LACI B�'

Kopaszodsz �s õsz�lsz te!
B�lcsebb, korod elõtt hajolj!
Zsand�r sand�t, bõsz�lsz-e?
Ne b�nd, j� vagy, der�lj, danolj!

Pipabag� nem orsz�g,
ne bomolj, ha szutyka csorog!
Ebed szeret, vihar v�g,
kell-e m�s, ha meggondolod?

Forg a vil�g! csakhogy lenn,
mik�nt a megnyomott dar�zs,
dong a napban, sz�vemben -
deh�t ez is csak hallom�s.

1929. �pr.

K�T KESERVES

Csin-bin

- Hoppsz, hopp! Mint bõ parasztle�nyok
szokny�ba suttyant adom�ja,
elsz�llsz az �g al�l, vag�nyok
f�lig ludtalp� Attil�ja;
s t�nõ, foltozott fenekedre,
hol aranygyapjas rended hordod,
t�tva b�mulnak kecske, medve
s sz�zek! any�k�k! napraforg�k!

Med�lia

Hi�ba, hogy tegnap sem ettem,
evett az �rd�g �nhelyettem
cs�lk�ket, orsz�got, j�vendõt.
S b�r õ t�lt�tte meg a bendõt -

hely�n a holdaknak, napoknak,
vad �r�l�keim ragyognak,
pecs�tei diszn� hal�lnak!
Hancuroznak �s muzsik�lnak...

1929. m�j.

ESIK

�llok, l�bamn�l t�csa nõ
a pocsoly�hoz - az a dolga.
Bevont farokkal b� elõ
az eb, hogy l�bam megszagolja.
K�v�r az �g, az �dv a gondja,
pislog, dagad a p�sp�k dombja,
f�ty�ln�k s sz�mra p�ra jõ -
h�t megfontoltan, mint a dudva,
gõz�lg�k sz�pen, komolykodva,
r�vedek �n is, r�vedõ.

F�ty�ltem k�nnyed�bb koromba...
Esik, hogy nõj�n s�r meg bodza,
csak egy hûv�sen heverõ
r�pa, egy j�mbor meszelõ
meg �n hallgatjuk gondolkodva.

Lassudad, orsz�gos esõ
hull� hajamat panaszolja.

D�rm�gõ vagyok, d�rm�gõ.
Meg ballag�, hisz evezõ
nem kell soha az orsz�g�tra!

�s d�nny�g, motyog a cipõ,
hogy csizm�nak is el�g volna.

Feszeng a t�k, busong a boglya,
esik a mezitl�basokra,
a munk�talan munk�sokra,
esik a remegõ toronyra,
a l�gy talajra, tulajdonra,
g�d�rlak� kubikusokra,
p�rn�s, polg�ri lak�sokra,
esik, esik, hisz az a dolga.

Lassudad, orsz�gos esõ,
neh�zkedve �s panaszkodva.

1929. j�l.

D�RM�GÕ

Avas szalonn�n �lt, mint az idõ.
Telt-mult naponta, s�rg�n g�rb�lõ;
szalm�t sz�molt, vagy n�zte az eget,
a csillagokban sz�ve zizegett.

Tudta, nagy nap k�l a hegyek m�g�tt.
Hosszan pip�lt �s lassan k�pk�d�tt.
Ha f�rgeteg csapkodta, ballagott -
z�g� v�z�rn�l �lt �s hallgatott.

H�t �gy. �s most e gyûlõ hajnalon
odatopog egy bokor hajadon
s d�n�g, donog. H�t elbosszankodott
s markos bajsz�ba mormolt, mormogott.

- Ejh, dudor�ssz csak, m�g a szerelem
hull� lev�len hajadon pihen;
m�g f�rt�dre a giz-gaz r�tapad,
karod r�ngasd �s ringasd derekad!

K�nnyen becs�pik prolet�r-ludak
tapad� bõr�d, majd ha meglohad.
S csimb�kba barnul, mint a naspolya,
k�t ring� melled ringl� mosolya.

Fortyos fazekad gõgben szenvedõ?
Megnyugszik minden csapkod� fedõ.
S a tollas karal�b� g�rcseit
a fejeden �j ifjak f�llelik.

No, dalolj, r�zsarombol� le�ny!...
(Igy feledte a l�ngos l�ny ut�n,
hogy zokszava b�r v�g, ak�r a s�s -
erõs a sorsunk, mint a csikar�s!)

1929. aug.

HARMATOCSKA

Guggolva ringadoz
a m�lnatõ, meleg
karj�n buggyos, zsiros
papiros szendereg.

L�gy a t�j, gy�ngy az est;
t�m�tt, fonott falomb.
Hegyek p�r�ja rezg
a halmokon s dalom.

H�t dolgoztam hiven,
z�mm�gve, mint a r�t.
Milyen k�nnyû a menny!
A mûhely m�r s�t�t.

F�radt meg egy�gyû,
vagy t�n csak j� vagyok
s reszketek, mint a fû
�s mint a csillagok.

1929. aug.

MARGAR�TA

Itt kuksolok a szilvaf�k k�z�tt,
kakukkolgat a hamvas szerelem,
kakukkolgat. A berekh�ti k�d
pamutpapucsban l�pked sz�vemen.

El�ltem, mint az �reg sz�nyogok.
�ssz�bb simul a szitty� meg a n�d,
hever l�bamn�l a sz�l �s morog;
borzas a szõre. S�hajt a vil�g.

T�gla a bogly�n, �kl�m fejemen, -
egy margar�t�n b�suln�k magam,
m�r p�ra h�t�n illan �letem
s - v�n g�rbe b� - munk�m m�g lombtalan.

Csak b�mul g�bbedõ hod�ly al�l
a barna kapa hûv�slõ nyele - -
�k�rny�l ut�n ugrik a bokor,
zsibongva rebben sz�raz levele.

1929 nyara

NY�R

Aranyos lap�ly, g�lyah�r,
�raml� k�nnyûs�gû r�t.
Ez�st derûvel r�z a ny�r
egy szellõcsk�t �s leng az �g.

J�n a dar�zs, j�n, megszagol,
d�rm�g s a vadr�zs�ra sz�ll.
A m�rges r�zsa meghajol -
v�r�s, de karcs� m�g a ny�r.

�m egyre t�bb l�gy buggyan�s.
V�rbõ eper a homokon,
b�biskol, zizzen a kal�sz.
Vihar gubbaszt a lombokon.

Ily gyorsan betelik nyaram.
�rd�gszek�ren hord a sz�l -
csattan a menny �s megvillan
k�k, t�nde f�nnyel f�nn a t�l.

1929 nyara / 1934

TISZAZUG

A b�r�nybunda �rnyakat
tûlevelû f�k f�rcelik.
Szalad a puli pillanat,
fagyon koppantja k�rmeit.

H�mm�gõn �h�tgat a n�p
s h�zacsk�k gondolkodnak, �m
zsuppj�nak zs�ros s�veg�t
leh�zza ablak�ra mind.

K�r�l a ty�k keservesen
az eresz alatt, mintha m�r
v�nasszony lelke volna, mely
rim�nkod�an visszaj�r.

Bel�l is p�tty�s �llatok,
�tõd�tt, k�kes �regek
guggolnak, mordulnak nagyot,
csup�n hogy ne merengjenek.

Mert sok a r�v�lni val�,
ha m�r az ember nem kap�l.
Sz�p, puha gond a pipasz�,
t�rt ujjak k�zt pamutfon�l.

S mit �r a v�n? A kanalat
elejti, cs�ppent, etetik
s ha õ etet, a malacok
habos v�dr�st�l fell�kik.

�s l�gy a tanya, langy az �l.
Csillagra akasztott hom�ly!
Kem�ny a menny. A gally al�l
bicegõ cinke s�rdog�l.

1929 nyara

�K�COKHOZ

Sz�z g�bbedõ odvas falunkba'
homokot k�t�zni magunkba'
- �k�cok, vigy�zzunk magunkra! -
az �ri sz�lben ez a f�ladat.

Zizegni minden bizalomra
keser�lõ e marxi munka,
de k�ss�nk, k�ss�nk l�gyan zsongva,
a homok elfut, a f�ld megmarad.

T�rzs vagyok-e, vagy m�r csak torzsa?
Nem sors az egyes ember sorsa!
Fogom �n, l�m k�t�m ujjongva,
a j� fa z�g, az �des t�j dagad, -

Recseg az �g odvas falunkba',
csikorogva hordja halomba
t�rt �gunkat, cs�r�g a lombja, -
de meleg f�ldet fogunk f�ld alatt.

1929. nov. / 1931. febr.

FAV�G�

V�gom a f�t hûv�s halomba,
f�nyes�l a g�rcse sikongva,
z�zmara hull sz�rnyas hajamra,
csikl�ndani beny�l nyakamba -
b�rsonyon futnak perceim.

F�nn, f�nn a fagy balt�ja villog,
szikr�dzik f�ld, �g, szem, a homlok,
hajnal suhint, forg�cs-f�ny r�ppen -
amott is v�g egy s d�rm�g k�zben:
t�vit t�r�m s a gallya jut.

- Ejh, d�ntsd a tõk�t, ne sir�nkozz,
ne szisszenj minden kis szil�nkhoz!
Ha odasujtsz k�r�l a sorshoz,
az �ri pusztas�g rikoltoz -
a sz�les fejsze mosolyog.

1929. nov. / 1931. febr.

BETHLEN ISTV�N

A napba b�mul sebtiben -
hûl m�r a langyos Balaton, -
�rny�ka hosszabb a vizen,
mint õ maga a sz�razon.

R�lunk nem tud, hisz r� sem �r!
S m�g sz�zn�l t�bben is vagyunk!
�s �retlen�l �r a d�r:
savany� sz�llõ az agyunk.

Elhullunk, mint az õ haja.
Hisz ott is, hol nem v�gta g�p,
f�ld�nk kopasz. Idestova
j�het az �j, par�kan�p.

Ezt, mikor �hen �sszeestem,
tisztes bossz�b�l versel�m,
mert meghalok, de õ e versben
�r�kk�n �l e s�rtek�n.

1929

BETLEHEM

A gyolcs k�d�kben puha varjak �lnek,
cs�ggedt bor�k�n f�szkel a hom�ly.
T�mpe szob�cska vert f�ldj�re d�lnek
k�t botos p�sztor �s h�rom kir�ly.
Az asszony lesz�ll a kamrai l�tr�n, -
Mennybõl az angyal! - zeng �t atyafi.
Az �reg kap�s az �lban gan�t h�ny,
k�nt�lnak s�rva lompos ty�kjai.
Fagyos szalm�ban s�ros krumpli gubbaszt,
borost�s �llal komorul a zsupp
s fodor leveske szaga �raszt v�gaszt,
mely a dan�val mennyezetre fut.
J�zus, kinek sz�ll�sa s�rga irka,
heverõ pap�rbarmok k�zt �r�l
s a tûz f�ny�n�l a j�mborok mintha
ugr�ndozn�nak a j�szol k�r�l.
De ez nem igaz. R�szes-szalm�t hajszol
az �ri sz�l �s gõzlik a magyar
s a k�t p�sztor fonott kal�csot majszol
s a h�rom kir�ly p�link�t nyakal.

1929. dec.

BETLEHEMI KIR�LYOK

Adjonisten, J�zusunk, J�zusunk!
H�rom kir�ly mi vagyunk.
      L�ngos csillag �llt felett�nk,
      gyalog j�tt�nk, mert siett�nk,
      kis juhocska mondta - biztos
      itt lakik a J�zus Krisztus.
            Menyh�rt kir�ly a nevem.
            Seg�ts, �des Istenem!

Istenfia, j�napot, j�napot!
Nem vagyunk mi v�n papok.
      �gy hallottuk, megsz�lett�l,
      szeg�nyek kir�lya lett�l.
      Ben�zt�nk h�t kicsit hozz�d,
      �dv�ss�g�nk, �gi orsz�g!
            G�sp�r voln�k, aff�le
            f�ldi kir�ly szem�lye.

Adjonisten, Megv�lt�, Megv�lt�!
J�tt�nk meleg orsz�gb�l.
      Fõtt kolb�szunk mind elfogyott,
      f�nyes csizm�nk is megrogyott,
      hoztunk aranyat hat mar�kkal,
      t�mj�nt eg�sz vasfaz�kkal.
            �n vagyok a Boldizs�r,
            aki szerecseny kir�ly.

Irul-pirul M�ria, M�ria,
boldogs�gos kis mama.
      Hull� k�nnye z�por�n �t
      alig l�tja J�zusk�j�t.
      A sok p�sztor mind muzsik�l.
      Meg is k�ne szoptatni m�r.
            Kedves h�rom kir�lyok,
            j��jszak�t k�v�nok!

1929. dec.

[T�RED�KEK]

Arcodon k�nnyed ott ragadt
kicsike kezed megdagadt
kicsim ne b�sulj tartsd magad
az�rt hogy rongyoskodsz, velem
sz�vets�g ez s nem szerelem
lak�sunk mûhely s j�gverem
hol z�g a sz�l

az ember nagykab�tban �l
az ember �l
kenyeret eszik �s rem�l
v�rja hogy elmuljon a t�l
hogy egy padon a napba �lj�n
�s f�lpiruljon m�g a v�r

*

Mikor dolgozol csendesen,
�rzed e n�ha kedvesem,
hogy b�r �hezve, f�zva
buvunk �ssze a nyirkos h�zba,

*

Z�g�, feh�r
falk�ban ujb�l
r�nk t�rt a t�l.

Semmi rem�ny.
Gy�m�nt a mennybolt,
erõs, kem�ny.

Begyujthatunk?
Musz�j. Oly l�gyak,
gyeng�k vagyunk.

Az �gy meleg.
Simuljunk �ssz�bb.
V�gy nem feled.

Ruh�t, neked,
s teritett asztalt,
uj sz�keket.

*

Erõs, kem�ny
gy�m�nt a mennybolt.
De te meg �n?

Gyeng�k vagyunk;
szenet kell venni,
begyujtanunk.

Mint m�s szeg�ny,
p�nzt �s nyugalmat
terveztem �n.

V�gy nem feled.
Simuljunk �ssz�bb.
Az �gy meleg.

*

�n

Kedvesk�m, ha szemed l�gy lobog�sait
�sszegy�jthetn�m s pici polcaink k�zt
libbenn�nek - �reg butoraink puha
t�ncukat elmosolyodva n�zn�k.

Õ

�desk�m ........................
................................
................................
................................

�n

Kedvesk�m, ha szel�d k�t karod �t�lel,
mintha �des, holt anyuk�m �l�bõl
lass� lelkem, a l�gy, m�g ma se l�pve ki
mind csak aludna a gyors vil�gban.

Õ

�desk�m, ha szer�ny friss vacsor�nk ut�n
f�lder�lten jaj ki se mondhatom, hogy
b�szk�n, boldogon - ugy kell

*

Mily sz�p vagy, milyen gy�ny�r�,
minden�tt kerek s g�mb�ly�

Alv�st �r, ha r�d borulok,
mikor �lellek, megfulok
s holtomb�l ujj� �ledek,
hogy el ne vesszelek t�gedet.

*

Repedt k�lyh�mon macska �l -
ne hadd, hogy szomor� legyek,
ne hadd motyognom f�lszeg�l
hogy �lni kell �s nem lehet.

T�prengett õsszel szilajon,
havazik gondolkodva most -
k�rdezem h�t, ha nem tudom:
k�vet t�pjek, vagy papirost?

T�l van, puh�n j�r, mint a k�d
a s�kl�, sokny�k�, kegyenc -
k�korru katon�k k�z�tt
polg�r vagyok-e, vagy fegyenc!

*

Ragyog az �g. Ter�lõ, fagyos h�l�,
a jeges bogok rajta csillagok.
Itt ny�rfa s�r. S a t�m�r vizben g�zl�
hal�szok csendes �rnya ring amott.

Most partra l�pnek rekedt csizm�ikban,
s mig l�gyan m�lnak iszamos r�g�k,
a halak husa f�lpattanva villan
s a h�l�-alji kis vizben cs�r�g -

A bulldog csuka s�t�t f�ny� teste
mint �rny�k fekszik a keszeg has�n,
s mintha taknyos ponty l�gys�g�ra lesne
t�togv�n kap a g�rgõ v�z ut�n.

*

Csendes, k�v�be k�t�tt reggel,
zs�mle-zizeg�s� vil�g,
porhany� falucska, mondd el
a l�gy keny�r dal�t.

Im, a k�nny� sz�l elõsurran,
tereget sz�p b�zamezõt
s tovaringatja l�gy fodorban
a z�mm�gõ idõt

a lombok k�zt
borzong az este m�r.
T�m�tt gondj�t bontja a b�res.

Gyenge muharos mezõt
ter�t a sz�l k�nnyed�n,
a fû z�mm�gõ idõt
ringat rezgõ level�n.

Az idõ
futva terem mint bab

Esõs, kis�mult vid�kem
t�cs�ba foglalta a holdat.

*

Szeg�ny ember hova menjen?
Megfogott egy mar�k bolh�t

*

A v�s�rt�ren s�trat �tnek, vernek

s�v�lv�nyek k�zt �csorog a Gyermek
egy roskadoz� deszkapolc elõtt.

A deszkapolcon b�dogdobozok

�n nem vagyok te, �n nem csup�n l�tszom,
�n j�tszom.

Fedezheti igazamat a
napsug�r elõl Kazamata, -
fogaim k�zt leng a zamata.

Nem testedben, �m tebenned, a nedvek
ha meg-megcsillantj�k a t�nde kedvet

Vassal csorbitott csontv�z-leletek
mutatj�k, hogy itt miv� lehetek,
ha mellemre kit�z�m jeletek, -
csirkefog�k! Nem j�tszom veletek!

*

Dagadt hentes b�rdja v�gjon �t,
t�tott h�tadba hulljon b� a h�

te k�zrebbentõ h�lye elnyom�

*

Szam�r sz�llel pajt�skodni v�n
bosszankod� r�zsa vagyok �n

*

Mi�ta egy�b nagy �r�k
b�s m�sol�s�t v�llalom

*

Sz�lnevelõ, t�gas puszt�n
sov�nykodunk t�kk�poszt�n

1929-1932