1937
2006.10.06. 11:25
Mint gyermek, aki mr pihenni vgyik s el is jutott a nyugalmas gyig mg megkrlel, hogy: "Ne menj el, meslj" - (igy nem szkik r hirtelen az j) s mig kis szive nagyon szorongva dobban, tn õ se tudja, mit is kivn jobban, a mest-e, vagy azt, hogy ott legyl: igy krnk: lj le kznk s meslj. Mondd el, mit szoktl, br mi nem feledjk, meslj arrl, hogy itt vagy velnk egytt s egytt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez mlt gondja van. Te jl tudod, a kltõ sose ldit: az igazat mondd, ne csak a valdit, a fnyt, amelytõl vilglik agyunk, hisz egyms nlkl sttben vagyunk. Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testn, hadd lssunk t magunkon itt ez estn. Prns szavadon t nem t a zaj - meslj arrl, mi a szp, mi a baj, emelvn szivnk a gysztl a vgyig. Most temettk el szegny Kosztolnyit s az embersgen, mint rajta a rk, nem egy szrny-llam iszonyata rg s mi borzadozva krdezzk, mi lesz mg, honnan uszulnak rnk uj ordas eszmk, fõ-e uj mreg, mely kznk hatol - meddig lesz hely, hol flolvashatol?... Arrl van sz, ha te szlsz, ne lohadjunk, de mi frfiak frfiak maradjunk s nõk a nõk - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb... Foglalj helyet. Kezdd el a mest szpen. Mi hallgatunk s lesz, aki csak ppen nz tged, mert rl, hogy lt ma itt fehrek kzt egy eurpait.
1937. jan. eleje
Õs patkny terjeszt krt mikztnk, a meg nem gondolt gondolat, belezabl, amit kifõztnk, s emberbõl emberbe szalad. Miatta nem tudja a rszeg, ha kedvt pezsgõbe li, hogy iszonyod kis szegnyek res levest hrpli.
S mert a nemzetekbõl a szellem nem facsar nedves jogokat, ht uj gyalzat egyms ellen serkenti fl a fajokat. Az elnyoms csapatban krog, lõ szvre mint dgre szll - s a fldgolyn nyomor szivrog, mint hlyk orcjn a nyl.
Lgatjk szrnyuk az nsgnek gombostûjre szrt nyarak. Bemsszk lelknket a gpek, mint aluvt a bogarak. Belsõnk odvba btt a hls hûsg, a knny lngba pereg - ûzi egymst a bosszulls vgya s a lelkiismeret.
S mint a sakl, mely csillagoknak fordul kihnyni hangjait, egnkre, hol kinok ragyognak, a kltõ hasztalan vonit... h csillagok, ti. Rozsds, durva vastõrkl krskrl hnyszor lelkembe vagytok szurva - (itt csak meghalni sikerl.)
S mgis bizom. Knnyezve intlek, szp jvõnk, ne lgy ily sivr!... Bizom, hisz mint elõdeinket, karba nem hznak ma mr. Majd a szabadsg bkessge is eljn, finoml a kn - s minket is elfelednek vgre lugasok csendes rnyain.
1937. jan.
Mr rgesrg rjttem n, ktlt vagyok, mint a bka. A zg egek fenekn lapulok most, e kltemny szorong lelkem buborka.
Gondos gazdim nincsenek, nem les a parancsomra freg. Mint a halak s az istenek, tengerben s egekben lek.
Tengerem lelõ karok meleg homlyu, lgy vilga. Egem az sszel flfogott emberisg vilgossga.
1937. jan.
1. Hexamterek
Roskad a kss h, cseperszget a bdogeresz mr, elfeketlt kupacokban a jg elall, tovatûnik, buggyan a l, a csatorna fel fodorul, csereg, rad. Illan a knny derû, belereszket az gi magassg s boldog vgy veti ingt prral a reggeli tjra.
Ltod, mennyire, flve-ocsdva szeretlek, Flra! E csevegõ szp olvadozsban a gyszt a szivemrõl, mint sebrõl a ktst, te leoldtad - ujra bizsergek. Szl rks neved rja, trkeny bju verõfny, s beleborzongok, ltvn, hogy nlkled ltem.
2. Rejtelmek
Rejtelmek ha zengenek, õrt llok, mint meskbe'. Bebujtattl engemet talpig nehz hûsgbe.
Szl a szellõ, szl a vz, elpirulsz, ha megrted. Szl a szem s szl a szv, folyamodnak terted.
n is rom nekem: ha mr szeretlek tged, tedd knnyv nnekem ezt a nehz hûsget.
3. Mr kt millird
Mr kt millird ember ktz itt, hogy belõlem hû llatuk legyen. De vilguktl dlre kltzik a szp jsg s a szelid rzelem. Mindensgket tartani a fnybe, mint orvos, ha nz az vegednybe, mr nem tudom, megadom magam knyre, ha nem segtesz nkem, szerelem.
Ugy kellesz, mint a parasztnak a fld, a csendes esõ s a tiszta nap. Ugy kellesz, mint a nvnynek a zld, hogy levelei kiviruljanak. Ugy kellesz, mint a dolgos tmegeknek, kik daccal s tehetetlenl remegnek, mert knjukbl jvõnk nem szletett meg, munka, szabadsg, kenyr s jszavak.
Ugy kellesz nekem Flra, mint falun villanyfny, kõhz, iskolk, kutak; mint gyermekeknek jtk, oltalom, munksoknak emberi ntudat. Mint minta, mint az erny a szegnybe, s ez ssze-vissza kusza szvevnybe, trsadalmunkba, elme kell, nagy fnybe', mely igazodni magra mutat.
4. Buzgsg
Ha olyan buzg volnk, mint szerelmes s megbklne e hbors csald, az emberek, keresnm engedelmes szvvel az rks ifjusg italt.
Nehezlk mr, lelkem akkor boldog, ha prban zldel a fiatal g - br bcst int nekem... E fura dolgot ûznm, az rks ifjusg italt.
Fecseghetnnek nyelves tudomnyok - mind prtfogolna, ki szivbe lt: legalbb keressem, amire vgyok, br nincs, az rks ifjusg italt.
5. Megmressl!
Mr nem kpzelt hz res telken, csinosodik, pl a lelkem, mivel az rnyakkal betelten a nõk kztt Flrra leltem.
Õ a mezõn a harmatossg, ktes ltben a bizonyossg, lbai kgyim tapossk, gondjaim mosolyai mossk.
zt adja a tiszta vznek, szjt adja a tiszta znek, hazaszlt, amikor ûznek, szemben csik legelszget.
Õ az okmny, kivel a kellem a porromls ellen, a szellem az llkod semmi ellen szl, prl szorong szerelmem.
rdekeimbõl megrtettl, btorr vakmerõbõl tettl, knldtl, amig nem szerettl, egsz vilgom ege lettl, -
ht dcsrtessl s hirdettessl, minden korokon t szeressl s nehogy brkiben albb essl mindig, mindentt megmressl!
1937. febr. - mrc.
Nem emel fl mr senki sem, belenehezltem a srba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen rva.
Fogj ssze, forml alak, s amire knyszertnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segts meg mindkt szksgemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek - ne viszonozd a tagadsom; ne vaktsd meg a lelkemet, nha engedd, hogy mennybe lsson.
Kinek mindegy volt mr a kn, hisz gondjaid magamra vettem, az rnykvilg rkain most mr te õrkdj nfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szvvel hozzm. Vizsgld meg az n gyemet, mielõtt magam felldoznm.
1937. febr. - mrc.
1
Tudnl-e, Flra, annyira szeretni, ernyeidbõl pl-e szerencse, hogy mind a knt, mit nem lehet feledni, hû szeretõd munkjn elfelejtse?
Tudnl-e engem uj vilgra hozni, iparkodvn szerelmes trelemmel, hogy legyen erõm ismt adakozni s eltlteni a gonoszt flelemmel?
Lennl-e nyugtom mindentt a rosszban? Fontold meg jl, szived mily terhet vllal. n, aki vele mind csak hadakoztam, kibklnk a haragv halllal.
2
Flek, nem tudod megbocsjtani eltkozolt, ostoba, knny multam s majd ezerszeresen fj, ami ezerszer fjt, mig szeretni tanultam.
Flek, nem r majd annyit letem, trekvsem s vgyam, testem, lelkem, hogy megbecslj, ha el nem rhetem nnn jsgom tjn gyõzedelmem.
Nehz a szivem, hiszen bt fogan: rmm tn a bntetsek hozzk, hogy srva nzem majd ha boldogan stlsz azzal, ki mltbb lesz tehozzd.
1937. mrc.
Ha reggeli fnyben elindul a tj remegse, fuvalma: a kecs puha bolyha s mert mg teli szender, rajzik a bj s mintha folynknak a mlye se folyna,
ugy jtszik a felszin - szedd ssze magad, botor emberkm, hiszen n se gyanitnm, hogy pp nem a hajnali mennybe ragad e jl sikerlt angyal-hamisitvny!
Csupa csin, csupa pr, csupa kr, csupa csel, csupa nyl, csupa ronts - most rted: ha reggel a csrhe kijr, mrt kromkodik mindig a konds.
Beh meglelnd! mde ne vedd kebledbe e tndt - mire maradsz, ha rtatlanul flfalja szived, mint zsenge buzt a szõke malacka!
1937. mrc.
Most azon muszj elmerengnem: hogyha te nem szeretnl engem, kiolthatnm drga szenem, lehunyhatnm fradt szemem.
Mert j meghalni. Tn rlnk, ha nem szeretnl gy. Kilnk a fehrhab zld egek, fecsegõ csillagfellegek
mell a nyugalom partjra, a nem res ûr egy martjra, szemllni a vilgokat, mint bokron a virgokat.
Hajsinas koromban, nyron, a zrgõ, vontat Tatron, egy szp napon munktlanul, mint aki rmt tanul,
bmultam a Dunt, megradt, libegtetett leveles gat, gy kanyartott sok fodort, deszkt harapdlt s sodort
olyan sok szp villog dinnyt a srga r, hogy el se hinnd s n se hinnm el taln, ha nem tenked mondanm.
Piros almk is ringatztak, zld paprikk bicegve sztak, most ez, majd az lett volna j. S llt s blintott a haj.
Ilyen lenne az ûri szemle. Milyen szp! - blintva mindenre, megltnm, milyen kken g az g, mely hozzd illenk.
Mert a mindensg rads csak, az let mint az rads csap a hall partszeglyein tl, ûrk, szvek mlyein
tl, tl a hallgatag hatron, akr a Duna akkor nyron... Mert szeretsz s nyugton alhatom, neked n be is vallhatom
az elmulstl tetten rten, hogy nmagamba n se frtem, a lelkem azrt kzvagyon s azrt szeretlek ily nagyon.
1937. mrc.
1
Langy, permeteg esõ szemerkl, j bza pelyhe tkzik. Kmnyre glya s a levert tl jeges csucsokra kltzik. Zld robbansokkal kitrt a kikeleti vg erõszak. Asztalos mûhelye elõtt remny legyint meg, friss fenyõszag
Mit r a hrlap? Dl a banda Spanyolhonban s fosztogat; Knban elûzi egy bamba tbornok a parasztokat kis telkkrõl. Had fenyeget, vrben znak a tiszta vsznak. Knozzk a szegnyeket. Hadi usztk hadonsznak.
Boldog vagyok: gyermek a lelkem; Flra szeret. S lm, lnokul, meztelen, szp szerelmnk ellen tankkal, vasakkal flvonul az ember alja. Megriaszt a buzgsg e spredkben. S csak magunkbl nyerek vigaszt, erõt az let rdekben.
2
Zsoldos a frfi, a nõ szajha, szivket el nem rhetem. Gonoszsguk is fl van fujva, mgis fltem az letem. Hisz nincs egyebem e kivl. Szmol ezzel a gondos elme. A megbntott Fld ha kihl, g Flrm s szivem szerelme.
Mert mi teremtnk szp, okos lnyt s btor, rtelmes fit, ki õriz belõlnk egy foszlnyt, mint nap fnybõl a Tejt, - s ha csak pislog mr a Nap, sarjaink bzan csacsogva j gpen tovbb szllanak a mûvelhetõ csillagokba.
1937. mrc.
n, ki emberknt vagyok, lve, boldog, mint olyan dolgok, mik rkre szlnak, hadd kiltom szt az egeknek ujbl - Flra, szeretlek!
Ajkaidrl lgy leh, szz varzslat bûvl el, hogy hû kutyaknt figyeljem knny intst okos ujjaidnak, mint leszek ember.
Flra, karcs, szp kehely, llsz elõttem, mint csokor van tûzve beld a mennybolt s napvirg felhõk, remegõ levl kzt hajlik az estnek.
Lelkemen szktet, paripn, a kped, pp csak rintvn vizeket, mezõket. Kt szemedbõl fûre, bogrra, tiszta rtelem rad.
Este van, mindent krlll a csillag, lsd, a mindensg aranyos kalitka, benne itt vagy, n csevegõm, oh itt vagy, rabmadaracskm!
1937. mrc.
Nmeth Andornak
Kltõ vagyok - mit rdekelne engem a kltszet maga? Nem volna szp, ha gre kelne az ji foly csillaga.
Az idõ lassan elszivrog, nem lgok a mesk tejn, hrpintek valdi vilgot, habz ggel a tetejn.
Szp a forrs - frdni abban! A nyugalom, a remegs egymst leli s kl a habban kecsesen okos csevegs.
Ms kltõk - mi gondom ezekkel? Mocskolvn magukat szegyig, koholt kpekkel s szeszekkel mmeljen mmort mindegyik.
n tllpek e mai kocsmn, az rtelemig s tovbb! Szabad sszel nem adom ocsmny mdon a szolga ostobt.
Ehess, ihass, lelhess, alhass! A mindensggel mrd magad! Sziszegve se szolglok aljas, nyomort hatalmakat.
Nincs alku - n hadd legyek boldog! Msknt akrki meggyalz s megjellnek pirosl foltok, elissza nedveim a lz.
n nem fogom be prs szmat. A tudsnak teszek panaszt. Rm tekint, prtfogn, e szzad: rm gondol, szntvn, a paraszt;
engem sejdt a munks teste kt merev mozdulat kztt; rm vr a mozi elõtt este suhanc, a rosszul ltztt.
S hol tborokba gyûlt bitangok verseim rendjt ldzik, flindulnak testvri tankok szertedbgni rmeit.
n mondom: Mg nem nagy az ember. De kpzeli, ht szertelen. Kisrje kt szlõje szemmel: a szellem s a szerelem!
1937. febr. - mrc.
Szllj kltemny, szlj kltemny mindenkihez kln-kln, hogy lnk m s van remny, - van idõ, csipjk csak fln.
Nyugtasd a gazdagok riadt kis lelkt - lesz majd kegyelem. Forrst kutat, nem vrt itat a szabadsg s a szerelem.
Szlitsd mint mla borjuszj a szorgalmas szegnyeket - rgd a szivkbe - nem muszj hõsnek lenni, ha nem lehet.
1937. mrc.
Szl a telefn, fj a hr, hogy meglted magad, bartom, hogy konokul fekszel az gyon. A bolondok kztt se brt
szved a sorssal. Sehol rt nem leltl arra, hogy ne fjjon a kpzelt kn e fldi tjon, mely bkn nyitja, lm, a srt.
Mit mondjak most? Hogy g veled? Hogy rg meglt a kpzelet? Mg nõ szp szakllad s hajad.
Flmondjuk sok szp versedet. Mosdatnak most. Anyd sirat, s trsadtl jn egy srirat.
1937. pr. 5.
Harminckt ves lettem n - meglepets e kltemny csecse becse:
ajndk, mellyel meglepem e kvhzi szegleten magam magam.
Harminckt vem elszelelt s mg havi ktszz sose telt. Az m, Hazm!
Lehettem volna oktat, nem ily tltõtoll koptat szegny legny.
De nem lettem, mert Szegeden eltancsolt az egyetem fura ura.
Intelme gyorsan, nyersen rt a "Nincsen apm" versemrt, a hont kivont
szablyval vta ellenem. Ideidzi szellemem hevt s nevt:
"n, amig szbl rtek n, nem lesz tanr e fltekn" - gagyog s ragyog.
Ha rl Horger Antal r, hogy kltõnk nem nyelvtant tanul, sekly e kj -
n egsz npemet fogom nem kzpiskols fokon tan- tani!
1937. pr. 11.
Ijessz meg engem, Istenem, szksgem van a haragodra. Bukj fl az rbl hirtelen, ne rntson el a semmi sodra.
n, akit fltaszt a l, s a porbl ppen hogy kiltszom, nem ember szvbe val nagy knok kseivel jtszom.
Gyulkony vagyok, s mint a nap, oly lngot lobbantottam - vedd el! Ordts rem, hogy nem szabad! Csapj a kezemre menykveddel.
s verje bosszd, vagy kegyed belm: a bûntelensg vtek! Hisz hogy ily rtatlan legyek, az a pokolnl jobban get.
Vad, habz nyl tengerek falatjaknt forgok, ha fekszem, s egyedl. Mr mindent merek, de nincs rtelme semminek sem.
Meghalni llekzetemet fojtom vissza, ha nem versz bottal s gy nzek farkasszemet, emberarc, a hinyoddal!
1937. mrc. - pr.
Jn a vihar, tajtkja ben, haragos brk feketben, villmok szelnek t az gen, mint fj fejen a kinok, utnuk brsony nesz inog, megremegnek a jzminok.
Almaszirmok - mg p a roncs g - igyekszenek, hogy szllni bontsk kis lepkeszrnyuk - mily bolondsg! S ameddig ez a lanka nyl, a szegny fûszl lekonyl, fl, hogy rkre alkonyl.
Borzongsuk a nem remlt vd - gy adnak e kicsinyek pldt, hogy fjdalmad szernyen ld t, s legyen oly lgy a dallama mint ha a fû is hallana, s tged is fûnek vallana.
1937. mj.
1
Az jjel hazafel mentem, reztem, brsony nesz inog, a szellõzkdõ, lgy melegben tapsikolnak a jzminok,
nagy, lmos dzsungel volt a lelkem s hltak az uccn. Rm csapott, amibõl eszmltem, nyelvem szrmazik s tpllkozni fog,
a kzssg, amely e rszeg lbecsal anyatermszet frfitrsaknt l, komor
munkahelyeken kromkodva, vagy itt tpreng az j nagy odva mlyn: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta npbetegsg, szapora csecsemõhall, rvasg, korai regsg, elmebaj, egyke s sivr
bûn, ngyilkossg, lelki restsg, mely, hitetlen, csodra vr, nem elegendõ, hogy kitessk: fl kne szabadulni mr!
S a hozzrtõ dolgoz np gylekezetben hnyni-vetni meg szz bajunk.
Az erõszak bûvletben mint bnja sor trvnyhoz, hogy mint pusztul el szp fajunk!
3
A fldesr, akinek srvig emeltek tnkt, gabont, csknyosokkal puszta trt nyit, sztveret falut s tanyt.
S a gondra btor, okos frfit, ki vdte menthetlen hont, mint llatot terelni rtik, hogy vlasszon blcs honatyt.
Cicznak a szp csendõrtollak, mosolyognak s szavatolnak, megrjk, ki lesz a kvet,
hisz "nyiltan" dnt, ki ezer ve magval ktve mint a kve, sunyt vagy parancsot kvet.
4
Sok urunk nem volt rest, se kba, birtokt vni ellennk s kitntorgott Amerikba msfl milli embernk.
Szve szorult, rezgett a lba, acsarg habon tovatûnt, emlkezõen s okdva, mint aki borba fojt be bûnt.
Volt, aki gy vlte, kolomp szl s trsa, ki tudta, ily bolondtl pnzt eztn se lt a csald.
Multunk mind ssze van torldva s mint szorong kivndorlkra, rnk is gy vr az j vilg.
5
A munksnak nem tbb a bre, mint amit maga kicsikart, levesre telik s kenyrre s frccsre, hogy csinljon ricsajt.
Az orszg nem krdi, mivgre engedik meggyûlni a bajt s mrt nem a munks vdelmre gymoltjk a gyripart.
Szvõlny cukros telekrõl lmodik, nem tud kartelekrõl. S ha szombaton kezbe nyomjk
a pnzt s a bntetst levonjk: kuncog a krajcr: ennyirt dolgoztl, nem pp semmirt.
6
Retteg a szegnytõl a gazdag s a gazdagtl fl a szegny. Fortlyos flelem igazgat minket s nem csalka remny.
Nem adna jogot a parasztnak, ki rg a paraszt kenyern s a summs srgul, mint az asztag, de kvetelni nem serny.
Ezer esztendõ tvolbl, htn kis batyuval, kilbol a npsgbõl a np fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a srt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia.
7
S mgis, magyarnak szmkivetve, lelkem sikoltva megriad - des Hazm, fogadj szivedbe, hadd legyek hûsges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve lncon - nekem ezt nem szabad! Kltõ vagyok - szlj gyszedre, ki ne tpje a tollamat!
Adtl fldmvest a tengernek, adj embersget az embernek. Adj magyarsgot a magyarnak,
hogy mi ne legynk nmet gyarmat. Hadd rjak szpet, jt - nekem add meg boldogabb nekem!
1937. mj.
Csak az olvassa versemet, ki ismer engem s szeret, mivel a semmiben hajz s hogy mi lesz, tudja, mint a js,
mert lmaiban megjelent emberi formban a csend s szivben nha elidõz a tigris meg a szelid õz.
1937. mj. - jn.
n nem tudom, mi fenyeget az estek csipks rnyain; mint roml halrl a legyek, sztszllnak tõle lmaim.
s nem tudom, mily dajkahang cseng a szivembe csendesen: nyugodj, hiszen csak este van s mitõl is flnl, kedvesem?
1937. mj. - jn.
Szradok, trõdm, korn elregszem. A sivatag fldn lmatlanul fekszem.
ltetõ, friss nedvek nagy eres husomba nem ntenek kedvet s epedek busongva.
Szemem is regbl, rnykolja rok. Knnyes blcsesg l rajta mint a hlyog.
Gyors emlkpojck forgatnak meg bren s alva ujra jtsszk, mily bolondul ltem.
Nehz ez a bnat, nem birja az elme. Ifjits meg, bocsnat! Flra szp szerelme!
1937. jn.
Micsoda ris sas szll le a zengõ mennybolt sziklira. E szrnyas a semmibõl jtt, nem volt.
A mindensget falja csill azri csõre. Vaskarma tpi, marja a meleg hst belõle.
S a fogoly vilg hullat knnyes vegszemekkel vrcseppes pihetollat. Ez a pirosl reggel.
E madr knnyû rpte a ltet elragadta. Nincs magassg fltte s nincs mlysg alatta.
Az egyik szrnya lelkem, a msik szrnya Flra. n õt vltom s engem õ vlt gy j valra.
1937. jn.
|