1926
2006.10.06. 11:18
Gspr Katnak
A dombon kt gyerek tornyot rakott magosra a szp, puha srbl, sszedugtk a homlokukat, nztk, fejk kztt elnyulva jtt fl a nap, Lassan gurult fl a fatrzsn, vonta a csapatot arrafel - Legelõl a jhs ifjak, kacagnak s kt teli marokkal fvet nyujtanak fl az gnek, Meg a lnyok, lnyok - bõ harmat grdl domboru melleteken, Cseresnye van a hajatokban, szaladtok s kezetekben lobog a szallag! Odadõltk a magos fnak, vrtok lihegve trsaitokra, Akik komolyan lpdelnek mgttetek, lenznek s ugy mosolyognak - Erõsek is a frfiak, vllukon jlcsinlt cskny, Hegye gy mozog, mint az inga, lpsre mozdul, figyelik jl az aggastynok S kzben-kzben lelnek a nagy fehr kvekre, azok meg csndben flemelkednek, Szllnak lassan elõre, mig ezst fejk is rjahajtjk, Aztn jnnek a friss halottak, tltszk õk mg, mint az ablak, Alv fehr hal lebeg a trzsk kzepn - Utnuk mr a rgebbiek, szp testkbõl nagy darabokat vetnek a bokrok al S a csontvzasok kitrt karjukkal, piros madarak rpltek arra, nekelnek a karcs szllel, mely a port magosba dobja, Rajta tcsillognak zuhog s frissen fakadt nagy, tmr vizek.
1926. jan.
Nagy, ezst halak rnyka suhan a korllok fltt, Elhozzk nkem barnul szined, gynge fvnyen lebeg tova, Megrinti a fradt csigkat s azok csndesen elalusznak. n mg sokig figyelem a meduzk tltsz vilgossgt S erõs ollmmal utat vgok a moszatok kzt, csengõ karikk rplnek fl a tiszta vizben - Amerre a legszebben csillog, Arra gyere. Sok akart dolgaimban nha Kis beteg csillagot nyujtok fl n a sugaraknak: Jl gondolj rm te is s gyelj, Kertedben, hol a kagylk mr nyitott szrnyakkal virgzanak. Pnclom erõs ramok sodrban kemnyedik, Pirossgt legjobban te rted - Kk virgllat fnylik htamon: A legfehrebb kavicsnl vrlak...
- Hullmok, szaladjatok gyorsan a dombrl! A virgllat bõ, lobog szirmai kz Kvr falatokat hadd adogasson magosra A rk.
1926. jan.
Rpl a rig, rpl, megll, lebukik a t kzepe fltt ppen, Nvny vrja trt szirmokkal, levelei elsimulnak a viz szinben - Itt fj, itt fj - beszli a hullm, azutn elcsendesl szpen. Most mr sma a fellet, nyughatnak rajta a prtalan szeretõk remegsei, De azrt csak mondjk: Gyere mr, gyer ide ki, Ne mosolyogj, mert szl ered, aztn ha flhajolsz s belenzel, a t is megtrfl majd tged. Gyere, gyere, majd megltod, szp erõs fiatalember ll ki a parton teelbed, Teleszvja magt kkkel, a bokrot frissiben tugorja, Tenyert a vizbe merti, dombor mellt is meglocsolja, Aztn szerszmjt flemeli, jhang csengõket kalapcsol, A halak a partra jnnek, ott csillognak az õ dalra - Sok csengõt csinl s egy markkal belektz majd a hajba.
1926. jan. - mrc.
Melled kt plusa kzt a kk sugr - A ktltncos lma ll azon.
A felhõ elfoszlott, hogy fllebeghess s n mr tlsokat kerestelek - Nyugodt, mly vizek leheletvel szll mr az enym S magnyos, nagy fenyõmrõl hullong a jhs toboz.
S a legmagosabb fvek is kinõttek mr a dombon, Szivkben szp, zld tzek gnek, Hogy az elfradt bogarak mind hazatallnak, ha esteledik S az r Nyitott tenyrrel, trdig csobog nyugalomban Ott ll az tjuk vgn...
De n nem vagyok fradt, kedvesem - Csak a tenger jtt el a kszbmig.
1926. jan. - mrc.
A szeretõk hallgatva lltak, A tban elrejtettk szivket S megbeszlvn a hullmokat, Szjjelvltak.
Most mr kimehetsz a partra, Kinlhatsz nevetve egy almt fl a fnak, Nagyot szaladhatsz - A tbl minden kanyarodnl Hûvs szemmel egy arc fordul utnad.
1926. jan. - mrc.
Aclgmbbe tmttetett egyedlvalsg, Lassan, csillogva, kmnyem ormrl - emelkedj!
A magos virg szirmaibl vled szll fl Isten elvesztett koponyja, Fnnskok fagyott zuhatagja zokogva indul nked - Ki gurul most vgig rajta roppant hurjait zengetõen?
Aclgmbbe tmttetett egyedlvalsg, Krben trdeplõ elefntok irnyozott ormnyai fltt: emelkedj!
Minden szpen fttyentõ vonat beleragadt az alagutakba, Vn gõzk buggyannak a ktrnyfolyam buktat medrn - Dhdt ebek terelik ott a bs hullk keserû nyjt.
Ki az esõt stt barlang odvbl vigyzza, Kedves annak az rva g vaksgot dob drdlse - Minden villm feld cikz s benned hal meg - Aclgmbbe tmttetett egyedlvalsg, Emelkedj!
1926. jan. - mrc.
A kelõ korongba hajtom heggyel Vadbika vrs hsn kalaplt gerelyt a fiatal szûznek.
Most indulsz el, hogy hazavezettesd falaimat - Vltoz rnykaim ittmaradnak elhagyott hûvsben.
rzed a viharszellõt, az egymshoz kzelre bujtogatt? A ttetett vros elõtt bosszsan kszrûli csorbtott szerszmait.
Most indulsz el, hogy j fldet talltass magvaidnak - Kvr gyerek alatt sem trik ott kett a fag, Leveleivel flfogott ktnyed rncait igaztja.
Bontsam-e ht a felhõket magosba rõ trdeimrõl? Fektessem-e mr szivnket egymsra a patak fehrlõ kavicsain?
Melledet kt domb õrizze ktoldalt, Gynge, kifejtett szdat mark rintetlen cseresnye vja!
1926. jan. - mrc.
Mikor a szeretõk veszekednek akkor hajlongva magasodnak, mikor a szeretõk lelõznek akkor a flddel elsmulnak.
nekeljnk - haja ha! Bmblõdjnk - bm-bm-bm! Susogjunk, hogy sususu - ss egyet a htamba!
1926. jan. - mrc. / 1928
Pucr csapat dobog a dombon, Keresztlgzol kertemen. Belnevetnek kutamba, Hogy kkje nyugtalan legyen.
Szpek, erõsek, egyms hst Jltpett lombokkal verdesik - Ugrndozzatok csak magosra S a friss szllel Gyertek el ujra kertemig.
1926. pr.
Ha megszeretlek, kopogtats nlkl bejhetsz hozzm, de gondold jl meg, szalmazskomra fektetlek, porral shajt a zizegõ szalma.
A kancsba friss vizet hozok be nked, cipõdet, mielõtt elmgy, letrlm, itt nem zavar bennnket senki, grnyedvn ruhnkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csnd a csnd, nked is szlok, ha fradt vagy, egyetlen szkemre leltetlek, melegben levethetsz nyakkendõt, gallrt, ha hes vagy, tiszta papirt kapsz tnyrul, amikor akad ms is, hanem akkor hagyj nkem is, n is rkk hes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtats nlkl bejhetsz hozzm, de gondold jl meg, bntana, ha azutn sokig elkerlnl.
1926. pr.
Pillantsomtl az almk pirosodnak s gmblydnek, trdigrõ erõs bzban henteregnek a fik, a lnyok. n a magos fa gn lk, lelgatom a lbomat, kacagsuk frtjeimet megbodortja.
Nem tudjk m a lenyok, hogy n mennyire kedvelem õket. Akkor szaladvst jnnnek el, sokszzan gyûlnnek ssze itt krlttem, n meg a zld leveleket kt marokkal szrnm hajukba, hanem elõbb mg minden szlat futtban is ktoldalt megcskolnk.
Erõsdik az g alattam, erõsdm n is a vilgon, sokaggancs szarvasa htn egyszer csak megrkezik a meztelen lenyz. Akkor indult el, amidõn anymra szememet flnyitottam, huszonegy ve mr, hogy elhagyta rtem az erdõt.
1926. pr.
Beteg vagyok, 3 napja nem lttam senkit, a szomszdasszony tejes kcsgt lltott asztalomra, Nem halhatok meg, nem szabad, mig meg nem talltam a tisztasgot, Nem tudom mg, milyen lehet, szeretnm, ha sok haja volna, n a hajat kedveltem mindig, Beletrnk az ujjaimmal, de csak vigyzva, Belevesznk egszen vgl s jszagtl nyujtzkodva ott elaludnk.
Igen kicsim, egyszer mg mi is rlni fogunk.
Mert leheletem segt a felhõn s a kis reg hosszan bmul az eltnõ csapat utn, vatosan indul meg aztn, pipja is kialszik kzben. Hûvsdik, Az uccra dobott cseldlny fiacskja holttestt kltgeti.
1926. pr.
Anym meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben, Megfoltozn kabtomat, megnzn milyen szp vagyok meztelenl, Mg soha senkise ltott meztelenl! A parasztok learattak, kis padokon vrjk a hallt - Poloska marja lmainkat, tnyrunk csak falakra val, Csak egy cspp vajat adjatok kenyeremre. De jobb ebdet akarunk, hogy jobbak legynk, Tbb pr cipõt az gyunk mell, hogy tbbek legynk: A hd lassan kijn a kdbõl, a tlparton szuronyok llnak - Itt az oll, ott pedig a szvendõ szvet - Mire vrunk?
1926. pr.
Ballagok lassan hazafel, Vert hadak futnak hazafel - Nem volt nnkem felesgem, Vr rm nagyon a felesgem.
Elbem jn, szemvel mondja, Elfut tõlem s zendtve mondja: Simogassl meg, des uram. Bosszs tzeddel verj meg, Uram!
Kis kszbn kicsit megllok, Magos szivn zengve megllok. Knnyel takarja el cskjt. Lbam el terti cskjt.
Krje rejtõ erdõ szll le, nkrm gõ erdõ szll le. Igy vesz el engem diadallal. Mgis elveszem diadallal.
1926. pr.
Kigyulladt a replõgp a vilg alatt. A zengõ sziget rthetetlen mdon elszott. s kt fiatal szeretõ Mg mindig keresi A boldogsgot. Minden gyûlletem a feneszp jvõnek - Mirt ksik a vas-szag, Mikor annyira vrom! Az sszecsõdtett hzak letrdeltek, Csak a legkarcsbb torony kvetelõzik, Nem ejti le fradtan harangjt, De nem bszke a vrosra tbb. Egy elfeledett bs alagtbl Kiront mg zgva a pnclvonat, tegeiben tmtett fnyek - Az n pazarolt, sok szp erõm. Mint a legnagyobb, Legmegkivntabb szerelem, Vagyok szmt; kmletlen; s erõs.
1926. pr.
jjel, Mikor a fradt harcosok õrt llnak az plõ kapu elõtt, A leggytrtebb tompn a fldre puffan, Szive kifuttatja a vgnyokat S a fnyek szdtõ plyaudvarrl Kirobog a mennyei pnclvonat.
A pnclvonat megdrdl haraggal, De csak a pvk halljk s kitrjk r farkukat knytelen S a fiatalok vrbe zuhog tegeibõl a szerelem.
Mert kzdeni kell a hallban is: A fradt let nem br minden harcokat - Mikor mg friss eleven voltam, Mrt nem akkor zdultl szivembõl Jobbharc, mennyei pnclvonat!
1926. pr.
A vilg ha elbujdostat Csak visszahv harangozni. Elbujdosott harangoz Csak visszajn harangozni.
Ha visszajn meg is bnja, Elbcszhat harangszval. De ha tûz van megint jhet, Megint jhet harangszval.
Aztn egyszer nagy nnepkor, Mikor keresik hallra, Visszajn mg harangozni, Harangozni, de hallra.
1926. pr.
A pohr friss, tiszta nvny, A mezõn csillog s a harmatcseppek rreplnek. Ha egy kisgyerek poharakra nz, Halkan Megcsendlnek.
A forrsok szivn pohr nõ, De az vegesek sem tudjk eme titkukat. A lnyok s fiatalemberek Mindig sszetvesztik poharukat.
sszevtettem egyszer n is, Nkem azta zes vzzel pohr nem akad, Pedig a szomjan haldokl madr szreveszi az g mgtt a sok szp poharat.
1926. pr.
Virgos fk kzt ballagok, Felesgemhez ballagok, Kinõ a fldbõl mr a nyr, Felesgemmel vr a nyr.
Fnyekkel ott a kszbn, Szvemmel l, mint kszbn, Komoly rmmel nekel, Erõs urnak nekel.
"Neveltem kvem patakon - Ne bujdosdj mr patakon - Csobogott nap mint nap a vz, Tiszta mr kvem, mint a vz.
Sokat kerested, tiszta vagy, Tornyunkat rakni val vagy; Lakom szivedben, n uram, Gyere mr haza, n uram."
Hivj csak, hivj, kedves, n megyek, Zszlkkal, zenkkel megyek, Mikorra kedved knnyet r, Akkorra urad odar.
1926. pr.
Kardhegyen prg a vilg. Hborsg a hitem. Szpekkel, nagyokrt - Nincsen jobb a csatnl!
Behnyom a szememet: Ki rg belm nagyobbat? Kacagok, nyilt a szm: Ki dg bkt belje?
Trfs kolds a vilg. Bot volnk a kezben. Fldbe szr - virgzom: Inkbb hajt a tûzbe.
Bõdlj torony, rohanj ht! Fusd ki magad kedvedre! Szpekkel, nagyokrt - Hiszen ugyis visszajssz.
1926. pr.
Mikor flkl a nap, a sosem haragvk hajtl eltritõdik a harmat, ne bntson tged az n haragom soha, kedves.
Sokszor gondolok nagy futs terekre, ahol lehet el kell majd esnem, az rbocfaragk rbocokkal jnnek oda tmtt sorokban,
s gyõzvn ott, gnek hajtja hatmilli vasas az õ csengõ szvû kalapcst. Szerszmok gi viharba cskjaidat hadd viszem n is el oda kedves.
szre sem veszed hogy kihzom magam, mikor a jvõrõl szlok, ha akarod, ht csak ama vrosdalol gyõzelem utn trek meg hozzd, vagy majd a pkek sszektik kenyrvetõ, j laptjaikat, vgigfektetnek rajta engem s lehajtott lisztes fõvel elhoznak lassan az gyadig.
rted haragszom n, nem ellened, nosza szortsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak lmaimban, erõstsen az n haragom, dehogy is bntson, kedves.
1926. jn.
Ha ki erõs ember, erõs az õ dolga, vagyok n a magam bsultat dolga. Kaszt kalapltam s vittek hborba, menjek ht, kaszval, menjek hborba.
Erõs az n szvem s vagyok hes, rongyos, nem akarok lenni n mr hes, rongyos. Inkbb akarok csf, tapodott holt lenni, mginkbb j rendben sorsom ura lenni.
Csf halottak srja kivirgzik szpen, csf halottak srja csak bespped szpen. De ki gyõzsig lt, fljebb jut virga, szabad szeretõknek eljut a virga.
Jut most elg virg majd a szabadoknak, tetszik is akkori finnys szabadoknak. Tetszhet is: ma harc az igazoknak rendje s igazok harcnak gyõzelem a rendje.
1926. jn.
Csodlkoz bogarak kzt lpkedek btran, Ha felhõ volnk, szrazsgban jrnk csak erre, Elkerlnm a kirndulkat, sszeszedik õk a papirt, nehogy jvõre esõ legyen, Viseltes ruhjuk all forr testk felesel a sietõ nyrral, Htnapravalt jtszadoznak s egy bujtat lombrl Feledkeny madr figyeli Az rmket.
A lnyok szagos lpte nyomn kibtt ez az rtatlan kavics, Ez a kavics nem Jzsef Attila s a fû se, n se vagyok az, n a bartja vagyok itt mindennek, tenyeremben a j di hldatosan roppan kett, A belkevert szalmaszlat hajambl vigyzva kihzza az g - Mezõ, mezõ, szaladtat, akr a kedvesem termkeny karjaival, Tritõ lengsû szoknyjval a fiatalemberek ln jr õ, Minden szagodat nki adtad, virgozzunk most ht nlkle.
Te rengeteg, g fel fordtott paizs!
1926. jn.
Eljn az az jjel, melynek minden csillaga szvig g el. Fllzadt szeretõk szaladnak lobog hajakkal, zenkkel.
Ntzva hozza mind a partig grnyesztõ piros drgasgt. Megtrul morogva a tenger s kincseiket mind bedobljk.
- Gyõztl, eljttnk szerelemmel, zedet visszahoztuk nked, nosza fogadd bilincseinket, ktzd be fj szvversed.
Nosza fogadd ht koronnkat, a harangot, sapknkon a csrgõt, egy zacsk lisztnk s egy mark elbsult, ragaszkod szllõt.
Fogadd most-tpett gainkat, vedd jlcsinlt szerszmainkat. Fogadd seprõnket, tnyrunkat, de gyunk helyett, nesze, magunkat.
S fstlgõ, parazsas homlokkal fik s lnyok leguggolnak, flttk reszketve ereszkednek prtalanul nagy, teli holdak.
S a vz a sok vad ajndktl kijn rtk, elnti õket, hanem hiba zg, zgsa erõsbti az neklõket.
A lnyok dalt: Tenger vagyunk, keserû s vagytok ti bennnk - a fik dalt: Partok vagyunk, keserû tenger vagytok bennnk. -
S a vz habz, kibomlott kontyn ragyog holtakat ringat csengve s hborogvn emlkezik az elcsndeslt szerelemre.
1926. jn.
Mindig jtancsot sziszegnek S mg ifj hlye akad ezeknek Az vatosaknak, kopaszoknak, Nagyhas, huncut okosoknak.
Ha messzehangzn flbg a mellem, Trvnyt tesznek szeretõk ellen. S pnzzel - mig mennygre tantnak - Minden szp lnyt elkapartnak.
Hogy kell rohanni, magyarzzk A kszvnyes lb strzsk. S mutogatva sok vacak rmet, Gyõzelmeinkrõl lebeszlnek.
Szops isten pelenka-lenben - Fenk szltek meg a szivemben: Klyksged rkidõnyi, De vgl is fl kell mr nõni!
Akik klyhnl sosem ltnk, Kell, hogy egyszer mi is beftsnk! Megstjk mind az okosokat, Legelõbb is: a kopaszokat.
1926. jn.
A bbok kztt elaludt a hangya. Szl, a bbokat most el ne fdd! Klnben j az is.
Kis, fradt fejt csillmokra hajtja s alszik vle cspp rnyka is.
Egy szalmaszllal flkelteni szpen! De jobb, ha mr indulunk haza erõsen beborult - -
A bbok kztt elaludt egy hangya s - hopp - egy cspp mr a kezemre hullt.
1926 nyara
Hajad az ujjam, a szoknyd alatt mulva bvik a szivem S zizegve hull a naptr levele.
Vn kszbm sr, mint a gyerek Amikor jssz, hogy tbbszr gyere.
Erõs csapatban rgi napjaim Elflva rgjk a flem - Bennnket mrt nem cskoltl bel?
s nem rtik, hogy spadtak, butk, Hogy fnyk nem lehet a szemed!
1926 nyara
Ezt a szket odbb tolni, vonat el leguggolni, vatosan hegyre mszni, zskomat a vlgybe rzni, vn pkomnak mhet adni, regasszonyt cirgatni, jzû bablevest enni, sr van, lbujjhegyen menni, kalapom a snre tenni, a tavat csak megkerlni, fenekn ruhstul lni, csengõ habok kzt pirulni, napraforgk kzt virulni - vagy csak szpet shajtani, csak egy legyet elhajtani, poros knyvem letrlni, - tkrm kzepbe kpni, elleneimmel bklni, hossz kssel mind meglni, vizsglni, a vr hogy csordul, nzni, hogy egy kislny fordul - vagy csak gy meglni veszteg - flgyujtani Budapestet, morzsmra madarat vrni, rossz kenyerem fldhz vgni, j szeretõm megrkatni, kicsi hugt lbe kapni s ha vilg a szmadsom, gy itt hagyni, sose lsson - -
kttetõ, oldoztat, most e verset megirat, nevettetõ, zokogtat, letem, te vlasztat!
1926 nyara
Ismeretlen rveket ki gyõz bs fejvel bizton birni le!... Mr hajra szllok, elmegyek, egyszer aztn szre is veszik, hogy hiba fõtt a j ebd s hiba szlnak nnekem, nem hozok a pincbõl szenet. Majd a rendõr elgondolkodik, hogyha csillagos, nagy este lesz s nem kszl az utcn senki sem. rzik majd a lnyok is nagyon, hogy nem annyi szem nz hosszasan vzben hajl nd-lbuk utn, de csak sszekacagnak megint, tncba fognak valamennyien s vidman elnekelik:
annyira szerette kedvest eme, hogy hajra szllt s az elsllyedt vele.
1926 nyara
Ngyen ugrottunk vzbe. A habok Szivnkben zgnak, zubognak, fehr Tarajuk lobog, mint kigyulladt zszlk. Bartaim, szp, tiszta, hûsitõ Nagy lngokat kavartunk a nyugodt Vizekbõl, melyek btor vgyaikkal Dallal vonulnak roppant hegyfokok Istennk-rakta tornyai alatt. Az ldott anyafldet ms ki vinn Friss karjaiban, testben, szivben, Ilyen erõt-fogan, tiszta nszba? Ki fojtan el borus knnyeit, Bs shajt az rva panaszoknak, Hogy szivben fjra fldagadjon Minden, mi Istendicsrõ, derk, Emberben-bz cselekedet volna Az j kapuk gymntos forduljn? Ki maradna mg komoly s erõs? maradjunk is erõsek nagyon, Ha majdan eljn bensõbb rokona Erõnek, fldnek, vznek, tisztasgnak, Elporl emlknk fltt ne hallja Bs szzatt az igaz kritiknak: Elfordult arccal vettk be a fldek, s nmn vettk vissza a vizek, Kik az erõt: A fldet izmaikban, S szivkben a hborg vizeket Egy gynge korban gyvn megtagadtk.
1926 nyara
Jut az ember kt virghoz egyik jn a kalapjhoz a msikat odaadja mindakettõt elhervasztja
nekibsul hidon ballag flszl a vz - le nem csallak - s õ valamijt leejti aztn azt is elfelejti
nevet s vacog - esteledik vizen a hab sebesedik karjra dûl el is alszik de csak jobban sttedik.
1926 nyara
A csengetyûcsinlst Felfedezni csak az tudta, Aki kedvese kk szemt Elfeledni sohasem tudta.
A fkon megszlalnak a csengõk: Valaki megrkezett. A hajnalnak is sok csengõje van, A hajnal Fiatalasszonyok szivbõl keletkezett.
Egy bosszus leny A bokrok kz dobta csengõjt S most halvnyan figyel az elveszett csengõ szavra. S egy gazdag r Csengõt akasztott szolgja nyakba.
S a csengõsz Nha tszll a szolga lmn. Ha nem volna csengõ akkor n magam Kitallnm.
1926 nyara
1
Engem kldtek mindig boltba gyermekkoromban Az ostobk engem nevettek mindig jobban n a felesgem megtalltam. Az n felesgem szeme hûs akr a gygyszertrak s mint a harmatos dombok melyeket hegyes galambok krljrnak Az n felesgem patak mlyn neveli cskjait olyan tisztk. Van-e valami flmutatand frissebb a most vgott almagerezdnl? Van-e valami erõsebb a tûzvszben fennhangon neklõ sziveknl? Vasasok n mindig prtoltalak benneteket lltsatok magos szerkezetet Az n felesgem al. n a felesgem megtalltam s most az uccra kimegyek Lssk meg az n arcomat a komor kapuk s nyiladozzanak s rljenek.
2
Ki az akinek szomjsgra az ivvz zavara lelepszik? Ki az aki komiszok kzt igazat tesz a szpsgvel? Az n felesgem ngat engem: Nosza keress kenyeret hamar a te kt karod erejvel. Az n felesgem nevet engem: Nosza fuss kalapod utn mg a szoknym legszebben lobog... Az n felesgem igazn nagyon szp sszecskol munka utn ha megmosdatott. Gyere kedves Erre jnnek bartaim - a mi estnk sszehozan holdas - Kinyitom n az ablakot a szebbiket hogy te eljk kihajolhass.
1926 nyara
Kaznt sroltam; vgtam sarjat; elnyltam rothadt szalmazskon; br eltlt; hlye csfolt; pincbõl tdult ragyogsom. Cskoltam lnyt, aki dalolva ropogs cipt sttt msnak. Ruht kaptam s knyvet adtam a parasztnak s a munksnak. Egy jmd lenyt szerettem, osztlya elragadta tõlem. Kt naponknt csak egyszer ettem s gyomorbajos lett belõlem. reztem, forg, gyulladsos gyomor a vilg is s nylks, gyomorbeteg szerelmnk, elmnk s a hbor csak vres hnys. S mert savanyks csnd tlti sznkat, szivembe rgtam, ordtson mr! Hogyan is hagyna dolgos elmm feledtetõ, de brdaloknl. Knltak pnzt nagy sok bosszmrt, pap mondta: Fiam, szllj az rhoz! S tudtam, ki res kzzel tr meg, baltt, kapt meg kveket hoz. Villog szvû, gyõzni br vagyok, kinek kell legyen kedve igazat tenni, prtot llni, m, e szigor emlkekre. De emlkhez mi kzm nkem? Rongy ceruzmat inkbb leteszem s kszrlm a kasza lit, mert fldnkn az idõ rik, zajtalanul s flelmesen.
1926 nyara / 1930
1
Esik esik - a por nedvesen reszket letnkn -
csattog, drg - drmblnek - hallod? - a szivnkn!
Meztelenl futni futni trt karral futni egy erdõ fel - - -
esik esik - kis tenyered mrt tartod ki a menykõ el? - - -
A szl hozta - a szl hangosan kacag lnyok bontott hajbl zudulva lebeg - - -
recsegve jajdulnak az gon hibs-szivû szraz levelek.
2
s szoknyd szagt is akarom tõled s te cskolsz, tsz s sohase vrsz - hogy tisztulhatna meg ht a szerelmem, ha ltlak, hallak, hogy szlsz s hogy llsz - nzd, fj a homlokom az tkzstõl s fj, hogy elmulik ez a fjs, mert bomlott melled varknt rtapad s elfordult szemmel hiba tpem rla, ne flj, nem gygyul, csak tovbb szakad - - -
s hiba bnkdsz, az igazak lehelte felhõ nem segt a te knnyeiden - az n szememmel kell kisrnod mindent, hogy rted el ne pusztuljon szivem!
3
s isten lbnl lnk le egytt, te kettõs melled bontod sszecsengve, õ elhalvnyul, n kznnyel nzem, hogy kt llek mellettem jra gyenge, hogy szivemben csak keresttek egymst, akik gyamban tallkoztatok - - -
de gy mondom csak a kznyt s az istent, mert bs fennszval srva rothadok.
4
Hullj esõ hullj s ntsd el e vilgot, mely ilyen nõkkel verte meg magt, ki vden azt bicskval szurom le, a trtnelem ha parancsot d. S br piszkos vagyok mr a nagy jvõre, ott leszek n a barrikd elõtt - az j szeretõk, srgk s fehrek, ne lssanak mint gynge szenvedõt. Tallkozzanak vgy testemen Sanghajtl Wienig, Chikagon keresztl, csak mosolyogjanak ezen a versen, melyben meghlylt korunk knja rezdl. Szabad kzssg, jjj, feld megyek, nnm knnyei feld hullanak, mind szenvednk s nagyon kirdemeltk, hogy megrjk mr nhny napodat!
1926 nyara - 1927 vge
Fjs, nyomor s jsg hajtott ssze, Erõs bzban gzolunk, kedves fegyvernk bkdi tomporunkat - Kedves fegyvernk, bkdd csak szntelen tomporunkat, Hadd tudjuk meg jra s jra - nem gyõznk semmikp vletlenl.
Nem sietnk, erõsek vagyunk, tudjuk, kit mirt lltunk trvny el. Tancsot llunk a dombon, gynge frjek, nyulak bnak meg nyugodtan lbainknl - Elmegy fllnk a felleg, hogy szrevehessnk minden idegen replõgpet.
Te dlre mgy, te nyugatra, n pedig szakra, Elvtrs!
1926 nyara [?]
A pap mosolyog s derûsen gondtalan dvû istent dcsr. Darazsak dongnak s poros ton vgig zmmgõ gysznp ksr.
Egy barna s ijedt lenyka ablakhoz nyomja orrocskjt s papja a pipaszrral megveregeti farocskjt.
S harmatos fvek gyenge zzel. A fkon hajnali pirossg. Lombok zizegnek, szcske ugrik, a pkok hljuk foltozzk.
Emlkem egyre merevebb lesz. Valaki rbk homlokra, sromig setteng s j kutymat nem uszthatom tbb rja.
1926. aug. / 1928
1
j borzongst gondolt ki a kert hozzmvalt s nekeltetõt tudott engem s ltzõdve vrt s n szvt mg nem lttam elõbb
legszebb fit dombra kldte fel hogy zgjanak ha kl a homlokon s vzig hajolva mostk gykerk kik elmjttek vlgyi tamon
vlgyi ton rek gbe n de ezt a dombot n nem engedem elpusztthat mr vlasztott veszly itt pusztul el a kert a szvemen.
2
Szeretem s szeretnek nagyon szõke ajndk hibs uzsora csengõ habok s a tompa por de mr por nem szllhat a szvemig soha
tkrm mg fahncsot teszek kirakom fûvel: itt jrt valaki hajba szalmaszlat ftt a szl s itt egy g vigyzva hzta ki
most meg elmegyek a fk kz az erõsk plcjt letrm hrom virgot tk el vele hogy illatozzanak az vmn.
1926. aug.
Volt fogam kzt mr szivar, csuklmban megllt a ks, mosdatott habos vihar, alv szmba szllt a lgy, nni szunnyadt gyamon, szpet lmodott szegny. Tiszteltek, ha vrt khgtem, mgse kptem hba n. Voltam vont kajn: halljunk ht nevetni holtat, vagy a holt is l taln? Erre ittam j borocskt, rgtam fõtt malaclapockt, kezet fogtam balkezemmel, megpngettem szemfogam, isteneim mind eladtam, ez a ruha ms rajtam, kereshet pipogya ember, az n megnyurgult szivemmel, tkrm mgtt szerelemmel, oroszlnra vrok n - -
Elsõ zben cipõm fnyt knyestse bs srnye, msodzben cirgasson, krme torkomat kitpje, behunyt szemmel vgignyaljon harmadzben az gyamon, prtalanul s vltve õrizze a ravatalom.
1926 õsze [?]
A virg elfradt mr szagosodni. Unta, hogy mifennek tettk asztalunkra. S igyekezett rnykot vetni, nagyobbat, mint a kertben s elfradt, mikor nem nztnk oda.
De szrevettem.
|