1928
2006.10.06. 11:19
ji dal
Nhny jjelre, padra, kõre, adjatok nkem fekhelyet. n nem vagyok j gazda kre, se lny, se bolha, se beteg.
Jusson a nniknek nagy bgre, szeretõ mindnek, ki szeret - ldott, mert lek n rkre, aki egy jre eltemet.
1928. mrc. / dec.
Dal
Derûs vagyok s hallgatag, pipm is, bicskm is elhagytam. Derûs vagyok s hallgatag.
Hopp, szl, fdd szt e dalomat! Nincs senki, akire rmondjam: "rmt lelte nyomoromban." Felhõ valk, mr st a nap. Derûs vagyok s hallgatag.
1928. febr. 10. / dec.
K. S. † tbc-ben
Elsirattam - srni szabad - legjobb, snta elvtrsamat.
Kevs j csk volt a fejn: harcos volt s cipszlegny.
Dolgozott is, hallgatott is, mikor rlt, topogott is -
nem csinl mr tbb lbbelit, szeretõt is tallt pedig,
harcos volt a teste-lelke, dszt: sortzet rdemelne.
A hrom kovcs
A hrom rettentõ kovcs halottunk srjnl megll -
az egyik tzet fujtat, hogy meg ne hûtse a hall.
A msik tzes, szzkils abroncsbl glrit csinl, -
szoknyban van a harmadik, izz gyereket kalapl.
1928 eleje
A vilg szakszervezeteinek
A vekker nem tud semmirõl, a munksember brirõl, hamar megfradt frfirõl, az asszonyok j vrirõl!
Csak kt keznk, sok gyereknk, tglt s zskot emelnk, h - botor ellensgeink jvõjrt is szenvednk!
h kalapljuk a vasat, mert a vas szve meghasad, ha nem verjk ki rajta, mit embernek srni sem szabad!
h j a jvõnek: jvõnk! h j az telnek: erõnk! h j az igazsgnak is: gyõzni fog mgis mivelnk!
Nincs gppusknk, se templomunk! Egy hten hatszor meghalunk! Mert nknk jaj! jaj: szthuzunk s pusztulunk! s pusztulunk!
1928 eleje
Vidm s j volt s tn konok, ha bntottk vlt igazban. Szeretett enni s egyben msban istenhez is hasonlitott. Egy zsid orvostl kapott kabtot s a rokonok gy hvtk: Tbb-itt-ne-lssam. A grg-keleti vallsban nyugalmat nem lelt, csak papot - orszgos volt a pusztulsban,
no de ht ne bsuljatok.
1928 eleje
Nemzett Jzsef ron, szappanfõzõ, aki mr a Nagy cenon szagos fveket kaszl.
Megszlt Põcze Borcsa, kit megettek a fenk, gyomrt, hast sorba, szzlb srol kefk.
Szerettem Lucmat, de Luca nem szeretett. Btoraim: rnyak. Bartaim nincsenek.
Bajom se lesz tbb, lelkemm lett mindahny, - lek mindrkk gazdtlan s ostobn.
1928 eleje
Imhol õzike-lpsekben kis rggyel szjban a lny. Bûvs fogam koppanva ejti megszolglt, kesere pipm.
Ifjui knokban szenvednek mind-mind a vnlõ fvek. Emlkeznek: mikor is lttak szellõcske jrs szzet.
Hopsza! fû leszek n ma este, grnyesztnek bbor harmatok, ropogs, tûrõ fû, amelyben j kedved is topoghatod!
De pttys ruhdban, lobogvn, ahogy ltsz, itt hgysz engemet, s meg kell ntznm hûs csbrrel a kigyullad fveket.
1928 tavasza
Tszunnyad bkessggel, ellõ vgtelensggel vja szerelmem, ki adta s tenyervel megnyugtatta.
Bajocskimat felejtem, kardd nõtt bicskm elejtem - sppadsz, kilt virggal, s õ dereng, csendes ggal.
Szavad: nem rtem, de srgs. Szava: nem rtem, de zengs. Nagyon szerethet mr engem, megtr tged is szivemben.
1928 tavasza
Menyasszony-mulsban szerelmem nõ mogorvn, res szl a trsam, gyenge szivem sodorvn. Htszmra hallgatok, meg se krdem istenem - szerelmet mrt adott, hogyha rossz a szerelem.
Ahogy r lelkemen, tn mr istenkromls. Ez a bs szerelem szpnek jnak megromls. Jrcnek les ks, bks vlgynek hbika, hmeknek herls, gyszlovaknak bbita.
S nem halhatok n meg, amig el nem rhetem, rks knynek rks letem.
1928 tavasza
Csngõje voltam n Lucmnak s õ rzott frfi s nõ elõtt. Fogy kincseml, n-mtkmnak, nem leltem nagyobb szeretõt. Megpattant, hûvs tûzhelyemhez, tejecskn nevelt letemhez, nem leltem msik szenvedõt.
Nagyon kell, most ht Isten vja, kis csorba bgrjt, szivem. Majd fltvn kt kezbe fogja, hisz rte bnattal izen. J volt s rossz volt õ: embernyi, most nem j s nem rossz, m szeretni ma is lehet mg szeliden.
1928 tavasza
Holott nddal ringat, holott csobogssal, kkellõ derûvel, tavi cskolssal.
Lehet, hogy szerelme flderl majd mssal, de az is ringassa ilyen ringatssal.
1928 tavasza
Lucm, hiba vlok tõled, hiba vgok a mezõnek, baj mindentt, mit szrnyû csp hadar, jobban bust sok bsul magyar.
Gulyink, kik mg terelõdnek, szkszag szelektl bõgnek s a grblt, reg szmad cseld shajtva tolja htra svegt.
Htt jegenye tmogatja, fradt az is, de nem mutatja. Nem bg lombjrt, az j fldbe hullt, de az egen, hol alszik a borult,
mindegyre keserûbben zrget. S krskrl a megvert fldek sszemsznak, hogy motoz a sett, mind nygve-sgva kri istent.
Hijja van a legjobb kalsznak. Bosszs parasztok nyargalsznak, srbl jtt lelkk drgs, frgeteg, rongyos kdmenjk zsros fllegek.
Egy keserû np sr belõlem, ht ne szeress, de ne flj tõlem, szvetsg ez mr, nem is szerelem, a kezedet add s kiltsd velem:
Orvosunk, szebb jvõnk szaladj ht! E bs np hz elõtti padjt letrli: vrnak komoly kurucok, mg pkos lovad mgis bekocog!
1928 tavasza
Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna.
gy õrizz, mint ki gyilkolna, mintha ltem lted volna.
gy szeress, mint ha j volna, mintha szvem szved volna.
1928. mj. - jn.
Mrtinak
Megõrized-e lngvirgom, mit kezem szivedre tûz? Heve: nyaram, s õ nyl berkem: gyomnyi fekete tûz.
Volt gy, hogy nem volt fstgyomocska, de bokros mennyei jel, - a pokolvihar a virgzst tõle tanulta el.
Tõle tanulta s fellegszirma fodrozva, rengve vonult, s mint jcintporzk, kihajolvn villmival, lenyult.
Szaggatta, tpte gyomocskmat. Harmatja jgesõ, s megborzongva rja rzta, ki friss-nedvet lesõ.
Most virgpora leheletnyi, s taln meddõ korom, mely, m, reszketve szll hajadra s gyszftyolba von.
Szeresd s viseld lngvirgom, mit kezem szivedre tûz, forr nyaram õ s csendes berkem: gyomnyi fekete tûz.
1928. mj. jn.
A gyenge szûz, a patyolat mr utnozza hajadat; barna, barna, mintha gyszolni akarna.
A gysz, a gysz is megremeg, mintzza fejn fejedet; barna, barna, mintha pirulni akarna.
rk gysz, rk patyolat irgyelik a hajadat. Barna, barna, mintha vrembe takarna.
1928. mj. - jn.
Tudtam n, hogy itt leszel kzel - erre fordtotta kõfejt minden napraforg s a lg saltnkat gy borzolta fel.
Mormolgattam: szoknyd szele ez! csermely: pipacsbborral habos, aranyhalak raja benn a rozs, illansuk mosolyodnyi nesz.
Frdõm vagy te, csengõ italom. Karod hûs r, melled kavarog, flemben is csupn gy csobog, hogyha llegzel a vllamon.
Zdulj fogamra! parzsban remeg! Igyalak n, mert szomjas a hall: risi kors sr a nyr, habok rajta pufk fellegek.
1928. jn.
Anym melle trula feld, - erõs valk mint az anyatej s ajkad kzl srva folyok el, des fogad elejt csecst.
Mrt nem ikertestvrem levl? sszebujnnk tlen melegen s aranymoszatokkal fejeden kdacskmban velem frdenl.
Lttam n, mg szradt knn az ing: ttott szjjal bszkn szendereg, egytemre ringva kt gyerek s halkan jrnak vad szomszdaink.
h, magamban vnt az idõ! Hanyatt esett bogr bja rz, kezem-lbam rva hadonsz, mint viharban ezer rzsatõ.
1928. jn.
Gyngy a csillag, ugy ragyog, gyngyszilnkokknt potyog, mint a szllõ, frtsen, s mint a vizcsepp, hûvsen.
Halovny br a grngy, õ is csmps barna gyngy; a barzdk flfzik, a bs fldet diszitik.
Kezed csillag nnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos grngy a kezem, ott porlad a sziveden.
Grngy, grngy, elporlik, gyenge csillag lehullik, s egy gyngy lesz az g megint, egybefogva szveink.
1928. jl. 6.
A frgeteg fekete vadezst; csattog szivek rnya! Munkaruhm õ, szivemet hvs hajlsaiba zrja!
Õ mennykves, virgos kalapot nem is csap ms fejbe, csak annak, aki hzdik fagyott akc kemny tvbe,
mint n s br rez vasszuronyokat, melyek husba vgnak, behnyva szemt rtjn szntogat egy jobb szikû vilgnak.
J frgeteg, szerelmek drmgõ nagyatyja, csattos angyal! Bosszinas, rajt piszkos kk ktõ, mennyet letrlõ ronggyal.
Mert ez mr nem a rgi ttovs, a vnsg tsszentse - de helyettnk szakadt kromkods, kps a fldre, gre.
Az szlte, mikor rablt orditott a csõsz, csatakba lvn, srga foga kzt kikavarodott, a kastly ellen dlvn.
Hogy kt klvel hadonsza mr az õsz varkocsu jobbgy - a csordban ha villmkutya jr, lbba mar a korbcs.
Vert-e mr tged valaki, vihar? Ostorral kergetett-e? Stt erõdbe bujtl-e, vihar, gy mint a szgyenedbe?
Tartalmad vagyunk - robbans-alak! Zszls a dlk rangjn! Csettintek n! s felszltalak, knzottak hull hangjn -
Te frgeteg, fekete vadezst, parasztharag bogrcsa, rotyog mrget, engem fõzz, nagy st, s fordts a vilgra!
1928 nyara
Te tûzkazal, mint pernye gy rpkdk krtted. Bicegve szllok des kunkorg szraidbl. S hipphopp orrod hegyrõl mosolygok rd, te drga. Subba jõ az alkony, hvs pipba fogja ficknd lngjaid, kik pofoznak jobbra-balra. Guggolsz mr ugye, hks? Ldd, lefejti magrl a bokor piros szoknyd, mit rdobtl, hogy vlem nyujtzva szemtelenkedj. Ht hzd be tzes szarvad, fekdj a gyenge fûre. No majd be is bortom fehrrel barna szved.
1928 nyara
reg itt minden, a vn vihar grbe villmra tmaszkodva jr, tskeszakllu rzsknak dudl s velk totyog rossz lbaival.
reg minden. A forradalom doblni val hegyes kveken khgve guggol s csontos keziben fillr fnylik: legszebbik dalom.
Kezem mrt nem tltsz-reg, hogy tapogatvn arcom rncait lembe ejtnm s aki ltna gy, hinn: szemembõl a knny pereg?
Ifjusgom! oltros korom! Juj, fickndoz, hvs hal gyannt az alkony hljba reng a lng s bkanyl lesz meghal porom.
1928 nyara
Sok gondom kzt veled veszõdm, bbisks szntn mrgelõdm s harmatos, dobog dombokon szememre hzom a kalapom.
Hosszkat lpek s keserlvn legelgetõ borjak kzt lvn orrocskjuk is tged idz s rzss cslkkkel szivembe lpsz.
Zskom rdobom a bokorra, bottal tk a virgokra, ordtok, ha szl a billegõ, a folyig szenved a mezõ.
Ha kerlsz, ne kerlj el messze, ktnykd lennk, ne tpj ssze, dalocskd lennk, ne hallgass el, kenyrkd leszek, ne taposs el.
1928 nyara
Klrisok a nyakadon, bkafejek a tavon. Brnygan, brnyganj a havon.
Rzsa a holdudvaron, aranyv derekadon. Kenderktl, kenderktl nyakamon.
Szoknys lbad mozgsa harangnyelvek ingsa, folyvzben kt jegenye hajlsa.
Szoknys lbad mozgsa harangnyelvek kongsa, folyvzben nma lombok hullsa.
1928 nyara
Rajzs s nyzsgs szivemben, szll kellene kerekednem, ablakrl ablakra sztfutni s fggnytkben elaludni.
Jobbkezed csendes razengs, balkezed tlesti derengs. rlk nked kdn t is, ledobnk rted pacsirtt is.
Arcomat olajtl haraggal hnyszor trltem zskdarabbal! s nylks kosarakkal jrtam. Engedd, hogy ftokat flvgjam.
Lbadhoz lelvn, simitsd meg, hull hajamat erõsitsd meg, szlõcskm, fillrem aranyja, mennyezetemnek desanyja.
Szelid drgsben, j harmatban csurgra hzott rossz kalapban nem fogok bolyongni mr tbb, ûlk s mosolygok rkk.
1928 nyara [?]
h, kd a lelkem, kdben ll a rzsaszl, a rzsaszl. Papagj-hajnal szllt fltte, szrnyval htba is ttte s õ mosolygott, a balog s amikor csendes este volt, leveln megpihent a hold s tskin a csillagok.
Derengõ rzsa, szomor, derekn szalmakoszor. Derû, de b a foglalatja. Tavaszom, hajnalom lakatja. Szerelmem atyja! el ne dlj! Br reszketsre szletett, bkdik nagycsont szelek, hpelyhek zmmgik krl.
1928. szept. 12.
Mita elmentl, itt hûvsebb a sajtr, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hastott fa le s dermed fehren, ahogy leesett.
A tompa fldn ltzik a szl, kapkod s kezei meg-megllanak, leejti keblrõl az gakat, dhdten hull a trkeny levl.
, azt hittem mr, lgy vlgyben vagyok, kt melled v meg szak s dl felõl, a hajnal nylik hajam frtjibõl s a talpamon az alkonyat ragyog!...
Sovnyan ûlk, nzem, hogy virtsz, vilg, kr virgja, messzisg. Kk szirmaidban elhamvad az g. A nagy szrklet lassan elbort.
1928. szept. 13.
rdg farba, semmi husba s harapvn Isten fehr hasba, hajnal-nyelvem a vilgra ltm - lelkem mg j e rossz tk fldn.
Teteje felhõ, mocsok az alja, az se kstolja, aki kavarja. S ha mr csak bicska volna ebdem, akkor is meggyfa volna cseldem.
Csak aki fõzte, nvelem enne, csak egy csipetnyit nyelvire venne, fjdalom volna kstol nyla, nlam is lakna sok vacsorra.
Ftyolbl varrn trlgetõjt, csontjbl venn kevergetõjt, elmos tlja gyermeke lenne, piros fedõnek lne szivemre.
1928. okt. 1.
Nyzsg a boldogsg bennem, a napfny se fr be tõle, lecsurog szakllam fonatn a lbaimra. Kalapom, replj a mennybe a kopasz felhõ fejre ha meg prsszent lebbenhetsz a kkorru kaparra. Pipacsot szedett a kedves, belefonta frtjeimbe - s ha elalszom kd-lben a szirmocskk ringatznak.
1928. okt. 10.
Frtm szllõkhz volt hasonl s most hvelyben rohadt bors. Fekete szemei peregnek, hull knnyemmel keverednek.
h knos, szgletes mulsom, szltrte, fehr hajlongsom! Koppan htam iramlsa! Csonka szerelmem forradsa!
h gbolt csontos tisztasga - hen halottak fagyossga! Hunyor nlkli nyugalommal! Tettembe vetett bizalommal!
Gymntos, hûs heringen lek, btoraim az gi fnyek, krmeim egyre kemnyebbek, de a rzsi fehrebbek.
1928. nov. 16.
Piros hold krl denevrek, brsony koszor, bodor freg. Malacvilgossg az gen. Hûvslõ szalmazsk a rten.
A saltk az estharmatban borzonganak, kotyognak halkan. Mr-mr rikoltva flreplnek. S tollszkodva megint ellnek.
Pokoli tompa puffansok, puha fveken jrklsok. Szarvasok agancsai hullnak. Vagy virg utn gak nylnak?
Piheg a meggy kicsattant ajka, mg a krn is, fnnakadva. S hogy tgul, szûkl gyors temre az egsz vilg! Mint a melle...
Minden lbhoz ejti kincst. Lbamhoz ess-e, szegnysg? Ki terhel majd, gykig hajolva, miknt ha termsem õ volna?
1928. nov. 16.
Fegyverben rved fnn a tli g, kemny a menny s vndor a vidk, halkul a h, megll az elmenõ, lehellete a lobbant keszkenõ.
Hol is vagyok? Egy szalmaszl nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, szraz nemzet; izggn szuszog, zuzdik, zizzen, izzad s buzog.
De fnn a hegyen gyat bont a kd, mint egykor melld: mell lelk. Bajos szl jajt csendben hallgatom, csak hull hajam repes vllamon.
h szv! nyugodj! Vad borka hegyn szerelem szlal, incseleg felm, pirkad madr, karcsu, korons, de ttetszõ, mint minden ltoms.
1928 vge
Hossz az risten, rvid a szalonna, nyavalys a szegny ember, mintha gazdag volna.
gy meggrbl, mintha rti svny volna s rajt libegnnek a lnyok tejrt a majorba.
Hossz s kemny is, pspkk mgis, rbzn pedig siralmas dolgt a szegny is.
Jutna neki kolbsz, asszonynak szoknya - az jtatos ristenhez vigadozva szokna.
Dlszemmel ha nz a sokt vilgra, a legbajosabb dlõkn a szegnyt tallja.
Ha ma sincs, hogy rtnk seregekk lenne, szegny ember, ha elpusztul, nem is pihen benne.
1928
Magyar Alfld - gond a dombja; temploma cvek; talaja mly aludttej, de benne hnykoldnak szgletes kvek.
Magyar ember - rongya zszl; tele a tl: dudvaszedõ nemzet vagyunk, rtnk meztlb jn foltozott hall!
Nosza kltõ! Holt a holdad; kldkd ktl; csettintsed gõ vros, tollad fstlg s egy szl gyuft nem r!
, kik nõttk felhõt leveledzvn, bodzs kis fenk - nzztek, m, orszgton, nmn vndorolnak ki a jegenyk!
1928
Jrl s rosszrl nem gondolkozom, csak szenvedek n s csak dolgozom.
Csinlok csempt, csavaros hajt, bnatba rosszat, kznymbe jt.
Munkmnak nincs se szma, se szeri. Kedvesem tudja, õ szmba veszi.
Õ szmba veszi, hisz valamiben. S ha krdem, rmnz s nem mondja, miben.
Ha fa volnk, ht fszket igazn a varj is szksgbõl rakna rm.
Ha fld volnk, mit kaps vnje trt, csicsks volna az a krumplifld.
Krumplival is csak gy volnk teli, ahogy a munka megkveteli.
Ha vz volnk, ht volnk pocsolya. Ha tûz volnk, ht volnk hamuja.
S ha n volnk az r, az r helyett, nagyon szeretnnek az emberek.
1928
1
Elefnt voltam, jmbor s szegny, hûvs s blcs vizeket ittam n, a dombon lltam s ormnyommal ott megsmogattam a holdat, a napot,
s flnyujtottam ajkukhoz a ft, a zld cincrt, a kgyt, a kovt, - most lelkem: ember - mennyem odavan, szrnyû flekkel legyezem magam - -
2
Porszem mszik gyenge harmaton, lukas nadrgom kzzel takarom, a kis kansz rva leli t kõv varzsolt tarka malact -
zld fst az g s lassan elpirul, csngess, a csngs tompa tra hull, jglapba fagyva tejfehr virg, elvlt levlen lebeg a vilg - -
3
Totyog, totyog a picahalsz, bmul, bmul a sovny kansz, lebeg, lebeg a t fltt a gm, gõzl, gõzl a friss tehnlepny -
egy fradt alma fgg fejem felett, a herny rgott szvig szemet, kinz ht rajta s mindent belt, virg volt ez a vers, almavirg - -
4
Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen, lehet, hogy zrej, meredt jjelen, lehet, hogy ks vagy nos vz alatt, lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad -
a cseldlny knnye a kovszba hull, ne keress cskot, ez a hz kigyl, hazatallsz mg, szedd a lbodat - fstlgõ szemek vilgtanak - -
5
Diszn, de akin jspis a cslk, fbul faragott istenen lk, hejh, brsony gysz, a tejen tnj elõ! meghalok s mzss szakllam kinõ
s ha megrndul mg bõrm, az egek, htamrl minden hasamra pereg; hemzsegnek majd az apr zsrosok, a csillagok, kis fehr kukacok - -
6
Ragyog a zld gyk, sorsom keresi, zrget a bza: magvt kiveti, rmnz a t, ha bel kõ esett s a srk shajtotta fellegek,
a hborkkal hvott hajnalok, ugr napok s rezgõ csillagok krlkvlyogjk nyugodt fejem - vilgizzsa hõmrskletem - -
7
A kszbn a vashab vdr, - szeresd a lnyt, ki meztlb spr, a szennyes l lapulva rad el, tajtkja flgyûrt karjn szrad el -
n is bdoghabokba horpadok, de klnek csengõ s szabad habok s vgigcsattognak tengerek lovn a lpcsõhzak villog fogn - -
8
Borostynkõbe fagy be az gysz, fekete frakkban guggolva kinz, meredten nzi, hogy mi fltve fd, cirgat, ld a fny, a szl, a kd,
befut a rzsa, amint rothadok, pihv szednek hûvs kcsagok s õszi estk melege leszek, hogy ne ludbõrzzenek az regek - -
9
Bartommal egy gyban lakom, nem is lesz hervad liliomom, nincs gpfegyverem, kvem vagy nyilam, lni szeretnk, mint mindannyian
s mg gõggel fortyog a bab s sziszeg, fõzelksznû szemmel nzitek, hogy szles ajkam lzba rezgve ring s fecskk etetnek bogrral megint - -
10
Szakllam sercenj, reccsenj, kunkorodj, boronaknt a vetsen vondj - az g fltt, mint lent a fellegek, egy cirgats gazdtlan lebeg
s e hûvs varzs hzva, szeliden, szakllamon majd egykor megpihen s vrs fonatjn btykmig csorog j zzel-gõzzel, mint a gygyborok - -
11
Huszonhrom kirly stl, jspiskorona fejkben, srga dinnyt edeglnek, j hold st a balkezkben.
Huszonhrom klyk csszkl, csmps sityak a fejkben, grgdinnyt szrcslõznek, j nap lngol jobbkezkben.
12
Az eltaposott orr fekete, a srga, kinek kkebb az ege, a rzbõrû, kin megfagyott a vr s a lidrcknt rugdz fehr -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
1928
|