HOLT VID�K

F�st�l a v�z, l�g a k�ka
k�kkad�n a pusztas�gba.
Dunn�ba b�tt f�nn a magas.
Sûrû cs�nd ropog a havas
      mezõben.

K�v�r hom�ly, zs�ros, csendes;
lapos lap�ly, kerek, rendes.
Csak egy ladik, mely hallhat�n
kotyog m�g a k�s�s tavon
      mag�ban.

Jeges �gak k�z�tt z�rgõ
idõt vajudik az erdõ.
Csattog� fagy itt lel moh�t
s idek�ti csontos lov�t
      pihenni.

�s a szõlõ. K�zb�l szilva.
A tõk�ken nyirkos szalma.
Sorakoz� sov�ny kar�k,
�reg parasztoknak val�k
      j�rk�lni.

Tanya, - k�r�l�tte k�rbe
fordul e t�j. A t�l k�rme
oldal�r�l egy keveset
repesztgeti m�g a meszet;
      elj�tszik.

Az �l ajtaja kit�rva.
L�g, nyikorog, sz�l babr�lja.
H�tha bet�ved egy malac
s kukoricat�bla szalad
      cs�vest�l!

Kis szob�ban kis parasztok.
Egy pip�zik, de harasztot.
Ezeken nem seg�t ima.
Gondolkodva �lnek im a
      s�t�tben.

Uras�gnak fagy a szõlõ.
Neki durrog az az erdõ.
�v� a t� s a j�g alatt
neki bujnak a j� halak
      iszapba.

1932. jan.

MONDD, MIT �RLEL...

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapany�l;
kinek bajsz�n nem billeg morzsa,
ki set�t gondok k�zt heny�l;
�ltetne krumplit harmad�ba
s nincs szabad f�ld egy kapa se,
s csom�kban hull a hajasz�la
s nem veszi �szre maga se?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
akinek �t holdja terem;
lompos ty�kja k�r�l a torsra
s gondjai f�szke a verem;
s ig�ja nem z�r�g, sem �kre
nem bõg elny�jtva - nincs neki -
s m�ly�rõl p�rolog a b�gre,
ha kis csal�dj�t eteti?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki maga �l, maga keres;
leves�nek nincs sava-borsa,
hitelt nem �d a fûszeres;
egy t�rt sz�ke van, hogy begy�jtson,
repedt k�lyh�j�n macska �l,
ritmust l�b�l az ajt�kulcson,
n�z, n�z, s lefekszik egyed�l?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki csal�dj��rt dolgozik;
veszekszenek, ki� a torzsa,
�s csak a nagy l�ny n�z mozit;
a nõ mind�g mos - lucsok holtja -
sz�j�ze mint a fõzel�k
s a szigor a l�mp�t ha eloltja,
csend f�lel, motoz a set�t?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki a gy�r k�r�l õgyeleg;
hely�n a kapszlit nõ kapdossa
s elfakult fejû kisgyerek;
s a pal�nkon hi�ba n�z �t,
hi�ba cipel kosarat,
szatyrot, - ha elalszik, f�lr�zz�k
s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki s�t m�r, krumplit, kenyeret,
hozomra, �js�gpapirosba
s nem s�pri le a m�rleget;
s ritk�s f�ny k�zt morogva r�mol
- az ad� hossz�, nagy a b�r -
s mi haszna sincs, hi�ba sz�mol
t�bbet a petr�leum�rt?

S mondd, mit �rlel annak a sorsa,
ki k�ltõ s f�l �s �gy dalol;
feles�ge a padl�t mossa
s õ m�sol�s ut�n lohol;
neve, ha van, csak �ruv�djegy,
mint ak�rmely mos�por�,
s �lete, ha van �lte m�g egy,
a prolet�r ut�kor�?!

1932. jan.

ESÕ

Kasz�k villannak az egen,
suhog� rendekben dõl a z�por.
Nagy nyal�bokban, sz�lesen
borul a sz�l, zizeg, al�hull.
�s b�zaszemekk�nt a cseppek
tetõk�n pattognak, peregnek.

Kasz�k villognak? Szuronyok.
Goly�k kopognak, cs�r�gnek boltok,
fut�k sort�ze vet lobot,
porzik a f�st, �sszeszor�tott
foggal a f�ld t�mege zend�l.
Set�t l� bugyog az erekbõl.

Vagy csak motor z�g? S g�p sz�vi
az al�oml� puha kelm�t?
S a k�nzott talajt bef�di,
mint ors�zaj a f�radt elm�t?...
Õsz any�, - kerek t�kr�t v�gott.
Mit l�ttok benne, prolet�rok?

1932. m�j.

K�LV�ROSI �J

A mell�kudvarb�l a f�ny
h�l�j�t lassan emeli,
mint g�d�r a v�z fenek�n,
konyh�nk m�r hom�llyal teli.

Cs�nd, - - lomh�n szinte l�brakap
s m�szik a s�rol� kefe;
f�l�tte egy kis faldarab
azon t�nõdik, hulljon-e.

S olajos rongyokban az �gen
meg�ll, s�hajt az �j;
le�l a v�ros sz�lin�l.
Megindul ing�n �t a t�ren;
egy kev�s holdat gy�jt, hogy �gjen.

Mint az omlad�k, �gy �llnak
a gy�rak,
de m�g
k�sz�l benn�k a t�m�rebb s�t�t,
a cs�nd talapzata.

S a sz�võgy�rak ablak�n
k�tegbe sz�ll
a holdsug�r,
a hold l�gy f�nye a fon�l
a bord�s sz�võsz�keken
s reggelig, m�g a munka �ll,
a g�pek mogorv�n sz�vik
sz�võnõk oml� �lmait.

S od�bb, mint boltos temetõ,
vasgy�r, cementgy�r, csavargy�r.
Visszhangz� csal�di kript�k.
A komor f�lt�mad�s titk�t
õrzik ezek az �zemek.

Egy macska kotor a pal�nkon
s a babon�s �jjeli õr
lid�rcet l�t, gyors f�nyjelet, -
a bog�rh�t� dinam�k
hûv�sen f�nylenek.

Vonatf�tty.

Nedvess�g motoz a hom�lyban,
a f�ldre ledõlt fa lombj�ban
s megnehez�ti
az �t por�t.

Az �ton rendõr, motyog� munk�s.
R�pc�dul�kkal egy-egy elvt�rs
iramlik �t.
Kutyak�nt szimatol elõre
�s mint a macska, f�lel h�tra;
ker�lõ �tja minden l�mpa.

Romlott f�nyt h�ny a korcsma sz�ja,
t�cs�t ok�dik ablaka;
benn fuldokolva leng a l�mpa,
napsz�mos virraszt egymaga.
Szund�t a korcsm�ros, szuszog,
õ nekivicsor�t a falnak,
b�ja l�pcsõk�n f�lbuzog,
s�r. �lteti a forradalmat.

Ak�r a h�lt �rc, merevek
a csattog� vizek.
K�bor kutyak�nt j�r a sz�l,
nagy, l�g� nyelve vizet �r
�s nyeli a vizet.

Szalmazs�kok, mint tutajok,
�sznak n�m�n az �jjel �rj�n - -

A rakt�r megfeneklett b�rka,
az �ntõmûhely vasladik
s piros kisdedet �lmodik
a vas�ntõ az �rcform�kba.

Minden nedves, minden neh�z.
A nyomor orsz�gair�l
t�rk�pet rajzol a pen�sz.
S amott a kop�r r�teken
rongyok a rongyos f�veken
s pap�r. Hogy' m�szna! Mocorog
s indulni erõtlen...

Nedves, tapad�s szeled m�sa
szennyes lepedõk lobog�sa,
�h �j!
Cs�ngsz az egen, mint k�telen
foszl� perk�l s az �leten
a b�, �h �j!
Szeg�nyek �je! L�gy szenem,
f�st�l�gj itt a sz�vemen,
olvaszd ki bennem a vasat,
�ll� �llõt, mely nem hasad,
kalap�csot, mely cikkan pengve,
- sikl� peng�t a gyõzelemre,
�h �j!

Az �j komoly, az �j neh�z.
Alszom h�t �n is, testv�rek.
Ne �lj�n lelk�nkre szenved�s.
Ne csipje test�nket f�reg.

1932

RITK�S ERDÕ ALATT

Ritk�s erdõ alatt a langy t�,
lukba b�vik piros bog�rka,
fû biccen sz�rke cs�pp varangyt�l
�s a sz�nt�n borong a ny�rfa.

Magos muharban has�n horkol
odvas dorong, a v�g�n gomba.
N�zi teltkeblû �reg hord�;
puha moha meg zs�ros donga.

Lebeg a hossz� sz�l lebontva,
- k�sõ, sz�p d�lut�n ez, k�sõ -
fodraib�l a levelet
f�s�li z�mm�gõ f�s�.

S a k�d szoptat�s melle buggyan
a r�ncos szokny�j� hegyek k�zt, -
�gy volt. Egy ember �lt a porban
s elt�nt a kifeslõ jegyek k�zt.

1932

ORDAS

�les a szeme a vadnak,
ragadoz�nak, szabadnak.
Mint a k�k t�l s a gy�trelem,
vil�gos �s k�ny�rtelen.

Ordas kap�l az ugaron;
ugassatok az udvaron.
Von�tsatok, de ne nagyon,
meghallja az �rny a fagyon.

Z�zmara-l�g�kkal illan,
j�g f�nye k�zt tovavillan;
a k�n csattog� hercege,
�lmunk h�zõrzõje, ebe!

Friss havat zab�l m�g s �rzi
husotok, amint bev�rzi.
Elt�nõdik, sz�j�t nyalja
s morog, de maga se hallja.

1932

A HETEDIK

E vil�gon ha �tsz tany�t,
h�tszer szûlj�n meg az any�d!
Egyszer szûlj�n �gõ h�zban,
egyszer jeges �rad�sban,
egyszer bolondok h�z�ban,
egyszer hajl�, sz�p b�z�ban,
egyszer kong� kolostorban,
egyszer diszn�k k�zt az �lban.
F�ls�r a hat, de mire m�gy?
A hetedik te magad l�gy!

Ellens�g ha elõdbe �ll,
h�t legyen, kit elõtal�l.
Egy, ki kezdi szabad napj�t,
egy, ki v�gzi szolg�latj�t,
egy, ki n�pet ingyen oktat,
egy, kit �szni v�zbe dobtak,
egy, ki magva erdõs�gnek,
egy, kit õse bõgve v�dett,
csellel, g�nccsal mind nem el�g, -
a hetedik te magad l�gy!

Szeretõ ut�n ha j�rn�l,
h�t legyen, ki l�ny ut�n j�r.
Egy, ki szivet ad szav��rt,
egy, ki megfizet mag��rt,
egy, ki a merengõt adja,
egy, ki a szokny�t kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendõcsk�re tapos, -
dongj�k k�r�l, mint h�st a l�gy!
A hetedik te magad l�gy.

Ha k�lten�l s van r� k�lts�g,
azt a verset heten k�lts�k.
Egy, ki m�rv�nyb�l rak falut,
egy, ki mikor szûlt�k, aludt,
egy, ki eget m�r �s b�lint,
egy, kit a sz� nev�n sz�l�t,
egy, ki lelk�t �ti ny�lbe,
egy, ki patk�nyt boncol �lve.
Kettõ vit�z �s tud�s n�gy, -
a hetedik te magad l�gy.

S ha mindez volt, ahogy �rva,
h�t emberk�nt sz�llj a s�rba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kem�ny mell ut�n kap,
egy, ki elvet �res ed�nyt,
egy, ki gyõzni seg�t szeg�nyt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak n�z a Holdra:
Vil�g s�rk�ve alatt m�gy!
A hetedik te magad l�gy.

1932

EML�K

Apr�, kem�ny konty� �ngyom
r�z-homloka f�nybe cikkan,
r�z-hajl�ssal f�ldet �rint,
b�z�t k�t�z cs�r�gve a nyomainkban.

Ki k�l pergõ, k�nnyû hint�n?
Arany haja s�t�l, m�szk�l.
Mi mint b�za s õ pirosl�
napernyõvel, mint a pipacs, f�l�tt�nk sz�ll.

�ngyik�m mint r�zbõl �nt�tt,
�ll a zizegõ mezõben.
Por lombjai hajladoznak.
Bog�r szem�n piros villog elt�nõben.

Majd �ttetszõ krumpli gõzl�tt,
hût�tte a csendes este.
�ngyom s�hajtott s elvillant
a sûrûlõ sz�rk�letben m�g egy fecske.

S j��jszak�t sz�lt a szalma.
J�sz�gaink cirpelgettek
s j�sz�gunk volt a f�ld, az �g,
a t�csk�knek a csillagok felelgettek.

1932

MEDVET�NC

F�rt�s, l�ncos, t�ncos, nyalka,
aj de sz�p a kerek talpa!
      Hova v�nszorogsz vele?
      Fordulj a sz�p l�ny fele!
      Brumma, brumma, brummadza.

H�res, dr�ga bunda rajtam,
h�sz k�r�mmel magam varrtam.
      Nyusztb�l, nyestbõl, m�kusb�l,
      kuty�b�l meg farkasb�l.
      Brumma, brumma, brummadza.

Gy�ngy�t õszig v�logattam,
fogaimra �gy akadtam.
      K�ne ott a derekam,
      ahol kilenc gyerek van.
      Brumma, brumma, brummadza.

Az�rt j�rom ilyen lass�n,
aki festõ, ping�lhasson.
      A feje a n�ninek
      �ppen j� lesz pemszlinek.
      Brumma, brumma, brummadza.

Kinek kincse van faz�kkal,
m�r a markosnak mar�kkal.
      Ha nem azzal, k�r�mmel,
      a k�rm�snek �r�mmel.
      Brumma, brumma, brummadza.

Sz�p a r�z kerek vir�ga,
ha kihajt a napvil�gra!
      Egy kaszn�rnak �t hete
      zsebbe nõtt a k�t keze.
      Brumma, brumma, brummadza.

�llatnak van ingyen kedve,
aki nem �d, az a medve.
      Ha megf�zik a l�ba,
      takar�dzz�k deszk�ba.
      Brumma, brumma, brummadza.

1932

HAT�R

Dong� õd�ng az erdõ sz�lin�l.
Hark�ly kopog, gy�k ragyog. Marha bõg.
S tovaringatja fodrosan a sz�l
a tûnõdve z�mm�gõ idõt.

Gyûrt, s�rga t�j, az �gi mellig �r,
muharmezõ, kem�ny k�t�ny, neh�z -
mi van benne? Amott fut egy kis �r
s itt h�z �l. Kisfia, az �l, iden�z.

Poros a v�z, nincs kedve k�kleni.
Z�rrenõ f�k k�zt pikkelylik az �t -
�s gomolyg�n �j korunk v�njei,
kik elhagyt�k az omlad� falut.

H�tha keny�r nõ idegen ig�n.
Lassan �getnek, barn�k s csontosak.
Cs�pp c�km�kjuk gunnyaszt a talig�n.
F�nn felhõk l�gy batyui bomlanak.

S sziszeg a por, r�juk locsog a s�r -
na, ki �d nektek munk�t, kenyeret?...
T�tova szunyog s�r �s a hat�r
sz�raz szemekkel mag�ba mered.

1932

A KAN�SZ

Az �n falk�m olyan falka,
ondol�lva van a farka.
      Orrukban csak magyar m�d
      csillog egy kis aranydr�t.

Van egy p�sze kis malacom,
fõv�rosi gr�fkisasszony.
      S�hajtott is egy �zbe,
      n�zi mag�t a v�zbe.

Van nekem egy oly kis kanom,
szelid sz�ra kezes nagyon.
      Az ha fogja s egyet t�r,
      a kõkast�ly felfordul.

Van egy semmi kis furuly�m,
nem nõtt az, csak datolyaf�n.
      Azt ha f�vom, hull a makk,
      a f�k t�ncra �llanak.

S ah�ny felhõ, �sszeszalad,
ha cs�rd�tem ustoromat.
      R�z a nyele, szikr�zik.
      De sok szoknya meg�zik!

1932

A CIPÕ

K�ltõ vett f�l, pici l�b�n
      egy ilyen tapos,
k�t megt�r�tt, szelid orc�m
      az�rt b�natos.

F�ny deszk�zhat, �g f�st�lhet.
      Lekv�r lesz a s�r?
Neki mindegy. F�zõmbõl meg
      kan�cot csin�l.

Sziszeghetek, �gyet se vet
      r�m, a marcona.
Kiadhatom a lelkemet, -
      ennek nincs hona.

S ha szivemet k�nn az ucc�n
      el�be teszem,
elpirul ugyan, de azt�n
      d�fk�d m�rgesen.

Nyelvem n�ha r�ja �lt�m;
      visszan�z csuny�n
s õ is, az �n morcos k�ltõm
      nyelv�t �lti r�m.

Volt f�nyes �s sz�p �letem.
      Hordott egy husz�r
s v�ltogatott, a hûtelen.
      Ennek v�ge m�r.

Ne tartott v�n ilyen �rra,
      vetett volna ki
�szak hom�lyl� hav�ra
      d�rrel porlani,

vagy D�l izzadt erdej�ben
      tigris t�pne sz�t,
vagy gyik f�leln� belõlem
      az �j gyors nesz�t,

vagy egy �jjel hordan�nak
      sz�t a termeszek, - -
vagy tengeri z�ld hom�lynak,
      ahol elleszek

vir�g�llatok k�zt csendben,
      mint cipõ-vir�g,
mig belepnek puha testtel
      iszamos csig�k.

Oh, sudar�n fa lombj�nak,
      szagolna maki,
vagy csak mocs�ri g�ly�nak
      vetett volna ki!

Az is bef�zne kigy�val,
      sz�llana velem,
lass�t l�pne s �llva tollal
      fedn� egy felem.

Rab vagyok a k�ltõ l�b�n,
      k�t �ve tapos,
k�t megt�r�tt, szelid orc�m
      az�rt b�natos.

1932

F�K

Puha sz�nt�sok esõvert, leves
      gerezdjei k�z�tt
cs�ggedten v�rj�k a f�k a sebes,
      apadt mellû k�d�t.

S�rga level�k lefele konyul,
      t�rzs�k vizes, ragyog.
Kis�rtan �llnak - gyorsan alkonyul
      s e f�k mag�nyosok.

M�g gallyas, v�gatlan, sud�r alak
      mind: h�ntatlan dorong.
F�nyes gy�m�lcs�k hely�n hallgatag,
      z�m�k varj� borong.

G�rcs�sen fogja ijedt gy�ker�k
      az elm�ll� talajt.
Nedv�k sebesen kering, t�dej�k
      m�g z�rren, m�g sohajt.

R�gyre gondolnak mormolva e f�k.
      S a t�g �g tiszta, nagy -
reggel az erk�lcs hûv�s, k�k vas�t
      megvillantja a fagy.

1932

H�L�

Hull a hajam, nincs kenyerem
      tollam v�sik,
hal�sz b�ty�m �gy veszett el.
      �l �gy m�s is.

Idegeim elmeritem,
      mint a h�l�t,
hust fogni s a neh�z vizen
      k�nnyû �lmot.

Szakadt lehet - gondolkozom, -
      az �n h�l�m.
Kiaggatom, megfoltozom.
      S �me, l�tom -

Kiter�tett fagyos h�l�m
      az �g, ragyog -
jeges bogai szikr�z�n
      a csillagok.

1932

(TEHERVONATOK TOLATNAK...)

Tehervonatok tolatnak,
a m�la cs�r�mp�l�s
k�nny� bilincseket rak
a n�ma t�jra.

Oly k�nnyen sz�ll a hold,
mint a f�lszabadult.

A megt�rt k�vek
�nn�n �rnyukon fekszenek,
csillognak
maguknak,
�gy a hely�k�n vannak,
mint m�g soha.

Milyen �ri�s �jszaka
szil�nkja ez a sulyos �j,
mely �gy hull le r�nk,
mint a porra a vasszil�nk?

Napsz�lte v�gy!
Ha majd �rnyat fogad az �gy,
abban az eg�sz �jben
is �bren
maradn�l?

A rakt�r
elõtt poros l�mpa �g.
Csak l�tszik, nem vil�git,
ilyen az �sz, ha �hit.
Pislog �l�nken, holott
nagy halott
f�ny az �g.

1932 [?]

(HOV� FORDULJON AZ EMBER...)

Hov� forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok k�z�,
nem dob be ablakot, nem t�p f�l uccak�veket?
Hov� forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok k�z�
�s nem el�gedetlen, b�r nem el�gedett?

Hov� forduljon az ember - ism�tli megint az ismerõs.
Borost�s arca mintha l�tna, de szeme semmit se n�z, ak�r a hal�.
Milyen gy�nge �s b�natos! �s b�nata mily alapos, erõs!
Meghalni semmi�rt sem tudna, de ha villamos �tn� el,
b�tran �llna a hal�l el�.

Tudja mindazt, mit �n tudok, de nem onnan tudja, ahonnan �n.
Esz�t k�l�n, sziv�t k�l�n sz�rnyalja be az egyr�pt� sz�.
Madarat l�t? - pihe suhan s a csontv�z ott �ll messzi
kopasz �g z�rgõ tetej�n - -
n�ki a fogalmak hideg vasak, miket csak messzirõl szeml�lni j�.

N�zd! sz�ln�k, de mit is mondjak? Meghallgat, de legbel�l
egy �regre figyel
ki szomor�an mosolyogva õszi esõben lebontott hajjal bolyong
hûv�s szel�t m�r �n is �rzem s megrend�l�k.
El innen, el -
Ellens�g õ, ellens�g�nk p�ralepte szemeivel -
nek�nk vask�rm�vel kiv�l, a hideg k�lyh�n cs�r�mp�l, guggol a gond.

1932 [?]

S�RGA F�VEK

S�rga f�vek a homokon
Csontos �reg nõ ez a sz�l
A t�csa ideges barom
A tenger nyugodt, elbesz�l

D�dolom halk lelt�romat
Haz�m az eladott kab�t
Buck�kra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tov�bb

Csillan a ny�zs�gõ idõ
Korallszirtje, a holt vil�g
A nyirfa, a b�rh�z, a nõ
Az �raml� k�k �gen �t

1932 [?]

BALLADA

Vizcsepp az �g, viszi a sz�l

Aj�nl�s:

Legal�bb N. A. sejtse meg
Ki izlelõ nyelven besz�l
E gorgonzola-versemet

1932 [?]

INVOK�CI�

�nekelni oly neh�z, hol kiv�ncsi szemek figyelnek,
M�gis, elfog�dva b�r,
Fujd el dalod, zengd a munk�sok dal�t.
F�l vagy h�zva az �letre s v�g�l minden �ramû lej�r.
Nyisd meg szived, a vil�g al�zatosan �l a kapun�l.
Ez itt k�r�l mind ellens�g, gondold meg j�l, az nyugalmat �d.
�nekelni oly neh�z itt, �nekeld a munk�sok dal�t!

Tekints k�r�l e t�rt sikon, melyre k�v�r falk�ban �pp bet�r a hom�ly.
Nincs ideje vigad�snak, l�dd, a nap is feld�nt�tt poh�r.
Mi m�r nyugtalan �lmunkhoz k�sz�lõd�nk - dr�ga a vil�g, -
Cirpelni kezd a f�radts�g; �nekeld a munk�sok dal�t!

�h hogy fetreng a nagy este! Erdõs �l�bõl s�t�ten dõl a v�r.
Az orvos szerint sz�zh�sz milli�nak nem jut egy falat keny�r.
Ama sz�zh�sz milli�ban, mely a hold-zsupp f�dte �lban rongyaiba v�j,

Megsz�letett az a Gyermek, kit nem v�d sem Isten, sem Kir�ly -
Eg�sz vil�g ege alatt
Emeld f�l mûszered, szavadat, -
Ismered a modern pszichol�gi�t, -
Sz�ved elõl nincs menekv�s. �nekeld a munk�sok dal�t!

Rebbentsd meg a kiv�ncsiak g�nyos csapat�t.
H�lgyek, urak, ismerõs�k. Mosolyogni akarsz, mint bar�t.
R�juk vagy utalva. S mintha n�zn�tek egym�st ablakon �t.
- Cs�rrenjen meg az az �veg! �nekeld a munk�sok dal�t!

1932. dec.

[T�RED�KEK]

�ll�s n�lk�l �lek, ak�r a mad�r,
idestova m�sf�l esztendeje m�r.

V�s�rcsarnok nyirkos boltjai alatt
hordott �lem ny�lk�s, bõ kosarakat.

Mintha fojtogatn�k, eltorzult kezem
deresen h�v�slõ dr�tk�teleken.

Voltam k�nyv�gyn�k, ki nem olvas, de �d
M�riczot, Shawt, Barbusse-t, Cocteaut meg Zol�t.

Kerek kenyerek k�zt v�kony kenyeres,
ki sz�z karajt �d el, mig egyet keres

Nem volt szalonn�m s min piritn�m, t�zem,
lucskos padon h�ltam, harmatos f�v�n.

tehets�gem pusztul v�gasztalanul

*

H�t�rt - magamat k�rdem -
      adsz-e hatot?
J�tszom. Az� az �rdem,
      ki j�tszhatott.

*

K�ltõ szerelme szalmal�ng,
az�rt oly sebes �s fal�nk

*

Ny�ri k�nny� szellõk,
l�nyok k�zt sz�kellõk
szokny�kat libbentõk -

j�tsztok a bokorban,
szalmasz�llal porban
boldog gyermekkorban.

*

J� volna-e, ha megdermedne f�nt
h�lten a s�lyos arany napkorong?
- Nem! Az a j�, ha a szob�ban
friss k�v�szag tolong!

�s mint rekl�m l�gg�mb, majdnem elrep�l
a szalmaszin�, k�nny� ny�ri �g -
csak egy sov�ny nõ feje nehez�l
re�d, aranyb�l �nt�tt nagy vid�k!

S�rga f�vek a homokon, a d�l
szikr�zik,
el�lt, lefolyt a tors k�z�tt a sz�l,
a t�csa bõre r�ng idegesen.

Egy p�k fut �t a homokon, a d�l
csiszolva ûl a s�rga f�veken,
el�lt, lefolyt a tors k�z�tt a sz�l,
a t�csa bõre r�ng idegesen.

foszforeszk�l az �res levegõ

f�st�l a f�ld, egy �ri�si nõ
gy�m�nt-melle-vonala villan el
egy sz�l vadzab, ki kardot vont elõ
a porba r�ved eml�keivel

*

A kerten, hallatlan semmit id�zve
b�lv�ny hõs�g borong,
p�kh�l�t fog kicsiny r�ncos kez�be
s untan legyint a lomb.

A t�csa finoman bolyhos a port�l

*

A ny�rf�k k�zt ez�st habokkal
az �des szellõ folydog�l
s csak f�rdik benne aranyos tagokkal
az �ri�si ny�r.

*

K�s�sodik a viz, kialak�l a j�g
�s bûneim hal�ll� �llnak �ssze.

*

Hizlalt esõ kapirg�l
      a vastetõn -
csak kotyogj, v�n ty�k s imm�r
      k�ltsd ki az �n idõm.

Te dr�ga anya, tojj s k�lts
      toj�sokat,
aranyos, k�k, piros, z�ld
      gy�nge nappalokat!

S �n addig v�rok. P�nzem
      nincs semmire.
Szivem ver �s r�z; �rzem,
      hogy' sz�ll a pihe.

R�z, ver. Borongva, hetyk�n
      elhallgatom.
Ez a csavarg� gondja
      a lukszusvonaton.

Esik, esik fecsegve
      s hol ott, hol itt,
mint h�l�t hal, szelecske
      r�ngatja sz�lait.

*

t�vol tar �gak szerkezetei
tartj�k keccsel az �res levegõt.

Nedvesedik m�l�n az elhagyott
homokb�nya, nagy fekete lukak
l�legzenek s a kezdõ csillagok
b�kadud�ra j�rj�k t�ncukat

Lesz-e nap holnap, mely b�k�t ig�r?
�s v�gre munka, mely nem gy�trelem!...
Az �gakr�l, mint f�tyol, l�g a sz�l,
a sz�rk�let. �n nagyon szeretem.

*

A csipog� �rnyakb�l fi�k�it
�sszegy�jti a sz�rk�let.
M�r �g a l�mpa, de m�g nem vil�git -
ami feh�r volt, sz�rke lett.

Az �g szine, mint k�nny� nõi ingben
k�k s r�zsaszin selyempapir.

*

Toll�szkodik a s�rga lomb
A mennyek langy asszonya hervad
s az ell�gyul� õszi talajon

Az ell�gyul� õszi talajon
v�gighever a hervadt levegõ

*

A pipaf�st leny�l a f�ldig.
Embergyujtotta l�ng vergõdik
a k�lyh�n s kacsint a gyerekre -
az is hancurozni szeretne.

A zsupptetõk, a templom tornya,
a h�ba ejtve, h�ba sz�rva,
mint a b�r�nyok �r�l�ke,
feket�llik a messzis�gbe.

Feh�r szelek - csord�ban j�rnak -
minthogyha lovak suhann�nak
tiszta fagyb�l s nem l�that�an,
szikr�t �t pat�juk a h�ban.

...........................
a napot csak sejti az ember,
mint rem�lõ a boldogs�got -
onnan tudom hogy s�t, mert l�tok.

*

A t� jeg�t k�s�s h� fedi

*

A k�nhoz k�tnek kem�ny k�telek,
be vagyok fonva minden oldalon
�s nem lelem a csom�t, amelyet
egy r�nt�ssal meg k�ne oldanom.

�s szenvedek, de nem lesz kegyelem,
ha megszabad�t, aki egy velem, -
amazok� lesz minden f�jdalom.

*

Fagyon veszve, vagy �hen. Igy a sorsom.
M�r r�l�pett a l�bomra a t�l.
Bord�imat ki�ll� l�ck�nt hordom
�s k�cmadzagk�nt l�g bennem a b�l.

*

Arcuk egy-egy kis k�lv�ros, ahol
nincs k�vezet �s nincs j� kocsma sem.
Kis, zsiros hajuk a sipka al�l
elõkanyarul vizesen

*

AP�M �S ANY�M

Amig fiatal volt a leg�ny,
Sokat meg�rzett az ujja hegy�n,
Meg�rzett mindent a bõr�n,
Kicsit

*

Oly l�gy az este, mint egy sz�llõszem,
gurul puh�n eml�keim k�z�tt.
Egy szõke est. De m�r nem eml�kszem,

*

A hallgatag g�p, n�zd, hely�re �r,
m�g nyikorg� t�rzseken g�rd�l tova.
Ny�g az anyag. A t�megeken �gy
g�rd�l elõ a dolgoz�k sora.

Nagy a mû. Hogy f�rne ilyen szûk kapun,
melyen k�toldalt porl� istenek
feh�r szem�kkel ki-be libegõ
bank�rok ut�n elmerengenek?

T�redeznek a vil�g p�ntjai.

Meg fogjuk alkotni csiszolt k�v�n
a dolgoz�k finom f�m-�llam�t -
mint b�rh�zon az �neksz�, bel�lrõl a jel,
darabos arcukon �gy suhan �t.

*

Lass� �lmodoz�saib�l amint
f�lemeli fej�t a gyermek,
b�lint az angyal, ki a k�nnal f�l�tte ing
s porba ejtik fej�ket a k�gy�k,
akik fel�je m�rgeket l�vellnek.

*

Tizen�t �ve �rok k�ltem�nyt
�s most, amikor k�ltõ lenn�k v�gre,
csak �llok itt a vasgy�r szeglet�n
s nincsen szavam a holdvil�gos �gre.

*

Valamikor volt a tett,
abb�l lett a gy�l�let,
ebbõl pedig szeretet
s a vil�gnak v�ge lett.

*

M�g nem volt olyan diszn�, ki el�jult,
mikor megl�tta a mosl�kos v�lyut.

*

�nek, hajolj ki ajkamon
s te b�nat, ne �rj el, csak holnap.
M�lyebbre kell m�g hajlanom,
hogy semmit nem tud�n dudoljak.

�s �nbennem is leng a m�rleg,
de nem h�zza le, ami kell.
L�gy verõf�ny! Semmit sem �rtek,
csak hallom, kisl�ny �nekel.

"Sz�don az igazs�g bugyogjon
s te nyelj, hiszen te ugy hazudsz!
Ez a b�lcs �tok addig fogjon,
mig vitatni s szeretni tudsz!"

*

Nem! nem! kellene ki�ltoznom
s azt suttogom: igen, igen,
hogy a sors ringat�z�st hozzon
a tenger sir�s vizeiben

*

Div�nyon fekszem, sziszegek:
"Na v�rjatok!..." S egyszerre hallom
- gy�trõen munk�t! kenyeret!
kiab�lnak az uccasarkon.
S rohanok, majdnem azt sikoltom -
"V�rjatok h�t! Megyek, megyek!..."
Mit gyerekes dac! Igazi voltom
k�zdõ, emberi szeretet.

*

mert megoszlik, mint az egy-�let
az egy-igazs�g maga is

*

A k�vezeten kis csatak hunyorgott,
megsz�llt�k a v�rost az �rnyak
s a sok ver�b, mely f�lcsipogva forgott,
n�m�n, erõsen markolta az �gat,
mert jobban ragaszkodik, aki alszik,
mint az �ber, ki tovasz�llni k�sz,
az emberek, a villamosok, taxik
s�r�gtek, mint az �szt�n meg az �sz.

Egy kapu alatt egy l�nyt cs�koltam sz�jon
s a t�bbi n�p k�zt elvegy�ltem �n,
majd kiv�ltam, hogy azut�n kiv�ljon
sok gondom k�z�l ez a k�ltem�ny.
M�r megform�lta lassu t�nõd�sem,
hogy �llati b�m �rtelmes, emberi
b�nat, amely mag�t e t�nd�kl�sben
hirdetm�nyekben is f�lismeri.

*

�regem, no, mi van veled?
�lsz, ahogy �lsz s ezt te ne tudn�d?
Vizes homokon k�telek
k�tnek-e ki? Te azt sem unn�d.
B�tors�g! Lesz m�g olyan munk�d,
amelyben kedvedet leled, -
most - b�rha egek ura ront r�d, -
teremtsd elõ a kenyered.

Hisz itt a szenved�s bel�l -
de ott kiv�l a magyar�zat.
S hogy' olvasod le emberûl,
hogyha tagjaid citer�znak?
Ez a fegyenc-kor leig�zhat,
de szabad leszel, ha bel�l
nem raksz magadnak olyan h�zat,
melybe h�ziur telep�l.

J�jj vil�gra! Any�d ap�d
te l�gy! Ne less t�nd�ri nõre
s szak�llas v�gzetre, ki r�d
vigy�zzon, - ne l�gy b�lcs, te dõre!
Gondolj a ravasz csecsemõre, -
s�r-ri, hogy sz�nassa mag�t,
de mig mosolyog az emlõre,
n�veszti k�rm�t �s fog�t.

*

Ember, ne f�lj! Milyen gyermeki vagy, -
t�rõdj bel�, ma nem tudunk szeretni.
Szemeidbõl a csillog�s kihagy,
megtanulnak a dolgokra meredni.
L�pj ki a b�rh�zb�l! N�zd, emeletnyi,
�ttetszõ, sikos �llkapcs�t a fagy
meghordozza az egeken. Feledni
nem tudsz annyit, hogy ember ne maradj.

*

A csill�m szemembõl kihagy,
szemem m�r tanul r�meredni
a dolgokra. - Gyermeki vagy
- sz�l - �n m�r nem tudok szeretni.
�n azt l�tom, hogy emeletnyi
�ttetszõ �llkapocs, a fagy,
siklik ott f�nn... Annyit feledni
nem tudsz, hogy ember ne maradj.

*

Most m�r nem tudom, mit tegyek,
�ljek-e, vagy olvassak ponyv�t.
�szt�neim az �letet,
b�rmily kegyetlen, meg nem unn�k.
Jobb szeretik a bõ uzsonn�t,
mint �n a t�nõ felleget,
egy l�ny mosoly�t, mint a munk�t
�n �s a t�nd�r k�pzelet.

*

Mi emberek, s�t�t erõk,
�rezz�k, napjaink letelnek.
S ha �rezz�k, a v�g elõtt,
mint d�g�t l�gy, a vil�g ellep.
Eszm�k �szaki f�nye mellett
m�rt õriznõk h�t az idõt?
Mi�rt piszk�ln�nk hunyt szerelmet?
�n f�lgyujtom a temetõt.

*

Sz�pen besz�lsz! Fogalmad �gy
vil�g�t, mint ott kinn a nyers t�l
s igazad van! De most aludj,
ma �hezt�l �s nem kerest�l,
eg�sz nap �j vil�gra lest�l.

1932-1933