THOMAS MANN �DV�ZL�SE

Mint gyermek, aki m�r pihenni v�gyik
�s el is jutott a nyugalmas �gyig
m�g megk�rlel, hogy: "Ne menj el, mes�lj" -
(igy nem sz�kik r� hirtelen az �j)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
t�n õ se tudja, mit is kiv�n jobban,
a mes�t-e, vagy azt, hogy ott legy�l:
igy k�r�nk: �lj le k�z�nk �s mes�lj.
Mondd el, mit szokt�l, b�r mi nem feledj�k,
mes�lj arr�l, hogy itt vagy vel�nk egy�tt
s egy�tt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez m�lt� gondja van.
Te j�l tudod, a k�ltõ sose l�dit:
az igazat mondd, ne csak a val�dit,
a f�nyt, amelytõl vil�glik agyunk,
hisz egym�s n�lk�l s�t�tben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat test�n,
hadd l�ssunk �t magunkon itt ez est�n.
P�rn�s szavadon �t nem �t a zaj -
mes�lj arr�l, mi a sz�p, mi a baj,
emelv�n sziv�nk a gy�szt�l a v�gyig.
Most temett�k el szeg�ny Kosztol�nyit
s az embers�gen, mint rajta a r�k,
nem egy sz�rny-�llam iszonyata r�g
s mi borzadozva k�rdezz�k, mi lesz m�g,
honnan uszulnak r�nk uj ordas eszm�k,
fõ-e uj m�reg, mely k�z�nk hatol -
meddig lesz hely, hol f�lolvashatol?...
Arr�l van sz�, ha te sz�lsz, ne lohadjunk,
de mi f�rfiak f�rfiak maradjunk
�s nõk a nõk - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mes�t sz�pen.
Mi hallgatunk �s lesz, aki csak �ppen
n�z t�ged, mert �r�l, hogy l�t ma itt
feh�rek k�zt egy eur�pait.

1937. jan. eleje

(ÕS PATK�NY TERJESZT K�RT...)

Õs patk�ny terjeszt k�rt mik�zt�nk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezab�l, amit kifõzt�nk,
s emberbõl emberbe szalad.
Miatta nem tudja a r�szeg,
ha kedv�t pezsgõbe �li,
hogy iszonyod� kis szeg�nyek
�res leves�t h�rp�li.

S mert a nemzetekbõl a szellem
nem facsar nedves jogokat,
h�t uj gyal�zat egym�s ellen
serkenti f�l a fajokat.
Az elnyom�s csapatban k�rog,
�lõ sz�vre mint d�gre sz�ll -
s a f�ldgoly�n nyomor sziv�rog,
mint h�ly�k orc�j�n a ny�l.

L�gatj�k sz�rnyuk az �ns�gnek
gombostûj�re sz�rt nyarak.
Bem�ssz�k lelk�nket a g�pek,
mint aluv�t a bogarak.
Belsõnk odv�ba b�tt a h�l�s
hûs�g, a k�nny l�ngba pereg -
ûzi egym�st a bosszu�ll�s
v�gya s a lelkiismeret.

S mint a sak�l, mely csillagoknak
fordul kih�nyni hangjait,
eg�nkre, hol kinok ragyognak,
a k�ltõ hasztalan vonit...
�h csillagok, ti. Rozsd�s, durva
vastõr�k�l k�r�sk�r�l
h�nyszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni siker�l.)

S m�gis bizom. K�nnyezve intlek,
sz�p j�võnk, ne l�gy ily siv�r!...
Bizom, hisz mint elõdeinket,
kar�ba nem h�znak ma m�r.
Majd a szabads�g b�kess�ge
is elj�n, finom�l a k�n -
s minket is elfelednek v�gre
lugasok csendes �rnyain.

1937. jan.

(M�R R�GESR�G...)

M�r r�gesr�g r�j�ttem �n,
k�t�lt� vagyok, mint a b�ka.
A z�g� egek fenek�n
lapulok most, e k�ltem�ny
szorong� lelkem bubor�ka.

Gondos gazd�im nincsenek,
nem les a parancsomra f�reg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben �s egekben �lek.

Tengerem �lelõ karok
meleg hom�lyu, l�gy vil�ga.
Egem az �sszel f�lfogott
emberis�g vil�goss�ga.

1937. jan.

FL�RA

1. Hexam�terek

Roskad a k�s�s h�, cseper�szget a b�dogeresz m�r,
elfeket�lt kupacokban a j�g elal�l, tovatûnik,
buggyan a l�, a csatorna fel� fodorul, csereg, �rad.
Illan a k�nny� derû, belereszket az �gi magass�g
s boldog v�gy veti ing�t p�rral a reggeli t�jra.

L�tod, mennyire, f�lve-ocs�dva szeretlek, Fl�ra!
E csevegõ sz�p olvadoz�sban a gy�szt a szivemrõl,
mint sebrõl a k�t�st, te leoldtad - ujra bizsergek.
Sz�l �r�k�s neved �rja, t�r�keny b�ju verõf�ny,
�s beleborzongok, l�tv�n, hogy n�lk�led �ltem.

2. Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
õrt �llok, mint mes�kbe'.
Bebujtatt�l engemet
talpig neh�z hûs�gbe.

Sz�l a szellõ, sz�l a v�z,
elpirulsz, ha meg�rted.
Sz�l a szem �s sz�l a sz�v,
folyamodnak te�rted.

�n is �rom �nekem:
ha m�r szeretlek t�ged,
tedd k�nny�v� �nnekem
ezt a neh�z hûs�get.

3. M�r k�t milli�rd

M�r k�t milli�rd ember k�t�z itt,
hogy belõlem hû �llatuk legyen.
De vil�gukt�l d�lre k�lt�zik
a sz�p j�s�g s a szelid �rzelem.
Mindens�g�ket tartani a f�nybe,
mint orvos, ha n�z az �veged�nybe,
m�r nem tudom, megadom magam k�nyre,
ha nem seg�tesz n�kem, szerelem.

Ugy kellesz, mint a parasztnak a f�ld,
a csendes esõ �s a tiszta nap.
Ugy kellesz, mint a n�v�nynek a z�ld,
hogy levelei kiviruljanak.
Ugy kellesz, mint a dolgos t�megeknek,
kik daccal s tehetetlen�l remegnek,
mert k�njukb�l j�võnk nem sz�letett meg,
munka, szabads�g, keny�r s j�szavak.

Ugy kellesz nekem Fl�ra, mint falun
villanyf�ny, kõh�z, iskol�k, kutak;
mint gyermekeknek j�t�k, oltalom,
munk�soknak emberi �ntudat.
Mint minta, mint az er�ny a szeg�nybe,
s ez �ssze-vissza kusza sz�vev�nybe,
t�rsadalmunkba, elme kell, nagy f�nybe',
mely igazodni mag�ra mutat.

4. Buzg�s�g

Ha olyan buzg� voln�k, mint szerelmes
s megb�k�lne e h�bor�s csal�d,
az emberek, keresn�m engedelmes
sz�vvel
az �r�k�s ifjus�g ital�t.

Nehez�l�k m�r, lelkem akkor boldog,
ha p�rban z�ldel a fiatal �g -
b�r b�cs�t int nekem... E fura dolgot
ûzn�m,
az �r�k�s ifjus�g ital�t.

Fecseghetn�nek nyelves tudom�nyok -
mind p�rtfogolna, ki sziv�be l�t:
legal�bb keressem, amire v�gyok,
b�r nincs,
az �r�k�s ifjus�g ital�t.

5. Megm�ress�l!

M�r nem k�pzelt h�z �res telken,
csinosodik, �p�l a lelkem,
mivel az �rnyakkal betelten
a nõk k�z�tt Fl�r�ra leltem.

Õ a mezõn a harmatoss�g,
k�tes l�tben a bizonyoss�g,
l�bai k�gy�im taposs�k,
gondjaim mosolyai moss�k.

�z�t adja a tiszta v�znek,
sz�j�t adja a tiszta �znek,
hazasz�l�t, amikor ûznek,
szem�ben csik� legel�szget.

Õ az okm�ny, kivel a kellem
a porr�oml�s ellen, a szellem
az �l�lkod� semmi ellen
sz�l, p�r�l szorong� szerelmem.

�rdekeimbõl meg�rtett�l,
b�torr� vakmerõbõl tett�l,
k�nl�dt�l, amig nem szerett�l,
eg�sz vil�gom ege lett�l, -

h�t d�cs�rtess�l s hirdettess�l,
minden korokon �t szeress�l
s nehogy b�rkiben al�bb ess�l
mindig, minden�tt megm�ress�l!

1937. febr. - m�rc.

NEM EMEL F�L

Nem emel f�l m�r senki sem,
belenehez�ltem a s�rba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen �rva.

Fogj �ssze, form�l� alak,
s amire k�nyszer�tnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
seg�ts meg mindk�t sz�ks�gemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagad�som;
ne vak�tsd meg a lelkemet,
n�ha engedd, hogy mennybe l�sson.

Kinek mindegy volt m�r a k�n,
hisz gondjaid magamra vettem,
az �rny�kvil�g �rkain
most m�r te õrk�dj �nfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb sz�vvel hozz�m.
Vizsg�ld meg az �n �gyemet,
mielõtt magam fel�ldozn�m.

1937. febr. - m�rc.

FL�RA

1

Tudn�l-e, Fl�ra, annyira szeretni,
er�nyeidbõl �p�l-e szerencse,
hogy mind a k�nt, mit nem lehet feledni,
hû szeretõd munk�j�n elfelejtse?

Tudn�l-e engem uj vil�gra hozni,
iparkodv�n szerelmes t�relemmel,
hogy legyen erõm ism�t adakozni
s elt�lteni a gonoszt f�lelemmel?

Lenn�l-e nyugtom minden�tt a rosszban?
Fontold meg j�l, szived mily terhet v�llal.
�n, aki vele mind csak hadakoztam,
kib�k�ln�k a haragv� hal�llal.

2

F�lek, nem tudod megbocs�jtani
elt�kozolt, ostoba, k�nny� multam
�s majd ezerszeresen f�j, ami
ezerszer f�jt, mig szeretni tanultam.

F�lek, nem �r majd annyit �letem,
t�rekv�sem �s v�gyam, testem, lelkem,
hogy megbecs�lj, ha el nem �rhetem
�nn�n j�s�gom �tj�n gyõzedelmem.

Neh�z a szivem, hiszen b�t fogan:
�r�m�m t�n a b�ntet�sek hozz�k,
hogy s�rva n�zem majd ha boldogan
s�t�lsz azzal, ki m�lt�bb lesz tehozz�d.

1937. m�rc.

REGGELI F�NY

Ha reggeli f�nyben elindul a t�j
remeg�se, fuvalma: a kecs puha bolyha
s mert m�g teli szender, rajzik a b�j
�s mintha foly�nknak a m�lye se folyna,

ugy j�tszik a felszin - szedd �ssze magad,
botor emberk�m, hiszen �n se gyanitn�m,
hogy �pp nem a hajnali mennybe ragad
e j�l siker�lt angyal-hamisitv�ny!

Csupa csin, csupa p�r, csupa k�r,
csupa csel, csupa ny�l, csupa ront�s -
most �rted: ha reggel a cs�rhe kij�r,
m�rt k�romkodik mindig a kond�s.

Beh meg�leln�d! �mde ne vedd
kebledbe e t�nd�t - mire maradsz, ha
�rtatlanul f�lfalja szived,
mint zsenge buz�t a szõke malacka!

1937. m�rc.

FL�R�NAK

Most azon musz�j elmerengnem:
hogyha te nem szeretn�l engem,
kiolthatn�m dr�ga szenem,
lehunyhatn�m f�radt szemem.

Mert j� meghalni. T�n �r�ln�k,
ha nem szeretn�l �gy. Ki�ln�k
a feh�rhab� z�ld egek,
fecsegõ csillagfellegek

mell� a nyugalom partj�ra,
a nem �res ûr egy martj�ra,
szeml�lni a vil�gokat,
mint bokron a vir�gokat.

Haj�sinas koromban, ny�ron,
a z�rgõ, vontat� Tat�ron,
egy sz�p napon munk�tlanul,
mint aki �r�m�t tanul,

b�multam a Dun�t, meg�radt,
libegtetett leveles �gat,
�gy kanyar�tott sok fodort,
deszk�t harapd�lt �s sodort

olyan sok sz�p villog� dinny�t
a s�rga �r, hogy el se hinn�d
�s �n se hinn�m el tal�n,
ha nem ten�ked mondan�m.

Piros alm�k is ringat�ztak,
z�ld paprik�k bicegve �sztak,
most ez, majd az lett volna j�.
S �llt �s b�lintott a haj�.

Ilyen lenne az ûri szemle.
Milyen sz�p! - b�lintva mindenre,
megl�tn�m, milyen k�ken �g
az �g, mely hozz�d illen�k.

Mert a mindens�g r�ad�s csak,
az �let mint az �rad�s csap
a hal�l partszeg�lyein
t�l, ûr�k, sz�vek m�lyein

t�l, t�l a hallgatag hat�ron,
ak�r a Duna akkor ny�ron...
Mert szeretsz s nyugton alhatom,
neked �n be is vallhatom

az elmul�st�l tetten �rten,
hogy �nmagamba �n se f�rtem,
a lelkem az�rt k�zvagyon
s az�rt szeretlek ily nagyon.

1937. m�rc.

M�RCIUS

1

Langy, permeteg esõ szemerk�l,
�j b�za pelyhe �tk�zik.
K�m�nyre g�lya s a levert t�l
jeges csucsokra k�lt�zik.
Z�ld robban�sokkal kit�rt
a kikeleti v�g erõszak.
Asztalos mûhelye elõtt
rem�ny legyint meg, friss fenyõszag

Mit �r a h�rlap? D�l a banda
Spanyolhonban �s fosztogat;
K�n�ban elûzi egy bamba
t�bornok a parasztokat
kis telk�krõl. Had fenyeget,
v�rben �znak a tiszta v�sznak.
K�nozz�k a szeg�nyeket.
Hadi usz�t�k hadon�sznak.

Boldog vagyok: gyermek a lelkem;
Fl�ra szeret. S l�m, �lnokul,
meztelen, sz�p szerelm�nk ellen
tankkal, vasakkal f�lvonul
az ember alja. Megriaszt
a buzg�s�g e s�pred�kben.
S csak magunkb�l nyerek vigaszt,
erõt az �let �rdek�ben.

2

Zsoldos a f�rfi, a nõ szajha,
sziv�ket el nem �rhetem.
Gonoszs�guk is f�l van fujva,
m�gis f�ltem az �letem.
Hisz nincs egyebem e kiv�l.
Sz�mol ezzel a gondos elme.
A megb�ntott F�ld ha kih�l,
�g Fl�r�m �s szivem szerelme.

Mert mi teremt�nk sz�p, okos l�nyt
�s b�tor, �rtelmes fi�t,
ki õriz belõl�nk egy foszl�nyt,
mint nap f�ny�bõl a Tej�t, -
�s ha csak pislog m�r a Nap,
sarjaink b�z�an csacsogva
j� g�pen tov�bb sz�llanak
a mûvelhetõ csillagokba.

1937. m�rc.

(�N, KI EMBERK�NT...)

�n, ki emberk�nt vagyok, �lve, boldog,
mint olyan dolgok, mik �r�kre sz�lnak,
hadd ki�ltom sz�t az egeknek ujb�l -
      Fl�ra, szeretlek!

Ajkaidr�l l�gy leh�, sz�z var�zslat
bûv�l el, hogy hû kutyak�nt figyeljem
k�nny� int�s�t okos ujjaidnak,
      mint leszek ember.

Fl�ra, karcs�, sz�p kehely, �llsz elõttem,
mint csokor van tûzve bel�d a mennybolt
s napvir�g felhõk, remegõ lev�l k�zt
      hajlik az estnek.

Lelkemen sz�ktet, parip�n, a k�ped,
�pp csak �rintv�n vizeket, mezõket.
K�t szemedbõl fûre, bog�rra, tiszta
      �rtelem �rad.

Este van, mindent k�r�l�ll a csillag,
l�sd, a mindens�g aranyos kalitka,
benne itt vagy, �n csevegõm, oh itt vagy,
      rabmadaracsk�m!

1937. m�rc.

ARS POETICA

K�ltõ vagyok - mit �rdekelne
engem a k�lt�szet maga?
Nem volna sz�p, ha �gre kelne
az �ji foly� csillaga.

Az idõ lassan elsziv�rog,
nem l�gok a mes�k tej�n,
h�rpintek val�di vil�got,
habz� �ggel a tetej�n.

Sz�p a forr�s - f�r�dni abban!
A nyugalom, a remeg�s
egym�st �leli s k�l a habban
kecsesen okos cseveg�s.

M�s k�ltõk - mi gondom ezekkel?
Mocskolv�n magukat szegyig,
koholt k�pekkel �s szeszekkel
m�meljen m�mort mindegyik.

�n t�ll�pek e mai kocsm�n,
az �rtelemig �s tov�bb!
Szabad �sszel nem adom ocsm�ny
m�don a szolga ostob�t.

Ehess, ihass, �lelhess, alhass!
A mindens�ggel m�rd magad!
Sziszegve se szolg�lok aljas,
nyomor�t� hatalmakat.

Nincs alku - �n hadd legyek boldog!
M�sk�nt ak�rki meggyal�z
s megjel�lnek pirosl� foltok,
elissza nedveim a l�z.

�n nem fogom be p�r�s sz�mat.
A tud�snak teszek panaszt.
R�m tekint, p�rtfog�n, e sz�zad:
r�m gondol, sz�ntv�n, a paraszt;

engem sejd�t a munk�s teste
k�t merev mozdulat k�z�tt;
r�m v�r a mozi elõtt este
suhanc, a rosszul �lt�z�tt.

S hol t�borokba gyûlt bitangok
verseim rendj�t �ld�zik,
f�lindulnak testv�ri tankok
szerted�b�gni r�meit.

�n mondom: M�g nem nagy az ember.
De k�pzeli, h�t szertelen.
Kis�rje k�t sz�lõje szemmel:
a szellem �s a szerelem!

1937. febr. - m�rc.

(SZ�LLJ K�LTEM�NY...)

Sz�llj k�ltem�ny, sz�lj k�ltem�ny
mindenkihez k�l�n-k�l�n,
hogy �l�nk �m �s van rem�ny, -
van idõ, csipj�k csak f�l�n.

Nyugtasd a gazdagok riadt
kis lelk�t - lesz majd kegyelem.
Forr�st kutat, nem v�rt itat
a szabads�g s a szerelem.

Sz�litsd mint m�la borjusz�j
a szorgalmas szeg�nyeket -
r�gd a sziv�kbe - nem musz�j
hõsnek lenni, ha nem lehet.

1937. m�rc.

MEGHALT JUH�SZ GYULA

Sz�l a telef�n, f�j a h�r,
hogy meg�lted magad, bar�tom,
hogy konokul fekszel az �gyon.
A bolondok k�z�tt se b�rt

sz�ved a sorssal. Sehol �rt
nem lelt�l arra, hogy ne f�jjon
a k�pzelt k�n e f�ldi t�jon,
mely b�k�n nyitja, l�m, a s�rt.

Mit mondjak most? Hogy �g veled?
Hogy r�g meg�lt a k�pzelet?
M�g nõ sz�p szak�llad s hajad.

F�lmondjuk sok sz�p versedet.
Mosdatnak most. Any�d sirat,
s t�rsadt�l j�n egy s�rirat.

1937. �pr. 5.

SZ�LET�SNAPOMRA

Harminck�t �ves lettem �n -
meglepet�s e k�ltem�ny
            csecse
            becse:

aj�nd�k, mellyel meglepem
e k�v�h�zi szegleten
            magam
            magam.

Harminck�t �vem elszelelt
s m�g havi k�tsz�z sose telt.
            Az �m,
            Haz�m!

Lehettem volna oktat�,
nem ily t�ltõtoll koptat�
            szeg�ny
            leg�ny.

De nem lettem, mert Szegeden
eltan�csolt az egyetem
            fura
            ura.

Intelme gyorsan, nyersen �rt
a "Nincsen ap�m" versem�rt,
            a hont
            kivont

szably�val �vta ellenem.
Ideid�zi szellemem
            hev�t
            s nev�t:

"�n, amig sz�b�l �rtek �n,
nem lesz tan�r e f�ltek�n" -
            gagyog
            s ragyog.

Ha �r�l Horger Antal �r,
hogy k�ltõnk nem nyelvtant tanul,
            sek�ly
            e k�j -

�n eg�sz n�pemet fogom
nem k�z�piskol�s fokon
            tan�-
            tani!

1937. �pr. 11.

BUKJ F�L AZ �RB�L

Ijessz meg engem, Istenem,
sz�ks�gem van a haragodra.
Bukj f�l az �rb�l hirtelen,
ne r�ntson el a semmi sodra.

�n, akit f�ltasz�t a l�,
s a porb�l �ppen hogy kil�tszom,
nem ember sz�v�be val�
nagy k�nok k�seivel j�tszom.

Gyul�kony vagyok, s mint a nap,
oly l�ngot lobbantottam - vedd el!
Ord�ts re�m, hogy nem szabad!
Csapj a kezemre menyk�veddel.

�s verje bossz�d, vagy kegyed
bel�m: a bûntelens�g v�tek!
Hisz hogy ily �rtatlan legyek,
az a pokoln�l jobban �get.

Vad, habz� ny�l� tengerek
falatjak�nt forgok, ha fekszem,
s egyed�l. M�r mindent merek,
de nincs �rtelme semminek sem.

Meghalni l�lekzetemet
fojtom vissza, ha nem versz bottal
�s �gy n�zek farkasszemet,
emberarc�, a hi�nyoddal!

1937. m�rc. - �pr.

(J�N A VIHAR...)

J�n a vihar, tajt�kja �ben,
haragos b�r�k feket�ben,
vill�mok szelnek �t az �gen,
mint f�j� fejen a kinok,
ut�nuk b�rsony nesz inog,
megremegnek a j�zminok.

Almaszirmok - m�g �p a roncs �g -
igyekszenek, hogy sz�llni bonts�k
kis lepkesz�rnyuk - mily bolonds�g!
S ameddig ez a lanka ny�l,
a szeg�ny fûsz�l lekony�l,
f�l, hogy �r�kre alkony�l.

Borzong�suk a nem rem�lt v�d -
�gy adnak e kicsinyek p�ld�t,
hogy f�jdalmad szer�nyen �ld �t,
s legyen oly l�gy a dallama
mint ha a fû is hallana,
s t�ged is fûnek vallana.

1937. m�j.

HAZ�M

1

Az �jjel hazafel� mentem,
�reztem, b�rsony nesz inog,
a szellõzk�dõ, l�gy melegben
tapsikolnak a j�zminok,

nagy, �lmos dzsungel volt a lelkem
s h�ltak az ucc�n. R�m csapott,
amibõl eszm�ltem, nyelvem
sz�rmazik s t�pl�lkozni fog,

a k�z�ss�g, amely e r�szeg
�lbecsal� anyaterm�szet
f�rfit�rsak�nt �l, komor

munkahelyeken k�romkodva,
vagy itt t�preng az �j nagy odva
m�ly�n: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta n�pbetegs�g,
szapora csecsemõhal�l,
�rvas�g, korai �regs�g,
elmebaj, egyke �s siv�r

bûn, �ngyilkoss�g, lelki rests�g,
mely, hitetlen, csod�ra v�r,
nem elegendõ, hogy kitess�k:
f�l k�ne szabadulni m�r!

S a hozz��rtõ dolgoz�
n�p gy�lekezet�ben
h�nyni-vetni meg sz�z bajunk.

Az erõszak bûv�let�ben
mint b�nja sor t�rv�nyhoz�,
hogy mint pusztul el sz�p fajunk!

3

A f�ldes�r, akinek s�rvig
emeltek t�nk�t, gabon�t,
cs�k�nyosokkal puszta t�rt nyit,
sz�tveret falut �s tany�t.

S a gondra b�tor, okos f�rfit,
ki v�dte menthetlen hon�t,
mint �llatot terelni �rtik,
hogy v�lasszon b�lcs honaty�t.

Cic�znak a sz�p csendõrtollak,
mosolyognak �s szavatolnak,
meg�rj�k, ki lesz a k�vet,

hisz "nyiltan" d�nt, ki ezer �ve
mag�val k�tve mint a k�ve,
suny�t vagy parancsot k�vet.

4

Sok urunk nem volt rest, se k�ba,
birtok�t �vni ellen�nk
s kit�ntorgott Amerik�ba
m�sf�l milli� ember�nk.

Sz�ve szorult, rezgett a l�ba,
acsarg� habon tovatûnt,
eml�kezõen �s ok�dva,
mint aki borba fojt be bûnt.

Volt, aki �gy v�lte, kolomp sz�l
s t�rsa, ki tudta, ily bolondt�l
p�nzt ezt�n se l�t a csal�d.

Multunk mind �ssze van torl�dva
s mint szorong� kiv�ndorl�kra,
r�nk is �gy v�r az �j vil�g.

5

A munk�snak nem t�bb a b�re,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik �s keny�rre
s fr�ccsre, hogy csin�ljon ricsajt.

Az orsz�g nem k�rdi, miv�gre
engedik meggyûlni a bajt
s m�rt nem a munk�s v�delm�re
gy�mol�tj�k a gy�ripart.

Sz�võl�ny cukros �telekrõl
�lmodik, nem tud kartelekrõl.
S ha szombaton kez�be nyomj�k

a p�nzt s a b�ntet�st levonj�k:
kuncog a krajc�r: ennyi�rt
dolgozt�l, nem �pp semmi�rt.

6

Retteg a szeg�nytõl a gazdag
s a gazdagt�l f�l a szeg�ny.
Fort�lyos f�lelem igazgat
minket s nem csal�ka rem�ny.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki r�g a paraszt kenyer�n
s a summ�s s�rgul, mint az asztag,
de k�vetelni nem ser�ny.

Ezer esztendõ t�vol�b�l,
h�t�n kis batyuval, kil�bol
a n�ps�gbõl a n�p fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a s�rt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S m�gis, magyarnak sz�mkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
�des Haz�m, fogadj szivedbe,
hadd legyek hûs�ges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
l�ncon - nekem ezt nem szabad!
K�ltõ vagyok - sz�lj �gy�szedre,
ki ne t�pje a tollamat!

Adt�l f�ldm�vest a tengernek,
adj embers�get az embernek.
Adj magyars�got a magyarnak,

hogy mi ne legy�nk n�met gyarmat.
Hadd �rjak sz�pet, j�t - nekem
add meg boldogabb �nekem!

1937. m�j.

(CSAK AZ OLVASSA...)

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem �s szeret,
mivel a semmiben haj�z
s hogy mi lesz, tudja, mint a j�s,

mert �lmaiban megjelent
emberi form�ban a csend
s sziv�ben n�ha elidõz
a tigris meg a szelid õz.

1937. m�j. - j�n.

�N NEM TUDOM...

�n nem tudom, mi fenyeget
az estek csipk�s �rnyain;
mint roml� halr�l a legyek,
sz�tsz�llnak tõle �lmaim.

�s nem tudom, mily dajkahang
cseng a szivembe csendesen:
nyugodj, hiszen csak este van
s mitõl is f�ln�l, kedvesem?

1937. m�j. - j�n.

SZ�RADOK, T�RÕD�M

Sz�radok, t�rõd�m,
kor�n el�regszem.
A sivatag f�ld�n
�lmatlanul fekszem.

�ltetõ, friss nedvek
nagy eres husomba
nem �ntenek kedvet
s epedek busongva.

Szemem is �regb�l,
�rny�kolja �rok.
K�nnyes b�lcses�g �l
rajta mint a h�lyog.

Gyors eml�kpoj�c�k
forgatnak meg �bren
s alva ujra j�tssz�k,
mily bolondul �ltem.

Neh�z ez a b�nat,
nem birja az elme.
Ifjits meg, bocs�nat!
Fl�ra sz�p szerelme!

1937. j�n.

SAS

Micsoda �ri�s sas
sz�ll le a zengõ mennybolt
szikl�ira. E sz�rnyas
a semmibõl j�tt, nem volt.

A mindens�get falja
csill� az�ri csõre.
Vaskarma t�pi, marja
a meleg h�st belõle.

S a fogoly vil�g hullat
k�nnyes �vegszemekkel
v�rcseppes pihetollat.
Ez a pirosl� reggel.

E mad�r k�nnyû r�pte
a l�tet elragadta.
Nincs magass�g f�l�tte
�s nincs m�lys�g alatta.

Az egyik sz�rnya lelkem,
a m�sik sz�rnya Fl�ra.
�n õt v�ltom �s engem
õ v�lt �gy �j val�ra.

1937. j�n.