T�VOL ZONGORA MELLETT

A hangok �mlenek a zongor�b�l,
Mint illatos te�b�l sz�ll a gõz.
Lassan sim�tja arcomat a m�mor
�s bennem most sz�z �let kergetõz.

M�rt�nak hangja jut eszembe mostan,
Oly b�rsonyos volt s ez nem az �v�.
Szeg�ny, talizm�nt tõle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora f�l�.

A cs�kos ajka itt remeg elõttem,
� jaj, hogy tõle messze elvetõdtem,
� jaj, eml�ke m�rt olyan erõs?

Hov� kell mennem? Nem enyh�t a T�vol.
�s hangok �mlenek a zongor�b�l,
Mint illatos te�b�l sz�ll a gõz.

1922. �pr. 11.

ERÕ�NEK

Derekamban tizenh�t�ves izmok ringat�znak
�s szemem meg nem csorbul a horizontnak az �l�n.
�n v�llamra veszem a Tavaszt
S a sz�vemnek hozom el.
B�rom vonszolni Idõtlens�gem ig�j�t
�s t�rdeim nehezebb s�ly� s�haj alatt is
Meg nem rogyadoznak.
�n magamban rejtem a tûzok�d�t,
De ajkaim keserû rimeknek a b�nat�t facsarj�k.
Talpam alatt g�l�k vil�ga porladozik sz�t
�s a v�gtelen Nap idesz�d�lt lelke
�gbebillenõ fejem koszor�zza.
�sszeszor�tott �kl�mrõl a sebek lecs�p�gnek
S �n m�g tudok is al�zattal borulni
Any�m begyepesedett kopors�j�ra.

1922. �pr.

K�NT�S�K

Remegni kell a v�rs�t�t
Gy�k�rzõ B�nat k�nt�s�t
S tisztelni kell, ki hordja Ember
�s ebfoggal nem t�pi sz�t.

Csal�n s t�visbõl j�lsz�v�tt
�s nem libeg a test f�l�tt,
Tapad, szorul, �lel, fujt �s mar,
Az emberrel szint' �sszenõtt.

�s n�ha egyszerû, poros
�s n�ha meg r�zs�s-piros
�s n�ha szemszinû, meg barna,
De mindig egyform�n szoros.

�s n�ha p�kh�l�s, avas
�s n�ha s�lyos, mint a vas
�s n�ha meg aranyszeg�lyû
S csillog, mint messzi k�k havas.

Rettegni kell a v�rs�t�t
Gy�k�rzõ B�nat k�nt�s�t
S tisztelni kell, ki hordja Ember
�s ebfoggal nem t�pi sz�t.

Ki f�lvette, azon marad
�s benne j�r �s nem szabad.
Elhordja eg�sz �let�n �t,
M�g teljesen sz�t nem szakad.

1922. m�j. 17.

NAGY AJ�ND�KOK TORA

�k�lnyi nagy rubink�vet adok,
Akaszd nyakadba s n�zd hogyan ragyog
Szived f�l�tt, a melled k�zep�n,
Csud�ld, hogy �zzik, mint par�zs, a f�ny.

Szemembõl fõdre koszor�t sz�v�k,
Mint istennõh�z, hozz�d �gy j�v�k,
Utad selyemmel, r�mekkel verem,
De rajt' ne j�rj, mert ott sohaj terem.

Ha szomjazol, h�t asszubort adok,
De p�r s�t�tlõ k�nnyet benn hagyok
S ha �rzed, hogy az �ze keserû -,
Az�rt csak idd, nincs �desebb nedû.

Ha tested f�zik, lelkem R�d adom,
K�t v�llad b�rsonnyal betakarom.
�s reszketõ agyam, ha �hezel -,
Sz�ks�gbe n�lam soha nem leszel.

S ha f�radt tested megpihenni v�gy,
Nyugodj karomba, - nincs puh�bb fa�gy
S mert kell majd egyszer m�gis oltalom:
Fogadd, fogadd el, k�rlek, a karom.

Fogadd el, v�l�k b�rmit is tehetsz,
Az�rt hozz�m kegyetlen nem lehetsz.
Ha nem j�nn�l is, mind Ti�d marad,
Nem k�ri vissza gy�nge pillanat.

1922. m�j. 17.

HYMNUS A BORHOZ

Bor, te d�s �r�melix�r,
Bor, te t�ltos rõt pog�ny,
Cs�k az �let ajak�n,
Kedvesemnek v�rva vitt h�r.

V�rem forrjon v�led �ssze,
Bor, te f�rfikor teje,
Mindeneknek elseje,
Torkom �rced hadd f�r�ssze.

Bor, te �nnep �kes gyolcsa,
M�jus h�mes k�nt�se,
V�g t�zek v�g k�rt�se,
Õserõk t�z-istenkorcsa.

Bor, ma t�ged megrabollak,
Mellem �rted d�ng s t�zel,
Bor, t�ged vas�rnapollak.

Bor, � �gj�nk, �gj�nk egy�tt el!

1922. m�j.

FOH�SZKOD� �NEK

A sz�vem �cska, istenes, remek
Szelence s rajta nem fogott a rozsda.
Nyitott teny�ren nyujtom a magosba
S a hajnalb�bor �rc�n megremeg.

Isten, ha vagy - �s benned hinni kell
Kifosztott, f�ldre vert b�s j�magamnak -
Ha vagy �s v�lem terveid is vannak,
�, add, a cs�kj�t ifjan �rjem el!

Akkor nem sz�ln�k t�bb� nagy Nevedrõl,
Csak �kl�m �tn� k�tkedõk had�t
S ha nem teszed meg, b�rha szeretetbõl,

Marokkal �sszec�b�lom haj�t,
�gy hogy sikolt, mint s�llyedõ nasz�d
B�s k�rtje t�vol barna part fel�.

1922. j�n. 10.

TAVASZI �NEK

�neklem a tavaszt, a f�nyt,
Bimb�z� ifj� z�ld rem�nyt,
Szerelmes sz�vem s�haj�t
S csit�tgatom szeg�nyt,
Nekem nyilik minden berek
- A v�rem j�t�kos gyerek -
S a Nap el�m hajol
�s r�m kacag, milyen ravasz
- � pompa, sz�n, � d�s Tavasz! -
Csak M�rta nincs sehol.

Havas telekre zsenge fû,
A szellõ n�di hegedû,
R�gyeznek ifj� l�nyszivek,
Az arcokon derû!
Csik� nyer�t szerelmi v�szt
S a torkom f�lki�ltni k�szt:
- V�n F�ld�nk hogy forog!
S a k�k �g is milyen magas,
- � pompa, sz�n, � d�s Tavasz!
- Re� ha gondolok.

Itt �kes, h�mes szõnyegek,
Ott �szakon a b�s hegyek,
Hol nem gondoln�k r� soha -
De arra nem megyek...
- Rikolts, dalolj szeg�ny torok:
- Ihaj, a F�ld�nk hogy forog!
Ihaj szerelmi l�z!
Mig jõ a T�l, ki b�havaz
- �, pompa, sz�n, � d�s Tavasz! -
S a hal�l citer�z.

1922. j�n. 18.

CS�KK�R�S TAVASSZAL

            M�rta, hajad,
            Bronz-ajakad
K�ri s l�zad a v�gyam
            Illatoz�
            V�szt okoz�
Cs�kba lehelni be l�gyan.
            Megremegõ,
            Hû szeretõ
Karban �lelni ig�zve,
            �des �l�n,
            R�zsat�v�n
Sz�p szemeket megid�zve.

            Retten a lomb,
            Z�ldel a domb -
Arra szaladn�nk ketten,
            Reppen a sz�l,
            Cs�kra besz�l,
Dalra kel �nfeledetten,
            V�le dalol
            Itt valahol
Sz�v-k�r�l�ttem a v�rem:
            Csend, Kicsi, csend!
            �gy, ez a rend -
Most csak a cs�kod k�rem.

1922. j�n. 23.

PROLOGUS

Arany kal�szt�l duzzadt r�nas�gon
- �gy v�ltem - visz kereszt�l az utam
Mad�r trill�z gy�m�lcstõl terhes �gon
S majd megpihenek egy kis faluban.

Hogy �tra keltem pirkadott a hajnal,
Hom�ly karolta f�lig �t a t�jt.
Az �g szem�bõl hullt a k�nny� halkkal
S f�l�ttem õszi varju-horda sz�llt.

Nincsen kal�sz a s�r� pusztas�gon
S mad�r helyett a sz�razlomb� f�kon
S�t�t gond rakja barna f�szkeit.

A f�ldje is oly b�s, sziv�s, makacs,
Vir�gsz�l rajta sehol nem vir�t,
Csak itt-ott egy-egy v�rszinû pipacs.

1922. j�n.

A GYEREKSZEMÛ �LET-TAVON

Eveztem �n az �let k�k tav�n.
(Remegtem �les alkonyatkor egyszer,
Mivelhogy nincsen semmi kabbal�m

S de furcsa �llat a mag�nos ember,
Szeretne l�tni b�szke partokat
S kil�pni egyre soha-soha nem mer,

Csak messzirõl t�r kapzsi karokat.)
A v�z pihent s gondoltam nagy kev�lyet
(Avar kir�lyfi volt a gondolat):

Pihen alattam a tajt�kos �let,
Egy v�n �reg a parton g�dr�t �s:
(Gyerekszem volt, de m�lye feket�llett)

Riassza fel h�t k�nnytelen csap�s!
Az ing� l�cen b�toran meg�lltam
S el�m bukkant a v�zi-�ri�s.

Ajk�t tartotta. Remegett az �llam:
Ha cs�kolom, a v�rem nem hev�l.
(A partok �gtek rõtszak�ll� l�ngban.)

Azt�n elt�nt, otthagyva egyed�l.
S �n m�g sok�ig megk�v�lve v�rtam
S �gy vert valami itt bennem, bel�l.

1922. j�n.

�LOMBAN ENY�M VAGY

A boldogs�gunk n�m�n megh�z�dott
�s mi is hallgattunk a titkol�dz� cs�ndben.
K�lyh�nk l�ngja is �r�mmel lobogott
S ajkunkat a szerelem sz�razra perzselte.
A komoly fali�ra se mormogott
S megh�kkentek akkor a b�szke, feh�r falak...

�lomban mindig eg�szen eny�m vagy.
S hiszem f�nn is n�ha, hogy megcs�koltalak.

1922.j�n.

NEM TUDUNK �LNI

Bennem bet�ltetlen szomor�s�g t�tong
S gizgazzal benõve minden istenolt�r.
Hajh, v�gyak anyja, de mostoha volt�l.

Elt�vedtem j�rv�n erdõ-rengetegen.
A f�lelem sikong zirrenõ haraszttal
S v�n ad�s erdõ nem ûz, nem marasztal.

A f�k sudar�ra sz�llt az Est, az �lnok
�s torkom szorongatja valami titok:
Ajkat �n mi�rt csak s�hajra nyitok?

Magyar vagyok �n is, (rivallnak a k�ny�k)
Ilyen vagyok �n �s sose lesz�nk m�sok.
Jaj, jaj, nem tudunk �lni, nyavaly�sok.

1922. j�n.

ARAT�SBAN

A b�z�t v�gja sok szilaj leg�ny
- Marokszedõ le�ny halad nyomukba -
A s�ma r�z-orc�jok kipirulva.
�s villog a nap kasz�jok hegy�n.

A rengõ b�za h�dol� rem�ny.
Tikkadtan fekszik l�baikhoz hullva;
Mint f�radt gyermek, anyj�ra borulva.
�s ihatn�k a kutya is, szeg�ny.

Egy szomjaz� leg�ny hûs f�hoz l�bol,
J� hossz�t kortyant �bl�s kulacs�b�l
�s visszaindul, v�rja a dolog.

A nap forr� haragja �jra�led,
A homlokokr�l izzads�g csorog,
De gyûl a keresztekbe-rakott �let.

1922. j�n.

L�LEKSZIRTEKEN

A lelkem �let�rt zug� tav�ban
Rimek lapulnak, mint a z�tonyok.
Szerelmem ûz, hogy rajta csolnak�zzam
�s sz�vemen el is barangolok.

De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja �les z�tonyok k�z�tt.
(A t�jat erre b�nat-n�ps�g lakja
S �n b�natom is ide k�lt�z�tt.)

F�radt nyugv�ssal csak hagyom rohanni
S zokogva v�rok, h�tha partot �r;
M�g k�nnyem is van n�kem; � van annyi,

Hogy vezekeljek minden �lmam�r' -
�s �nt�m is sûrûn, bõs�ggel, h�ven,
M�g t�rdelõdik szirteken a sz�vem.

1922. j�n.

�TRAK�SZS�G

Ha elmegyek, ha sz�l�tanak,
Ut�nam minden ittmarad.
�ssze leszek m�r �n t�rve,
Cs�ktalanul meggy�t�rve.
S ut�nam minden ittmarad.

Mennyi l�ny �s mennyi aj�nd�k!
Mennyi bûn �s mennyi sz�nd�k!
De a bûn�s, �n nem vagyok,
De a gy�va - �n az vagyok.
Mennyi bûn �s mennyi sz�nd�k!

�n soha, soha nem nyugodtam,
Mindig, mindig csak futottam.
De mi�rt is? - nem is tudom;
Szilaj B�nat az �n hugom,
Jaj, a hugommal futottam.

A szerelemmel lesz�molok,
Az �lettel elsz�molok.
Nincsen semmim s kire hagyjam,
Nincs szeretõm, mit tagadjam.
Az �lettel is sz�molok.

De csak az b�nt most, ha szerettem,
Hogy balog volt minden tettem.
N�ha b�rgy� k�ppel �lltam,
Hogy szavakra nem tal�ltam,
Hogy balog volt minden tettem.

Jaj, nem kis�rt az arany hangja,
Se f�nyes c�m nagy harangja.
S ez a sorsunk - pici ember
Nagyot merni soha nem mer,
Csak t�rõdik s nincs haragja.

Szerettem �n is a r�zs�kat,
M�g jobban a parti f�kat.
Lesz m�g vir�g, cs�kos r�zsa,
S�hajt fa is le a t�ra
S nem szeretem m�r a f�kat.

Az �n r�szem, a sz�z aranyom
Nem az eny�m, mind itt hagyom.
�ssze leszek m�r �n t�rve,
Cs�ktalanul meggy�t�rve.
- �let, �let, Ter�d hagyom!

1922. j�n.

MUNK�SHAL�L

A g�p elkapta. Messze fr�ccsent v�re,
Feh�ren hullott f�ldre a feje.
(A f�rgek k�zt lesz imm�r a helye.)
S letett�k kinn az udvar hûs k�v�re.

�r�k lett munk�s k�t kez�nek �je.
lr�gyen n�zte sok b�s halv�ny arc,
Az õ kez�kben �g tov�bb a harc:
A sok gyereksz�j v�r a kis keny�rre.

Meg�ll egy percre a dolog zaja,
Elsz�ll egy ember k�nnyes s�haja,
K�t �hes gyermek �gy�n felriad.

A g�p megindul �jra zakatolva
S megy minden, mintha mi se t�rt�nt volna:
A f�ld�n m�g el�g ember marad.

1922. j�n.

EGYSZERÛ VERS

Mikor m�r minden s�t�t �s felszakad k�r�tt�nk lil�n az �g,
            akkor szeretn�m l�tni a szemedet.
Mikor l�tlak, csak a szemedet n�zem �s szeretn�m meg-
            cs�kolni kezedet mer�szen.
Szeretn�m megcs�kolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
            hogy nem fogom megcs�kolni a kezedet.

1922. j�n.

LOVAS A TEMETÕBEN

Ha jõ a s�padt ifj�-�jjel,
Kit cs�kkal v�r a Nap le�nya,
Kit�rul k�t temetõkapu
S belovagol b�san-frissen
Az �lmok kapit�nya.

Bukott vez�r, k�nnyet is hullat,
B�s daccal bolyong szerte-sz�jjel,
Lova m�r nyihog, g�dr�t kapar,
Riadtan v�rja. - Sok a s�r
S fut a Holddal az �jjel.

Uj hant elõtt s�hajtva �ll meg,
De kem�ny marka vasba szorul.
�s megy �s j�r sok s�r k�z�tt
- M�g a Hajnal is kacagja -
R�szegedve, botorul.

Lov�ra borul. Vissza�get,
B�cs�t int minden hulla-r�gnek.
S az eliraml� lovas ut�n
�lomtemetõbõl vissza
A v�gyak d�b�r�gnek.

1922. j�n.

�HS�G

A g�p meg�llt. Elf�radt por kering
f�l�tte, mint az õszi k�d meg p�ra,
s r�sz�ll az emberek hajlott nyak�ra,
kik esznek most. �tizzadt szennyes ing

hûl a v�llukra. Fal, fal egyre mind.
Keny�r s uborka az eb�dj�k m�ra
s mind �gy eszik, ne vesszen cs�pp se k�rba
s hogy j�t harap s hozz�harap megint.

M�r nem t�rõdnek semmit az idõvel.
A harap�sok majdnem �sszeesnek,
de j�l megr�gnak minden falatot.

Eg�szs�ges, m�g j� parasztt�dõvel
sz�vj�k, r�gj�k a port, sz�naszagot
s csak esznek, esznek, nem besz�lnek, esznek.

1922. j�n. / 1934

KESERÛ NEKIFOH�SZKOD�S

Gyere �risten, n�zd meg, itt vagyok -
Tudom elõtted el nem s�ppadok.

Azt, amit adt�l - megvan �pen - vedd el!
'sz csak hitegettem magam a Neveddel.

Te oly erõs vagy - gondolsz egyet s van,
De n�kem k�nos a bizonytalan.

Vagy nem is adt�l - �n v�ltem bolondul,
Hogy sz�mon �let-sz�llõ mustja csordul.

Ne haragudj h�t, Isten, nem hiszek,
De nyakamban sz�z k�ts�get viszek.

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te j�l azt,
Mint Nap havat, amit mag�ba olvaszt.

Vagy �ss agyon h�t, csak t�rõdj velem
S �n nem k�rdem, hogy nincs-e kegyelem.

Oda adom a v�rem is, ha k�red.
- Mily furcsa az, hogy N�ked nincs is v�red!

Te j�l tudsz engem, sorsom is tudod,
De vedd el tõlem a talentumod.

Vagy m�rt faragt�l �nbelõlem Embert,
Kit B�lcses�ged gy�vas�ggal megvert?!

Tudom, elõtted el nem s�ppadok -
Gyere �risten, n�zz meg - itt vagyok!

1922. j�l.

N�VNAPI D�CS�RET

R�zs�s ajkaidon m�moros �let �l,
munk�s k�t kezeden ny�lik a friss tavasz,
hajl�s-sz�l derekad - nincs fakad�bb vir�g!
            Hûs �s dr�ga zaf�r szemed.

Nem d�cs�rhetem �n termetedet sehogy.
Oly mû nincs sehol, �, mely vele �rne fel -
m�rv�nykõben a v�r: kõ, nem igaz, nem �l.
            Benned v�r d�b�r�g, piros.

Istentõl ragadott bronzkoszor� hajad,
arcod lent a pokol d�s t�ze �rlel�,
dombor kebled, ime, f�nylik, ak�r a gy�ngy.
            Krisztust vesztene el bok�d!

Te vagy M�riak�nt asszonyok asszonya!
Nem m�lt� tere�d senki se, j�l tudom.
�m �n azt akarom, hullva borulj el�m,
            mondv�n: El ne vesz�ts! Szeress!

1922. j�l. 29. / 1934

POG�NYOS HITVALL�S MAGYARUL

Hol vagy erõs pog�ny sereg,
Hõs Vata, b�lv�nyos berek?
Hol alszol b�tor Bocskay?
Kossuth dicsõ csapatjai?!

A bõsz magyar v�r nem buzog?
Mint gy�va, hitv�ny koldusok
K�ny�rg�nk m�r az �let�r'?
Had�r �szv�rk�nt mendeg�l?

� nem, ilyet ne higgyetek -
Had�r itt van k�z�ttetek,
Had�r a roppant Õspog�ny
�get s�t�tpej vadlov�n.

Szegõdj�nk h�t nyom�ba mi
Gy�vas�got irtani,
�lljuk hely�nket ember�l -
Ki k�zd meg�l, m�s elmer�l.

Meg�ll Isten, meg a vil�g,
Gy�ny�rrel b�mul ily csud�t,
Hogy vas�k�llel ha akar,
Szabad s eg�sz lesz a magyar.

1922. j�l. - aug.

LE�NYK�RÕ �NEK

Friss dalol� szerelemmel elõdbe
Vonszolom ifju szivem s kacagok -
�ltsd a karomba, hej, �ltsd a karod,
S hagyd a kezed a kezembe �r�kre.

�rzed-e �nekemet? Bek�sz�nne
Most a szivedbe, ha �gy akarod!
Duzzad az �r, meg a v�r kavarog
S nem harapok ajakadba - meg�lne.

Jajj, ez a cs�kom el�lne, tudom,
�mde ha engeded �n meg�lellek.
Zeng a szivemben a forradalom!

N�zd e kem�ny kezeket, meg e mellet!
N�szt dalolok Teneked szilajon.
- Jajj, ha f�lednek e dal sose kellett.

1922. j�l. - aug.

HOLTTEST AZ UCC�N

M�r f�lig k�szen, b�szk�n �llt a fal,
Mikor lesz�d�lt. - Orvos�rt hamar!
Szeg�ny fi� erõs volt s fiatal.

Feh�ren, t�rten ott fek�dt a holt,
Besz�ltek hozz� - ajka mit se sz�lt.
Ki volt az anyja? Jaj, ki volt, ki volt!!

K�r�tte rajzott b�m�sz uccan�p,
Mes�lt�k hogy' volt, m�ris szertesz�t
S nem fogta senki malteros kez�t.

Ijedt-kerek nagy szeme kimeredt,
Lehetett l�tni benn a k�k eget,
Amint a Nap s�t�tt a holt felett.

Esz�be t�n csak kedvese jutott,
Vagy �des apja s t�n az is halott
Vagy akirõl soha nem is tudott.

Lesz�d�lt vagy leugrott - jaj szeg�ny,
Erõs vid�m �s most halott leg�ny
�s senki nem sikolt: Fiam, eny�m!

�s majd a hull�t fel is boncolj�k.
Nem ide val�! R�szeg volt? - Noh�t.
S ha huga van, azt eltoloncolj�k.

1922. j�l. - aug.

HAJNALI VERS KEDVESEMNEK

      A cs�ndes hajnali �grõl szeliden sz�ll sz�t a Holdsug�ra;
mintha valami elt�vedt, k�sza l�lek k�lden� s�haj�t ismeretlen
�tja fel�.

      A r�zs�sujj� Hajnal istenasszony elõbbre l�peget, amerre
csak felt�nik csud�latos nagyszer�s�ge, dalol� kedvvel a
madarak k�sz�ntik.

      �m Holdsug�ra a szinek e f�ns�ges fakad�s�ban is n�m�n,
halv�nyan ballag, mint �jjeli munk�s, ki az �tvirrasztott
�jszaka ut�n otthona fel� �gyekezik, szerettei k�r�be.

      Az istenes Napf�ny virul� orc�ja boldog mosollyal
�dv�zli Holdsug�ra szõke f�rteit; �ppen most l�pett ki
hajnali f�rdõj�bõl, mert aranyos alakj�t m�g f�tyol f�di.
- Ime, f�tyl�t ledobja �s pajkos �r�mmel futk�roz a mennyei
p�zsiton meg F�ldany�nk �letre�bredt vir�gos kertj�ben.

      Most �ssze�lelkeznek: Napf�ny meg Holdsug�ra. Szerelm�k
boldogs�ga itt motoz nyugtalan szivem k�r�l - mily furcsa,
hogy a k�t �gi v�ndor az �let �bred�s�n �gy egym�sra tal�lt!

      De n�zd csak - Holdsug�ra ajka m�g v�rtelenebb lett,
Napf�ny meg fel�lti k�pr�ztat� �lt�z�k�t, m�g egyszer
megcs�kolj�k egym�st �s b�cs�t intenek, mert utaik elv�lnak:

      Sorsuk akarta �gy.

      Napf�ny az aranyl� ny�rf�k d�s lombj�n kereszt�l a
diadalmas �let hozsann�j�t szûri, Holdsug�ra pedig s�padt
homlokkal keresi �tj�t, mely n�ki rendeltetett.

      Friss hajnali cs�k ut�n istenhozz�dot mondanak, mert
�sv�ny�k el�gazik.

      De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egym�st.

1922. j�l. - aug.

PR�DIK�CI�

Nagy hitvall�s a nem-akar�s -
T�n pr�f�ta vagyok �n.
De j�het az�rt ak�rki m�s.

Ha akarn�nk, h�t ne akarjunk
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
Minden gõg�t f�ldbe takarjunk.

A f�rget el mi�rt tapossam -
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
Ugyis elpusztul hamarossan.

Legyen m�r ez a hitvall�sunk
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
S a szeretet lesz �ldom�sunk.

Az Isten szava most �jra sz�l
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
Minket h�, emberek, valahol.

A sz�v j�l van csin�lva itt benn
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
�lj�nk! �lj�nk ebben a hitben.

Gõg, akar�s sokakat vitt el
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
S minek a fegyver, k�zdj�nk hittel.

A hit a l�lek �llom�sa
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
S ez a szeretet hitvall�sa.

A h�bor� s minden borzalom
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
Fek�dj�k v�gre ravatalon.

Majd �gy fogunk nagy nyugtot lelni
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
S egym�st boldogan meg�lelni.

�poljuk h�t a szeretetet
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
E d�s n�v�nyt, mit Isten vetett.

A szeretet az �r�k �let
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
Az akar�s mar, k�noz, �get.

Sorsok voltak az akar�sok
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
De elpusztultak, j�ttek m�sok.

S k�rog f�l�tt�nk Sorsunk, varjunk
(T�n pr�f�ta vagyok �n)
�lj�nk, csak �lj�nk. Ne akarjunk.

1922. j�l. - aug.

PERC

Dalol a mad�rsereg,
Hogy az erdõ zeng bel�,
Maszatos parasztgyerek
Inal a foly� fel�.

A Nap is s�t melegen,
T�zes�ti a leget,
Nem is l�tni az egen
Pici keskeny felleget.

A parasztgyerek hev�l,
A foly�parton led�l,
Homokon gurul tov�bb,

Kavicsot fog, j� lapost,
A foly�ba dobja most
S f�ty�r�szve �ll od�bb.

1922. j�l. - aug.

R�VID �DA A KELÕ NAPHOZ

� �r�ksz�p Nap, te erõs, hatalmas
Antik istens�g, �r�kifj� �let!
Fellobog most d�s ereimben orc�d,
Zend�l a v�rem.

F�lkelõ Nap, nem borulok elõdbe,
R�g-pog�nyosan dalolok Neked most,
�gfel� tartott tenyerekkel, arccal
�llok elõtted.

Õseink, � l�dd, Neked �ldoz�nak,
M�rt hagyod h�t el megesett Haz�mat?
Adj erõt e b�s magyarokba, �let!
�lni meg �lni!

Õsap�mnak b�s fia lettem �n is.
R�m �r�ks�gnek csak a N�v maradt m�r,
S �n k�sz�ntlek: �m kiiszom Nevedre
Friss-viz� kancs�m.

1922. j�l. - aug.

CS�NDES EST�LI ZSOLT�R

�, Uram, nem birom r�mbe kov�csolni dicsõs�gedet.
Egyszerû ajakkal mondom zsolt�romat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy z�ldel a fû, de nem �rtem minek z�ldel,
            meg kinek z�ldel.
�rzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a sz�j�t fogja
            meg�getni a sz�m.
Hallom, hogy f� a sz�l, de nem tudom, minek f�, mikor �n
            szomor� vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerûen, primit�ven szeretn�m most Neked elmondani,
hogy �n is vagyok �s itt vagyok �s csod�llak, de nem �rtelek.
Mert Neked nincs sz�ks�ged a mi csud�l�sunkra, meg zsolt�rol�sunkra.
Mert s�rtik f�ledet tal�n a zajos �s �r�k�s k�ny�rg�sek.
Mert m�st se tudunk, csak k�ny�r�gni, meg al�zkodni, meg k�rni.

Egyszerû rabszolg�d vagyok, akit odaaj�nd�kozhatsz a Pokolnak is.
Hat�rtalan a birodalmad �s hatalmas vagy meg erõs, meg �r�k.
�, Uram, aj�nd�kozz meg csek�lyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

1922. j�l. - aug.

KUKORICAF�LD

Osv�t Ernõnek

A kukoricaf�ld�n ûl�k, v�rok,
T�n arra, hogy a varju mikor k�rog
�s mikor kell zengõ c�nnel tovaûzni.

A hûs Alkony bebor�t cs�ndes k�kkel,
�n R�d gondolok nagy gy�ny�rûs�ggel
S szeretn�m a karom derekadra fûzni.

A Nap lement. Oly egyedûl maradtam,
A F�ld is kezd kihûlni m�r alattam.
A n�ma �t f�l�tt m�r a bagoly huhog.

A Nap lement. �s �n m�g v�rok, v�rok.
Ter�d v�rok. Nem j�ssz? �s s�rdog�lok:
Szivemre a b�nat halk cs�ppekben csurog.

1922. j�l. - aug.

PARASZTANY�KA

V�n, r�ncos arca majdnem fekete,
Kisz�tta r�gen m�r a nap heve,
Fogatlan sz�ja b�s s�haj�reg,
Oly cs�ndes n�ni �s olyan �reg.
Fonnyadt karj�val multakat �lel,
Hal�lra v�r s az t�n sosem j�n el.
Egyform�n cs�ndes, zajt sosem okoz,
Sov�ny kez�vel lassan elmotoz,
Szentk�pet s egy f�nyk�pet n�zeget -
�reg kor�t d�s b�nat �lte meg.
Sokszor kib�mul a kis ablakon.
Elr�vedez egy �lomalakon.
Gy�r õsz haj sz�rad csontos cs�pp fej�n,
�reg kir�lynõ b�-tr�n tetej�n.
S �gy elf�rad m�g a templomba �r,
De elmegy, hogyha ny�r van, hogyha t�l,
Let�rdel ott a b�s hideg k�v�n
S ha van �r�m, �gy n�ki ez �r�m.
Lak�n is ott borong ez a bor�,
Fal�n sok szentk�p, n�ma koszor�.
Macsk�ja v�n, m�r r�gen nem dorombol.
S az �reg any� olyan szomor�.

1922. j�l. - aug.

R�SZEG A S�NEKEN

Egy r�szeg ember fekszik a s�neken,
A bal kez�ben tartja a butykos�t
�s hortyog. Alszik hajnali h�vesen.
Az �j az �ton most �get el tov�bb.

Kusz�lt haj�t m�r �kesitette sok
Giz-gaz szem�ttel l�gyan az �ji sz�l,
Most hint az �g r� isteni harmatot
S meg nem mozog, csak melle zih�l, hisz �l.

Jobb �kle mint a talpfa olyan kem�ny,
�gy alszik mint r�g, anyja meleg �l�n.
Ruh�ja rongyos. M�g fiatal; leg�ny.

A Nap se k�l, az �g hamusz�nre t�rt.
Egy r�szeg ember fekszik a s�neken
�s messzirõl lassan d�b�r�g a f�ld.

1922. j�l. - aug.

A J�MBOR TEH�N

A csorda megj�tt. V�n, rokkant kapukba
piros le�nyz�k �llnak illeteg.
V�rj�k az egyetlenke tehenet.
Friss sz�na barnul m�r a j�szolukba.

Hozza ad�j�t, sok zs�ros tejet.
D�s tõgye duzzadt, nagy szem�re z�gva
b�g�lyhad-k�d telepszik. L�ba durva.
Fõd�sze rossz kolomp korcs szarv helyett.

Bõgve meg�ll szokott-kopott hely�n.
Most megfejik - a gy�r fûbõl bõ tej lett
s tej�t nyugodtan adja le szeg�ny.

Lust�n cs�mcsog j�-r�gi j�szla mellett.
�reg j�mbor bolond, de j� teh�n -
tavaly is, most is dr�ga borjat ellett.

1922. j�l. - aug. / 1934