveink rk szerelmese, A nagy vilg minket hiba hv! nagy vilg, csak rted ltnk eddig, Szguld, forr mnesek utn A barna fldek ml dobajt Szvnk terted dobogta tovbb s mozdonyaink szll dbrgse Feld lengeti most is lelkeinket! S a nyomorultak, õk, akik miatt Temetõnek is kicsi lett vilgunk, Mg õk biztatnak, hogy a pusztulst Hõs btorsggal s daccal kell kibirnunk! Ht lesz-e magyar, ha mi nem lesznk?
be kicsi az õ piszkos vgyuk! Alig ltszik, hogy fjdalmunkra csppent.
Sikoltani! Ha levegõtlen vihar a jajunk, Akkor is csak Sikoltani! Hogy minden bzatbla kiperegjen.
jaj, mi igazn tisztk vagyunk, Neknk nyisson ajtt a remnysg!
1924 vge
A srs nekem nem kenyerem. Az r megverte kushadt fajtm - Most nekiltok s n verem.
Taln az Ima sppad ajkn, Ha az vlts ott terem.
S ha fl nem vlt hulla-fajtm, Addig verem, mig sztverem.
1923. febr. 17.
Asszonyra vrok, aki vggyal telve Most szp, forr kezvel Hajamba trna s nagyon meglelne.
Asszony. S villogna bõre a homlyba, Mint ez a szoborasszony, Kire flnken hull a holdvilga.
Asszony, kinek oly megad az ajka, Mint ez a szoborasszony, Ki szp kõtestt flnk holdnak adja.
Nem is tudom: ki. Szent s messzi asszony. Egy ldott szj, ki szmra Moh polipknt s forrn rtapadjon.
Slyos parfõmje fojtogatva szllna s megremegne szvem, Mint szellõtõl meging ds, dli plma.
S ha megkrnm, a szobor mell llna - , forr, szp szobor, kin A holdvilg is tzes cskk vlna!
Szobor, egy lõ asszony llna melld!... Szobor, hideg s n mgis Megcskolom most fnyes, bszke mellt.
1923. febr. 19.
Mint vad, rszeg legny, kit mmorban templomba visznek rdngs borok s kurjongatvn a Szûzhz ott galdan, fel lelni vgyva kujtorog,
hogy megremeg a Gyermek is karjban, midõn a szeme vresen forog - hogy tvol vagy, ilyennek ltom vgyam, gy motyog feld s gy tntorog.
Madonna-llek, , azrt ne vess meg, hisz engemet, hallra, mr keresnek a bnatok, mint bõsz tmeg, ha lt
szentsgtrst, vad bosszurt kilt. Tudom, hogy engem durvn megkveznek. Csak te megadd a Szûz bocsnatt.
1923. febr. 23. / 1934
Nagy szvembõl a keserûsg torka Hal tdõbetegknt flhrg: No, valaki itt szp raksra hordta A szenvedst - s ez let? s rk?
Igen, csak menni s reges sebnket Kittva hagyni, lepje csak a por S Istent keresni: Nagy Brt, ki bntet S bs keresõt ki anyaknt apol
S az gre flhrgni, nem tallvn, s szitkozdni - htha szre vesz S tovbb loholni elrugottan, rvn, Mert Ismeretlennknek tetszik ez!
Bajnok-futk roppant, õrlt arnn, Hol mindenkpp csak vesztes lehetnk S Czrunkhoz mg esdekelni bnn, Mert intstõl fgg az letnk!
hessen bõgni s amit ha bntott, Nem bntott gy a Mammon kle sem: Rossz mellnk verve srni miatynkot, Amg mosolyg az r csak csendesen.
szrny r, kit ember sohse ltott, Nem grnyedek mr tbb litnit, Robbanjon ssze szzezer vilgod, Nem lesz itt gyse boldogabb vilg!
1923. febr. 23.
Mint holt lenynak õrlt szeretõje, Ki este, hogyha gylnak csillagok s fnyk bsan, szomorn lobog, Mint gyertyk, melyek, hol a szemfedõje
A holt lenynak spadtan fehrlik, Bskomoran, hallgatva llanak; Mint jegenyk, ha mr leszll a Nap, Stt csucsukra hintve gi fnyit,
Haldoklknt, ki utolst lehel mg, Melyben szp lelke rejtve sztoson - Ki este surran lmos utsoron, Hna alatt biborl, hmes kelmk
S belopzvn flnk, nyikorg ajtn, Halkan knyez csndes, fehr szobn; Holtan hallgat csndes, fehr leny S knn ifju vgyak srnak fel sohajtn.
Bjt a borzalom, miknt nagy, ji Bagoly a szrcst, gy rebbenti meg. De megcskolja forrn hhideg Ajkt a holtnak, aztn elmetli
Nyakt, fehr nyakt s vrs selyembe Burkolva szp fejt, szkik haza S habr a hs a csontokon laza S mr foszladoz, csak õrzi, õrzi egyre.
Ugy õrzi lelkem is te kpedet, A tvoltl megva, itt, szivemben. De az nem oszlik: Bnatmûteremben, Ahol a szobrsz srva tnfereg,
Trt szobrokat szrvn az jbe szt - Ott hallgat emlked halotti maszkja S elõtte, ami szra nem fakasztja, A szerelem pirosl mcse g.
1923. febr. 29.
Espersit Cacnak
1
Valaki msnak kne mostan jnni, Ki nlam mgis szebben tud ksznni, Ki nem dadog, ltvn szpsgedet: Btor, bolondos, lelkes nagy-gyerek.
Ki gy ksznne: "Szpsg, brhov lpsz, Neked lobog fel mindentt a lngsz S mint remekmûvet, mely isteni, gy megcsudl az alkot zseni.
Ki trnusn a Nemltottat vrja, Hdol neked mûvszek bszke lma, Pedig halkan szlsz s mgis ltala Ledõl a kzny Jerich-fala!..."
Igen, tn gy, de szebben, lelkesebben, Mint tûzimdnak vak rengetegben ld hozsnna zengne ajkirl, Ha krltte az erdõ kigyl.
S n nem birom, bocsss meg szp Valsg! Csak lelkem tp mg egy utols rzst S mint bnatkertsz kis rmvizt, Szirmt elõdbe halkan hinti szt.
2
Mint vrcsevgy a rpke vadgalambot, gy ûzm a flnk szpsget n. Mert bfelhõs lelkem stt egn Valaki szeme fnyeket zuhantott
S hallgatva vrja most a mlt hangot, Tudom, ki ldva csgg dicsretn. S n sztmarcangolom, ha meglelm, Mint vrcsevgy a rpke vadgalambot.
S mely szrnyt fradtan vonszolja, fldn, Mint zott s beteg madr vergõdm, Nem tudvn mltn szlni szpsgednek.
S vrom remegve, mosolyogjon kedved, Mert j, ha vergõdsemen mulat: Csak vergõds a mlt hdolat.
1923. mrc. 1.
Komoly, komor, magnyos, bs templomkert vagyok, Hol asszonykz hinyn magasra nõtt a dudva, A fojt keserûsg, de szûzi illatot Ont kzte sok dus szpsg, virg, elrejtve, dugva. Komoly, komor, magnyos, bs templomkert vagyok.
Egy rongyos, bna koldus hever a kerti zugba, letvgyam hullja, kit a knyrtelen Pogny npsg hagyott, hogy pusztuljon hen hullva. Most vres-rõt avart szr vad-lombos szerelem: Egy rongyos, bna koldus hever a kerti zugba.
Templom szivem, de senki nem trõdik velem, Aranyblvnyt tmjnez, Igazsgknt, eretnek, Fradt harangozja pedig a ktelen Feszûl, riadt agyam, ha Szabadsgot temetnek. Templom szivem, de senki nem trõdik velem.
Csak nhny rgi hvem, ki kalapot emel meg, Ha fehr papja, lelkem, igt mormol maga S kr poklos, rongyos, de szûz vgyak seregelnek S lom-imjuk lebben s harsan zsoltr szava. Csak nhny rgi hvem, ki kalapot emel meg.
A zsoltr, hullaszag s a virgok illata Az Igazsg fel szll (Nem holdaz ragyogsdit: Komor szentlyt hiban az r nem llata) A vgtelenbe szll s nagy egybe cskoldik A zsoltr, hullaszag s a virgok illata.
1923. mrc. 10.
Versem komor, flelmes bajtrs, A jaj-mezõn, ha nagy a zajgs Lbai vgadozva jnnek, Mint No vgn vzznnek.
Slytul grnyed gyva szv: Sarkt kemnyen odanyomja, Kegyelmet pallsra hv S botor flekhez nincs pardonja.
Ilyen legnnyel bizakodvn Gyõztesen llok minden tornn, A senkiket hadakba lssam: Megvdjk egymst n s bajtrsam.
Btor. De flek egytl n: Ha szll pihe napsugrban, Csak, versem nagy szemed tzn. Meg kell tagadni bs bajtrsam.
1923. mrc. 11.
Piros labdmat fl-flhajiglom, Most nked jtszom, nked egyedl. ltal a halk, mosolyos violkon, Szpsged kastlyablakn bell, nzd a labdt, lom-gbe szlln Nem napsugron, szemeden hevl Szp fnye, mint esõ utn a mrvny Szz trul visszacsillan a szivrvny.
nzd a labdt, hogy suhan zuhanva, Mily frgn szkken mindig jra fel! Hajolj ki, hogy mosolyvirgid hamva Libbenjen vle gi tra el, Nevess, nevess, hogy szll s hull vg iramba, Mig suhansa halkan nekel, Nevess s ne tudd, hogy majd sztszaggatom mr Gytrt szivem virgos ablakodnl.
Nem krem, hogy virgid fõmre fonjad, Csak mosolyogj , csak tovbb ne menj, Mert nagy, bs kedvem szrke verss fonnyad: Angyal nekûl mit rhet mg a menny?! Mert istene leszel br bnatomnak, Borba vetem sebekre mart szivem: Ragadja vad folyja tpett labdm, Mig srok, jtkot s szemet siratvn.
1923. mrc. 12.
Kpedet halk ritmusok õsi habjn hadd viszem csak, szp, kicsi lny, magammal. Ismeretlen, messzi vizek hullma, halld, idemormol.
Libbenõ, lgy rnyad az r locsolja - csolnakom ring, szllna az tra mris! , hiszen vr engem a messzi szpsg szûz kiktõje!
Jjj velem ht, - szebb legyen gi partja s bszke vrt nagy szemed enyhe fnyn smogatvn, tgye bartosabb ifjui kellem!
Jjj, utunkon majd gynyrû szivrvny szn lmom frosza gyl, ha este flsuhanvn vgyim, utnad sznak s csillog ezstjk!
Jjj velem, mert nlkled is megyek mr! Eh, mit is vrsz - jssz-e, vagy elragadlak - akarsom nem trm ssze lnyos ostobasgon!
1923. mrc. 13. / 1934
Mintha szerelmes bka Ds, flledt nyri rten Lassan, pihegve mszna Szp, szûzi t fele,
Mohn reszketve ajkam gy kszik selymesben Mlyillat hajadnak Fehr vlladra le.
A szemed ne emeld fl, letbernt fnye Zavarn most a szvem, Ki rõt vgyam tzn,
Magagyjtotta mglyn Ma lelkesen elgne: Õrjngõ tûzimd Mdjn szdlt legny.
, hadd lellek ltal, Mint ritka aranyrcet Olvasztk forrsga, Te, cskok rcere!
Vakult szemeknek g itt Ezerfrosznyi vgzet, n ber toronyõrm Kbulj te is bele!
1923. mrc. 25.
Ha nem veszik szben, A frosz csak gjen: Nem hallgatnak? dalolj szivem Akkor sketsgben!
Bkessgnek jttem S mr gyilkot ktttem: Kain kell itt bel helyett S Krisztus - elgytrten.
Ki lelkt odadja S mul szpre, nagyra, Itt kereszttel dorongoljk Htulrl azt agyba.
Elvsz, itt ki bklt, Jaj, szomor vg rt: Bûn a harc s harcolnom kell Itt a bkessgrt.
Bajtrs csak a testvr S hullt hitem elestn Egyedûl, bs Igazsgknt, llok a holttestnl.
S n szent eskvsem Szljon ht egszen: Vagy lelõ bkessg mr, Vagy temetõ lszen.
Õrlthzba visznek, Vagy szivekkel hisznek, Vagy meg lmot olvasszanak Keresztelõ viznek.
Lelkem: Krisztus arca, Rnca: Bke harca - Nem jhettem flembermd Jajgat kudarcra.
S frosz lngja lebben, Meg se ltva szebben, Dalolni, ha nem is vszik Nyomor flekben!
1923. mrc. 26.
A gt s latin betûk sivatagban, Fradt dik, virgot keresek. Oly szrke vagyok multban s a mban S szeretnk lni n is keveset! Tavasz van, rajtam bgyadt barnasg van, Az utakon vidm szerelmesek S amg viaskodom a Bnat-lyvvel, Az t, a fk, a rt - s minden zldel.
Az betûkre friss knnyûket ejtek, Nem hat rem vitz lovagkora s jaj nekem, hogy mindent elfelejtek, Ha nevet alabstrom fogsora, Mert bennem is lassan, szpen megerjedt S kiforrt a szerelem rszeg bora; De ajkaimra gyngyei se jutnak S n nem lehetek trsa mmoruknak.
Igy lassan vrzem el a tûnt igken s nem cskolhatom meg a kezt. Fejem sokszor trm sok semmisgen S htom kzben lptei neszt. s gy szeretem, mint szerettek rgen: Hektor szerette gy Andromacht. Erõsszivû volt Andromache frje, s gynge szvem prjt ht ne krje.
Szeretnm btran becsukni egyszer A kopott knyvek cska fdelt s cskolzni illatoz esttel, Mikor rem vr s re a rt. De jaj, vigyz rm sok szigor mester, Csak vgyam kborolhat szerteszt, Mg n magam sket betûkben lek, Mint Chron hdjrl leszdlt llek.
1923. mrc.
Mr elhagyom tizennyolc vemet, Mr elhagyom e kis vidki vrost S a szletsnap kurta korcsmjban Mint bcsuz cigny a faluvgen Mg egy ntt is muzsiklok mr most Hogy elhagyom tizennyolc vemet.
Utas finak szp, komoly anym, Az iskola is ad taln pogcst. Hisz tudja, majd a legjobb fia voltam, Csak szõke szeretõm, a Lra rossz Bdtott; s hogy mmorbl vltsk, Nincsen szebb csk - ugye, komoly anym?
A flnk s komolykod fi Szp temetõben, a szivemben porlad: (Az lõ harcos hõs, de vn, komor blcs) A Gyermeket rossz, cda cimbori, Korn vittk az emberek a bornak. S a keserûsg elvitt, j fi.
Uj s paraszti ftyknt indulok S nnepnapoknak sznes templomormn Taln az elsõ versek napsugra, Taln az elsõ egyetlen lenyszem (Mindegy) a legszebb s rk ragyog rm, Ki uj, paraszti ftyknt indulok.
Van itt mg nhny j, idõs komm, lelõ csndje nhny reg hznak: Szeretlek, mint az lmod a mhest. , itt a nyugalom zenl flnkben Ha estnknt bkk harmnikznak. Nagyon szeretlek nhny j komm.
S mr elhagyom tizennyolc vemet, E kis vidki vrost elhagyom mr. Mert menni kell s n mr meg se krdem, Hogy tbbet r-e a rideg rklt, Az egsz vilg kicsi vrosomnl. Csak elhagyom tizennyolc vemet.
1923. pr. 23.
Az erdõben ellnek mr a varjak s lelkemben a stt gondok is. Szûz Hold cskolgat szz rgyezõ gallyat S ujult szerelmet fehr arcod is. Most minden: erdõ, rt s az g is hallgat.
S hallgatnak most a bszke dalok is. De vge lesz e csoda vgtelennek, A Nap, a kzdelem kikl s hamis Gondok, varjak szllõkre, szvre kelnek, A Hold lehull s vle lmom is.
A hajsza jn, a hajsza krajcros, bs S az estt vrom: j holdat teremtsek. Isten vagyok s a leghitvnyabb kolds!
1923. pr. 26.
Valami forr, nyri jszakn Gyrfst lelt t lomha fldszagot S a legnagyobb llek szkkent belm: Az ucca s a fld fia vagyok.
Ma hat fldrszre nylik bimbaja - Szp szvem ris, piros virg s villamos hullmok: lengetik Vilgbelengõ, kitrult szagt.
Brtn, kaszrnya, templom nem elg, Hogy a hegyekrõl ledobja szavam s minden ige flttem lebeg s minden ms szndk szndktalan.
Ha n srok, a vilg vre hull, Ha kromkodok, minden trn remeg, Ha nevetek, az Isten is rl S tavaszba szknek akkor a telek!
Hitem a sors lesz: Szvbli Urunk Akar csodtlan, j, legszebb csodt - Kaszrnyt, brtnt elrombolnak az Arcunkrl mlõ, lelkes lavink.
Minden jvendõ tûz is bennem l, Hogy az utols harcos n legyek. A simogats az n lobogm S minden megindul, hogyha n megyek!
A lelkeseds zengõ svegt gig hajtjk a grnyedt napok, Ha szvetekben a tkr leszek: Az ucca s a fld fia vagyok.
1923. pr. 27. / 1924
" - Uramisten, ne lgy Te a Jsg! Ne lgy ms, mint az Igazsgos r. Tbb kalszt adj, de azrt el ne vedd a Rzst.
Vagy ne maradj vn Kozmosz-palotdba, Gyere ki, nzd meg - szolgd mit csinl? Ronggy nem mosn let-subd ember tka.
S Neked knnyû vn a tvist letrni. Tanulhatnl mg tõlem is, Uram - n trm s nem lesz vacsorm, csak - fld: egy lnyi.
A telked azrt mgis tisztitom csak. s mr egy nagy sajg gerinc vagyok - Sokat grnyedtem, ne kivnd, hogy eztn Rontsak.
Azrt ameddig csak birom, csinlom, Br kezemen csalnmart hlyag l. S ha vihar jnne, mint a korhad fa, llom.
De add klcsnbe legalbb subdat: Tged nem r el tok s esõ, Szp r-kastlyod van s nagyon gyors a Lbad.
Ugysem fizetsz meg munkmrt elgg - Testemnek gyam is hideg, a Fld S aranyszavad tvltozott rossz, kong rcc.
S munkmban, Uram, rek annyit, mint Te Nagy passzidban; s a lelkem is Rszed lesz nemsokra s a legszebb fnyt Hintve:
A szemed lesz, hogy mindent lss meg itten. Bizony mondom, mg nincsen is szemed, Most nem ltsz. Lennl immr igazsgos, Isten!"
Fradt baromknt reszket lelke, teste, Flmunkt vgzõ trsak rhgik S feszl, mert tudja - re korbban jn Este.
Nagy, roskadt lelke igket emel mg S kilgatja fakult, spadt szivt, Mint akasztott ember szederjes, szrke Nyelvt.
1923. pr. 29.
Mint hajnal brtn ablakra, Ugy jssz komor, bus letembe. Mint hajnal brtn ablakra,
Ki nagy kedvvel jn, vgan zengve, Rigk harsannak torkbl ki S a vn, reg Fld lelkesedve,
Bokrtsan borl bkolni A friss, cspp harmat-lb elbe. S õ menyasszonyknt cskol holmi
Hitvny gazt is - jaj - bõ a fnye. A rabnak mgis bekacag csak S tovbb suhan a messzesgbe.
s szvemet, szvt a rabnak Letaglzza a keserûsg: Nem vrta senki gy a Napnak
Nagy, kacagsos let-hûst, Nem vr gy cda szeretõre Az elrugott, j, balga hûsg -
S csak bekacagott: hadd gytrje tlt vgyval jfl-asszony, Csak msszon nygve krbe, krbe,
Minden tglt megtapogasson S kacajom ujra srva vrja!
S n vrlak, vrlak, srva vrlak - Hajnalt a brtn ablakra.
1923. mj. 5.
Szent, hes lelkem, pnksd nnepre, Mint jllakott tuzok, magadba hullva Feledd, hogy bszke, forr szrnyadat Ciblja, tpi vnek irigy ujja.
Hiszen tudod mr mi a Vgtelensg: A Vgtelensg az a magyar bnat S hiba vergõdsz hal hattyuknt, Szomorubb llek bsul majd utnad.
Ha idejttl, tndklj s dalolj csak, E vgtelen vizen bszkbben usszl S csudljanak, hogy mltbban repl Zillt szrnyad az gi Sziriusznl.
Szent vagy s ha mgis lenyilaz az hsg, Mint vadludat rozsds vesszõ tallja, Ne srj, dalold el hres neked, Hogy nygve vrjanak ujabb csodra!
1923. mj. 18.
Te a lelkek sszessge Fnn az gbe Lenn az gbe, mindensgbe - Meghallgatsz-e, Istenem?
Itt fekszm elhagyottan, Krisztus voltam, Beteg nrcisz eldobottan Halhat gy magban el.
Mr utamrl visszatrtem, Sose krtem, Port sose nyalt izzadt trdem, Meghallgatsz-e, Istenem?
Most se mondom, hogy harangozz, Br a ranghoz, Bocsnat btor bitanghoz, Megcsudlva illenk.
S messzirõl jn a vonat mr, nnep-naptr Piros szeme s virradatnl Fnye szebb-enyhn dereng.
Nem gõz, keserûsg hajtja, Enyim fajta S mindegy, hogy ki tzel rajta Hogy ki lesz a gyilkosom.
Ide senki tbb ne jjjn Ige-bjtn, Tetvek megdicsõlt f&otild
|