1922
2006.10.06. 11:14
A hangok mlenek a zongorbl, Mint illatos tebl szll a gõz. Lassan simtja arcomat a mmor s bennem most szz let kergetõz.
Mrtnak hangja jut eszembe mostan, Oly brsonyos volt s ez nem az v. Szegny, talizmnt tõle nem is hoztam. Szemem mered a zongora fl.
A cskos ajka itt remeg elõttem, jaj, hogy tõle messze elvetõdtem, jaj, emlke mrt olyan erõs?
Hov kell mennem? Nem enyht a Tvol. s hangok mlenek a zongorbl, Mint illatos tebl szll a gõz.
1922. pr. 11.
Derekamban tizenhtves izmok ringatznak s szemem meg nem csorbul a horizontnak az ln. n vllamra veszem a Tavaszt S a szvemnek hozom el. Brom vonszolni Idõtlensgem igjt s trdeim nehezebb sly shaj alatt is Meg nem rogyadoznak. n magamban rejtem a tûzokdt, De ajkaim keserû rimeknek a bnatt facsarjk. Talpam alatt glk vilga porladozik szt s a vgtelen Nap ideszdlt lelke gbebillenõ fejem koszorzza. sszeszortott klmrõl a sebek lecspgnek S n mg tudok is alzattal borulni Anym begyepesedett koporsjra.
1922. pr.
Remegni kell a vrstt Gykrzõ Bnat kntst S tisztelni kell, ki hordja Ember s ebfoggal nem tpi szt.
Csaln s tvisbõl jlszvtt s nem libeg a test fltt, Tapad, szorul, lel, fujt s mar, Az emberrel szint' sszenõtt.
s nha egyszerû, poros s nha meg rzss-piros s nha szemszinû, meg barna, De mindig egyformn szoros.
s nha pkhls, avas s nha slyos, mint a vas s nha meg aranyszeglyû S csillog, mint messzi kk havas.
Rettegni kell a vrstt Gykrzõ Bnat kntst S tisztelni kell, ki hordja Ember s ebfoggal nem tpi szt.
Ki flvette, azon marad s benne jr s nem szabad. Elhordja egsz letn t, Mg teljesen szt nem szakad.
1922. mj. 17.
klnyi nagy rubinkvet adok, Akaszd nyakadba s nzd hogyan ragyog Szived fltt, a melled kzepn, Csudld, hogy zzik, mint parzs, a fny.
Szemembõl fõdre koszort szvk, Mint istennõhz, hozzd gy jvk, Utad selyemmel, rmekkel verem, De rajt' ne jrj, mert ott sohaj terem.
Ha szomjazol, ht asszubort adok, De pr sttlõ knnyet benn hagyok S ha rzed, hogy az ze keserû -, Azrt csak idd, nincs desebb nedû.
Ha tested fzik, lelkem Rd adom, Kt vllad brsonnyal betakarom. s reszketõ agyam, ha hezel -, Szksgbe nlam soha nem leszel.
S ha fradt tested megpihenni vgy, Nyugodj karomba, - nincs puhbb fagy S mert kell majd egyszer mgis oltalom: Fogadd, fogadd el, krlek, a karom.
Fogadd el, vlk brmit is tehetsz, Azrt hozzm kegyetlen nem lehetsz. Ha nem jnnl is, mind Tid marad, Nem kri vissza gynge pillanat.
1922. mj. 17.
Bor, te ds rmelixr, Bor, te tltos rõt pogny, Csk az let ajakn, Kedvesemnek vrva vitt hr.
Vrem forrjon vled ssze, Bor, te frfikor teje, Mindeneknek elseje, Torkom rced hadd frssze.
Bor, te nnep kes gyolcsa, Mjus hmes kntse, Vg tzek vg krtse, Õserõk tz-istenkorcsa.
Bor, ma tged megrabollak, Mellem rted dng s tzel, Bor, tged vasrnapollak.
Bor, gjnk, gjnk egytt el!
1922. mj.
A szvem cska, istenes, remek Szelence s rajta nem fogott a rozsda. Nyitott tenyren nyujtom a magosba S a hajnalbbor rcn megremeg.
Isten, ha vagy - s benned hinni kell Kifosztott, fldre vert bs jmagamnak - Ha vagy s vlem terveid is vannak, , add, a cskjt ifjan rjem el!
Akkor nem szlnk tbb nagy Nevedrõl, Csak klm tn ktkedõk hadt S ha nem teszed meg, brha szeretetbõl,
Marokkal sszecblom hajt, gy hogy sikolt, mint sllyedõ naszd Bs krtje tvol barna part fel.
1922. jn. 10.
neklem a tavaszt, a fnyt, Bimbz ifj zld remnyt, Szerelmes szvem shajt S csittgatom szegnyt, Nekem nyilik minden berek - A vrem jtkos gyerek - S a Nap elm hajol s rm kacag, milyen ravasz - pompa, szn, ds Tavasz! - Csak Mrta nincs sehol.
Havas telekre zsenge fû, A szellõ ndi hegedû, Rgyeznek ifj lnyszivek, Az arcokon derû! Csik nyert szerelmi vszt S a torkom flkiltni kszt: - Vn Fldnk hogy forog! S a kk g is milyen magas, - pompa, szn, ds Tavasz! - Re ha gondolok.
Itt kes, hmes szõnyegek, Ott szakon a bs hegyek, Hol nem gondolnk r soha - De arra nem megyek... - Rikolts, dalolj szegny torok: - Ihaj, a Fldnk hogy forog! Ihaj szerelmi lz! Mig jõ a Tl, ki bhavaz - , pompa, szn, ds Tavasz! - S a hall citerz.
1922. jn. 18.
Mrta, hajad, Bronz-ajakad Kri s lzad a vgyam Illatoz Vszt okoz Cskba lehelni be lgyan. Megremegõ, Hû szeretõ Karban lelni igzve, des ln, Rzsatvn Szp szemeket megidzve.
Retten a lomb, Zldel a domb - Arra szaladnnk ketten, Reppen a szl, Cskra beszl, Dalra kel nfeledetten, Vle dalol Itt valahol Szv-krlttem a vrem: Csend, Kicsi, csend! gy, ez a rend - Most csak a cskod krem.
1922. jn. 23.
Arany kalsztl duzzadt rnasgon - gy vltem - visz keresztl az utam Madr trillz gymlcstõl terhes gon S majd megpihenek egy kis faluban.
Hogy tra keltem pirkadott a hajnal, Homly karolta flig t a tjt. Az g szembõl hullt a knny halkkal S flttem õszi varju-horda szllt.
Nincsen kalsz a sr pusztasgon S madr helyett a szrazlomb fkon Stt gond rakja barna fszkeit.
A fldje is oly bs, szivs, makacs, Virgszl rajta sehol nem virt, Csak itt-ott egy-egy vrszinû pipacs.
1922. jn.
Eveztem n az let kk tavn. (Remegtem les alkonyatkor egyszer, Mivelhogy nincsen semmi kabbalm
S de furcsa llat a magnos ember, Szeretne ltni bszke partokat S kilpni egyre soha-soha nem mer,
Csak messzirõl tr kapzsi karokat.) A vz pihent s gondoltam nagy kevlyet (Avar kirlyfi volt a gondolat):
Pihen alattam a tajtkos let, Egy vn reg a parton gdrt s: (Gyerekszem volt, de mlye feketllett)
Riassza fel ht knnytelen csaps! Az ing lcen btoran meglltam S elm bukkant a vzi-ris.
Ajkt tartotta. Remegett az llam: Ha cskolom, a vrem nem hevl. (A partok gtek rõtszakll lngban.)
Aztn eltnt, otthagyva egyedl. S n mg sokig megkvlve vrtam S gy vert valami itt bennem, bell.
1922. jn.
A boldogsgunk nmn meghzdott s mi is hallgattunk a titkoldz csndben. Klyhnk lngja is rmmel lobogott S ajkunkat a szerelem szrazra perzselte. A komoly falira se mormogott S meghkkentek akkor a bszke, fehr falak...
lomban mindig egszen enym vagy. S hiszem fnn is nha, hogy megcskoltalak.
1922.jn.
Bennem betltetlen szomorsg ttong S gizgazzal benõve minden istenoltr. Hajh, vgyak anyja, de mostoha voltl.
Eltvedtem jrvn erdõ-rengetegen. A flelem sikong zirrenõ haraszttal S vn ads erdõ nem ûz, nem marasztal.
A fk sudarra szllt az Est, az lnok s torkom szorongatja valami titok: Ajkat n mirt csak shajra nyitok?
Magyar vagyok n is, (rivallnak a knyk) Ilyen vagyok n s sose lesznk msok. Jaj, jaj, nem tudunk lni, nyavalysok.
1922. jn.
A bzt vgja sok szilaj legny - Marokszedõ leny halad nyomukba - A sma rz-orcjok kipirulva. s villog a nap kaszjok hegyn.
A rengõ bza hdol remny. Tikkadtan fekszik lbaikhoz hullva; Mint fradt gyermek, anyjra borulva. s ihatnk a kutya is, szegny.
Egy szomjaz legny hûs fhoz lbol, J hosszt kortyant bls kulacsbl s visszaindul, vrja a dolog.
A nap forr haragja jraled, A homlokokrl izzadsg csorog, De gyûl a keresztekbe-rakott let.
1922. jn.
A lelkem letrt zug tavban Rimek lapulnak, mint a ztonyok. Szerelmem ûz, hogy rajta csolnakzzam s szvemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta, Sodorja les ztonyok kztt. (A tjat erre bnat-npsg lakja S n bnatom is ide kltztt.)
Fradt nyugvssal csak hagyom rohanni S zokogva vrok, htha partot r; Mg knnyem is van nkem; van annyi,
Hogy vezekeljek minden lmamr' - s ntm is sûrûn, bõsggel, hven, Mg trdelõdik szirteken a szvem.
1922. jn.
Ha elmegyek, ha szltanak, Utnam minden ittmarad. ssze leszek mr n trve, Csktalanul meggytrve. S utnam minden ittmarad.
Mennyi lny s mennyi ajndk! Mennyi bûn s mennyi szndk! De a bûns, n nem vagyok, De a gyva - n az vagyok. Mennyi bûn s mennyi szndk!
n soha, soha nem nyugodtam, Mindig, mindig csak futottam. De mirt is? - nem is tudom; Szilaj Bnat az n hugom, Jaj, a hugommal futottam.
A szerelemmel leszmolok, Az lettel elszmolok. Nincsen semmim s kire hagyjam, Nincs szeretõm, mit tagadjam. Az lettel is szmolok.
De csak az bnt most, ha szerettem, Hogy balog volt minden tettem. Nha brgy kppel lltam, Hogy szavakra nem talltam, Hogy balog volt minden tettem.
Jaj, nem kisrt az arany hangja, Se fnyes cm nagy harangja. S ez a sorsunk - pici ember Nagyot merni soha nem mer, Csak trõdik s nincs haragja.
Szerettem n is a rzskat, Mg jobban a parti fkat. Lesz mg virg, cskos rzsa, Shajt fa is le a tra S nem szeretem mr a fkat.
Az n rszem, a szz aranyom Nem az enym, mind itt hagyom. ssze leszek mr n trve, Csktalanul meggytrve. - let, let, Terd hagyom!
1922. jn.
A gp elkapta. Messze frccsent vre, Fehren hullott fldre a feje. (A frgek kzt lesz immr a helye.) S letettk kinn az udvar hûs kvre.
rk lett munks kt keznek je. lrgyen nzte sok bs halvny arc, Az õ kezkben g tovbb a harc: A sok gyerekszj vr a kis kenyrre.
Megll egy percre a dolog zaja, Elszll egy ember knnyes shaja, Kt hes gyermek gyn felriad.
A gp megindul jra zakatolva S megy minden, mintha mi se trtnt volna: A fldn mg elg ember marad.
1922. jn.
Mikor mr minden stt s felszakad krttnk liln az g, akkor szeretnm ltni a szemedet. Mikor ltlak, csak a szemedet nzem s szeretnm meg- cskolni kezedet merszen. Szeretnm megcskolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy nem fogom megcskolni a kezedet.
1922. jn.
Ha jõ a spadt ifj-jjel, Kit cskkal vr a Nap lenya, Kitrul kt temetõkapu S belovagol bsan-frissen Az lmok kapitnya.
Bukott vezr, knnyet is hullat, Bs daccal bolyong szerte-szjjel, Lova mr nyihog, gdrt kapar, Riadtan vrja. - Sok a sr S fut a Holddal az jjel.
Uj hant elõtt shajtva ll meg, De kemny marka vasba szorul. s megy s jr sok sr kztt - Mg a Hajnal is kacagja - Rszegedve, botorul.
Lovra borul. Visszaget, Bcst int minden hulla-rgnek. S az eliraml lovas utn lomtemetõbõl vissza A vgyak dbrgnek.
1922. jn.
A gp megllt. Elfradt por kering fltte, mint az õszi kd meg pra, s rszll az emberek hajlott nyakra, kik esznek most. tizzadt szennyes ing
hûl a vllukra. Fal, fal egyre mind. Kenyr s uborka az ebdjk mra s mind gy eszik, ne vesszen cspp se krba s hogy jt harap s hozzharap megint.
Mr nem trõdnek semmit az idõvel. A harapsok majdnem sszeesnek, de jl megrgnak minden falatot.
Egszsges, mg j paraszttdõvel szvjk, rgjk a port, sznaszagot s csak esznek, esznek, nem beszlnek, esznek.
1922. jn. / 1934
Gyere risten, nzd meg, itt vagyok - Tudom elõtted el nem sppadok.
Azt, amit adtl - megvan pen - vedd el! 'sz csak hitegettem magam a Neveddel.
Te oly erõs vagy - gondolsz egyet s van, De nkem knos a bizonytalan.
Vagy nem is adtl - n vltem bolondul, Hogy szmon let-szllõ mustja csordul.
Ne haragudj ht, Isten, nem hiszek, De nyakamban szz ktsget viszek.
Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jl azt, Mint Nap havat, amit magba olvaszt.
Vagy ss agyon ht, csak trõdj velem S n nem krdem, hogy nincs-e kegyelem.
Oda adom a vrem is, ha kred. - Mily furcsa az, hogy Nked nincs is vred!
Te jl tudsz engem, sorsom is tudod, De vedd el tõlem a talentumod.
Vagy mrt faragtl nbelõlem Embert, Kit Blcsesged gyvasggal megvert?!
Tudom, elõtted el nem sppadok - Gyere risten, nzz meg - itt vagyok!
1922. jl.
Rzss ajkaidon mmoros let l, munks kt kezeden nylik a friss tavasz, hajls-szl derekad - nincs fakadbb virg! Hûs s drga zafr szemed.
Nem dcsrhetem n termetedet sehogy. Oly mû nincs sehol, , mely vele rne fel - mrvnykõben a vr: kõ, nem igaz, nem l. Benned vr dbrg, piros.
Istentõl ragadott bronzkoszor hajad, arcod lent a pokol ds tze rlel, dombor kebled, ime, fnylik, akr a gyngy. Krisztust vesztene el bokd!
Te vagy Mriaknt asszonyok asszonya! Nem mlt tered senki se, jl tudom. m n azt akarom, hullva borulj elm, mondvn: El ne veszts! Szeress!
1922. jl. 29. / 1934
Hol vagy erõs pogny sereg, Hõs Vata, blvnyos berek? Hol alszol btor Bocskay? Kossuth dicsõ csapatjai?!
A bõsz magyar vr nem buzog? Mint gyva, hitvny koldusok Knyrgnk mr az letr'? Hadr szvrknt mendegl?
nem, ilyet ne higgyetek - Hadr itt van kzttetek, Hadr a roppant Õspogny get sttpej vadlovn.
Szegõdjnk ht nyomba mi Gyvasgot irtani, lljuk helynket emberl - Ki kzd megl, ms elmerl.
Megll Isten, meg a vilg, Gynyrrel bmul ily csudt, Hogy vaskllel ha akar, Szabad s egsz lesz a magyar.
1922. jl. - aug.
Friss dalol szerelemmel elõdbe Vonszolom ifju szivem s kacagok - ltsd a karomba, hej, ltsd a karod, S hagyd a kezed a kezembe rkre.
rzed-e nekemet? Beksznne Most a szivedbe, ha gy akarod! Duzzad az r, meg a vr kavarog S nem harapok ajakadba - meglne.
Jajj, ez a cskom ellne, tudom, mde ha engeded n meglellek. Zeng a szivemben a forradalom!
Nzd e kemny kezeket, meg e mellet! Nszt dalolok Teneked szilajon. - Jajj, ha flednek e dal sose kellett.
1922. jl. - aug.
Mr flig kszen, bszkn llt a fal, Mikor leszdlt. - Orvosrt hamar! Szegny fi erõs volt s fiatal.
Fehren, trten ott fekdt a holt, Beszltek hozz - ajka mit se szlt. Ki volt az anyja? Jaj, ki volt, ki volt!!
Krtte rajzott bmsz uccanp, Mesltk hogy' volt, mris szerteszt S nem fogta senki malteros kezt.
Ijedt-kerek nagy szeme kimeredt, Lehetett ltni benn a kk eget, Amint a Nap sttt a holt felett.
Eszbe tn csak kedvese jutott, Vagy des apja s tn az is halott Vagy akirõl soha nem is tudott.
Leszdlt vagy leugrott - jaj szegny, Erõs vidm s most halott legny s senki nem sikolt: Fiam, enym!
s majd a hullt fel is boncoljk. Nem ide val! Rszeg volt? - Noht. S ha huga van, azt eltoloncoljk.
1922. jl. - aug.
A csndes hajnali grõl szeliden szll szt a Holdsugra; mintha valami eltvedt, ksza llek klden shajt ismeretlen tja fel.
A rzssujj Hajnal istenasszony elõbbre lpeget, amerre csak feltnik csudlatos nagyszersge, dalol kedvvel a madarak kszntik.
m Holdsugra a szinek e fnsges fakadsban is nmn, halvnyan ballag, mint jjeli munks, ki az tvirrasztott jszaka utn otthona fel gyekezik, szerettei krbe.
Az istenes Napfny virul orcja boldog mosollyal dvzli Holdsugra szõke frteit; ppen most lpett ki hajnali frdõjbõl, mert aranyos alakjt mg ftyol fdi. - Ime, ftylt ledobja s pajkos rmmel futkroz a mennyei pzsiton meg Fldanynk letrebredt virgos kertjben.
Most sszelelkeznek: Napfny meg Holdsugra. Szerelmk boldogsga itt motoz nyugtalan szivem krl - mily furcsa, hogy a kt gi vndor az let bredsn gy egymsra tallt!
De nzd csak - Holdsugra ajka mg vrtelenebb lett, Napfny meg fellti kprztat ltzkt, mg egyszer megcskoljk egymst s bcst intenek, mert utaik elvlnak:
Sorsuk akarta gy.
Napfny az aranyl nyrfk ds lombjn keresztl a diadalmas let hozsannjt szûri, Holdsugra pedig spadt homlokkal keresi tjt, mely nki rendeltetett.
Friss hajnali csk utn istenhozzdot mondanak, mert svnyk elgazik.
De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egymst.
1922. jl. - aug.
Nagy hitvalls a nem-akars - Tn prfta vagyok n. De jhet azrt akrki ms.
Ha akarnnk, ht ne akarjunk (Tn prfta vagyok n) Minden gõgt fldbe takarjunk.
A frget el mirt tapossam - (Tn prfta vagyok n) Ugyis elpusztul hamarossan.
Legyen mr ez a hitvallsunk (Tn prfta vagyok n) S a szeretet lesz ldomsunk.
Az Isten szava most jra szl (Tn prfta vagyok n) Minket h, emberek, valahol.
A szv jl van csinlva itt benn (Tn prfta vagyok n) ljnk! ljnk ebben a hitben.
Gõg, akars sokakat vitt el (Tn prfta vagyok n) S minek a fegyver, kzdjnk hittel.
A hit a llek llomsa (Tn prfta vagyok n) S ez a szeretet hitvallsa.
A hbor s minden borzalom (Tn prfta vagyok n) Fekdjk vgre ravatalon.
Majd gy fogunk nagy nyugtot lelni (Tn prfta vagyok n) S egymst boldogan meglelni.
poljuk ht a szeretetet (Tn prfta vagyok n) E ds nvnyt, mit Isten vetett.
A szeretet az rk let (Tn prfta vagyok n) Az akars mar, knoz, get.
Sorsok voltak az akarsok (Tn prfta vagyok n) De elpusztultak, jttek msok.
S krog flttnk Sorsunk, varjunk (Tn prfta vagyok n) ljnk, csak ljnk. Ne akarjunk.
1922. jl. - aug.
Dalol a madrsereg, Hogy az erdõ zeng bel, Maszatos parasztgyerek Inal a foly fel.
A Nap is st melegen, Tzesti a leget, Nem is ltni az egen Pici keskeny felleget.
A parasztgyerek hevl, A folyparton ledl, Homokon gurul tovbb,
Kavicsot fog, j lapost, A folyba dobja most S ftyrszve ll odbb.
1922. jl. - aug.
rkszp Nap, te erõs, hatalmas Antik istensg, rkifj let! Fellobog most ds ereimben orcd, Zendl a vrem.
Flkelõ Nap, nem borulok elõdbe, Rg-pognyosan dalolok Neked most, gfel tartott tenyerekkel, arccal llok elõtted.
Õseink, ldd, Neked ldoznak, Mrt hagyod ht el megesett Hazmat? Adj erõt e bs magyarokba, let! lni meg lni!
Õsapmnak bs fia lettem n is. Rm rksgnek csak a Nv maradt mr, S n kszntlek: m kiiszom Nevedre Friss-viz kancsm.
1922. jl. - aug.
, Uram, nem birom rmbe kovcsolni dicsõsgedet. Egyszerû ajakkal mondom zsoltromat. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
Tudom, hogy zldel a fû, de nem rtem minek zldel, meg kinek zldel. rzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a szjt fogja meggetni a szm. Hallom, hogy f a szl, de nem tudom, minek f, mikor n szomor vagyok. De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.
Csak egyszerûen, primitven szeretnm most Neked elmondani, hogy n is vagyok s itt vagyok s csodllak, de nem rtelek. Mert Neked nincs szksged a mi csudlsunkra, meg zsoltrolsunkra. Mert srtik fledet taln a zajos s rks knyrgsek. Mert mst se tudunk, csak knyrgni, meg alzkodni, meg krni.
Egyszerû rabszolgd vagyok, akit odaajndkozhatsz a Pokolnak is. Hatrtalan a birodalmad s hatalmas vagy meg erõs, meg rk. , Uram, ajndkozz meg cseklyke magammal engem.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
1922. jl. - aug.
Osvt Ernõnek
A kukoricafldn ûlk, vrok, Tn arra, hogy a varju mikor krog s mikor kell zengõ cnnel tovaûzni.
A hûs Alkony bebort csndes kkkel, n Rd gondolok nagy gynyrûsggel S szeretnm a karom derekadra fûzni.
A Nap lement. Oly egyedûl maradtam, A Fld is kezd kihûlni mr alattam. A nma t fltt mr a bagoly huhog.
A Nap lement. s n mg vrok, vrok. Terd vrok. Nem jssz? s srdoglok: Szivemre a bnat halk csppekben csurog.
1922. jl. - aug.
Vn, rncos arca majdnem fekete, Kisztta rgen mr a nap heve, Fogatlan szja bs shajreg, Oly csndes nni s olyan reg. Fonnyadt karjval multakat lel, Hallra vr s az tn sosem jn el. Egyformn csndes, zajt sosem okoz, Sovny kezvel lassan elmotoz, Szentkpet s egy fnykpet nzeget - reg kort ds bnat lte meg. Sokszor kibmul a kis ablakon. Elrvedez egy lomalakon. Gyr õsz haj szrad csontos cspp fejn, reg kirlynõ b-trn tetejn. S gy elfrad mg a templomba r, De elmegy, hogyha nyr van, hogyha tl, Letrdel ott a bs hideg kvn S ha van rm, gy nki ez rm. Lakn is ott borong ez a bor, Faln sok szentkp, nma koszor. Macskja vn, mr rgen nem dorombol. S az reg any olyan szomor.
1922. jl. - aug.
Egy rszeg ember fekszik a sneken, A bal kezben tartja a butykost s hortyog. Alszik hajnali hvesen. Az j az ton most get el tovbb.
Kuszlt hajt mr kesitette sok Giz-gaz szemttel lgyan az ji szl, Most hint az g r isteni harmatot S meg nem mozog, csak melle zihl, hisz l.
Jobb kle mint a talpfa olyan kemny, gy alszik mint rg, anyja meleg ln. Ruhja rongyos. Mg fiatal; legny.
A Nap se kl, az g hamusznre trt. Egy rszeg ember fekszik a sneken s messzirõl lassan dbrg a fld.
1922. jl. - aug.
A csorda megjtt. Vn, rokkant kapukba piros lenyzk llnak illeteg. Vrjk az egyetlenke tehenet. Friss szna barnul mr a jszolukba.
Hozza adjt, sok zsros tejet. Ds tõgye duzzadt, nagy szemre zgva bglyhad-kd telepszik. Lba durva. Fõdsze rossz kolomp korcs szarv helyett.
Bõgve megll szokott-kopott helyn. Most megfejik - a gyr fûbõl bõ tej lett s tejt nyugodtan adja le szegny.
Lustn csmcsog j-rgi jszla mellett. reg jmbor bolond, de j tehn - tavaly is, most is drga borjat ellett.
1922. jl. - aug. / 1934
|