EGY KISGYEREK S�R

A s�t�t szoba sark�ban zokog
egy tehetetlen, guggol� gyerek.
S�r, mint a cipõ alatt a homok.
Vergõdik, mint a neh�z tengerek.

K�nnyes, mik�nt �szakra ny�l� v�lgy.
K�nnyes, mint k�nnyes a szem �rege.
K�nnyes, mik�nt a kõ alatt a f�ld.
K�nnyes, mik�nt az ablak �vege.

S�r, mint ahogy a v�zben s�r a m�sz.
S�r, mint a v�z s�r a fedõ alatt.
S�r, mint a holt fa, melyet tûz em�szt.
S�r, mint csarnokban a fut�szalag.

Melybe az ember, �llat �s n�v�ny
belehelt minden �lõ meleget
s jegesen porlik szikl�k perem�n -
s�r, mint a sz�l az �rchegys�g felett.

Sikolt, mint �lben �j�v malaca.
Sikolt, mint k�s-�l, ha k�sz�r�lik.
Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza.
A tepsiben a h�s ny�sz�r�g �gy.

... Mint k�nyvelõ, ki csendben hazat�r,
ruh�j�t rendben sz�k�re teszi,
�gy sz�l�n mereng, morog, �trak�l -
puffannak apr�, gyors l�p�sei - -

egy s�kra, havat k�stolva �get
a z�ld holdf�nyben, merev �jszak�n,
kotor, vakog, nyaln� a s�s eget, -
�gy von�t õ; a puszt�n a mag�ny...

Vinnyog, mint h�ntott kukoricacsõ.
Vinnyog, mint szalma az alv� alatt.
Vinnyog, mint h�lye, kit nyom az idõ.
Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap.

A s�t�t szoba sark�ban zokog
egy tehetetlen, guggol� gyerek.
Szapor�z, mint a k�nnyû m�torok,
ellustul, mint a neh�z tengerek.

1933. jan.

T�LI �JSZAKA

L�gy fegyelmezett!

A ny�r
ellobbant m�r.
A sz�les, szenes g�r�ngy�k felett
egy kev�s k�nnyû hamu remeg.
Csendes vid�k.
A l�g
finom �veg�t
megkarcolja p�r hegyes cserje�g.
Sz�p embertelens�g. Csak egy kis darab
v�kony ez�strongy - valami szalag -
cs�ng kem�nyen a bokor oldal�n,
mert annyi mosoly, �lel�s f�nnakad
a vil�g �g-bog�n.

A t�volban a b�tyk�s v�n hegyek,
mint elnehez�lt kezek,
meg-megrebbenve tartogatj�k
az alkonyi t�zet,
a p�rolg� tany�t,
v�lgy kerek cs�ndj�t, pihegõ moh�t.

Hazat�r a f�ldm�ves. Neh�z,
minden tagja a f�ldre n�z.
Cammog v�ll�n a megrepedt kapa,
v�rzik a nyele, v�rzik a vasa.
Mintha a l�tbõl ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szersz�maival.

M�r f�lsz�ll az �j, mint k�m�nybõl a f�st,
szikr�z� csillagaival.

A k�k, vas �jszak�t m�r hozza h�mp�ly�gve
lassudad harangkondul�s.
�s mintha a sz�v �r�krõl-�r�kre
�llna s valami m�s,
tal�n a t�j l�ktetne, nem az elmul�s.
Mintha a t�li �j, a t�li �g, a t�li �rc
volna harang
s nyelve a f�ld, a kov�csolt f�ld, a lengõ neh�z.
S a sz�v a hang.

Cseng�s eml�ke sz�ll. Az elme hallja:
�llõt csapott a t�l, hogy megvasalja
a p�ntos �gbolt l�g� ajtaj�t,
melyen a gy�m�lcs, a b�za, f�ny �s szalma,
csak dõlt a ny�ron �t.

T�nd�klik, mint a gondolat maga,
a t�li �jszaka.

Ez�st s�t�ts�g n�mas�ga
holdat lakatol a vil�gra.

A hideg ûr�n holl� rep�l �t
s a cs�nd kihûl. Hallod-e, csont, a cs�ndet?
�sszekoccannak a molekul�k.

Milyen vitrinben csillognak
ily t�li �jszak�k?

A fagyra tõrt emel az �g
s a pusztas�g
fekete s�haja lebben - -
varjucsapat ing-leng a k�dben.

T�li �jszaka. Benne,
mint k�l�n kis t�li �j,
egy tehervonat a s�ks�gra �r.
F�stj�ben, tengve
egy �lnyi v�gtelenbe,
keringenek, kih�nynak csillagok.

A teherkocsik fagyos tetej�n,
mint kis eg�rke, surran �t a f�ny,
a t�li �jszaka f�nye.

A v�rosok f�l�tt
a t�l m�g gõz�l�g.
De villog� v�g�nyokon,
v�rosba fut a k�k fagyon
a s�rga �jszaka f�nye.

A v�rosban fel�ti mûhely�t,
gy�rtja a k�nok sz�r� fegyver�t
a merev �jszaka f�nye.

A v�ros perem�n,
mint lucskos szalma, hull a l�mpaf�ny,
kiss� od�bb
a sarkon reszket egy z�rgõ kab�t,
egy ember, �ld�g�l,
�sszeh�z�dik, mint a f�ld, hi�ba,
r�l�p a l�b�ra a t�l...

Hol a hom�lyb�l elõhajol
egy rozsdalevelû fa,
m�rem a t�li �jszak�t.
Mint birtok�t
a tulajdonosa.

1933. jan.

REM�NYTELEN�L

Lassan, t�nõdve

Az ember v�g�l homokos,
szomor�, vizes s�kra �r,
sz�tn�z merengve �s okos
fej�vel biccent, nem rem�l.

�n is �gy pr�b�lok csal�s
n�lk�l sz�tn�zni k�nnyed�n.
Ez�st�s fejszesuhan�s
j�tszik a ny�rfa level�n.

A semmi �g�n �l szivem,
kis teste hangtalan vacog,
k�r�je gyûlnek szeliden
s n�zik, n�zik a csillagok.

Vas-sz�nû �gboltban...

Vas-sz�nû �gboltban forog
a lakkos, hûv�s dinam�.
�h, zajtalan csillagzatok!
Szikr�t vet fogam k�zt a sz� - -

Bennem a mult hull, mint a kõ
az ûr�n �ltal hangtalan.
Elleng a n�ma, k�k idõ.
Kard �le csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt herny� ter�l
elillant �zû sz�mra sz�t.
F�j a sz�vem, a sz� kih�l.
Deh�t kinek is sz�lan�k - -

1933. m�rc.

A V�ROS PEREM�N

A v�ros perem�n, ahol �lek,
beoml� alkonyokon
mint pici denev�rek, puha
sz�rnyakon sz�ll a korom,
s lerak�dik, mint a guan�,
kem�nyen, vastagon.

Lelk�nkre �gy �l ez a kor.
�s mint neh�z esõk
vastag rongyai mosogatj�k
a csorba pl�htetõt -
hi�ba t�rli a b� sziv�nkrõl
a r�k�vesedõt.

Moshatja v�r is - ilyenek vagyunk.
Uj n�p, m�sfajta raj.
M�sk�nt ejtj�k a sz�t, fej�nk�n
m�sk�nt tapad a haj.
Nem isten, nem is az �sz, hanem
a sz�n, vas �s olaj,

a val� anyag teremtett minket
e sz�rnyû t�rsadalom
�ntõform�iba l�ttyintve
forr�n �s szilajon,
hogy helyt �lljunk az emberis�g�rt
az �r�k talajon.

Papok, katon�k, polg�rok ut�n
igy lett�nk v�gre mi hû
meghall�i a t�rv�nyeknek;
minden emberi mû
�rtelme ez�rt b�g mibenn�nk,
mint a m�lyhegedû.

Elpuszt�thatatlant annyian,
mi�ta kialakult
naprendszer�nk, nem puszt�tottak
eddig, b�r sok a mult:
sz�ll�sainkon �hins�g, fegyver,
vakhit �s kolera d�lt.

Gyõzni fog� m�g annyira
meg nem al�ztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megal�ztatok:
a f�ldre s�t�tt�k szem�nk. Kinyilt
a f�ldbe z�rt titok.

Csak n�zz�tek, a dr�ga j�sz�g
hogy elvadult, a g�p!
T�r�keny falvak reccsennek �ssze,
mint t�cs�n gy�nge j�g,
v�rosok vakolata omlik,
ha sz�kken; s d�ng az �g.

Ki inti le - tal�n a f�ldes�r? -
a juh�sz vad eb�t?
Gyermekkora gyermekkorunk. Vel�nk
nevelkedett a g�p.
Kezes �llat. No, sz�ljatok r�!
Mi tudjuk a nev�t.

�s l�tjuk m�r, hogy nemsok�
mind t�rdre omlotok
s im�dkoztok hozz�, ki puszt�n
a tulajdonotok.
De õ csak ahhoz h�z, ki n�ki
enni maga adott...

Im itt vagyunk, gyanakv�n s egy�tt,
az anyag gyermekei.
Emelj�tek f�l sziv�nket! Az�,
aki f�lemeli.
Ilyen erõs csak az lehet,
ki vel�nk van teli.

F�l a sz�vvel, az �zemek f�l�!
Ily kormos, nagy szivet
az l�tott-hallott, ki napot l�tott
f�stj�ben fulladni meg,
ki l�ktet�s�t hallotta a f�ld
sok t�rn�s m�lyeinek!

F�l, f�l!... E f�losztott f�ld k�r�l
s�r, sz�d�l �s d�l�ng
a l�ckerit�s lehelet�nktõl,
mint ha vihar d�h�ng.
Fujjunk r�! F�l a szivvel,
f�st�lj�n odaf�nt!

Mig megvil�gos�l gy�ny�rû
k�pess�g�nk, a rend,
mellyel az elme tudom�sul veszi
a v�ges v�gtelent,
a termel�si erõket odakint s az
�szt�n�ket idebent...

A v�ros perem�n siv�t e dal.
A k�ltõ, a rokon,
n�zi, csak n�zi, hull, csak hull a
k�v�r, puha korom,
s lerak�dik, mint a guan�,
kem�nyen, vastagon.

A k�ltõ - ajk�n cs�r�mp�l a sz�,
de õ, (az adott vil�g
var�zsainak m�rn�ke),
tudatos j�võbe l�t
s megszerkeszti mag�ban, mint ti
majd kint, a harm�ni�t.

1933 tavasza

EL�GIA

Mint �lmos �g alatt lecsap�dva, telten,
f�st sz�ll a szomor� t�j felett,
�gy leng a lelkem,
alacsonyan.
Leng, nem suhan.

Te kem�ny l�lek, te l�gy k�pzelet!
A val�s�g neh�z nyomait k�vetve
�nn�nmagadra, eredetedre
tekints al� itt!
Itt, hol a m�skor oly h�g �g alatt
szik�rl� tûzfalak
mag�ny�n a nyomor egykedvû csendje
fenyegetõen �s esengve
f�loldja lassan a t�m�ny
b�natot a tûnõdõk sziv�n
s elkeveri
milli�k�val.

Az eg�sz emberi
vil�g itt k�sz�l. Itt minden csupa rom.
Ernyõt nyit a kem�ny kutyatej
az elhagyott gy�rudvaron.
T�redezett, apr� ablakok
fak� l�pcsein sz�llnak a napok
al�, a nyirkos hom�lyba.
Felelj -
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor v�gyakoz�s,
hogy olyan l�gy, mint a t�bbi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden von�s?

Itt pihensz, itt, hol e fal�nk
erk�lcsi rendet a s�nta pal�nk
rik�csolva
õrzi, �vja.
Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, sz�p, szil�rd j�võt
oly �resen v�rnak, mint ahogy a telkek
k�r�sk�r�l m�l�n �s komorl�n
�lmodoznak gyors zsibong�st sz�võ
magas h�zakr�l. K�nl�d� gyep�ket
s�rba sz�radt �vegcserepek
n�zik f�nytelen, merev szemmel.
A buck�kr�l n�ha gy�sz�nyi homok
pereg al�... s olykor �tcikkan, donog,
egy-egy k�k, z�ld, vagy fekete l�gy,
melyet az emberi hullad�k,
meg a rongy,
rakottabb t�jakr�l idevont.
A maga m�dj�n itt is megter�t
a kamatra gy�t�rt,
�ldott anyaf�ld.
Egy vasl�basban s�rga fû vir�t.

Tudod-e,
milyen �ntudat kop�r �r�me
h�z-vonz, hogy e t�j nem enged �s
mif�le gazdag szenved�s
tasz�t ide?
Anyj�hoz t�r �gy az a gyermek,
kit idegenben l�knek, vernek.
Igaz�n
csak itt mosolyoghatsz, itt s�rhatsz.
Magaddal is csak itt b�rhatsz,
�h l�lek! Ez a haz�m.

1933 tavasza

HASZON

Dagassz g�zl�ngn�l kenyeret,
vagy �gess lukas, v�r�s t�gl�t;
t�rje kapa a tenyered;
�ruld magad, m�g leng a szokny�d;
fek�dj hanyatt �s deszk�zz akn�t;
cipelj zs�kot a piacon;
tanulj, vagy ne tanulj ki szakm�t -
itt �llsz �s ott �l a haszon.

�bl�ts benzinben selymeket;
szedd guggolva a v�r�s hagym�t;
�lj kecsk�t, amely r�d mekeg;
j�l szabj, hogy �lljon j�l a nadr�g;
csak rajta, mikor abbahagyn�d!
Kirugnak s mit nyerhetsz azon?
Koldulsz? Bet�rsz? A rend lecsap r�d -
itt �llsz �s ott �l a haszon.

K�lts�l epedõ verseket;
p�colj pr�gai m�dra sonk�t;
gyûjts gy�gyn�v�nyt; fejts kõszenet;
vezess fõk�nyvet s rejtsd a titk�t;
viselj aranyzsin�ros sapk�t;
�lj P�rizsban vagy Szatymazon, -
mire a b�redet kikapn�d,
itt �llsz �s ott �l a haszon.

Attila, folytatn�m, de unn�d;
tudod, hogy nem �lsz lazacon -
vagy t�nferegsz, vagy adnak munk�t
s itt �llsz �s ott �l a haszon.

1933 tavasza

�DA

1

Itt �l�k csill�ml� sziklafalon.
Az ifju ny�r
k�nnyû szellõje, mint egy kedves
vacsora melege, sz�ll.
Szoktatom sz�vemet a csendhez.
Nem oly neh�z -
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik �s lecs�ng
a k�z.

N�zem a hegyek s�r�ny�t -
homlokod f�ny�t
villantja minden lev�l.
Az �ton senki, senki,
l�tom, hogy meglebbenti
szokny�d a sz�l.
�s a t�r�keny lombok alatt
l�tom elõrebiccenni hajad,
megrezzenni l�gy emlõidet �s
- amint elfut a Szinva-patak -
�m �jra l�tom, hogy fakad
a kerek feh�r k�veken,
fogaidon a t�nd�r nevet�s.

2

�h mennyire szeretlek t�ged,
ki sz�ra b�rtad egyar�nt
a sz�v legm�lyebb �regeiben
cseleit sz�võ, fondor mag�nyt
s a mindens�get.
Ki mint v�zes�s �nn�n robaj�t�l,
elv�lsz tõlem �s halkan futsz tova,
m�g �n, �letem cs�csai k�zt, a t�vol
k�zel�ben, zengem, sikoltom,
verõdve f�ld�n �s �gbolton,
hogy szeretlek, te �des mostoha!

3

Szeretlek, mint anyj�t a gyermek,
mint m�ly�ket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a f�nyt a termek,
mint l�ngot a l�lek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint �lni szeretnek
haland�k, am�g meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
õrz�m, mint hull� t�rgyakat a f�ld.
Elm�mbe, mint a f�mbe a savak,
�szt�neimmel belemartalak,
te kedves, sz�p alak,
l�nyed ott minden l�nyeget kit�lt.

A pillanatok z�r�gve elvonulnak,
de te n�m�n �lsz f�lemben.
Csillagok gy�lnak �s lehullnak,
de te meg�llt�l szememben.
�zed, mik�nt a barlangban a csend,
sz�mban kihûlve leng
s a vizes poh�ron kezed,
rajta a finom erezet,
f�l-f�ldereng.

4

�h, h�t mif�le anyag vagyok �n,
hogy pillant�sod metsz �s alak�t?
Mif�le l�lek �s mif�le f�ny
s �mulatra m�lt� t�nem�ny,
hogy bej�rhatom a semmis�g k�d�n
term�keny tested lank�s t�jait?

S mint megny�lt �rtelembe az ige,
al�sz�llhatok rejtelmeibe!...

V�rk�reid, mik�nt a r�zsabokrok,
reszketnek sz�ntelen.
Viszik az �r�k �ramot, hogy
orc�don ny�ljon ki a szerelem
s m�hednek �ldott gy�m�lcse legyen.
Gyomrod �rz�keny talaj�t
a sok gy�kerecske �t meg �t
h�mezi, finom fonal�t
csom�ba szõve, bontva bogj�t -
hogy nedûid sejtje gyûjtse sok raj�t
s lombos t�dõd sz�p cserj�i saj�t
dicsõs�g�ket susogj�k!

Az �r�k anyag boldogan halad
benned a belek alag�tjain
�s gazdag �letet nyer a salak
a buzg� ves�k forr� k�tjain!

Hull�mz� dombok emelkednek,
csillagk�pek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munk�lnak gy�rak,
s�r�g milli� �lõ �llat,
bog�r,
hin�r,
a kegyetlens�g �s a j�s�g;
nap s�t, hom�lyl� �szaki f�ny borong -
tartalmaidban ott bolyong
az �ntudatlan �r�kk�val�s�g.

5

Mint alvadt v�rdarabok,
�gy hullnak el�d
ezek a szavak.
A l�t dadog,
csak a t�rv�ny a tiszta besz�d.
De szorgos szerveim, kik �jj�sz�lnek
napr�l napra, m�r f�lk�sz�lnek,
hogy eln�muljanak.

De addig mind ki�lt -
Kit k�t ezer milli� embernek
sokas�g�b�l kiszemelnek,
te egyetlen, te l�gy
b�lcsõ, erõs s�r, eleven �gy,
fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali �g!
Seregek csillognak �rceiben.
B�ntja szemem a nagy f�nyess�g.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint f�l�ttem csattog,
ver a szivem.)

6

(Mell�kdal)

(Visz a vonat, megyek ut�nad,
tal�n ma m�g meg is tal�llak,
tal�n kihûl e l�ngol� arc,
tal�n csendesen meg is sz�lalsz:

Csobog a langyos v�z, f�r�dj meg!
Ime a kendõ, t�r�lk�zz meg!
S�l a h�s, enyh�tse �tv�gyad!
Ahol �n fekszem, az az �gyad.)

1933. j�n.

A CSODASZARVAS

�k�s �k�nk, õs�k õse,
�zsiai puszt�k hõse,
v�gyat nevelt csodavadra,
szarvast ûz�tt napnyugatra.

Ûzt�n ûzte kis sereggel,
�jten �jjel, reges reggel,
�t az �ren, �t az �ron,
fegyveres n�pû hat�ron.

Csoda�llat, csak elillant,
lombokon �t, ha megcsillant.
Csak a nyom�t hagyta minden
f�ves f�ld�n, f�j� sz�vben.

Az az elõd nem volt boldog.
Nem boldogok az ut�dok.
Az õs haza odaveszett,
de a v�gy nem eml�kezet.

Hejh magyarok, hajh szeg�nyek,
hova ûzni azt a g�met?
Aki hajtja, belepusztul
asszonyostul, csapatostul.

Az is, aki l�tta, v�gre,
hagyja imm�r b�kess�gbe.
Tisza mellett, Duna mellett,
az a szarvas itt legelget.

�zsiai neh�z szaga
�zott puszt�n f�st�l tova
s aranyszõre, mikor illan,
gy�ri f�st�n �ltalcsillan.

Kortyolgat az �g tav�b�l,
vill� aggancsa vil�gol -
�ga-boga t�k�rk�pe
csillagvil�g mindens�ge.

1933. j�l. [?]

VIGASZ

Ne hadd el magad, �regem,
bõr�d ne b�zd kereskedõre,
ki el�d felhõt az egen
s a f�ld�n telket vesz belõle.
Ink�bb seg�t a kutya szõre
a ter�thetõ betegen,
semhogy mag�t mi�rt�nk t�rje,
aki sorsunkt�l idegen.

Mag�nak r�g mind, aki r�g,
a fogacsk�k az�rt fogannak.
S mert �hes rongy vagy, a fog�t
elkoldulhatod-e a kannak?
F�zol. H�t mondd, hihetsz-e annak,
ki fûtve lakik �t szob�t,
falain havas t�jak vannak,
meztelen nõk meg almaf�k?

Hihetsz-e? Szagos kis dorong
�des szivarja s m�g mi morgunk,
õ langyos v�zben �l s borong,
hogy �h, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pinc�j�be szenet hordunk,
egy pakli "balk�nt" is kibont!
Sziv�re veszi terh�nk, gondunk.
V�ll�ra venni nem bolond...

B�s j�sz�g, ne vet�ld magad!
Egy�tt v�gunk a jeges t�lnek.
A j�gbõl csak lucsok fakad,
de hû t�rs - �hezõk k�s�rnek.
S ha most a ty�kszem�nkre l�pnek,
hogy l�bunk cipõnkbe dagad,
rajtad is mult. L�sd, harc az �let,
ne t�kozold bizalmadat.

1933. okt. 19.

SZ�MVET�S

Ettem-ittam fekete, undok
mocskot �s cs�põs tr�gyalevet;
ember vakmerõbb nem lehet.
�m eddig sohasem voltam boldog.

Ebben a megv�ltott vil�gban
egy pillanatom nem volt nemes;
sem langyos, �des, kellemes,
mint diszn�nak a pocsoly�ban.

Engem sunyis�gra oktat
az erk�lcs. (R�lad is ezt hiszem.)
Huszonnyolc �ve �hezem.
Rajtam m�r csak a fegyver foghat.

Ez�rt �lnek oly s�t�t dolgok,
oly hatalmak a sz�vemen,
hogy szorong l�gy arc� kedvesem,
ha r�n�zek; pedig mosolygok.

Komor �g alatt �ld�g�lek,
mint hajl�ktalan a h�d alatt.
Mindentõl f�lmentem magamat,
mert nem lesz utols� �t�let.

1933. nov. 11.

(MAGAD EM�SZTÕ...)

Magad em�sztõ, szik�r alak!
�n megb�ntottalak.

Botot faragt�l, �br�kkal tele,
besz�lt a nyele,
azt�n meguntad. Igy volt?
S eldobtad, ahogy az �gbolt
az unt csillagot ejti le.
�n f�lvettem �s r�dhuztam vele.

Igy volt?
Sajn�lom, k�r volt.

Vil�gomon, mint �vegen �t
hallgattam uj �lmod madara dal�t.
Azt hittem, annyi az �nek,
amennyi a mag�ny �veg�nek
vastag t�bl�in �tsz�remlik.

S hallottam, emlit
az a sz� isteneket,
kik nem hajolnak ezut�n neked.
Pedig
te nem szolg�lsz t�bb� nekik.

Most m�r �rtelek.
P�r�s felek
szemben �lltunk, de te szint�n
m�s �gyben, m�s talaj felett
tanuskodt�l, mint �n.

M�r �rtelek. Mit �rsz vele? A mult
t�ntetõ menete elvonult,
a lomb lehullt
s a f�jdalom �gai benned,
mint mindenkiben, elk�vesednek
az al�oml� �vek, �vadok,
r�tegek, szintek �s tagok
�ri�si nyom�sa alatt.

Ak�r egy halom hasitott fa,
hever egym�son a vil�g,
szoritja, nyomja, �sszefogja
egyik dolog a m�sik�t
s igy mindegyik determin�lt.
Igy �l a gazdag is, szeg�ny is,
igy szenved�nk te is meg �n is
s m�g j�, ha az ember haragja
nem az embert mag�t harapja,
hanem valaki m�st,
dud�s a fuvol�st,
�n t�ged �s engemet te, -
mert mi lenne, mi t�rt�nhetne,
ha mindig magunkba marna
az �rtelem iszonyu karma?

S ha m�r sz�lok, h�t elmes�lem, -
villamoson
egy este a Sz�na t�ren
tal�lkoztunk. Kalapot emeltem,
tal�n nyeltem,
k�sz�ntem �s te
csod�lkozva vett�l �szre.

S m�g ottan
egy pillanatig sz�rakozottan
elt�nõdtem, - hiszen lehetn�nk
j�bar�tok, egy�tt mehetn�nk
a k�v�h�zba s te�t kavarva,
sz�pet, j�t, igazat akarva
besz�lgethetn�nk irodalomr�l,
vagy m�s ily fontos emberi lomr�l
�s telt szavadra,
mit �vatosan vetn�l a latra,
utalv�n a tapasztalatra,
indulatom messze ragadna,
te - hozz�t�ve: "Szivedre ne vedd" -
leinten�l, mint az �regebb,
mint az ap�m
s �n bosszankodn�k, de nem mondan�m.

1933 [?]

[SZ�RK�LET]

Ez �les, tiszta sz�rk�let val� nekem.
A t�volban tar �gak szerkezetei
tartj�k keccsel az �res levegõt.
A t�rgy-egy�n mind elv�lik a t�bbitõl,
mag�ba m�lyed �s tal�n megsemmis�l.
Ki tudja? V�laszolna erre �szt�n�m,
de mint az eb, melyet gazd�ja megszidott
s kedvetlen�l borong a rideg udvaron
s ha idegen jõ, r�von�t, de nem besz�l,
olyan most õ. Mihez foghatn�k n�lk�le?
Csak egy bizonyos itt - az, ami t�ved�s.
M�g j�, hogy vannak jambusok �s van mibe
bel�fog�znom. - J�rni gyermek �gy tanul.
Hisz gyermek is csup�n az�rt nem lehetek,
mert t�lny�g�s voln�k, makacs �s k�tszinû,
tal�n mivelhogy minden ember �pp ilyen
ravasz �s cs�k�ny�s, ha az - hogy tudjam �n?
Az egyik r�mkacsint s azt mondja, sz�p fi�
s a m�sik: randa d�g, megint nem dolgozol,
de hasadat azt f�lted! (H�t ne f�ltsem-e?)
Ez p�nzt nyom a kezembe s �gy sz�l: Boldogulj,
meg�rtelek, szenvedtem �n is eleget
s amaz ellopja tõlem a szemetet is.
Ez ider�nt, az odah�z, mind fogdos, vartyog, taszig�l,
de �szre egyik�k sem veszi p�pomat,
mit �gy hordok, mint õr�lt anya magzat�t,
amellyel - azt hiszi - õsi n�mas�got szûl vagy tiszta ûrt.

1933 [?]

ESZM�LET

1

F�ldtõl eloldja az eget
a hajnal s tiszta, l�gy szav�ra
a bogarak, a gyerekek
kip�r�gnek a napvil�gra;
a levegõben semmi p�ra,
a csill� k�nnyûs�g lebeg!
Az �jjel r�sz�lltak a f�kra,
mint kis lepk�k, a levelek.

2

K�k, piros, s�rga, �sszekent
k�peket l�ttam �lmaimban
�s �gy �reztem, ez a rend -
egy sz�ll� porszem el nem hibbant.
Most hom�lyk�nt sz�ll tagjaimban
�lmom s a vas vil�g a rend.
Nappal hold k�l bennem s ha kinn van
az �j - egy nap s�t idebent.

3

Sov�ny vagyok, csak kenyeret
eszem n�ha, e l�ha, locska
lelkek k�zt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem d�rg�lõdzik s�lt lapocka
sz�mhoz s sz�vemhez kisgyerek -
�gyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Ak�r egy halom has�tott fa,
hever egym�son a vil�g,
szor�tja, nyomja, �sszefogja
egyik dolog a m�sik�t
s �gy mindenik determin�lt.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a vir�g,
ami van, sz�thull darabokra.

5

A teherp�lyaudvaron
�gy lapultam a fa t�v�hez,
mint egy darab cs�nd; sz�rke gyom
�rt sz�mhoz, nyers, k�l�n�s-�des.
Holtan lestem az õrt, mit �rez,
s a hallgatag vag�nokon
�rny�t, mely r�ugrott a f�nyes,
harmatos sz�nre konokon.

6

Im itt a szenved�s bel�l,
�m ott k�v�l a magyar�zat.
Sebed a vil�g - �g, hev�l
s te lelkedet �rzed, a l�zat.
Rab vagy, am�g a sz�ved l�zad -
�gy szabadulsz, ha k�nyed�l
nem raksz magadnak olyan h�zat,
melybe h�zi�r telep�l.

7

�n f�ln�ztem az est al�l
az egek fogaskerek�re -
csill� v�letlen sz�laib�l
t�rv�nyt szõtt a mult sz�võsz�ke
�s megint f�ln�ztem az �gre
�lmaim gõzei al�l
s l�ttam, a t�rv�ny sz�ved�ke
mind�g f�lfeslik valahol.

8

F�lelt a csend - egyet �t�tt.
F�lkereshetn�d ifj�s�god;
nyirkos cementfalak k�z�tt
k�pzelhetsz egy kis szabads�got -
gondoltam. S h�t amint f�l�llok,
a csillagok, a G�nc�l�k
�gy f�nylenek f�nt, mint a r�csok
a hallgatag cella f�l�tt.

9

Hallottam s�rni a vasat,
hallottam az esõt nevetni.
L�ttam, hogy a mult meghasadt
s csak k�pzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok m�st, mint szeretni,
g�rnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belõled, arany �ntudat!

10

Az meglett ember, akinek
sz�v�ben nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az �letet
hal�lra r�ad�sul kapja
s mint tal�lt t�rgyat visszaadja
b�rmikor - ez�rt õrzi meg,
ki nem istene �s nem papja
se mag�nak, sem senkinek.

11

L�ttam a boldogs�got �n,
l�gy volt, szõke �s m�sf�l m�zsa.
Az udvar szigor� gy�p�n
imbolygott g�nd�r mosolyg�sa.
Ledõlt a puha, langy t�cs�ba,
hunyorgott, r�ffent m�g fel�m -
ma is l�tom, mily t�tov�zva
babr�lt pih�i k�zt a f�ny.

12

Vas�tn�l lakom. Erre sok
vonat j�n-megy �s el-eln�zem,
hogy' sz�llnak f�nyes ablakok
a lengedezõ sz�sz-s�t�tben.
Igy iramlanak �r�k �jben
kivil�g�tott nappalok
s �n �llok minden f�lke-f�nyben,
�n k�ny�kl�k �s hallgatok.

1933-1934 tele