1925
2006.10.06. 11:17
Megrzhatom fimat, mr kzelednek testvreim.
vlmpk vagyunk egyms szvei fltt, a kicsi madarakat ltod-e vllainkon? Mi vagyunk azok s szeld arcunk is egymshoz r - Nyissuk ki egszen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe.
A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek kszbeinkre Gymnthidak szkkennek mindenfel s az elaludt aknk Pacsirtkknt emelkednek szvnkbe s szelden flrobbannak cskjainkban.
Ht pazaroljuk szt harangjainkat, kitrt ajtnl mosolyogjunk Szemnkben rejtõzik a torony, melyrõl belthatjuk ismeretlen haznk vidkeit Kszen vagyunk mr gboltjainkkal s kszen vagyunk a fnyessgre Aki hajnalonta gynge virgokat okoz.
1925. febr. [?]
Szlnom kell akrmit is s ha mr egytt vagyunk, ht nektek beszlek. Mindegy, ha azt is hiszem, hogy magamnak szlok. Nha meghalljuk nevnket, de akkor ott vagyunk, ahol a madr se jr A fergeteg ormn sugrzunk flfel messze a sugarak portengertõl
Csak a szvnkbõl zuhan szelek lengetnek flfoghatatlan villamossgot Fljebb tolom fejemrõl a fellegeket, de azrt rzem a levegõvel Cirgatnak a tavalyi bimbk, s a lehullott levelek nyomdokai
Szlnom kell akrmit is s ha mr egytt vagyunk, ht nektek beszlek A madarak meghalnak fltte, szvre hull kicsi, hideg testk.
Nagyon szegny az ember, Ha egyedl van s kedvest szeretn harapdlni, De gy, hogy az õneki mgse fjjon.
1925. febr.
Szegnyember, ht mr megint lzadsz?
Jaj, dehogy lzadok, a gunym szakadt el. Msikat szeretnk, olyat, amelyiknek Kevesebb a foltja.
Ht tn mr elittad mind a fizetsged?
Nem volt nekem, uram, soha fizetsgem, Nem is volt, nincsen is semmi fizetsgem. Ha szltak, dolgoztam piros napestig, Piros napkelettõl dolgoztam, dolgoztam, Mondta regapm, nem lesz fizetsgem.
Hallod-e, te koldus, hordd el magad innen!
El is megyek innen a tengeren tlra, A tengeren tlra: trsaim szivibe, Ott pedig elmegyek szlvsz kzepibe, Danoljon, ha az kell, hej, de danol is mr, Fennen danol mr a szlkilt madr.
1925. mrc. eleje
Nincsen apm, se anym, se istenem, se hazm, se blcsõm, se szemfedõm, se cskom, se szeretõm.
Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Hsz esztendõm hatalom, hsz esztendõm eladom.
Hogyha nem kell senkinek, ht az rdg veszi meg. Tiszta szvvel betrk, ha kell, embert is lk.
Elfognak s felktnek, ldott flddel elfdnek s hallt hoz fû terem gynyrûszp szvemen.
1925. mrc.
A kakas forg szavakat szl, a nni a tyknak magot szr s a kenyerek erõsen, bzva, kelnek, harangsz mlik a Tiszba, frissen, nyujtzva kel a lrma, derkig mosdok s a vizet repacskolom a fejemre. Oly hûsen, tisztn smul hozzm gy ring a tlban, gy zenl, mint a danol lnyok melle. Kitrt ajtmon szellõ jn be, szaglsz, vigyorog diadallal s mint rozsvetsben kisgyerek, desen rgkapl hajamban.
lmomban kazalrl gurultunk, rzsmmal bukfencet vetettem, ttgast llnk most is n, de mr munkba kell sietnem. Frgn, vigan viszem magam, most gyis n vagyok a legszebb s szpet, tisztt kell mr egyszer flmutatni az embereknek. Szeretnek majd, ha eljvk, szeretnek, mert kzttk voltam, egytt jrtuk a szles utct, zpor elõtt velk loholtam. Az apkkal s az anykkal, akik rncaim tervt hordjk, fikkal - s lnyokkal, kik munka utn a mellket kibontjk.
1925. mrc. / 1928
Az uccn a tren s a mezõn is Zuhog az esõ. Zg a kanlis kint az rok reg hzak vakolatja mll A lovak tagjain csurog a l Az ldott tiszta l s a tetõkn is Vz s sr vz s sr. Puha meleg sr a fld A lovak a hzak az g Puha meleg sr. Az ablakokban gyerekek llnak Nzik hallgatjk esik esik S az õ szivk is Puha meleg sr.
Most a magok bkessge l Hzakban lovakban emberekben A magok bkessge mely leszll Oda ahol minden testvr s rk Puha meleg sr.
Milyen j is vakon zuhanni Eltkozolt cskjaim utn.
1925. pr. eleje
Szp este van. Szp csndesen aludj. Szomszdjaim is lefeksznek mr Az uccakvezõk is elballagtak. Messze-tisztn csengett a kõ. Meg a kalapcs Meg az ucca S most csnd van. Rgen volt amikor lttalak.
Dolgos kt karod is oly hûs Mint ez a nagy csndû foly. Nem is csobog csak lassan elmegy. Oly lassan hogy elalusznak mellette a fk Aztn a halak A csillagok is. s n egszen egyedl maradok.
Fradt vagyok sokat is dolgoztam n is elalszom majd. Szp csndesen aludj. Bizonyosan te is szomor vagy Azrt vagyok n is szomor.
Csnd van A virgok most megbocstanak.
1925. pr. eleje
A tall kalszait hnyva S a verebek kz belesvn Nagy szl kapott fl egyszer engem Hirtelen, prilisi estn.
Gyerekeit kereste arra S engem tallt ott pp az utban. Bmblt, rlt s n mosolyogva Rengeteg melln elaludtam.
Vitt falvan, fldeken keresztl, Meghempergetett j srosra, Ciblva s kacagva vitt egy Pesti, csatakos klvrosba.
Az uccn vdm jasszok lgtak S mg vidmabban verekedtek, Kiabltak, kiabltunk s A jasszok vgl berekedtek.
Mondom, valami nagy nnep volt, A hvek templomokba mentek s reszketve, szomor kzzel ldottk õket meg a szentek.
S hogy a harangok bgtak, flnõtt A szvekben nagy, esti bke. A gyilkos vgzett embervel S gy meneklt, kalaplevve.
Remnysgnek s tulipnnak Kicsikis deszka alkotmnyba 1905-ben gyen Iktattak be az alkotmnyba.
A krtys munksnak fiknt, S a szp, ifj mosasszonynak, Ligetnek, srnak, vgynak, clnak, Fejkendõbe ktztt gondnak.
A szegnyasszony rg halott mr, De fit a szl el nem hagyja, Egytt nygnk az erdõn jjel S egytt alszunk el virradatra.
1925. pr. 11.
A fk meglltak mozdulatlan, A vizek nyugtalanok lettek, Klns zaj tmadt a kertben, Valami bntotta a kertet.
Egy hatty nekelt s szott Hullmos, karcs lebegõben, nekelt, szott s hirtelen csak Meghalt ott fnn a levegõben.
A fûszlak elszomorodtak, Kis homlokukat eltakartk, A bogarak szivre kd jtt S a fûszlakat sszemartk.
hes lett minden, a virg is, Melyet jszag szellõ pol, A harmatbl a lgy kimszott S Isten eltnt a trnusrl.
Fellegbe ment, hogy majd a porban Megsirassa szp, lnok testt. S kt ember - tkoztk õk egymst S zokogva mr egymst kerestk.
1925. pr. 22.
1
Ne bntsatok, ha most rossz vagyok, Ha most kicsit halkabban lek. Halkabban lnek a felhõk is, Meg a halottak, meg a rtek.
Gyõzni pp oly szp, mint a virg, De n az ucckon lõdrgk, Vagy esõt hallgatok szobmban S nagyon hallgatok, hogyha drgtt.
Ezsts lesz majd nagy szivetek, Brha a gyõzõk ti maradtok, Zszltok is ezstt õszl S egyszer gyõzni is elfradtok.
Csatazaj mgtt eljn halkan Hozztok is az ezst let. Nagyon halkan lnek a felhõk, Meg a halottak, meg a rtek.
2
Nagycsndû, komoly kisrtet kisr S hov lpek, kib a fld all - Az rnykom, mely mindentt kvet S tallkozunk is egyszer valahol.
Olyan szp dolog elfradni s Pihenni, mit nem ad se harc, se ms, Kedves rnykban leheverni, le S bennnk eleve ott a frads.
Bennnk eleve ott a frads, Mely a szûz hnak testvre lehet - Ha nagyon fzik mr a fld, lehull, Csak hull a h s j tavaszig befed.
Egy tlestn a fldet csndesen Betakarta a fradtsg, a szent, Az n szavammal egytt, hisz az is Vgtelen hideg vilgban kereng.
1925. pr. 23.
Azrt vagyok, hogy virg nõjjn A szemeimben, Ezrt ntzik kedveseim, S a fk, a vrosok meg minden.
Szp lobogval, vagy anlkl Gyõznk mi mindig Mindnyjan gyõznk szomoran, Minket a szvnk gyõzni indt.
S erre, arra, egszen mindegy, Hogy merre tartunk, Kit csnd, kit nagy zaj vr a parton S elsllyednk, ha nincsen partunk.
1925. pr. 23.
Nem vrom mr az letet. Vagyok gy, ahogyan lehet.
S ha nem lehet, akkor sehogy, Ha sok a nap, ht sok fogy.
Kt szemembõl a nap kivsz. Mr csupn a lmpba nz.
Ha tûz lobog, ht majd elg. Ha vr mlik, ht van elg.
Aki megbnt, n nem bntom. Aki sajnl, nem sajnlom.
rlhetnek a hadnagyok. Mert n mr hes sem vagyok.
Trtnt valami nvelem, De nem hall s nem trelem.
Rgtak itten, rgtak ottan S egyszer mgsem kromkodtam.
Egyszer meglttam a kdt A nagy fnyessgek mgtt.
s meghallottam egyszer n, Hogy tl harcom vad zrejn,
Akrha lent, akrha fnt, A szegny csupn a csnd.
A kd, a csnd sosem ragyog. n mr kdbõl, csndbõl vagyok.
Ami nbennem botorkl, Elbukik egy vak roknl.
Iszonyatos, nagy bosszu ez, Vrni, vrni, mig vge lesz.
S tudni, vannak gy mg tbben, Mignem valaki megdbben,
Mig valaki fl nem ordit, Kdbõl, csndbõl fl a holdig,
Fl a pestishez maghoz! Aki irtzattal tkoz,
Megtkoz ebtartt, ebet S legelõszr is engemet.
1925. pr.
Nem adatott meg mindenkinek A balgasg, mely a fvekben g, Tudom n jl, tudom n. Csak pazaroljam, Csak tkozoljam Szegnysgem, Alzatossgom, A friss levegõt, A rigkat, A fldek bõzû nedveit, A futkroz mezei virgokat, melyek homlokukon hordjk lmaim S huncutul drglõznek A nyihog kanck bokihoz.
Lehetnk n a kõmûves, aki Mikor lel, Megroppantja az asszony derekt - Hzat, brtnt s templomot pt magasra, De dlben lehever a tglk mell, Megeszi a kenyeret, szalonnt, hagymt, nagyot nyujtzkodik, Szusszantva-kortyantva vizet iszik mg s mris alszik s mosolyog, Mint a legblcsebb halott fra. Lehetnk n a knyvelõ is, Akinek vannak fõnkei, Vagy a szab, kit nem irigyelnek, Ha jl varr kabtot s rossz az asszonya - Sokat dolgozik, de sztrjkol, Ha kicsi a br - Lehetnk vndor hasbeszlõ, Hisz annyi sok madr zokog, csapkod, kacag benn a szivemben, s sznok is, szellemes, aranyszj! Aki fnn ll az emelvnyen, Kis pocakjt megveregeti S beszl a np nagy nyomorrl, Melyet csak õ tud eltiporni, Francia szabs flcipõben - S ljen! ljen - dbrg a np, Egymst tiporjk, hogy jobban halljk - Mintha nagy, stt alagtban sok szp gyorsvonat rohanna egymsba S n szebben tudnk bolonditani! Lehetnk paraszt, pap, remete, zsrfi, bankr s kirly is!
Fogadjtok ht balgn, egygyen Balga, egygy szivemet.
1925. pr.
Hogyha golyznak a gyerekek, az isten kztk ott tnfereg. S ha egy a szemt nagyra nyitja, golyjt õ lyukba gurtja.
Õ sohase gondol magra, de nagyon gyel a vilgra. A lnyokat õ csinostja, friss szllel arcuk pirostja.
Õ vigyz a tiszta cipõre, az utcn is kitr elõre. Nem tolakszik s nem verekszik, ha alszunk, csndesen lefekszik.
Gondolatban tn nem is hittem. De mikor egy nagy zskot vittem s ledobvn, rltem a zskra, a testem akkor is õt ltta.
Most mr tudom õt mindenkppen, minden dolgban tetten rtem. S tudom is, mirt szeret engem - tetten rtem az n szvemben.
1925. pr. / 1934
Dolgaim elõl rejtegetlek, Istenem, n nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mestersged, segtnk kiablni nked.
Hogyha meg szntvetõ lennl, segtnk akkor is mindennl. A lovaidat is szeretnm s szpen, okosan vezetnm.
Vagy inkbb ekeszarvat fogva szntank n is a nyomodba, a szikre figyelnk, hogy ottan a vasat mg mlyebbre nyomjam.
Ha csõsz volnl, hogy vd a sarjat, n zavarnm a fele varjat. S brmi effle volna munkd, velem azt soha meg nem unnd.
Ha nevetnl, n is rlnk, vacsora utn melld lnk, pipmat egy kicsit elkrnd s n hosszan, mindent elbeszlnk.
1925. pr. / 1934
Fiatalember, hszesztendõs, velem egyidõs Szp szeretõjt nagyon szereti Ugy szereti, pp mint medrt a foly, amelyikben a halak is lebnak az iszapba, ha elfradtak Csak smogatja s nagyon szereti Ha virgot kap, mint odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Flolvassa neki az ujsgot, megvrja, amig elalszik, aztn elalszik õ is Tzet rakni is segt s ftyrszve vgja fl a ft Ha volna szeretõm, n is nagyon szeretnm ppen mint a medrt a foly.
1925. pr.
Kertsz leszek, ft nevelek, kelõ nappal n is kelek, nem trõdk semmi mssal, csak a beojtott virggal.
Minden beojtott virgom kedvesem lesz virgron, ha csaln lesz, azt se bnom, igaz lesz majd a virgom.
Tejet iszok s pipzok, jhremre jl vigyzok, nem r engem veszedelem, magamat is elltetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton - ha mr elpusztul a vilg, legyen a srjra virg.
1925. pr.
Jzsef Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt mg anymtl rkltem, ldott j asszony volt, ltod, a vilgra hozott Az letet hiba hasonltjuk cipõhz vagy vegytisztt intzethez, mgiscsak msrt rlnk neki
Naponta hromszor megvltjk a vilgot, de nem tudnak gyuft se gyujtani, ha igy megy tovbb, nem trõdm vlk J volna jegyet szerezni s elutazni nmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos Minden reggel hideg vizben frdetem gondolataimat, igy lesznek frissek s pek A gymntbl j, meleg dalok nõnek, ha elltetjk a szvnk al Akadnak olyanok, akik lovon, autn s replõgpen is gyalog vannak, n a pacsirtk hajnali nekben heverszek, mgis tljutottam a szakadkon Igazi lelknket, akrcsak az nneplõ ruhkat gondosan õrizzk meg, hogy tiszta legyen majd az nnepekre.
1925. pr. [?]
Az asztal all flnylnak emlkeim A halottak is eszembe jutnak, pedig sohase gondolok rjuk Kedvesemben a lnyok, asszonyok sszebnak s dideregnek Fuldokl kapkod valahol utnam Tenyerembe dobom a fejem Az a muzsika, a fvek, ltttok-e? szp volt A fld meleg arcval simogatott, behunyt szemmel fekszem a szemben, vele ltok, egy kisgyerek lehelete ringat S akkor valaki elszled szivembõl, rossz õ nagyon Tegnap dlutn knnyezett a fld Mi lesz flsleges virgaimmal?
1925. pr. [?]
n az Istenem ugy szeretem, Hogy a szvemet fldbe vetem, Megrik, akkor learatom, Flst pedig msnak adom.
Meg is kszni, akrki az, Akrha huncut, akr igaz, Ha mindrkre, ha csak percre, De az Isten flbred benne.
Ha lny az, hozzkomolyodva Rongyos kabtom megfoltozza, Hogyha meg ember, csak megllt Ki is kisr az ajtajig.
Ha ppen fõzik az ebdet, Ottan marasztnak vrt vendgnek S ahol az asszony sose hamis, Meghnak ott mg mskorra is.
Aztn csak amikor dolgoznak, Rlam is el-elgondolkoznak. S hogy munkakzben megpihennek, Erejt rzik a szivemnek.
Nem csinlnak egyms kzt mozit, Bennk mr Isten lmodozik, lmodik tgas, erõs grõl, Kicsiny finak nagy szivrõl.
1925. mj.
Mikor az uccn tment a kedves, galambok ltek a verebekhez.
Mikor gyngden jrdra lpett, des bokja derengve fnylett.
Mikor a vlla picikt rndult, egy kis ficska utna bmult.
Lebegve lpett - mr gylt a villany s kedvkre nztk, csodltk vgan.
s rnevettek, senki se bnta, hogy õ a szvem gykere-ga.
Akit ringattam vigyzva, lben, h hogy aggdtam - elveszik tõlem!
De begyes kedvk szivemre rszllt, letrte ott az irgy virgszlt.
s ment a kedves, szpen, derûsen, karcs szl hajlott utna hûsen!
1925. jn. / 1928
Ott alszunk a szraz fban, villog bõ sznraksban, ifju asszony keze kelt, sustorgunk a katlanokban, szikrnk pattog gy szalad, prt adunk a szõke kõnek, kvr darab husok fõnek flttnk a tarka cinfedõ alatt.
Zld fa lombjait bekapjuk, vastag nyelvvel megforgatjuk, szrnyû szarvval szertehnyjuk, zzzuk az avart, bika derekra kormot rovunk ha borjra morgott s tokly- tlkkel lkelni, klelni akart - piros pozsgs ifiakban csimbkos gymlcsnk csattan csatakban csordtva rengõ velõt s tejet, gymlcs pattan visszacsap, dhngõk ijjnak val gakon, melyek õserdõben szzadhosszat ropogsan hajladoznak, bõrkbõl meg bomlik, forr a l s roppant arany madarakat nyujtanak a tgas g fel!
Kerek kazal tetejben Isten guggol rdgkpben, vrs paprikaujjakkal dalunk pengeti, grdlõ fart a sok lny krbe rengeti, nyujtzkodnak a fikkal, mg megrtik csendes neknk, s ha megrtik, sszerogynak, prnyt hint fejkre istennk, zrgõ imkat rebegnek, fldre rogyva regednek, regen pedig tprdtt kicsi testk a mi erõs hamvainkba rva fektetik.
1925. jn. / 1928
Kedvesem erõsderek, karcs asszony, ltem mr replõgpen, magasbl õ is kicsinek ltszik, de piltaltemre is megbecslnm.
Maga mossa a ruht, a hab lmodozva reszket karjain, letrdel, mintha imdkozna, flsiklja a padlt s nagyot kacag, ha elvgezte, kacagsa mint az alma, melybe hjjastul belharap, olyankor az is hangosan nevet, ha kenyeret dagaszt, hajnalban kel fl, mint a pkek, akik a jlstõ kemenck rokonai, hossz lapttal õrkdnek flttnk, flverõdik a liszt s odaszll a szp, szabad mellkre, ahol meg nyugodtan elalszik, mint kedvesem a jszag gyban, hogy elmosogatott s tisztra lelte szvemet.
Felesgem is ilyen lesz, ha majd egsz emberr nvk s meghzasodom, mint az apm.
1925. jl.
Pihs, huncut, grbe llunk, forms fejnk, frge lbunk, szp egyenes, fehr htunk, meg a szemnk, meg a sznk.
Tncos-hajls lngot rakunk, stnk, fõznk s hogy az arcunk tzesedik, a kalcsnak knyesedik, fnyesedik fonatja.
Kelleti magt a szl is, nylnival, gynge mellnk tapogatja, jszagunkat terelgeti, kerek szoknynk emelgeti, lobogtatja.
Takartunk, trlgetnk, a hajunkat kontyba ktjk, lpegetnk, gy ringatjuk, mint kakas a tarjjt.
Hûs derekunk hintzsa, karunk-farunk hullmzsa, mint harmatos, magas fûben tz-hsz kvr, vg gyerek sivalkodva, meztelenl ha rakson hempereg.
Hogy az urunk megjn este, mosdvzzel, vacsorval, cskkal vrjuk ingerkednk, jtszadozunk, csicstjuk, ha bajjal van, egsz jjel lelgetjk s gmblydõ kis hasunkat nzegetjk hajnalban.
1925. jl. - aug.
A te hajad kvrfrtû feketben lecsordul, Mint a jillat ktrny, Mikor kthekts kondrbl gõzlgve kifordul. Lebeg is, mint hrom csapat Erõs test, fodor fekete holl - A te melled, szerelmesem, Szõke kenyerekkel teli kosarakhoz hasonl
Rokona vagy A nagy Meleg teheneknek, Melyek tejszag csordban Fzes parton Egyms mell heverednek. - Frdjnk meg a folyban, szv a szvben, Hiszen mi is tisztk vagyunk, Htha mi is elfolyunk a tiszta vizben.
Tiszta vagyok, azrt vagyok, Mert szeretlek, Ltom n az Istent, amint Szivt adja a szivednek. Hogy tebenned jtt most elm, Azt is ltom - Õ az n rk szerelmem S a hallom.
Szerelmesem, mi mr egymst gy kivnjuk, gy szeretjk, Hogy ruhnkat, szemrmnket, alig vettk, mr levetjk. Akkor is, amikor nrm sok szrny s nagy kõ esnk s te knny fellegeken heversznl, mint az estk.
Most akr a trtnelem Eurpa kt zgba sztzavarhat, Megszerethetsz msik fit, aki tged igy akarhat. Szerelmesen, mint n veled, evezhettek fl a viznek - Csak az Istent, szerelmesem, Az n szp, nagy Istenemet, Megõrizzed.
1925. jl. - aug.
Nagy vrosokrl beszlt a messzi vndor Ott az emberek nem ismerik egymst A katonk se hordanak puskt, hanem a nagy tereken muzsiklnak Sokan gyûlnek oda, a gyerekeket magasra tartjk, ugy hallgatjk Meghallgatjk, aztn odahaza elmeslik, milyen szp volt s azok is rlnek neki A lnyok ott is kinevetik a fikat, de azrt szeretik õket Fnyes nappal is szeretik egymst Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet lldoglni s nzni a vizet meg a hajkat szklnak ide oda, az utasok meg hangosan flkacagnak Hirtelen elhallgatnak s gy nzik a nagy vizet, amint komolyan elmegy a hullmok alatt Azok meg csillognak, mint a pengk S olvashatni a gynyrû knyveket, akkora nagy a vilgossg Pedig mr egszen beesteledett.
1925. aug. [?]
A nagy vrosokat sehogysem tudom elfeledni, az idegen is csak rluk beszlt, a mi kertnket szre se vette, nem is tudom, mi hozta ide, a szinhzba se jtt el hogy httuk, a szomszd kisasszonnyal se trõdtt, pedig azt mindenki megcsodlja, szõke s magas mint a torony a hzak fltt, ha megy az uccn, ablakba llnak, ugy nznek utna az asszonyok is, aztn shajtva fõzik tovbb a j vacsort, hallgatagon megtertik az asztalt s vrnak, mg nem beszltnk, csak mosolyogtunk, de n azrt ksznk nki, ha tallkozunk, õ meg ppen csak rpillantott, csak elment mellette, hozz se nyult a kalapjhoz.
n akkor is ksznnk nki, ha lttam volna nagy vrosokat, ahol szebbek a kisasszonyok, karcsbbak mint a diabol s magosabbak, ott a torony is magosabb, hajladoznak, ha f a szl s kipirulva lefogjk szoknyjukat, n akkor is ksznnk nki, akkor mg meg is szlitanm s a nagy vrosokat, ahol mg õ se jrt, nagyon szpen neki is elmeslnm.
1925. aug. [?]
Gyere, menjnk desapdhoz, ott l a lmpa elõtt Fekete kenyeret eszik, friss vizet nt a poharba, csobog, mint a fiatal llatok lelke Mindjrt meghalljk szomszdai, keresztet vetnek, lehajolnak, flemelik a roppant lakatot S csitt csatt - bezrjk ajtikat.
No gyere mr, a kmny fstje kkebben szll most otthonba - Bizony, hogy nagyon szeret tged az desapd s nagyon vr - Kimegy este a vrosszlre, aztn fradtan hazaballag - Anyddal mg bren van sok - Kinylik nehz tenyerk, no gyere mr - Ideje, hogy a pvk szttrjk gynyrû farkaikat.
1925. aug. [?]
Tedd le kiss a szerszmokat Engedd szabadon szivedet aclhomlok bartaival Sok mindent akarok elmondani elfeledett testvreidrõl, akik a vn fk gykereit betakarjk Hov melegen bnak a kgyk, isznak a csillagok szeld tejbõl, aztn szp halk nekbe fognak rnykkpk is kicsszik a flõs gyerekek lmaibl - Spadtak azok s meghalnak, mire az g tehene megrkezik bõ, meleg ajndkkal.
s elhoztam n a madarat is, hisz te akartad Egyszeren akarok szlni, hisz te akartad Mindent, amit megrintettem, odaadok a kezeidbe, Mindent elmondok, amit elõtted elhallgattak.
1925. aug. [?]
Magyar vagyok, de eurpai. Prizs, szeress, n fldemet viszem, Szp fldemet, mely cskjaidra vr, Mert nem cskolja itten senkisem.
Telt melleire varjak szllanak, Erõs husban vakondok lakik - Prizs, te nagy vagy s az n fldem is Nagy tncos vrosokrl lmodik!
Bõzû szve stten csorog, Rszeg szagtl tntorog a szl - A nehz, zsros televny all Vrosok tornyos rme beszl.
Csak egyszer megfoganja lmait S karcs tornyokkal csengve nekel - Prizs, szeress, n fldemet hozom s cskjaidat nki viszem el.
1925. aug.
A nap kigyulladt vonata elrobogott Egykedv kszbm elõtt.
Eredj csak A te lbaid nyoma Nem fj mr nki tbb.
Csnd van Csak egy csobbans: Kvr halamat visszaadom a folynak Egy surrans: Gynge madaram visszaadom a mezõnek Eredj csak Elfedezi megcsorbult levelt A virg.
Ltod? Mr esteledik.
1925 õsze
Takarkos emberhez illõn Rpaleveleket kevertem dohnyomba Ezrt pipm Igen hls volt Gths szavakkal noszogatott Kksziv Fia utn S hogy elrtem a tavi toronyhoz Az estli violk lelke A szûz kicsi fikk tavnak mlyn Mr kltgette Az aranyhajt: - No bredj, ltod, ma is oly sokat nõttnk Mr a boltos is azt mondta: Urfi S jvõre mr egsz biztosan Hossz nadrgot vesz neknk Az desanynk - -
s ott A hi nmbernek rakott toronyban Az alkoholtilalom ellenre Felkttte magt A harangoz.
1925 õsze
Sok szrnyad alatt melengeted Egygy, szebbik szivemet. Mr hullnak a legpirosabb almk, Õk is Visszagondolnak szemedre. Pirosszemû madaram hol vagy? Bejrtam Sok fekete fldet utnad. Replj csak. Aztn gyere vissza. n vrlak. s sokat jrklok az uccn, keresem Piros nyomod a levegõben. Kavicsokat dobtam a folyba, Õ is itthagy most engem. Oly magos hzak kzt lek. El is vesznk, ha nem vigyzna rm Nehny ittfelejtett neked. Pedig Szeretnk nagyobb lenni mint a hzak - Megltnl messzirõl, amint Szemem fl emelt tenyrrel Nzelõdm s szomor vagyok. Pirosszemû madaram hol vagy? Sok szp fldet bejrtam utnad.
1925 õsze
Olyan bolond vagy Szaladsz Akr a reggeli szl Mg elt valamelyik aut. Pedig lesikltam kis asztalomat s most Tisztbban vilgit kenyerem enyhe fnye. No gyere vissza, ha akarod Veszek takart vasgyamra Egyszer, szrke takart. Illik az Szegnysgemhez, aki szeret tged s az r is szereti nagyon s engem is szeret az r Nem jn soha nagy fnyessggel Nem akarja, hogy elromoljanak Szemeim, akik Nagyon kivnnak ltni tged s nagyon szpen nznek majd terd Ha visszajssz Vigyzva foglak megcskolni Nem tpem le rlad a kabtot s elmondom mind a sok trft Mert sokat kieszeltem azta Hogy te is rlj Majd elpirulsz Lenzel a fldre s kacagunk Hangosan, hogy behallatszik szomszdunkba A sztlan, komoly napszmosokhoz is behallik s fradt, sszetrt lmukban majd elmosolyodnak õk is.
1925 õsze
Lttam Uram, a hegyeidet S olyan kicsike vagyok n. Szeretnk nagy lenni, hozzd hasonl, Hogy kszbdre lhessek. Uram. Odatennm a szivemet, De apr szivem hogy tetszene nked? Roppant hegyeid dobogsban Elvsz õ gynge dadogsa S gyam alatt hl meg a bnat: Mrt nem tudom ht sokkal szebben? Mint a hegyek s mint a fvek Szivkben szp zld tzek gnek Hogy az elfradt bogarak mind hazatallnak, ha esteledik S te nyitott tenyrrel, trdig csobog nyugalomban Ott llsz az utjuk vgn - Meg nem zavarlak, n Uram, Elnzel kis virgaink fltt.
1925 õsze
Vrs dressznkn elmaradt nyarak Vrldt, nagy forrsga izzik. Gyerekek, Flidõ: 0:0. A vizek Okos erõvel elntenek mindent. rzitek-e, hogy rad az idõ? S a vr, Szp, ifj vrnk lktetõ lovak Mdjra harmatos mezõn nyerit. Ma nincs, Ki hitattal meg ne irigyeln Barti jobbunkat, melyet Odanyujtunk a roskad vilgnak. Flidõ: 0:0; karcsu tagjainkbl Hajbkoljatok ki cdrusok, Kvek, tzek s elektromos lmok! Õrizztek, mint kvr kisdedet Jvõ nagy orszglsunkat, ahol Szpek, tisztk s becsletesek Maradhatnak j, gynge trsaink. Idegen autk taposnak el. Erõs Kovcsok markban a vas Kipirul, mint a fiatal leny, Ha futva r virgai kz. Mi mr Meg sem tudnnk maradni, ldglni, A tvcsves, knyelmes pholyokban. Egy pohr friss vizet s aztn tovbb - Kedvnkre gyõznk: Flidõ: 0:0, gyerekek - Htunk mgtt a Szl, a Nap s az Isten!
1925 õsze
Szp szl legny vagy, egy rplssel Magosabb vagy a magos madrnl. Csinos mestersg a tid, de az az enym is. Szijjas nyergedben htradlsz, nzed, hogy a fld elfordul kelet fel, n meg hosszu seprûvel takartom az egyeslet poros termeit, Tagok se nyitjk ilyenkor erõs lkssel sarkig az ajtt, Trva ll az, a nap arany deszkkat nyujt be rajta. Papir is akad, ht lehajolok, derekamra dõl a seprnyl, Ugy bmszkodik flfel s verset is rok, Azt se magamrl, olyan egyszer az letem. Szllj, csak szllj, n gyellek tged, a rendõr is flemeli szigor fejt - Hegyes sisakja kt szln kt torony karcsu pznival - Nyujtott nyakkal futnak a lovak, a tejes kannk ssze-kocdnak, t ujj kztt a flnyujtott alma csillog. Te elrplsz, A felhõk gyûrõdnek, mint a paplanod, Lassan te is megregedsz, hosszu szaklladon tst a napfny S homlokod fltt az g Lehorpad s flduzzad megint A fiatal lnyok szagtl.
1925 vge
Kovcs, kovcs, flgyûrted jl az inget, aztn megemelted kt szp gyereked s bemrtottad a tûzbe. Most ott pirosodnak, ahol a fiatal madr! Meg ahol a sokkal nagyobb virgok, melyeket oda kne tenni a hzad el. A nap is ott kl ha meglblod fejed fltt a kalapcsot s az llõ megcsendl bel, akr a dalolk szive. Ez a legkkebb tavon l, ahol a halak vert ezst lelke nyugszik, este eljn tisztn, kken, bekocog minden ablakon: Kalaplj csak, hiszen szpeket kalaplsz te! A juharfa is gy nõ, ahogy nagyot lpsz, ftylsz s a homlokod megbkd! Te vagy a kovcs s kikalaplod a virgokat.
1925
|