NY�RI D�LUT�N

Cseveg az oll�. N�ne
      nyesi a p�zsitot,
guggol. H�tulr�l n�zve
      is l�tni, �sitott.

R�di� ny�zs�g. Sz�rnyak
      dongnak az �vegen.
L�gy szellõk t�ncot j�rnak
      a puha f�veken.

Az idõ semmit j�tszik,
      langy t�csa most, meg�llt.
Hogy elleng, abb�l l�tszik,
      hogy remeg a vir�g.

�n sem tudom m�r r�gen,
      alszom? vagy dolgozom?
Megterit feles�gem
      sz�p feh�r abroszon.

Az eget is a t�jon
      v�szonf�ny lepi el.
Csillog, mert �vegt�lon
      �l, a f�ldieper.

Boldog vagyok? A kedves
      mellettem varrogat
s hallgatjuk, amint elmegy
      egy vak tehervonat.

1934 nyara

FALU

Mint egy t�ny�r krumplipaprik�s,
      lassan gõz�l�g lusta,
langy est�ben a piros pal�s,
      rak�s falucska.

Itt is, ott is karcs� f�st - rem�ny -
      t�nõdni, merre sz�lljon,
�ll kicsit a k�m�ny k�sz�b�n
      �s int a t�jon.

Ak�cocsk�t babr�l a hom�ly.
      A fa telt, kicsi keble
bel�reszket, cs�pp s�haja sz�ll -
      levegõ-lepke.

S k�r�lem, m�g elfed hallgatag
      a l�gy borong�s bokra,
ugat�sok n�m�n hullanak
      nagy b�rsonyokra...

... L�mp�t gy�jtanak az asszonyok.
      �s erõlk�dve, r�ngva,
�gbe r�ppenne, mint elnyomott
      l�lek, a l�ngja.

El is lobban mind... Egy f�ny a r�t.
      Az any�s hold-vil�ga
el� ny�jtja k�v�r tenyer�t
      egy bodza-�ga.

�r�k boldogs�g forr�sa mos
      egy rekedt, csorba t�gl�t.
Smaragd Buddha-szobrok harmatos
      gyepben a b�k�k.

A vadzab, ki kardot vont elõ,
      fej�t m�lyen lehajtja.
Most a dicsõs�g �s az erõ
      a repedt pajta...

... Benne csend van. Mintha valami
      elhangzott volna csengve.
Fontolni lehet, nem hallani.
      Nincs, csak a csendje.

S ahogy f�lder�l az �rtelem,
      meg�rti, hogy itt m�s sz�
nem eshetett, mint ami dereng:
      eke �s �s�.

Sz�, mert vel�k sz�lal a paraszt
      napnak, esõnek, f�ldnek.
Sz�, mint sz�val mondom �n el azt
      gondos idõnek.

Sz�, mint csecsemõnek a mosoly.
      Vereget�s a l�nak.
Sz�. De tiszta �rtelmû, komoly
      tagja a sz�nak...

... Hallgatom az �lmod� falut.
      Szorong� �lmok sz�llnak;
meg-megrebbentik az elaludt
      �rny� fûsz�lat.

Alszanak az egek, a mezõk.
      Ostorok, csizm�k, k�sek.
Lombok k�zt a tiszta, t�g k�z�k.
      S a lev�lr�sek.

Alszanak a nyers, neh�z szav�,
      kiszikkad� parasztok.
Dombocsk�n, mint sz�v�k�n a b�,
      �l�k. Virrasztok.

1934 nyara

SZAPPANOSV�Z

Im, - a hûs udvar t�glakocka
v�r�s�n elõbb meglapul,
majd �vatosan, �gra-bogra
oszolva elõrenyomul

a szappanosv�z, de megtorpan
s kis k�k fej�n hol ott, hol itt,
szinte megl�tni l�thatatlan,
reszketõ, apr� cs�pjait,

amint az akad�lyt lem�ri.
Fel-al� futkos, mint a rab.
A szappanosvizet el�ri
a hal�l �s tov�bbhalad.

M�g megr�zza habos s�r�ny�t,
sz�ne reszket, mint ideges
�llatok bõre. S�rga f�ny �g
z�ld-k�k test�n, melyet az est

hamvas ujj�val nem tal�l m�r.
Nem lesz. De am�g ott remeg,
semmicske borzong�sa �tj�r, -
az �n furakv� lelkemet

is megrezgeti vergõd�se,
�n is sz�lln�k s sz�llna az �g,
a h�z, a szalma, felhõ �s e
sok egym�shoz k�t�tt vil�g!

1934 nyara

ALKALMI VERS A SZOCIALIZMUS �LL�S�R�L

1

F�k k�zt,
vir�g k�zt
�l�k egy padon.
Kotyogok, mint elhagyott csolnak,
sok l�gy levegõ locsolgat -
a szabads�g nagy csendj�t hallgatom.
S valami furcsa m�don
nyitott szemmel �rzem,
hogy testk�nt folytat�dom
a k�lsõ vil�gban -
nem a fûben, a f�kban,
hanem az eg�szben.

2

Ahogy f�lvetem boldog szememet,
mind f�ljebb oszlanak az egek
s egyszerre el�m suhannak itt
g�ly�kk�nt lengõ szavaid,
te hamvadthaj� �reg.
�s mint a t�jon - mosolygok rajtad.

3

Nem �rzem �n, csak �rtem aggodalmad.
S az�rt tolom el a csendet, hogy bel�sd,
�reg vagy �s nem az elmul�st
siratod, mint helyedben �n siratn�m,
hanem a munk�t, a f�lszabadul�st,
mag�t az emberi alkot�st,
a l�thatatlant, mert r�tipornak hitv�ny
�s l�that� hatalmak.

4

Ha beomlanak a b�ny�t
v�zaz� oszlopok
a kincset az�rt a t�rn�k
õrzik �s az lobog.
�s mindig �jra nyitn�k
a b�ny�szok az akn�t,
am�g sziv�k dobog.

5

A dolgos test s az alkot� szellem,
mondd, hogy t�rhetne egym�s ellen?
Az elme, ha meg�rt, megb�k�l,
de nem nyughatik a sz�v n�lk�l.
S az indulat mul� g�rcs�kbe v�sz,
ha f�l nem oldja eleve az �sz.

Azt hiszem, f�j sok f�lgyûlt �ved �s
az�rt a szeretõ t�ved�s.
S jobb is volna, ha most eln�zn�d velem,
hogy' k�t h�l�t szellõ faleveleken.

6

M�r karcs� idomaira
pongyol�t �lt a l�g.
Az alkony a felhõn f�sû...
�l�nk egy�tt, mint kedves �s fia...

A fûben gyepk�nt sarjad a s�t�t.
A hom�ly pamutlombjai ingnak.

S mi v�rjuk, hogy mikor lesz
l�that� reszket�sû
benn�nk az elsõ csillag.

1934. aug. eleje

B�RMUNK�S-BALLADA

Hordunk vinnyog� kosarat,
kap�lunk reszketõ sal�t�t,
v�lyognak dagasztunk sarat,
szabjuk a divath�lgy ruh�j�t,
fejtj�k a sert�s-oldal h�j�t,
zs�rt olvasztunk, lib�t t�m�nk,
s az est ha bontja lengõ t�j�t,
b�r�nk van, nincsen �r�m�nk.

Hi�ba emel�nk falat
�s rakjuk sorsunk kasz�rny�j�t,
fi�nk ucc�n, �veg alatt
n�zi csak �p�tõkock�j�t
s ha l�nyunk babaruh�csk�j�t
k�ri - hisz sz�vetet sz�v�nk -
�sszeszor�tja puha sz�j�t -
b�r�nk van, nincsen �r�m�nk.

Szem�nk elõtt csak sz�j szalad,
csin�lunk kocsit, hozz� p�ly�t,
f�ldben, f�ld f�l�tt, f�ld alatt
el�ltetj�k a vil�g f�j�t,
begyûjtj�k a r�t gabon�j�t
�s m�g b�szk�k se lehet�nk -
tûzbe vetik, v�zbe dob�lj�k.
B�r�nk van, nincsen �r�m�nk.

A krumpli �gy nõ, ha kap�lj�k!
Ott nincs hiba, hogy k�zk�d�nk,
nem az r�gja az ember m�j�t.
B�r�nk van, nincsen �r�m�nk.

1934. aug.

ANYA

Az õszi esõ sz�rke kontya
arcomba l�g zil�lva, bontva.
Harmadik napja s�rja, mondja,
mint t�bolyult anya motyogja
- mert csecsre v�gyom - r�m meredve:
Re�tal�ltam gyermekemre,
aludj el, �des kedvesem, te,
csitt, csitt, kicsik�m, tente, tente...

1934. szept. eleje

A F�N A LEVELEK...

A f�n a levelek
lassan lengenek.
M�r mind g�rbe, s�rga
      s konnyadt, puha.

Egy hallgatag mad�r
k�zt�k f�l-le j�r,
mintha kalitk�ja
      volna a fa.

Igy csin�l lelkem is.
J�r-kel bennem is,
�gr�l-�gra l�pked
      egy n�mas�g.

Sz�llhatn�k - nem merek.
Meghajlik, remeg
a galy, v�r �s l�pked
      a n�mas�g.

1934. szept.

MAMA

M�r egy hete csak a mam�ra
gondolok mind�g, meg-meg�llva.
Nyikorg� kos�rral �l�ben,
ment a padl�sra, ment ser�nyen.

�n m�g õszinte ember voltam,
ord�tottam, toporz�koltam.
Hagyja a dagadt ruh�t m�sra.
Engem vigyen f�l a padl�sra.

Csak ment �s teregetett n�m�n,
nem szidott, nem is n�zett �nr�m
s a ruh�k f�nyesen, suhogva,
keringtek, sz�lltak a magosba.

Nem nyafogn�k, de most m�r k�sõ,
most l�tom, milyen �ri�s õ -
sz�rke haja lebben az �gen,
k�k�tõt old az �g viz�ben.

1934. okt.

ISZONYAT

A szobakonyh�n f�lhom�ly van.
Az alk�v m�g�tt szendereg
cs�cs�rgõ sz�jjal, rongy p�ly�ban
s f�lny�g n�ha egy kisgyerek.

Rezeg, r�ndul, mint õszi sz�lben
t�csa a rideg k�veken.
Egy kisl�ny, gondolkodva m�lyen,
�l a sarokban f�lszegen.

Csak ketten �lnek az alk�vban,
kiket v�gy �ltet s gyûl�let.
Bund�s kuty�val, megkopottan,
R�k�czi-�rny az �gy felett.

A kisl�ny h�t�ves. Kisz�kne
s itt benn ugr�lni sem lehet.
A mama lelk�re k�t�tte
ezt a d�g�t, a gyermeket.

Futna!... �m oly nagyon t�nõdik,
hogy majdnem elalszik bele.
Erõt is �rez, hogy a f�ldig
egy v�rost lerontson vele.

... �m dagadt szem�t nyitja s menten
f�ls�r a cs�pp fi�gyerek.
A l�nyka v�gigm�ri; csendben
megmeleg�ti a tejet.

A k�k�lõ arc� gyerekre
mereven n�z �s hallgatag.
Fak� haj�n, mint halott lepke,
l�gatja sz�rny�t a szalag.

Majd az ord�t� sz�jba tolja
a tejes �veg cuclij�t.
A fi� k�h�g fuldokolva
s mint bot, ha t�rik, �gy ki�lt.

Mint tenger, r�ng az apr� termet;
a cucli cs�p�g, mint a csap;
a l�ny elveszi �s a gyermek
nyel, von�t �s ut�nakap.

Majd ism�t a sz�j�ba nyomja,
mert m�r csak t�tog �s fesz�l
s mire az szopva megnyugodna,
kiveszi ajkai k�z�l.

A gyermek nem tudja, �r�lj�n,
vagy s�rjon v�ghetetlen�l;
haragja r�zza. A tej f�lj�n
kis gyomr�b�l s ajk�ra �l.

Ak�rha most sz�letett volna,
oly v�r�s; fej�n az erek,
mint pondr�k, m�sznak vonagolva;
l�ba nagyujja megmered.

�v�lt �s h�pog; szopna s retteg.
Iny�vel a hom�lyba kap.
Csak mikor istenek sz�lettek,
sz�lõkben k�lt ily iszonyat.

A gyermek irt�zatt�l nyirkos, -
ha adja, mi�rt veszi el?
A le�ny hideg, mint a gyilkos.
Az udvaron vak �nekel.

Igy j�tszik egy f�l�ra hosszat,
n�m�n �s mosolytalanul.
Mikor egy szomsz�d nõ kopogtat,
megrezzen, m�gis v�laszul

l�gyan sz�l ki a hasad�kon:
"T�n most kap szeg�nyke fogat!"
Azt�n az alk�vba �l s v�kony
t�z kis ujj�val j�tszogat.

Az anya este - hetek �ta
�gy van ez - �l�be veszi
fi�t, az õt marokra fogja
s az �des tejet nem eszi.

Az �veg l�tt�n s�rni kezd el;
csak az �l erõs meleg�t
k�ri s mint roskadt �regember,
reszketve h�nyja le szem�t.

Az anya nem tudja, mi lelte,
(kendõj�t ekkor veti le).
A kisle�nynak perg a nyelve:
"Idõben adtam ennie."

"Mama, engedjen fõzni engem!"
M�r frissen, vidoran nyafog.
A mama f�radtan, esetten
�rzi, aludni volna jobb...

�jjel a csillagok nem �gnek,
�vszakok s�rnak �s egek.
�lm�ban s�r az anya s �bred,
azt hiszi, s�r a kisgyerek.

Azon n�ma vinnyog�s dermed.
Az anya �gy�b�l kikel -
�gy l�tja, mosolyog a gyermek,
�s megnyugodva alszik el...

Mikor munk�ba siet reggel,
k�sz�t egy kis t�z�rait
s indul. A kisle�ny is felkel
s m�g ruh�t �lt, fogadkozik.

De nyomja nagy mag�nya itt benn,
k�n l�ki - j�tssz�k odakint.
Ism�t f�ls�r a gyermek s minden
elõlrõl kezdõdik megint.

1934. nov.

(INDI�BAN, HOL �JJEL A VADAK...)

Indi�ban, hol �jjel a vadak
z�ld szeme cikkan �t a dzsungelen, -
mikor d�dapa is kicsi volt m�g,
�lt egy nagy fejedelem.

Parancsot adott, b�szk�t, szigor�t:
"Fogjon mindenki szersz�mot! Oda,
hol a lombzen�re t�ncot lejt a hold,
�p�lj�n h�tsz�z �kes palota!"

H�tsz�z �kes palota k�z�
kincst�rat vasb�l rakatott
s a napot akarta r�veretni,
mint �ri�s, t�zes lakatot.

Hi�ba sz�rnyedt el a n�p
s k�rlelt�k v�nek �s papok:
"Ami �gi, ne hozd a f�ldre!"
A kapu p�ntja k�rte a napot.

Fesz�lt l�tra a felhõ sz�lihez.
Megbillent az; a l�tra leszakadt.
Fogtak sasokat k�nny� szek�rbe.
A h�mot sz�tszedt�k dalos madarak.

S m�g s�rg�tt irt�zva, ser�nykedett
a dolgos n�pek megd�bbent z�me,
kis�lt a vet�s, kigyult a v�ros;
kicsordult a nap l�ngos �z�ne.

Mint a zuhatag, hullt al� a tûz.
�llva sz�radt el a fejedelem.
S a h�tsz�z palota hely�t elfoglalta
az õserdõ egy hûv�s �jjelen.

1934-1935 [?]

[T�RED�KEK]

lesz l�gy h�s s mell� ifju karal�b�
�k�r hizik �s nõ a csalam�d�
de az m�r a mi porunkb�l fakad

*

mint oroszl�n, ki ketrec�ben b�mb�l
az �reg b�csi kerti �tat d�ng�l

*

�s testem v�g�l megbetegedett
mert f�rfi vagyok �s nem tudja senki,
m�g magam sem, hogy mennyit szenvedek.

*

Eg�sz test�ben reszket, mint a gyermek,
kit rajtakaptak, hogy bukt�t lopott

*

vad�sz szem�nkre l�nyok t�rde les
�s haragomban meg�ln�k egy t�nd�rt
holott tal�lt �s lukas �let�nk�rt
bel�tom - �lni meg nem �rdemes.

*

mint locspocs-f�nyben a vastalig�kkal
z�rgõ, seszin� alakok
ugy vonulnak a fejemen �ltal
kar�csonyesti gondolatok -

nem �ppen olyanok hogy f�nn az egekben
ily talicsk�kon hozz�k a felhõhegyen
a havat libasorban k�klõ seregben
az angyalok, hogy ins�g munka legyen -

nem, hanem

EGY B�NTETÕT�RV�NYSZ�KI T�RGYAL�S IRATAIB�L

BÛN�S

Az�rt j�ttem, hogy f�ljelentsem
magam, mert nem birom tov�bb
adni a szend�t, ostob�t.
Sz�tlanabb, n�m�bb bûne nincsen
eny�mn�l senkinek, bevallom.
Szeretn�m, hogyha itt, te v�d,
szemtõl szemembe mondan�d
a bûnt. Mert nem lehet meghalnom.

V�DL�

�n legyek b�n�nek tud�ja -
mit motyog a rem�nytelen!
�n csak a bûn�st ismerem,
ki szem�t les�ti s kitolja.
Mit vall be? Amit mind tudunk m�r -
iraml� f�nyt a tengeren,
de bûne �ze (rengve lenn)
fogai s �nye k�z�tt bujk�l!

B�R�

L�pj k�zel�bb s figyelj. A t�rv�ny
tudod, betellik sz�szerint.
A bir�s�g, ha r�d tekint,
a tûz�n �t�l, nem a p�rny�n.
Mig eleven bizonys�g nincsen,
mig itt nem illan f�rge t�ny,
b�r sz�nlak, fiam, nincs rem�ny,
a b�r�s�g f�l kell hogy mentsen.

V�DLOTT

�h, nem lehet ilyen kegyetlen
t�rv�ny a tûz�n, a vizen!
A bûnt, mely eln�mit, hiszen
igy ujra el k�ne k�vetnem!
V�gtelen semmi v�r, tudom j�l
s nem bocs�nat. �m ennyiben
nem k�nyszer�thet senkisem,
hogy a bûnt elk�vessem ujb�l.

V�DL�

Arc�tlan szenvedõ! Nem �talsz
rettegni! K�nod �r�m�t.
A tengerfen�k gy�ny�r�t.
S�t a nap �s te �jszak�t vallsz.
A pocsoly�kb�l sz�ll a p�ra
hajtv�n g�peid kerek�t
s te mozdulatlan, mint a j�g,
akarsz meg�rni a hal�lra!

B�R�

L�tlak fiam s nem csal a l�tszat.
Szemedben k�nnycsepp �g - hazudsz.
B�nod a bûnt - megb�nni tudsz,
�gy jelzel a cinkos vil�gnak.
Ammiatt az ember b�nk�dik,
mit nem tett, vagy nem tehetett,
de a bûnt nem b�nhatja meg,
mert az igazs�g megb�nt�dik.

V�DLOTT

Amit kiv�ntok, lehetetlen.
Hisz eml�kezni sincs idõm,
mikor m�r tûnõdn�k merõn,
l�kd�s az �hs�g tehetetlen.
Bel�tom, hogy hitv�ny e b�nat,
a gyenges�ghez sincs erõm.
Engedj�tek - ez nem �r�m -
hogy tan�nak h�vjam any�mat.

V�DL�

Im anyj�t falta f�l magzatja
von�tva s moh�n e csel�d.
K�t k�zzel t�pte emlej�t,
ahogy most �nmag�t szaggatja.
Nem eml�kezik arra persze,
mint vette v�r�t �s tej�t
s l�gatja fondor fafej�t,
hogy elhigyj�k, nincs bûnre mersze!

B�R�

Any�d meghalt tizenhat �ve
- ezt meg kell �llap�tani -
le vannak r�gva csontjai
�s sz�lõh�sa meg van �ve.
Igaz-e h�t, hogy õbelõle
t�pl�lkozt�l, te hajdani
�lõsdi kisded. Majd ami

1934-1935