1936
2006.10.06. 11:24
Ha a hold st, a nma, siron tuli fny, lmomba' kinyilnak a termek. Kioson, kenyeret szel a konyha kvn s majszolja riadtan a gyermek.
Csak a lghuzat ismeri - alszik a hz. Les nagy szeme, reszket a trde. Zsirok s kcsgk teje kzt kotorsz, surranva, mint az egrke.
Ha bel-belereccsen a szrny kredenc, ajkra repl kicsiny ujja: knyrgne az irgalomrt, de a csend zord krtje a zajt tovafujja.
Ez a zaj, ez a kn, e vilgrecsegs nem szûnve, dhngve nvekszik. Belesppad a gyermek, elejti a kst s visszalopdzva lefekszik...
Mire bredek, g a nap, olvad a jg, sztfeccsen iromba szilnkja, mint dligymlcs-kirakat vegt klvel a vgy ha bevgja.
Elall a fagy istene, enged az g. Mr unja az rdg a poklot, identi a fldre kvr melegt - zld lngba borulnak a bokrok.
1936. mrc.
Freud nyolcvanadik szletsnapjra
Amit szivedbe rejtesz, szemednek trd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel vrd ki azt.
A szerelembe - mondjk - belehal, aki l. De gy kell a boldogsg, mint egy falat kenyr.
S aki l, mind-mind gyermek s anyalbe vgy. lnek, ha nem lelnek - a harctr nszi gy.
Lgy, mint a Nyolcvan ves, akit puszttanak a nvekvõk s mg vrez, nemz milli fiat.
Mr nincs benned a rgen talpadba trt tvis. s most szivedbõl szpen kihull hallod is.
Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogd meg azt. Akit szivedbe rejtesz, ld, vagy cskold meg azt!
1936. mj.
Gyermekk tettl. Hiba nvesztett harminc csikorg tlen t a kn. Nem tudok jrni s nem lhetek veszteg. Hozzd vonszolnak, lknek tagjaim.
Szmban tartalak, mint kutya a klykt s meneklnk, hogy meg ne fojtsanak. Az veket, mik sorsom sszetrtk, rem zudtja minden pillanat.
Etess, nzd - hezem. Takarj be - fzom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hinyod tjr, mint huzat a hzon. Mondd, - tvozzon tõlem a flelem.
Rem nztl s n mindent elejtettem. Meghallgattl s elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily krlelhetetlen; hogy tudjak lni, halni egymagam!
Anym kivert - a kszbn fekdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kõ s ressg flttem. h, hogy alhatnk! Nlad zrgetek.
Sok ember l, ki rzketlen, mint n, kinek szembõl mgis knny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintn nagyon meg tudtam szeretni veled.
1936. mj.
1
A rakodpart als kvn ltem, nztem, hogy szik el a dinnyehj. Alig hallottam, sorsomba merlten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mly. Mintha szivembõl folyt volna tova, zavaros, blcs s nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapl, vlyogot vet, s, gy pattant, gy feszlt, gy ernyedett el minden hullm s minden mozduls. S mint desanym, ringatott, meslt s mosta a vros minden szennyest.
s elkezdett az esõ cseperszni, de mintha mindegy volna, el is llt. s mgis, mint aki barlangbl nzi a hossz esõt - nztem a hatrt: egykedv, rk esõ mdra hullt, szintelenl, mi tarka volt, a mult.
A Duna csak folyt. s mint a termkeny, msra gondol anynak ln a kisgyermek, gy jtszadoztak szpen s nevetgltek a habok felm. Az idõ rjn gy remegtek õk, mint srkves, dlngõ temetõk.
2
n gy vagyok, hogy mr szz ezer ve nzem, amit megltok hirtelen. Egy pillanat s ksz az idõ egsze, mit szz ezer õs szemllget velem.
Ltom, mit õk nem lttak, mert kapltak, ltek, leltek, tettk, ami kell. S õk ltjk azt, az anyagba leszlltak, mit n nem ltok, ha vallani kell.
Tudunk egymsrl, mint rm s bnat. Enym a mult s vk a jelen. Verset irunk - õk fogjk ceruzmat s n rzem õket s emlkezem.
3
Anym kn volt, az apm flig szkely, flig romn, vagy tn egszen az. Anym szjbl des volt az tel, apm szjbl szp volt az igaz. Mikor mozdulok, õk lelik egymst. Elszomorodom nha emiatt - ez az elmuls. Ebbõl vagyok. "Meglsd, ha majd nem lesznk!..." - megszltanak.
Megszltanak, mert õk n vagyok mr; gyenge ltemre gy vagyok erõs, ki emlkszem, hogy tbb vagyok a soknl, mert az õssejtig vagyok minden õs - az Õs vagyok, mely sokasodni foszlik: apm- s anymm vlok boldogon, s apm, anym maga is kett oszlik s n lelkes Eggy gy szaporodom!
A vilg vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedk, mely egymsra tr. A honfoglalk gyõznek velem holtan s a meghdoltak knja meggytr. rpd s Zaln, Werbõczi s Dzsa - trk, tatr, tt, romn kavarog e szvben, mely e multnak mr adsa szeld jvõvel - mai magyarok!
... n dolgozni akarok. Elegendõ harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunnak, mely mult, jelen s jvendõ, egymst lelik lgy hullmai. A harcot, amelyet õseink vivtak, bkv oldja az emlkezs s rendezni vgre kzs dolgainkat, ez a mi munknk; s nem is kevs.
1936. jn.
A hullmok lgy tnca s odat a lombok gyenge lejtse az jjelt lassudan hoztk s csillagok rajt hvtk reszketni az egekre szjjel.
Igy õk. S az rzelmek is csendesen mozdulnak benn a szvben ringatan, emlkezs visszfnye, szerelem hatalma ring, mint a nagy vz a tban.
n nem rtem, csak rzem az egszet. Itt tangt jr a sok lny s fi, a sok szmt, kedves s hi.
Mert ez itt egy divatos nyri frdõ. De nmn, hiszen rr a termszet, a zene mgtt zg az rk erdõ.
1936 nyara
Zld napsts hintlt a tenger lgy, habos vizn, meztelenl, vigan, nagy messzi beusztam biz n, a fnyes g, a csipke viz plyja testemen, blcsõben fekve ringtam ott, behunyva kt szemem.
n nem tudom, hogyan, mi volt. A locska õselem, a vz kihlt s nagy hideg zuhant rm hirtelen. Szivembõl rmlet szkellt, mint bokorbl a vad, kiltottam vn s keserûn szjon vgott a hab.
A htam mgtt szntelen valami orditott. Iszonybb volt, mint risi tarajos gyikok csordja, az a tenger ott s n kzdttem vele, elfeledtem, hogy mit sem r az ember lete.
Usztam, vagy usztam volna, m ugy rtem partot ott, hogy vert a hullm s vgl egy hatalmas kidobott
1936 nyara [?]
Franco tbornok besorolt dz katonnak, nem szktem meg, mert fltem, agyonlvet gy. Fltem - azrt harcoltam a haddal a jog s a szabadsg ellen Irun falain. S gy is elrt a hall.
1936. aug. vge
Bizony nem voltam n sem az, akit a csaldfõk kegyelnek. s idõm sem volt - az igaz - kiknyrgnm a kegyelmet.
S br hûvs, rkkval dolgok kzt muszj õgyelegnem, a palnkok kzt szrnyal munkt nem lehet elfelednem.
Mit oltalmaztunk, nincs jelen, azt most mr tmadink vdik. Elejtem kpzelt fegyverem, mit kovcsoltam harminc vig.
s hallgatom a hreket, miket mlyembõl nszavam hoz. Amg a vilg ily veszett, n irgalmas leszek magamhoz.
1936. jl. - okt.
Jaj, majdnem sztfeszt a szerelem. Jaj, majdnem sszenyom a flelem. Egy lelsben, asszonyok, ki halna meg velem?
Oly gyors a nyaram s lass a telem - az õsz kockja kit mutat nekem? A lesi-csõsz idõ elõl ki szllna el velem?
Csillagok rcsa csillog az egen: ilyen pincben tart az rtelem! A mindensget, asszonyok, ki vetn szt velem?
1936. jl. - okt.
Azt a szp, rgi asszonyt szeretnm ltni ismt, akiben elzrkzott a tnde, lgy kedvessg, aki a mezõk mellett, ha stlgattunk hrman, vidman s komolyan lpett a knny srban, aki ha rm tekintett, nem tudtam nem remegni, azt a szp, rgi asszonyt szeretnm nem szeretni. Csak ltni szeretnm õt, nincs vele semmi tervem, napozva, lmodozva amint ott l a kertben s mint õ maga, becsukva egy knyv van a kezben s krl nagy, tmtt lombok zgnak az õszi szlben. Elnznm, amint egyszer csak ttovzva, lassan, mint aki gondol egyet a susog lugasban, flll s szertepillant s hirtelen megindul s nekivg az tnak, mely a kert bokrain tl ott lappang, elvezetni a tvolokon ltal, kt oldaln a bcst integetõ fkkal. Csak gy szeretnm ltni, mint holt anyjt a gyermek, azt a szp, rgi asszonyt, amint a fnyben elmegy.
1936. jl. - okt.
Vilgostsd fl gyermeked: a haramik emberek; a boszorkk - kofk, kasok. (Csahos kutyk nem farkasok!) Vagy alkudoznak, vagy blcselnek, de mind-mind pnzre vlt remnyt; ki szenet rul, ki szerelmet, ki pedig ilyen kltemnyt.
s vgasztald meg, ha vigasz a gyermeknek, hogy gy igaz. Taln dnnygj egy j mest, fasiszta kommunizmust - mivelhogy rend kell a vilgba, a rend pedig arraval, hogy ne legyen a gyerek hiba s ne legyen szabad, ami j.
S ha szjt ttja a gyerek s flnz rd, vagy pityereg - ne dõlj be nki, el ne hidd, hogy elkbtjk elveid! Nzz a furfangos csecsemõre: bmbl, hogy sznassa magt, de mg mosolyog az emlõre, nveszti krmt s fogt.
1936. jl. - okt.
1
Zg mr az õsz, gyûlik s kavarog, fehr habokba szaggatja a zldet. Fogcskznak az apr viharok, az ablakban a legyek megdglnek.
Nyafog a tj, de nha nmasg jut az eszbe s j derût lel abban. Tollszkodnak a srga lombu fk, fllbon llvn a hunyorg napban.
Kell mr ahhoz a testhez is az gy, mely gy elkapott, mint a vizek sodra. Becsomagoljuk a vszonruht s beltznk szvetbe, komolykodva.
2
Mg nyugtalanul forgott nagy, lgy habokon az az j, a csnak alatt hvs blgetsi kotyogvn, n nyugtomat ott leltem piros lben, amint a szeszly, meg a termszet gynyrûn lecsapott rm.
n fztam elõbb, mert õsz volt mr s aki emberi lny, az mind szomorbb, mikor jra tanulna remegni. Kettõs remegs tlt: vgy s hvs rnyak igy õsz elejn, mikor elkezdnek a szelid regek khgetni.
3
Je n'ai point de thème, except que je t'aime -
klteni csak ezt tudtam, mert mindig elaludtam,
hisz annyiszor leltem, ahnyszor rja leltem.
Szemveg volt az orrn, az all nzett nrm
s amikor magamhoz szortottam, a szemveg alatt hunyta le a szemt. Pedig mindig zavarjk az embert.
Szivemben bizony kn dlt, mikor a vonat indult,
de nem sokat merengtem - esett, ht hazamentem.
Szz gramm dohnyt hagyott rm, hogy legyen cigarettm.
S nem lmot, hanem alvst. Nem ltjuk tbb egymst.
1936. szept.
Fosztja az õsz a fkat, hvsdik mr, be kell gyjtani. Lecipeled a klyht, egyedl hozod, mint a hajdani
hidegek idejben, mg mikor, kedves, nem leltelek, mikor nem civakodtam s nem reztem, hogy nem vagyok veled.
Nmbb a hosszabb jjel, nagyobb a vilg s flelmetesebb. Ha varrsz, se varrhatod meg kzs takarnk, ha mr sztesett.
Hideg csillagok gnek tar fk ga kzt. Merengsz mg? Aludj, egyedl alszom n is. Huzdzkodj ssze s rm ne haragudj.
1936. okt. eleje
A plyaudvar hdja mg remeg, de mr a knyes õszi dl dorombol s kiszradt hasbfk dngenek, amint dobljk õket a vagonbl.
Ha fordul is egy, a lehullt halom nma... Mi bnt? Ugy rzem, mintha flnk, meneklnk, hasb a vllamon. A kisgyerek, ki voltam, mgis l mg.
A kis klyk, ki voltam, ma is l s a felnõttet a bnat fojtogatja; de nem knnyezik, egy dalt zngicsl s gyel, hogy el ne szlljon a kalapja.
Tõletek fltem, kemny emberek, ti fadoblk, akiket csodltam? Most mint lopott ft, viszlek titeket ez otthontalan, csupa-csõsz vilgban.
1936. okt.
Te rongy, aki szeretni gyva vagy, akinek tbb a biztost munka, melyet a tetves g taszt nyakunkba, kldvn mris a klsõ fagyokat, - fordtott ringy, ki a ktelessg aranyt gyjtd lõ nap alatt: a gyermek rimnkodhat, hogy szeressk, n nem tehetem; elpuszttalak.
n frfi vagyok, nemes s konok, nincs vigaszom s nem ernyem a bnat. Csak szenvedek, mint akit megnyomott ss kzben a fld; kromkodok - Ringy! - hogy rlad ilyen szavam tmad! Rajtad a komolysg is kellemes, nõ ltedre erõs vagy s rdemes, hogy lbod csmps mivoltn nevess. n nem jrtatom hiba a szmat, de kn sem ûzhet hiba utnad.
Mr elrebbent a frfias szemrem nyoma orcmrl, s csak sppadok. Dolgaim is gy hallgatjk szemlyem, mint bolond tanrt az res padok. Nem reznd, mily veszly fenyeget tged, letem s engem is, ki vgyom, ha msra nem, ht hogy veled legyek s ha msutt nem, ht a hallos gyon?
Add kezembe e zrt vilg kilincst, knny kezedet - vr kinn a szabad. Gylekezõ halottaimat intsd szt, szlj s hzelegjen krl jszavad. Ismersz engem, kit szemed megviselt, lehetetlen, hogy ne szeressl, kedves! Egykor egy sejt a tengerben kikelt, hadd jusson el mr rks ledhez!
1936. okt. 23.
A knba mg csak most fogunk, mi restek, de te mr alrtad mûvedet.
Mint gondolatjel, vzszintes a tested. Tged mr csak a freg fal, szeret,
mint mi a csirkt, bort... Senkim, bartom! Testvrnk voltl s lettl apnk.
Gymnt szavaid nem mred karton - nincs egyb sly, ha fld zuhog renk.
Ezt onnan tudom, hogy letrtem vgyva, ahogy letrt a hall tgedet.
Remltl; n is. Tudtuk, hogy hiba, mint tudja, ki halottat kltget.
1936. nov. eleje
Kivl-belõl leselkedõ hall elõl (mint lukba megriadt egrke)
amg hevlsz, az asszonyhoz ugy meneklsz, hogy vjon karja, le, trde.
Nemcsak a lgy, meleg l csal, nemcsak a vgy, de odataszit a muszj is -
ezrt lel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehrl a szj is.
Kettõs teher s kettõs kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s prra nem tallhat,
oly hontalan, mint amilyen gymoltalan a szksgt vgzõ vadllat.
Nincsen egyb menedknk; a ks hegyt br anydnak szegezd, te btor!
s lsd, akadt nõ, ki rti e szavakat, de mgis ellktt magtl.
Nincsen helyem gy, lõk kzt. Zg a fejem, gondom s fjdalmam kicifrzva;
mint a gyerek kezben a csrgõ csereg, ha magra hagyottan rzza.
Mit kellene tenni rte s ellene? Nem szgyenlem, ha kitallom,
hisz kitaszit a vilg gy is olyat, akit kbt a nap, rettent az lom.
A kultura ugy hull le rlam, mint ruha msrl a boldog szerelemben -
de az hol ll, hogy nzze, mint dobl hall s mg egyedl kelljen szenvednem?
A csecsemõ is szenvedi, ha szl a nõ. Pros knt enyhthet alzat.
De nnekem pnzt hoz fjdalmas nekem s hozzm szegõdik a gyalzat.
Segtsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, õ ahol jr.
rtatlanok, csizmk alatt sikongjatok s mondjtok neki: Nagyon fj.
Ti hû ebek, kerk al kerljetek s ugasstok neki: Nagyon fj.
Nõk, terhetek viselõk, elvetljetek s sirjtok neki: Nagyon fj.
p emberek, bukjatok, sszetrjetek s motyogjtok neki: Nagyon fj.
Ti frfiak, egymst megtpve nõ miatt, ne hallgasstok el: Nagyon fj.
Lovak, bikk, kiket, hogy hzzatok igt, herlnek, rijjtok: Nagyon fj.
Nma halak, horgot kapjatok jg alatt s ttogjatok r: Nagyon fj.
Elevenek, minden, mi kntl megremeg, gjen, hol laktok, kert, vadon tj -
s gya krl, szksen, ha elszenderl, vakogjatok velem: Nagyon fj.
Hallja, mig l. Azt tagadta meg, amit r. Elvonta puszta knye vgett
kivl-belõl meneklõ lõ elõl a legutols menedket.
1936. okt. - nov.
Majd megregszel s bnni fogod, hogy bntasz, - azt, amire bszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlk, melyben magadra hagyna.
Lesz vn ebed s az melld telepl. Nappal pihensz majd, szken szunyklva, mert jjel flni fogsz majd egyedl. rnyak tnek a rezgõ anykra.
Az reg kutya nha majd nyafog, de a szobban csend lesz, csupa rend lesz; hanem valaki hinyozni fog a multbl ahhoz a magnyos csendhez.
Majd tipegsz: s ha eleget totyogott rossz lbod, lelsz. Fnn aranykeretben ll ifju kped. Hozz motyogod: "Nem leltem meg, hiszen nem szerettem."
"Mit is tehettem volna?" - krdezed, de fogatlan szd mr nem vlaszolhat; s ki a nap elõtt lehunyod szemed, alig vrod, hogy feljjjn, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrl majd az gy, mint a csik, hogy a hmot levesse. S a flelem tnõdik, nem a vgy, a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban dntd el. n fjlalom, hogy nem felelhetek, ha krded: l-e. Mert elfrad bennem a fjdalom, elalszik, mint a gyermek s n is vle.
1936. okt. - nov.
Mint a mezõn a kisfiut, ha elri a vihar s nincs tanya, anya, hova futna kapkodott lbaival, a tmtt, dhdt g drg, a tarln szalmaszl prg, õ, mint az llat, nyszrg, zokogna, de a flelem elveszi knnye melegt, shajtana, de hirtelen relehel a hideg g s csak akkor, amikor sovny testn s arcn halovny borzongs villan, mint a villm s fekete esõ dõl szakadva, az mintha belõle fakadna, mint mrhetetlen nagy sirs, amely flgyl a fldeken, fnylõn csorog a zldeken, rkot betlt s gdrt s, hmplyg a rten, az ren, hmplyg fnn a levegõben s a gyermek megindul a tren, tja van ebben az idõben - gy trt e vgy rm, ily veszetten, ily hirtelen, ily szilajon, frfi ltemre srni kezdtem. S e knnyel zott talajon, hol nehezen emeli lbt az ember, ki pedig sietne, megllok most. A kvnsgt szre se vennm, ha szeretne.
1936. okt. - nov.
Ne bntsd a gyenge nõt, ha mr szeretted, magadat rte knokba veretted s nem adtl kt pofont neki. Telefirkltad a falat vele.
Vesd le magadrl! Mint ruhd is pen, gymoltalanul lg al a szken - annak karjn, ki szereti, csngjn, mig foszlik kje jjele!
Dobd le - a hta legyen ujra grbe, lba csmps, bujjon az lla szõrbe! Bibircsk nõjjn a hasn! Gyûrje e verset kapzsi tenyere!
Te fuss vissza a szp nvs, kedves lnyok lbe - oly illõt lelgess, ki kapkod, fl vgyad utn, mint zivatarban zengõ jegenye!
1936. nov. - dec.
Bogr lpjen nyitott szemedre. Zldes brsony-pensz pihzze melledet. Nzz a magnyba, melybe engem kldesz. Fogad morzsold szt; fald fl nyelvedet.
Szraz homokknt peregjen szt arcod, a kedves. S ha cirgatnl nagyon, mert led helyn a tiszta ûrt tartod: dolgos ujjaid ksse le a gyom.
Lsd, ez vagy, ez a frtelmes kivnsg. Meg se rebbennl, ha az emberek nmn krlkerlnnek, hogy lssk: ilyen gonossz ki tett engemet.
Kit szorongatsz most? Ha szlsz, a fiadnak rme az lesz, hogy krbe forog, te meg rpislogsz, mg krlhasalnak telibendõj aligtorok.
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az gyon, ltom a szemem: rm nzel vele. Halj meg! Mr olyan sztlanul kivnom, hogy azt hihetnm, meghalok bele.
1936. nov. - dec.
Jaj, szeressetek szilajon, hessentstek el nagy bajom! Eszmim kzt, mint a majom a rcsok kzt le s fl, vicsorgok s ugrndozom, mert semmit nem hiszek s nagyon flek a bntetstõl.
Haland, hallod-e dalom, vagy zgod csak, mint a vadon? lelj meg, ne bmulj vakon a kifent rohamkstõl - nincs halhatatlan oltalom, akinek panaszolhatom: flek a bntetstõl.
Mint fatutaj a folyamon, mint mla tt a tutajon, szll al emberi fajom nmn a szenvedstõl - de n sirok, kiltozom: szeress: ne legyek rossz nagyon - flek a bntetstõl.
1936. nov. - dec.
Ki-be ugrl a kt szemem, ugy rzem. Ha megbolondulok, ne bntsatok. Erõs karokkal fogjatok le szpen;
ha majd egsz valmmal kancsitok - ne mutassatok klt, gy se ltom. A semmibõl vissza ne rntsatok.
Gondoljtok meg: Ezen a vilgon nincs senkim, semmim. S mit gy hivtam: n, az sincsen. Utols morzsit rgom,
amig elkszl ez a kltemny... Mint ûrt a fnyszr, csupasz tekintet kutatja bennem: Mit vtettem n,
hogy nem felelnek, akrhogyan intek, hogy nem szeret, ki jog szerint enym. Ne higyjetek rtetlen bûneimnek,
mg fl nem ment az odvas televny.
1936. nov. - dec.
Mrt legyek n tisztessges? Kitertenek gyis! Mrt ne legyek tisztessges! Kitertenek gyis.
1936. nov. - dec.
Mikor szlettem, a kezemben ks volt - azt mondjk, ez kltemny. Biz tollat fogtam, mert a ks kevs volt: embernek szlettem n.
Kiben zokogva bolyong heves hûsg, azt mondjk, hogy az szeret. h hvj ledbe, knnyes egyszerûsg! Csupn jtszom n veled.
n nem emlkezem s nem felejtek. Azt mondjk, ez hogy lehet? Ahogy e fldn marad, mit elejtek, - ha n nem, te megleled.
Eltm a fld s elmorzsol a tenger: azt mondjk, hogy meghalok. De annyi mindenflt hall az ember, hogy erre csak hallgatok.
1936. nov. - dec.
Magamban bztam eleitõl fogva - ha semmije sincs, nem is kerl sokba ez az embernek. Semmikpp se tbbe, mint az llatnak, mely elhull rkre. Ha fltem is, a helyemet meglltam - szlettem, elvegyltem s kivltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mrte, ki ingyen adott, azt szerettem rte. Asszony ha jtszott velem hitegetve: hittem igazn - hadd teljen a kedve! Sikltam hajt, rntottam az ampt. Okos urak kzt jtszottam a bambt. rultam forgt, kenyeret s knyvet, ujsgot, verset - mikor mi volt knnyebb. Nem dicsõ harcban, nem szeld ktlen, de gyban vgzem, nha ezt remlem. Akrhogyan lesz, immr ksz a leltr. ltem - s ebbe ms is belehalt mr.
1936. nov. - dec.
Ugy vrtalak, mint a vacsort este, ha fekdtem s anym mg odajrt. Ugy remltelek, mint ktsgbeesve, hlyn, (mg ifjan) hvtam a hallt - nem jtt, hlisten... Ltod, ilyen boldog vagyok, ha most meggondolom a dolgot. De az mg ostobbb, hogy nem jttl, br jnni fogsz tovbb!
Makacs elmuls tolja a vilgot maga elõtt, mint bnysz a szenet, melyet kifejtett, darabokra vgott. De mlyben, egyben l, aki szeret. Milyen tzvsz, mifle kivont kardok kprzata volt, ami visszatartott, hogy mg a hold haladt, nem fogzhattam beld azalatt?
Hogy a holt csillagvilggal, esengve, csak szlltam tehetlen, mint a kvek - s nem is uszhattam a sodorral szembe kedves ledben!... Hol volt az led?... Mig itt hadart s hazudozott az ra, te flbmszkodtl egy dobogra s a sztterlt tem hljban remegtl nlklem.
Ugye sopnkodsz, milyen kellemetlen, harisnydon ha egy szem leszalad! Most szerelmnkbõl kivlt s kellemedben egy lels rkre sztszakadt. Az a mvsz prlt az elmulssal - tanuskodj nki! De velem, ne mssal. Tudd meg mr, mi a gond. Hogy mit csinlsz. n nem vagyok bolond.
1936. nov. - dec.
Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi. Legyen, hogy ne legyen, legyen, hogy ne legyen - mondjuk: Edit.
A csillagokat most a lthatatlan, srga kis csibk szemelgetik.
Taln hajnalodik, taln Budapest g, taln egy izzadt ris-leny arcn olvad a festk.
Kocsik zrgnek, redõnyk grgnek, tengerek drgnek, emberek radnak.
Bosszant az a goromba hz a sarkon - olyan, mint kisgyermek arcn az tvar.
Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen plyaudvar, ahov most rkeztem.
Nincsen mlhm. Valamit elfelejtettem - taln ha azt kitallnm. Egy: semmi. Kettõ: semmi. Hrom: semmi. Olyan szokatlan, mint ez a plyaudvar, hogy egyltalban nincsen semmi.
1936. dec.
Szlj ht, mit tegyek n, hogy szeress ha srva fakadok, ne nevess ............................................ ............................................
Mint a motor, mely mr begyulladt, de nincsen utja s nem indulhat, olyan vagyok s ha btrabb volnk, rtelmetlen szavakat szlnk.
*
HALLOS SZERELEM
s ha nem volt mg hallos szerelem, azt akarom, ez hallos legyen, rtelmes kn: mert nincs rtelme annak, ha embernek res knjai vannak, s ha nem szeretsz gy, mint tenmagadat, n meg fogom majd lni magamat, nem hogy szerelmem vagy bosszm mutassam, de jobban fjna elsorvadni lassan, s rnyk leszek, melytõl szorongva flsz, br, kitõl bntetst nem remlsz: Vigyzz! Ne hagyj meghalnom, amg lsz!
*
Segtsetek, hogy meg ne ljem, hogy hirtelen ki ne trljem vilg kpei kzl
*
h hittem volna inkbb, hogy van isten, mint hogy van nnlam klnb
*
Szeretem s ezrt meglm, hogy jn ahhoz, hogy n szeressem? Mifle rdgi rm osztozkodik a bõrmn
*
Bocssstok meg, bartsg, te hv kincs s ti kemny Kõmves Kelemenek, hogy egy ringyrt, kiben semmi szv nincs, hromszor tagadtam meg mûvemet.
Azt hittem, a mû rem esõ rszt elvgeznem majd jobban sikerl ha hozz trek haza
*
tizzadt fekvõ helyeden fllve, halkan, betegen - emlkszel? - azt mondtad nekem, hogy ne hozzak virgot.
*
Jutkm, csapdj! n szp szõke kalszom! Knnyezz! potyogtasd buzaszemeid! Tested mr nem lesz lgy fonott kalcsom. Lehull a sarl. Ht majd felveszik.
*
Sokan voltak s krlvettek lmomban engem s kinevettek: "Hehe, ht ennl van a kincs ami nincs!"
1936
|