�S KERESS�K AZ IGAZS�GOT

L�bunk elkophat h�naljig,
Sej haj, f�ty�lve baktatunk,
Igazs�got keres�nk, de
Nem tal�lunk m�g seholse.

Nincsen batyunk, csak az agyunk,
Bety�rkod� �bel vagyunk,
Nem k�rdik, hogy sz�v�nk d�g-�,
Gondolatunk az �rd�g�,
Lelk�nket meg Isten fogja
Sziklasz�nt� ostorosba.

Hogyha t�l van, h�t diderg�nk
S nem is tudjuk, hogy diderg�nk,
Szem�nk, f�l�nk lefagy egy�tt,
L�zas sz�val melengetj�k,
Nem h�lunk soha �rny�kban,
Zseb�nkben is csak sz�nd�k van,
Magunk vagyunk: a kenyer�nk,
Hogyha veszt�nk, �gyis nyer�nk,
�ns�g, asszony nem bir vel�nk,
�szaknak meg d�lnek megy�nk,
Koldusokkal parol�zunk,
Ott a tany�nk, ahol �zunk,
�sszenõtt m�r a k�t kez�nk
S nem k�ny�rg�nk, nem v�tkez�nk,
Nagy �h�nk van s nem �hez�nk,
Mindig kor�bban �rkez�nk,
Sz�junkra a j�võ h�gott,
Ki�ltunk emberebb vil�got,
Szeretetet, szabads�got,
Sz�l a l�bunk, arcunk �ldott,
N�z�nk minden k�vet, �got,
Ahol utat ki se v�gott,
Sej haj, dallal, j� vigasszal,
Asztaltalan sz�malaszttal
Keress�k az igazs�got.

1924. jan. 4.

K�VEK

�reg k�vek, ne haragudjatok,
Ha taposlak, hiszen tin�latok
Nagyobb �s mozg�bb tapos� vagyok.

Sz�lok hozz�tok, v�n testv�reim,
Mozg�bb, nagyobb tapos� tapos engem
S nem sz�l, csak j�r az emberk�veken,
Nem sz�l, nem sz�l, vagy jelekben besz�l
�s t�n ti vagytok s�lyos szavai?
�, n�m�k, meg nem �rtlek titeket sem!

Mi�rt van kõ, ha nem lesz �p�lett�?

H�t nem seg�t a jaj s az allel�ja?
Se hit? se malter? se Krisztushabarcs?
Sz�thullt az ember milli� darabra,
Mint esõben a v�lyogkalyiba.
�s hol van az erõs, term�skõ-ember,
Kit nem tapos f�j�ra semmi l�b?
�, borzalmas �gy: �tfelen heverni,
Ha benn�nket nem �pit v�rosokk�
Gr�nithalmokba semmi �pitõ.
Hiszen k�ly�kkor�ban az idõnek
Egym�st-karol� barlanghegyek voltunk,
Hol b�kess�g �s szeretet lakott.

Sz�jjelt�rdelt a b�lcses�g s a bomba,
Sz�tbomlasztott a gejzirl�bu v�r
S nyomorus�gos k�nnyekbe mer�lve
Sz�z megv�lt� agy forr m�r, mint a m�sz,
Hogy �rtelmes v�ross� magasodjunk,
Mert most minden s egyetlen �rtelm�nk
Az �ton heverõ k�vek f�jdalma,
Mely porban �s piszokban tapos�dva
Templomtorony kupol�j�ba v�gyik!

1924. jan. 6.

IDE �JRA A SZERETET J�N

Fej�nkre tapodt�k a multat,
Hanem a j�võ csak meg�rik,
Dudv�b�l f�l a magas �gig,
Mely �zes gy�m�lcsû embert hirdet.

M�r izmainkk� lett a sz�nd�k,
T�l-t�l a szemek m�r nem s�rnak
S volt-g�th�s any�k szerelmes p�rnak
A napot kendõzik magukra.

Sz�nd�kol�, roppant koh�kb�l
M�r �mlik a vas okos form�ba
S n�t�s ac�l zeng majd, hol m�ma
�s tegnap aranyat im�dkoztak.

Az �tkok m�r el�tkoz�dtak,
A v�r elv�rzett, sz�jjelmarva,
�s elrothadt gonosz hatalma
A gy�m�lcsd�gvesztõ rothad�snak.

Ide �jra a szeretet j�n
S gonoszok v�ge ny�gi j�tt�t,
Nem mint eddig, hogy le�t�tt�k
S a j�kat �ldozt�k el�je.

Ide �jra a szeretet j�n
S mindenkinek fakad bocs�nat,
De addig jaj, kik l�tva l�tnak
S a vaknak nem adnak szem�kbõl!

1924. jan. 22.

MI�RT MONDOTT�L ROSSZAT N�KEM

Mi�rt mondott�l rosszat n�kem?
�n nem b�ntottalak, bar�tom,
Hogyha valami�rt haragszol,
Sz�vesen bocs�natot k�rek
S szeretn�m, ha most velem j�nn�l,
Megn�zz�k majd a fav�g�kat
S lehever�nk egy�tt az erdõn,
Fej�nk f�l�tt hull�mzanak a lombok,
Hûs tengerfen�krõl az eget n�zz�k,
Ahol meg zsenge felhõk lombosodnak.
Ott nagy nyugalom karol majd bel�nk
�s n�k�nk az most olyanigen j� lesz,
H�romszoros a j�, ha kettõ kapja,
Az�rt szeretn�m, hogyha velem lenn�l,
Mig odahallik este a harangsz�,
A bog�ncsokat leszedj�k egym�sr�l
S hazaballagunk �ppolyan f�radtan,
Mik�nt a kap�s, sz�talan munk�sok,
Akik a f�ldek b�k�s erej�be
Sz�zannyit termõ magokat vetettek.

1924. jan. 23.

L�NYSZ�PS�G D�CS�RETE

D�cs�rlek h�t, mig minden erõm itthagy:
A f�rfib�l kiszakadt gondolat vagy,
Hallgatsz, de sz�l a trombit�k szava
S ledõl az elz�rt Jerich� fala.

Remek v�rosok, puszt�k �s az �g is -
K�r�l�tted van minden s az�rt m�gis
Csak t�ged l�t meg, t�ged, aki l�t.
�retted volt csak eddig a vil�g...

Eh, ostoba, nem igy, de lelkesebben,
Mint tûzim�d�nak vak rengetegben
�ld� hozs�nna zengne ajkirul,
Ha k�r�l�tte az erdõ kigyul!...

Csak vergõd�s a m�lt� h�dolat: ha
Egy kõre l�psz, az f�jdalmunk darabja.
S hogy befejezzem a dics�retet,
Szedjenek nagybetûbõl T�GEDET!!

1924. jan.

KEDVESEM,

Bizony a szirmok �sszeborulnak este.
Nem akartalak megcs�kolni se,
Csak hogy kicsit itt �rezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az �desanyj�t.
A vackorfa a beojtott �ggal �sszenõ,
�n is jobb vagyok, hogy beojtott�l cs�kjaiddal,
�n kedvesem,
�s szebb is vagyok, mik�nt az �jszaka
A sz�ml�lhatatlan csillagokt�l.

Meleg vagy: esõt hoz� tavaszi sz�l,
Mely fog�csk�ra tan�tja a gyerekeket
�s f�lkelti a s�ros f�veket.
R�g�ta v�rt mellem bozontos rengetegje,
Hol �hesen, meg f�lfagyottan
Indulatok aggancsos csapata �klelõd�tt
�s most, �me,
B�k�n legelgeti liliomszavaidat
Meg a viol�kat.

Mert megj�tt�l, hisz meg kellett j�nn�d,
�n kedvesem.

M�g s�t�t van,
Lehelet�nk se l�tszik,
De ablakunkon ragyognak m�r a j�gvir�gok,
Odaki hajnalodik
S �n m�g mindig cs�kokat besz�lek.

1924. jan.

NY�R VOLT

Ny�r volt,
De mindny�jan f�ztunk,
H�t begy�jtottunk a mesek�lyh�kba,
Ott melegedett bel�m,
Hogy valahol, ahov� el�r�nk,
V�r r�nk a l�ny, aki mi vagyunk,
V�r r�tok a leg�ny, aki meg ti vagytok,
Biztosan �s �szrev�tlenûl,
Mint h�bor�tott f�ldekben a tavasz
�s elõj�n �s megig�z,
Ha napsziv�nk kis�t sz�p homlokunkon.

1924. jan.

NÕ A T�K�R ELÕTT

A t�k�r elõtt �lt�zik. Csupasz,
Ak�r a frissen megk�sz�r�lt penge.
Nem l�tta f�rfi, m�gis belesz�rja
Kegyetlen t�kre minden f�rfi-szembe.

A t�k�r elõtt �lt�zik. Gyapj�
Kelm�t neki n�veszt a f�rfi ny�ja.
Szoknyak�nt veszi mag�ra a poklot
S az �g fodork�nt hull�mzik al�ja.

Haj�ra aggat m�ly rejtelmeket,
Vagy hajnalb�l k�ti ragyog� konty�t
S a f�rfierõ roppant v�sznait
Ujjai apr� szallagokra bontj�k.

F�l�nf�ggõ�l sz�v�nket veszi,
Nem hallott zen�t csak neki zen�ljen
�s nyelve alatt j�ghegyeket hordoz,
Hogy forr�s�g�t elvermelje m�lyen.

Lelkiismeret�nket gy�jtja f�l,
Hogy szem�ld�k�t v�le bekormozza,
T�z manikûr�z�tt m�regfog�t �s
Ajk�t v�r�nkkel festi meg pirosra.

S m�r k�szen van �s nincsen rajta m�s.
�, dehogy! t�n csak egy vir�gsz�l �ppen!
Annyira egyszerûen indul el,
Hogy szõnyeg�re: holt agyunkra l�pjen.

1924. jan.

KOMOLY LETT M�R

Komoly lett m�r hejehuja lelkem,
Addig j�rtam õsz Uramhoz �n.
Ott is, ott is mindig csak k�vetelõztem,
De mit akartam, de mit is akartam?

Kalap�l�, haj�rak� kedvet,
Meleg asszonyt, h�l�szõni is,
Hogy �n, gyarl� eszem szerint �rtelmetlen,
Botor tenger�nek �rtelmet is adjak.

Mi voltam �n?... Oktalan pr�f�ta,
Cifra sz�v� gy�t�rt akar�s,
Irigy, ha a m�sik szebben mond ig�t.
Hius�gb�l v�gytam t�viskoszor�ra.

A f�jdalom Isten feddõ szava
S f�jdalomt�l cs�p�g a sz�vem,
Mint bõ verit�ktõl a szeg�nyek arca
S meleg olajt�l a g�pek karjai.

Nem k�rek m�r b�s bocs�natot se,
Csak igenigen al�zkodom.
Nincsen az az asszony, akit nem kiv�ntam
S asszonyriaszt�ra k�ny�rg�m az arcom.

�rzem, hajnali falucska lettem,
Szelids�g nyugodt tehenei
Ballagnak belõlem az Ur kegyelm�nek
Friss �s t�rdigf�ves legelõje fel�.

1924. jan.

L�ZAD� SZENTEK

�l�k �n �jfent d�grov�st a porban.
De gonoszok csontj�b�l õr�lt porban.

Uram, �n is keresztelek ujra.
De fejemet oda nem adom ujra.

�n nem �ldozom f�l t�bb� Izs�kot.
Ink�bb magam, de soha Izs�kot.

Sz�lok, hi�ba, Szodoma r�m se hallgat.
Sz�lok, de annak, aki majd meghallgat.

Menyorsz�g kulcs�t �n a f�ldre ejtem.
V�n szivemet is a f�ldre ejtem.

Csak bennem legyen gonoszs�g helyett�k.
Engem b�ntess meg tûz�n õhelyett�k.

Csak a szeg�nyek jutnak a pokolra.
�n nem vigy�zok t�bbet a pokolra.

Gy�gy�that�t �n meggy�gy�tok most is.
De halottakat nem keltek f�l most is.

1924. jan. 28.

VILL�MOK SZERETÕJE

�rd�g r�h�g �s Isten s�r belõle,
Pap �s csib�sz a vill�mok szeretõje.

Mindig besz�l: "Mondd, testv�rem, nem alszol?"
S legszebb �lm�ban keny�rh�jat majszol.

B�z�t vet s hideg csillagokat gyoml�l,
Korg�bban korog h�sz d�h�dt gyomorn�l.

Hord�kra �ll �s templomokba t�r be,
De vasgerinc� �s m�g nincsen t�rde.

Ha sz�p idõ van, a f�ldeken fekszik,
Csak ritk�n b�k�t, csak ritk�n verekszik.

De fergetegben hegyormokon �llva
Vill�msziv�t az �jszak�ba v�gja.

S mig ember, barom, fa szelidd� retten,
Boldogan s�r a megt�rult egekben.

1924. jan. 28.

NYOLCESZTENDÕS L�NYOK

Hossz� sorban j�nnek, mennek,
Apr� �rd�g�k, de szentek,
Homlokuk friss, meleg keny�r,
Sz�n a szem�k, sz�npar�zs.

Hossz� sorban j�nnek, mennek,
Mint a vir�g, �gy szeretnek,
Ugy szeretik a fi�kat,
Ak�rcsak a gy�ngyvir�g.

Hossz� sorban j�nnek, mennek,
Ha s�rnak is: csak nevetnek.
Messze vannak, messze vannak,
Mint a v�d�m csillagok!

1924. febr. 8.

LOP�K K�Z�TT SZEG�NYEMBER

Lop�k k�z�tt szeg�nyember,
Szeg�nyember sose f�l,
Minek f�lne, sz�ve, lelke
Erõsebb a t�bbin�l.

Lop�k k�z�tt szeg�nyember,
A J�isten megseg�l!
Nincs tehene a szeg�nynek,
De ha van is elvet�l.

Lop�k k�z�tt szeg�nyember,
Szeg�nyember kapany�l.
A vil�got megkap�lni,
Szeg�nyember annak �l.

1924. febr. 11.

MÛV�SZET AZ EMBEREK K�Z�TT

Kerekek lehettek a talp�n,
A t�ncosnõ begurult szemeinkbe,
Egyszerû volt, de ragyogott, mint a kolibrik.

K�pzeld el a l�pon libegõ
�s nyujt�zkod�, nyurga lid�rcet.
Szebben ugr�lt a fiatal kecsk�n�l,
Vagy mint a hamarkedvû komondork�ly�k,
Ha futk�roz �s hempereg a fûben!

M�g az esztendõalv�k is
Szivesen vele-risz�l�dtak volna!

Azt se tudom, ki volt mellettem,
Az ujjong�s egy�tt sejhajozott benn�nk - -
Azt�n hirtelen kih�lt a terem
S mi, emberek, szeg�nyek, ism�t
Idegen�l n�zt�k v�gig egym�st.

1924. febr. 12.

(SZÕKE HAJAM...)

Szõke hajam m�r kibontom a sz�lnek
De arcomat mosolyba takarom
A hi�ba v�rt cs�kok igaz�t
Elbocs�tja az asszony-hatalom.

R�zs�kb�l rakni mindig-�gõ m�gly�t
J�l cs�kos tûzim�d� tudna csak
H�t elbocs�tlak cs�kos cs�ktalan,
M�r l�ngot h�võbb kezek gyujtsanak.

Megosztozunk most iker �let�nk�n
Ti�d a v�gy, eny�m a szerelem
S kihullsz belõlem, mint az �st�k�s,
De eml�kcsillag sz�z marad velem.

1924. febr. 13.

SZELID, B�CS�Z� ASSZONY

Puszt�ba viszi cs�kjait mag�val
B�lcs, b�s fak�r lett asszonydervised,
Hull�mz� violamezõket l�bal,
De vir�got nem ad m�r senkinek.

Akartam volna: Ragyog� �rny�k l�gy,
Mely b�szk�n gy�nge, v�g nyomomba j�r,
De m�r f�l�ttem barna lett a k�k �g
�s ragyog�sod k�s�rtetre v�l.

De nyugodt vagyok, mint a v�gtelens�g,
Vagy falev�l a z�g� tengeren,
S az emberekhez mosolyogva menn�k,
Hisz akkor se lesz senki sem velem.

A falak s�rtak nagy szomor�s�got,
Naptalan �letemnek falai,
Nem �n s�rtam, mikor szivembe v�gott,
Hogy b�csuz�t kell imm�r mondani.

K�nnyû legyen eml�kem, mint az illat,
Mely egekig sz�ll �s legyen �r�k,
Am�g szivembõl m�glyar�zs�k nyilnak
S fel�ldozott szerelmem f�st�l�g.

1924. febr. 19.

J�N�L JOBB

P�ris, Berlin, Moszkva �s Szeged -
Kevesen vannak j� emberek.

Akik meg vannak, jajgatni vannak.
Narancsh�jnak is �tj�ba vannak.

Gy�nge harmat, �szt�v�r: f�lsz�jja a nap.
S foly�medret mosni? Ki hallott olyat?

Huncut a j�s�g, ha sz�gyent hoz a j�ra -
Minek j�s�g-fest�k a j�t-akar�ra?

Van hû komondora, van bõ karik�sa -
Melyik juh�sz bõg, ha megszalad a ny�ja?

A vasn�l t�bb az olvaszt� koh�,
J�n�l t�bb, jobb a j�t-akar�.

Washington, Wien, London �s Czegl�d,
Rossz ember �gyiscsak mutat�ba lesz m�g.

1924. febr. 22.

SZERETÕK

Furcs�k �s betegek,
Kik sebeket vetnek egym�sba, hogy
Beboron�lhass�k.
T�len t�zek - ny�ron
Forr�sok fakadnak ujjaikb�l.

F�radatlanul csak
Az �r�k gy�ny�rt szigonyozgatj�k,
J�gt�mb�ket olvaszt
�s sz�llõhegyeket
Sz�r�t ki sivatag lehellet�k.

Kal�szos szem�kbõl
Kisz�d�lt az arcok meleg magva,
Kihull az �rtelem
Rossz viheder�bõl
Bomlottp�nt�, meghasadt agyuknak.

�sszemart sz�jukra
M�g t�tova mosolyt tetov�lnak
S cs�kjuk, �lel�s�k
Zengõ kerteken �t
Egy bib�re lopja a szerelem.

M�g a bolyg�-bimb�k
Meg a vir�gok milli�rdjai
A f�nyt �s vir�gport
Frissen, eg�szs�ggel
Minden t�rsuknak sz�thajig�lj�k.

1924. jan. - febr. [?]

ROKKANTAK

Parasztl�baikr�l
Leamput�lt�k az �s�t... Nem veri
Sz�nek meleg essõje t�bb�
Szem�k sz�razs�g�t.

Gr�n�tokba t�rte
Karcs� gerinc�k ac�lobeliszkj�t
A s�t�nos tankokk� vedlett
Harangok �t�se.

�tt�rt t�dej�k�n
Tajt�kos borzalmak marsolnak ny�gve
�s l�gy agyukra intern�lt�k
A Szib�ri�kat.

Õk azok, akikbõl
M�g visszakaptak valamit az any�k
Amaz emberebb g�dr�k v�mj�n,
Hol most meszesednek

Eggy� mindenfajta
Dadog� Krisztusok, hogy irt�zatos
Hegyibesz�dd� magasodj�k
A h�rg�s bacchan�lja.

Hi�nyz� karjukon
A kenyeres teny�r meg�kl�s�d�tt
�s sz�v�kben �gve harangoz
A B�kess�g el�.

1924. jan. - febr. [?]

KAKUK MARCI

Kakukkos isten rakott idegen vil�g pih�ibe,
Arcunkra k�nyvelt bizonyoss�ggal
Mi tudjuk, ugye, gy�ngy�m-bogaram.
S kihajitnak csavarg�nak az utakra,
Ahol v�s�rra szekerezik az �r�m.
De megter�t a ny�r eperf�k z�ld abrosz�n.
Testes mos�nõv� negyven�vesedik
Diabol�-derek� Beatric�nk,
Kinek szem�ben galambok laktak egykor.
L�bainkon kolonc az orsz�g�t,
Megenn�nk eg�sz kukoricat�bl�t,
S elhiheted, az a legnagyobb bajunk,
Hogy musz�j lenni becs�letes õs�llatoknak is,
Akik nem hordj�k zsebben a gerinc�ket.

R�zs�s alakod is csukasz�rk�re m�zolj�k,
Torkodat elvitt�k g�pkocsit�l�knek,
Hirdetõoszlopok �rny�ka vagy,
M�s se maradt belõled, mint a: Kakuk Marci.

N�ha van �gy, hogy fejed szomor�s�g zsuzsuja
�s a piszkos j�rd�ig fityeg.
Ilyenkor kivil�gitj�k a v�rosokat
S legszebbre festik magukat a l�nyok.
Zokogn�l is, de nyelvem al� duglak,
Mert �ngyod is tudhatta, mikor megsz�lett�l,
Az�rt sz�lett�l,
Hogy pl�b�nia l�gy a templom eger�nek.
�s sz�lben szoknyak�nt gyûrõdõ bõr�d alatt
Menn�l jobban sz�ts�rgul a papirmadzag,
Inaimra ann�l ink�bb dr�tk�telek nõnek.
Te vagy sokunk sz�nd�k�nak r�dja
�s nem vagyunk vak csillag�szok,
Azt akarjuk, vakondok is l�ssa,
Hogy a kelõ nap mennyire illik hozz�nk!

1924. m�rc. 11.

SZOMOR�FÛZ

L�bonj�r� szomor�fûz,
Hivess�g csal, hivess�g ûz,
Hivess�g ûz, hivess�g csal,
Ez patakkal, az meg faggyal.

De patakra nem tal�lok,
Minden�tt csak fagyot l�tok.
S patak k�ne, napf�ny k�ne,
Lehevern�k az �l�be.

Megduzzadn�k, mint a t�bbi
Szerencs�sebb erdõf�ldi.
Vir�gozn�k, mint az �gbolt,
Ha a kakas kukor�kolt.

Bokrok elõtt al�zkodok
Csillagokhoz foh�szkodok:
H� csillagok, j� csillagok,
Patakra m�r hol akadok?

Leveleim, vigass�gom,
Nem �r ut�l bolyg� l�bom:
Elhullajtv�n vigass�gom,
Marad a szomor�s�gom.

1924. �pr. 16.

KI VERN� F�L LELK�NKBEN A LELKET?

A meddõ dombok homlok�b�l
Kiemelt�k a csillagvizsg�l� gondolatokat,
F�l, f�l a magass�gig
Rep�lõg�peket hajig�lunk
�s roppant, visszahull� p�ly�jukkal
Kip�nyv�ztuk a madarak birodalm�t,
Mozdonyokkal korcsoly�zunk messze f�ldre
�s kant�rt holnap elektromos haj�kb�l dobunk
A s�r�nyes, �v�ltõ tengerekre,
De emberek, emberek!

Ki venn� �jb�l �szre,
Hogy le kell sik�lni asztalainkat,
Ki mondan� meg az asszonyoknak,
Hogy kis�p�rhetik a szomor�s�got,
Ki �ltetne kerteket szem�nkbe,
Ki vern� f�l lelk�nkben a lelket?

1924. m�j. 10.

H�T NAPJA

Tint�ba m�rtom tollamat
�s tiszta, k�k �gbe magamat.

F�lrer�ngatom a harangk�telet,
Falbaverdesem szeg�ny fejemet.

Ki l�tja meg, hogy m�r l�tszanak
Kil�g� nyelv�nk�n az ig�rt utak,
Hogy nincsen hi�ba semmi �s a minden
Nem siklott ki f�lt�pett ereinken,
Hogy krist�ly szeretne lenni a patk�ny is
S a darabk�bb ut�lja m�r a darabk�t is,
Hogy magadat tiszt�n tal�lod meg m�sban
�s nyugalom van a sz�ks�ges rohan�sban,
Hogy lehelet�nktõl kigy�lnak a h�zak,
�s engesztelõ v�zzel m�r locsolgatn�nak,
Hogy h�dak robbannak a szeg�nyemberekben?!

�, bar�taim, h�t napja nem ettem.

1924. m�j.

IGAZ EMBER

Szemeim, ti f�nyfejõ parasztnõk,
Ford�ts�tok ki a sajt�rokat,
Nyelvem, sz�p sz�l kurjant�s leg�ny,
Hadd abba h�t a kubikol�st,
�llat, szaladj belõlem �zsi�ba
Izzad� erdõk gy�kereihez,
Gerincem, sz�d�lj az Eiffel-torony al�,
Szigonyod a szagot elker�lje,
Orrom, vitorl�z� grõnlandi hal�sz,
Kezeim, R�m�ba zar�ndokoljatok,
L�baim, �rokba rugdoss�tok egym�st,
Szolg�ltass�tok be a c�nt�ny�rokat,
F�leim, a c�nt�ny�rokat!
Combom, ugorj Ausztr�li�ba,
Te harmatos-r�zsasz�nû fiahord�,
Gyomrom, te k�nnyû l�gg�mb,
Rep�lj a Szaturnuszig, a Szaturnuszra!
Mert �gyis kil�pek sz�msz�lire
S �ves ki�lt�ssal f�leikbe ugrom,
Mert f�lh�zt�k m�r a meg�llt �r�kat,
Mert �vl�mp�kk�nt ragyognak majd a falvak,
Mert feh�rre meszelik a v�rosokat
�s csigoly�im sz�tgurulhatnak a vil�gba,
�n m�r akkor is egyenesen �llok
A g�rb�n heverõ halottak k�z�tt.

1924. m�j.

KOLDUSOK

1

�reg, �n ezt�n lopni fogok!
Fiam, mindenki azt teszi. Ne tedd!

De a nõk, a szagosak, a gazdagok!
L�dd, �n csak �gy tapogatom az eget.

�reg, a mank�m szaladni akar!
Fiam, h�t nem j�n erre senki se?

Ha akad is, mindig csak sz�raz karaj!
Tej k�ne, nem birok m�r enni se.

Egy kirakatot m�g ma bet�r�k!
B�rt�nbe jutsz �s megvernek. Szam�r.

Egy kirakatot m�gis bet�r�k!
Psszt, meghallj�k s nem ad, aki erre j�r.

2

�reg, a varr�s �jra gennyezik.
Ann�l szebben tudsz k�ny�r�gni majd.

De r�gn�k vele, a szent mindenit!
Te m�st se csin�ln�l. Mindig csak a bajt.

Engem nem akart a l�nyod, �reg.
�r�lj, hogy l�tod az �ldott nyarat.

Most r�d se k�pne, nyomorult, v�n c�vek.
Legal�bb n�ki ruh�ra is marad.

Selyemszokny�n�l nincs becs�letje t�bb!
De k�ne neked, te korcs, te torzsz�l�tt.

3

Fiam, nem �lek sok�, azt hiszem.
�n pedig azt, hogy �lt�l eleget.

Meghalok s nem fog s�rni senki sem!
El�g, hogy m�g �lt�l, vezettelek.

�n Istenem! - Mondass vagy k�t mis�t!
Azon m�r ink�bb kolb�szt is veszek.

T�ged m�g meg fog verni a nagy �g!
Meg �m, ha mint te, v�ngonosz leszek.

L�gy jõ, hisz egyszer elpusztulsz te is!
De addig csak enyim lesz a sarok.

Nem f�lsz a pokolt�l? Meghalsz te is!
F�ln�k, de �lni - s k�lyk�t akarok.

K�ny�rg�k �rted ott. Mondass mis�t!
�p l�nyok�rt, hogy nõjj�n rengeteg!

Sokszor fogsz s�nt�n megbotolni m�g!
Csak legyen majd egy �p, erõs gyerek!

1924. m�j.

TAVASZ VAN! GY�NY�RÛ!

Tavasz van, tavasz van, gy�ny�rû tavasz,
A v�n Duna karcs� gõz�s�kre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? N�zd, hogy karik�zik
Mezei szagokkal a tavaszi sz�l.

Jaj, te, �rzed-e? Szeretõ is k�ne,
Friss, h�vir�gh�s�, kipirult suhan�s.
Õzik�m, mondan�m, �lelj meg igaz�n!
Minden gyerek lelkes, j�izû kacag�s!

Tavasz van, gy�ny�rû! J�t rikkant az �g!
Mit besz�lsz? korai? Nem volt itt sose t�l!
Pattantsd ki a sz�ved, elõ a r�gyekkel -
A mi t�dõnkbõl sz�ll ki a tavaszi sz�l!

1924 tavasza

A VIL�G MEGTEREMT�SE

Igen, tudom, m�g nem volt a vil�g,
Csak az erõk nyugalmas vize,
Fojtott d�hû, nagy vize,
Nem volt m�g hal se, de halat akart,
Nem volt m�g dal se, de dalolni akart,
Asszony se volt m�g, isten se volt m�g,
Vagy isten volt-e az eg�szen f�rfi,
Eg�szen gyermek, nem tudom,
- Most munk�s lehet, vagy tal�n k�ltõ,
Hiszen mindegy a munk�s, a k�ltõ -
Õ volt m�g egyed�l, nagyon mag�ba,
Mint �n vagyok most, olyan mag�ba.
Tehetetlen volt, csak szeretet volt,
T�rsat akart �s csak szeretet volt.

Nem tudott t�n m�g besz�lni se,
Nem tudott t�n m�r hallgatni se,
T�rsakra gondolt, asszonyra gondolt,
A te v�g, meleg szemedre gondolt,
Aki ha l�tn�, nagyon szeretn�,
Aki ha lenne, nagyon szeretn�,
Frissen f�r�dve jobban szeretn�.
A te v�g, meleg szemedre gondolt
S a v�zbe l�pett,
A v�z f�lb�mb�lt, ahogy bel�pett,
Elnyelte, mint a vill�mot az �j
�s õ les�llyedt a fenek�ig,
Feneketlen v�z nincs-fenek�ig.

A v�z felhõkbe sz�llt a sz�ve f�l�tt,
J�ghegyekk� v�lt a h�ta m�g�tt,
Akkor sz�lettek a hideg csillagok,
Akkor sz�lettek a meleg napok,
Õ volt m�g egyed�l, nagyon mag�ba,
T�rsat akart �s csak szeretet volt,
Ter�d gondolt �s az, az meg�lte,
Meglett a vil�g - csak szeretet volt -
Akkor meg�lte.

1924 tavasza

MOST A TEREMT�S KEZDET�N VAGYUNK

Ime, m�r megvan az egysejtû ember,
�l �s mozog,
Gondolatokat nyujt ki mag�b�l
�s visszah�zv�n kinyujtja �jra,
Hogy valamivel is elõbbre jusson.
Eddig vergõd�tt, most m�r t�nfereg,
De ser�ny �s �gy mindig erõsebb lesz.

Kegyes miattunk a szigor� t�rv�ny.
Holnap m�r �gyesek lesz�nk
K�nnyen �szunk, szaladunk, rep�l�nk
�s ennek �gy kell lenni
Hogy akkor m�r nem t�rõdv�n m�ssal,
Lelk�nk tiszta ruh�ja legyen,
K�v�nt �lmunk szûz teste legyen,
Teste �nek s igazs�g legyen,
Alakja Istenhez hasonl�bb legyen
Az elj�vendõ t�bbsejtû embernek,
Aki belõl�nk vet�l majd elõ
Aki mi lesz�nk,
A nagy Tov�bbcsin�l�,
Aki�rt most beteg a vil�g.

1924 elsõ fele

MAGYAROK

� jaj, mi igaz�n tiszt�k vagyunk,
Nyisson ajt�t nek�nk a rem�nys�g!

Ûl�nk, ûl�nk a mindens�g sz�l�n,
T�n arra v�runk, hogy f�lfaljon a b�nat?
�s v�runk, csak v�runk szomjaszt� v�r�sban,
�talfolyik rajtunk a vil�goss�g,
De elhagytuk valahol kõed�nyeinket,
Elhagytunk valahol minden akar�st
S most minden volt �s j�vendõ szomj�s�g
Itt van, itt van, � nagyon itt van benn�nk,
Hogy friss kenyereink halomra sz�radnak!
A n�gyl�b�ak, melyeket megett�nk,
Most elõj�nnek �s kinevetnek minket,
Ezer �s harmincegyneh�ny esztendõ
Zuhog v�gtelen szomor� szem�nkbõl
S nem birja elmosni buta bûneinket.

Most nagyon messze van tõlem a f�ld,
M�gis azt �rzem, hogy magyar vagyok,
Keserû sz�mnak ki mutatna cukrot?
Ki hinn� m�g el, hogy �lni akartok?

J�ttem, k�lcs�nk�rjek m�g ezer kezet,
Mert hogy adhatn�k eleget kettõvel?
K�t b�r�ny volt �n ad� k�t kezem
S a farkasok elb�ntak mindkettõvel.
Most minden kedvem holtan ter�l el,
Mert levegõtlen vihar a jajom:

Lesz�mitva az ostobas�got,
Multunkat, �let�nket �s a gyomraink,
� jaj, mi igaz�n tiszt�k vagyunk,
Nyisson ajt�t nek�nk a rem�nys�g!

1924 elsõ fele

T�NTET�S

Kiszaladt a v�r ereinkbõl
S most az utc�kon nyargal v�gig,
Ime, elj�ttek a gy�rk�m�nyek
Szikr�t lehelõ arkangyalai,
Hogy visszav�vj�k a pokolt�l
�d�mot �s �v�t.

Sz�nkb�l sistergõ meteorok hullnak
�s a rendõr�k szel�d testv�reink,
Ki�lt�sok tarka p�ntlik�kkal
Kontyot k�tnek a hajadon j�võre.

H�t hol az a tenger, amelyik
Ily kedvvel ringatna gy�ny�rû haj�t,
Mint ez a kormos �s �hes t�meg
A lelkesed�s karcs� suhan�s�t,
Hol az az �vszak, amelyik
Ily remek vir�got tûzne ki a f�ldre,
Hol az az �gbolt, amelyik
Ily erõs karokkal �leln� a f�ldet,
Hol az a vaskapu, mely nem olvadna sz�jjel
Ekkora nagyszerû h�vs�g elõtt?!

Micsoda f�ls�ges �gih�bor�
A k�l�n l�bak egy�ttes dobban�sa!
Ilyen pomp�s �t�sek alatt
Sz�nn� sajtol�dna erdõ, mezõ.
Az �g ekh�j�t mell�nk visszadobja
�s minden bez�rt, p�kh�l�f�dte ablak
Cs�r�mp�lve darabokra pattan.

1924 elsõ fele

TÛZ VAN!

Tûz van!
�g a malom!
Ne b�ntsatok, �n nem akarom,
Jaj, t�n csak bennem �g az a malom?
Ne b�ntsatok, �n nem akarom,
Csak n�ha hittem �gy, �lmaimban.
Az�rt ord�tok, h�tha elhiszik,
Hogy tûz van, tûz van.

Nagykedv�, �hes nyujt�z�sokkal
Nyurga karokkal kalimp�l az �gnek,
Bel�l �g, de k�v�l �get,
H�t senki se �rzi, csak �n?
Vagy meghaltak m�r mindannyian?
Meghalt a magyar, a ly�ny, a leg�ny?
Hiszen itt j�rnak k�r�l�ttem,
H�sb�l �s v�rbõl vannak,
Moziba mennek, esznek, isznak,
H�t �n hi�ba bõg�k nekik?
Vagy nem s�rok �n csak magamnak?
El�g a b�z�nk, el�g a liszt�nk,
H�t jobb lesz, hogyha majd a f�stbõl
Az angyalok s�tnek kal�csot?

Tûz van.
�s ti a t�zes tûzben j�rtok.
Ha engem l�ttok, bolondot l�ttok,
Mert �n tudom a ti hal�ltok,
Szemetek el� este �llott,
F�letekre a cs�nd lesz�llott,
Nem �rzitek a fal� l�ngot,
�, �n tudom a ti hal�ltok,
M�gis a f�letekbe �llok
S d�h�dten bõgve, konokul,
Reszketve f�lve csak ki�ltok:

Tûz van! Tûz van! Tûz van!

1924 elsõ fele

FIGYEL A KANCSAL

Mindig figyel valaki - biztos kancsal -
A h�tunk m�g�tt. H�trafordulok:
Ki vagy?... G�gy�gve gyûjti m�r a hajnal
Pih�s csib�it... Alszom? Vagy �lek? A kancsal
Parazsat dob�l h�tamra. Jajdulok:

Csak �n vagyok, csak �n! �, virradattal
Csak engem sz�l a f�ny, te, semmise!
(Az Isten is kinõtt cipõket talpal
�s lelk�nk csupasz l�bbal j�r a kancsal
Szikl�s, szur�s szem�n.) M�rt j�ssz ide?

Az �n v�gyamb�l sarjadzik a hajnal!..
Mindig figyel valaki, aki kancsal.

1924 elsõ fele

EGYSZERÛ EZ

Lement a nap nyugaton,
F�lj�tt a nap keleten.
Egyszerû ez.
�l az, aki eleven.

Rongyos mindegyik zseb�nk,
Rossz a magyar zsebe r�g,
Egyszerû ez -
Elveszett az ezer�v.

Ha elveszett, elveszett,
Nem keress�k m�r elõ,
Nem �r�nk r�,
Vonaton j�r az idõ.

Expresszen j�r az idõ
S g�pbõl csin�lt madar�n,
A gyalogos
Bizony hogy elmarad �m.

Szolgab�r�nk az agyunk,
Nem parancsol m�s nek�nk,
Egyszerû ez,
Mi m�r m�torral megy�nk.

Nem vagyunk mi b�lcs urak
S nem is vagyunk szamarak.
�j ezer�v
�j magyaroknak marad.

1924 elsõ fele

MINDEN RENDÛ EMBERI DOLGOKHOZ

Van egy sz�nh�z, v�gtelen �s mibenn�nk lakik,
Vil�gtalan angyalaink j�tszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerep�k egy megfojtott ima.
�s a dr�ma mindig mindig csak trag�dia.

�s az ember, szeg�ny ember csak lapul bel�l,
Benn, mag�ban s ezer arccal egymag�ban �l,
H�rom l�ng nõ homlok�b�l, zengõ, m�ly vir�g
�s zokognak, elzokogj�k a lit�ni�t:

"�n csak voltam! - �n, jaj, vagyok! - �n meg csak leszek!
Leszaggattak, el�ltettek, fognak rossz kezek,
�let�nk az ember kedve, hanem hol van õ,
Hol az ember? H�t hi�ba teremtett elõ?"

�s az ember, szeg�ny ember, csak lapul bel�l,
Feje k�r�l zengõ szavak vill�ma r�p�l;
No most, no most f�lsz�ll majd az igazi ima!
�s a dr�ma mindig mindig csak trag�dia.

J�n a gond �s j�n az asszony, j�n a gy�vas�g,
J�n a k�ts�g, j�n a v�gy �s j�n az �rvas�g
S valamennyi f�lsikolt �s eggy� alakul:
Magad vagy �s magad maradsz magadnak rabul!...

Vil�gtalan angyalaink sug�rl�bakon
�tugranak a vil�gi k�nt�rfalakon,
F�lkapj�k �s f�lhaj�tj�k hozz�nk sz�veink
S f�lkapnak �s eldobnak a sz�v�nkbõl megint.

�s musz�j �s meg kell tenni, sz�lni valamit,
Ami vagyok, gy�m�nt, amely l�t�ra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem l�tott rabot!
S dadogok m�r, dadogok, de - magamban vagyok.

� angyalok, seg�tsetek. Hol van az a f�ny,
Amelyikrõl tudtam egyszer, hogy az az eny�m,
Amelyik majd sz�l helyettem. Az �lom fia!...
�s a dr�ma mindig mindig csak trag�dia.

S elmegyek �s m�sik j�n �s az is �n vagyok:
Elsiklanak talpam alatt szikl�s sz�zadok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az �r�k?
S k�nnyû porban hullnak re�nk az �r�k r�g�k.

Tiszta gy�m�lcs, f�rges gy�m�lcs egy �gon terem
S k�nnyen adj�k, k�nnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagl� agyunk
S vil�gtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

1924 elsõ fele

CSUD�LKOZUNK AZ �LETEN

Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az �n kedvesem az egeknek ny�lhat,
De megcs�kolni csak nekem szabad.

Haja szurokkal elkevert arany,
Harmatos erdõk az õ szemei,
K�sz�be el� ter�tn�m magam
L�bt�rlõk�ppen, de nem engedi.

Szavunk zug�ban megbuvik a cs�k,
Testv�reih�z lopva j�n ide...
Mezõ �lmodhat �ssze annyi j�t -
Az �n kedvesem a f�vek szive.

Este a cs�kok megsz�knek vel�nk
S v�gigfutv�n a vil�gi teren,
A hajnali �gre lehevered�nk
�s csak csud�lkozunk az �leten.

1924 elsõ fele