1927
2006.10.06. 11:18
Sur les eaux fraîches et immenses les continents nagent en silence parapamm paramm papamm les continents nagent en silence
l'on a des pots et des choux ronds nous vivons sales et nous mourons parapamm paramm papamm nous vivons sales et nous mourons
oh pourquoi pleures-tu? pourquoi? je rêve une chemise neuv' sur toi parapamm paramm papamm je rêve une chemise neuv' sur toi
il n'a de deuil il tue il vainc dont seul le Parti prend soin parapamm paramm papamm dont seul le Parti prend soin.
1927. jan.
A rétek, útak csendesen úsznak a hûvös vizeken sejhaj úsznak a hûvös vizeken - -
Van krumplink és van kanalunk, piszokban élünk s meghalunk sejhaj piszokban élünk s meghalunk - -
Mért görbül kicsikém a szád? új inget gondolok reád sejhaj új inget gondolok reád - -
Senkije sincs, nem éri gyász, akire csak egy párt vigyáz sejhaj akire csak egy párt vigyáz.
1927. jan. / 1928 vége
Kínában lóg a mandarin. Gyilkolt ma is a kokain. Zizeg a szalma, menj, aludj. Gyilkolt ma is a kokain.
Az áruházak üvegén a kasszáig lát a szegény. Zizeg a szalma, menj, aludj. A kasszáig lát a szegény.
Végy kolbászt és végy kenyeret, õrizd meg jól az életed. Zizeg a szalma, menj, aludj, õrizd meg jól az életed.
Aki majd fõz is, csókol is, kerül majd egyszer asszony is. Zizeg a szalma, menj, aludj, kerül majd egyszer asszony is.
1927. jan. / 1928 vége
Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között, szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz, nincsen betevõ kenyerem és még sokáig fogok élni, 5 hete, hogy nem tudom mi van veled az idõ elrohant vérvörös falábakon az utak összebújnak a hó alatt, nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember? néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.
1927. jan.
Ahol nincsen villanylámpa gyújtsd a burzsujt gyertyalángra, ahol nincsen hús a babban füstölt burzsuj fõjjön abban, ugy biz édes cimborám!
Rossz cipõd nem ér egy füttyöt? Burzsujszemmel kend a bütyköd; hát az ablak? vedd a sorját - gitteld be a burzsuj orrát, ugy biz édes cimborám!
Hol titkolni kell a harcot, burzsujbõrbe kösd be Marxot; ha nem Marxot, akkor inkább Bakunint és Kropotkinkát, ugy biz édes cimborám!
Egyre többen, egyre jobban, irtsd a burzsujt megfontoltan; - aki gyönge anyámasszony, az csak százhuszat akasszon, ugy biz édes cimborám!
1927. ápr.
Lidi nénémnek öccse itt, Batu khán pesti rokona, kenyéren élte éveit s nem volt azúrkék paplana; kinek verséért a halál öles kondérban fõz babot - hejh burzsoá! hejh proletár! - én, József Attila, itt vagyok!
1927. máj.
ó európa hány határ minden határban gyilkosok ne hadd hogy sirassam a lányt ki két év mulva szülni fog - -
ne hadd hogy szomorú legyek mert európai vagyok szabad medvék komája én szabadságtalan sorvadok - -
verset irok hogy szórakozz a tenger a hegyfokra jött s egy terített asztal uszik a habon fellegek között - -
1927. júl.
Simon Jolán
Egyszer, ha nem veszi észre, nézzetek arcába hosszan, magános férfiak gondolták ki, amikor én még futballoztam.
Élete: peng a levegõben, borítsátok be nagykabáttal, sosem szavalt még verset tõlem, súrol, szalad egy könyvállvánnyal.
Ha volna kollektív iparosfa, téli cipõjét megteremné, ha volna igazszívû kecske, az õ dícséretét mekegné.
1927 vége / 1928. aug.
Németh Andor
Egy nagyon tiszta vízcseppet dörgöljetek a szemire - harminchat éve várja már térden a kékpúpú teve.
Lidi, fõzz neki húslevest, rabbi, mondj neki kabbalát, vegyetek békákat neki, hogy legyen népe legalább.
Vad ágyúszóval vágtatott gyöngyház-korán a tenger át, két fürtjén õrzi a leölt halacskák szürke sóhaját.
1927. szept. 22. / 1928. aug.
Oly sok zavart okoztál - kedvesebben bánsz legjobb barátommal, mint velem. Csak hajadat szeretném simogatni. Alig is érnék hozzá. Idegen érzések bántanak meg. Vízcsepp alakjában világítsz álmaimban. Csak kapáltam nap mint nap egyre. Kis ösvényecském el van keveredve búsító fürtjeiddel. Sándor úrnak jó keztyûje van s az én kezemet nem melengeted. Iddogálnak - hej! - a legények, ünnep van és én nem tudok örülni neked.
1927 vége [?]
Ó bánat ne érj el csak holnap ma nem voltam csók senkinek eredj felhõ hisz úgyis mennél ha árnyad nem volna hideg!
1927. máj.
*
Örökkön háborog a tenger örökkön zúgnak a lombok örökkön fájdalmas az ember örökkön kicsik a dolgok.
1927. jún.
*
fõzz neki lüszi huslevest fogd meg ügyetlen karjait mig hátranézel eltünik és rózsaszinné változik
egy felhõn alszik délután húzd összébb jól a sálodat
1927 vége
Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, õrizlek kérõ tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdõ, ezer ölelõ karja megnõ, az égrõl a fényt leszakítja, szerelmes szívére borítja.
1927 karácsony
|