HA A HOLD S�T...

Ha a hold s�t, a n�ma, siron tuli f�ny,
�lmomba' kinyilnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha k�v�n
s majszolja riadtan a gyermek.

Csak a l�ghuzat ismeri - alszik a h�z.
Les nagy szeme, reszket a t�rde.
Zsirok �s k�cs�g�k teje k�zt kotor�sz,
surranva, mint az eg�rke.

Ha bel�-belereccsen a sz�rny� kredenc,
ajk�ra rep�l kicsiny ujja:
k�ny�r�gne az irgalom�rt, de a csend
zord k�rtje a zajt tovafujja.

Ez a zaj, ez a k�n, e vil�grecseg�s
nem szûnve, d�h�ngve n�vekszik.
Beles�ppad a gyermek, elejti a k�st
�s visszalop�dzva lefekszik...

Mire �bredek, �g a nap, olvad a j�g,
sz�tfeccsen iromba szil�nkja,
mint d�ligy�m�lcs-kirakat �veg�t
�kl�vel a v�gy ha bev�gja.

Elal�l a fagy istene, enged az �g.
M�r unja az �rd�g a poklot,
ide�nti a f�ldre k�v�r meleg�t -
z�ld l�ngba borulnak a bokrok.

1936. m�rc.

AMIT SZIVEDBE REJTESZ

Freud nyolcvanadik
sz�let�snapj�ra

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek t�rd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel v�rd ki azt.

A szerelembe - mondj�k -
belehal, aki �l.
De �gy kell a boldogs�g,
mint egy falat keny�r.

S aki �l, mind-mind gyermek
�s anya�lbe v�gy.
�lnek, ha nem �lelnek -
a harct�r n�szi �gy.

L�gy, mint a Nyolcvan �ves,
akit puszt�tanak
a n�vekvõk s m�g v�rez,
nemz milli� fiat.

M�r nincs benned a r�gen
talpadba t�rt t�vis.
�s most szivedbõl sz�pen
kihull hal�lod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
�ld, vagy cs�kold meg azt!

1936. m�j.

GYERMEKK� TETT�L

Gyermekk� tett�l. Hi�ba n�vesztett
harminc csikorg� t�len �t a k�n.
Nem tudok j�rni s nem �lhetek veszteg.
Hozz�d vonszolnak, l�knek tagjaim.

Sz�mban tartalak, mint kutya a k�lyk�t
s menek�ln�k, hogy meg ne fojtsanak.
Az �veket, mik sorsom �sszet�rt�k,
re�m zud�tja minden pillanat.

Etess, n�zd - �hezem. Takarj be - f�zom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hi�nyod �tj�r, mint huzat a h�zon.
Mondd, - t�vozzon tõlem a f�lelem.

Re�m n�zt�l s �n mindent elejtettem.
Meghallgatt�l �s elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily k�rlelhetetlen;
hogy tudjak �lni, halni egymagam!

Any�m kivert - a k�sz�b�n fek�dtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kõ �s �ress�g f�l�ttem.
�h, hogy alhatn�k! N�lad z�rgetek.

Sok ember �l, ki �rz�ketlen, mint �n,
kinek szem�bõl m�gis k�nny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szint�n
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. m�j.

A DUN�N�L

1

A rakod�part als� k�v�n �ltem,
n�ztem, hogy �szik el a dinnyeh�j.
Alig hallottam, sorsomba mer�lten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a m�ly.
Mintha szivembõl folyt volna tova,
zavaros, b�lcs �s nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalap�l, v�lyogot vet, �s,
�gy pattant, �gy fesz�lt, �gy ernyedett el
minden hull�m �s minden mozdul�s.
S mint �desany�m, ringatott, mes�lt
s mosta a v�ros minden szennyes�t.

�s elkezdett az esõ cseper�szni,
de mintha mindegy volna, el is �llt.
�s m�gis, mint aki barlangb�l n�zi
a hossz� esõt - n�ztem a hat�rt:
egykedv�, �r�k esõ m�dra hullt,
szintelen�l, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. �s mint a term�keny,
m�sra gondol� any�nak �l�n
a kisgyermek, �gy j�tszadoztak sz�pen
�s nevetg�ltek a habok fel�m.
Az idõ �rj�n �gy remegtek õk,
mint s�rk�ves, d�l�ngõ temetõk.

2

�n �gy vagyok, hogy m�r sz�z ezer �ve
n�zem, amit megl�tok hirtelen.
Egy pillanat s k�sz az idõ eg�sze,
mit sz�z ezer õs szeml�lget velem.

L�tom, mit õk nem l�ttak, mert kap�ltak,
�ltek, �leltek, tett�k, ami kell.
S õk l�tj�k azt, az anyagba lesz�lltak,
mit �n nem l�tok, ha vallani kell.

Tudunk egym�sr�l, mint �r�m �s b�nat.
Eny�m a mult �s �v�k a jelen.
Verset irunk - õk fogj�k ceruz�mat
s �n �rzem õket �s eml�kezem.

3

Any�m k�n volt, az ap�m f�lig sz�kely,
f�lig rom�n, vagy t�n eg�szen az.
Any�m sz�j�b�l �des volt az �tel,
ap�m sz�j�b�l sz�p volt az igaz.
Mikor mozdulok, õk �lelik egym�st.
Elszomorodom n�ha emiatt -
ez az elmul�s. Ebbõl vagyok. "Megl�sd,
ha majd nem lesz�nk!..." - megsz�l�tanak.

Megsz�l�tanak, mert õk �n vagyok m�r;
gyenge l�temre �gy vagyok erõs,
ki eml�kszem, hogy t�bb vagyok a sokn�l,
mert az õssejtig vagyok minden õs -
az Õs vagyok, mely sokasodni foszlik:
ap�m- s any�mm� v�lok boldogon,
s ap�m, any�m maga is kett� oszlik
s �n lelkes Eggy� �gy szaporodom!

A vil�g vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzed�k, mely egym�sra t�r.
A honfoglal�k gyõznek velem holtan
s a megh�doltak k�nja meggy�t�r.
�rp�d �s Zal�n, Werbõczi �s D�zsa -
t�r�k, tat�r, t�t, rom�n kavarog
e sz�vben, mely e multnak m�r ad�sa
szel�d j�võvel - mai magyarok!

... �n dolgozni akarok. Elegendõ
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dun�nak, mely mult, jelen s j�vendõ,
egym�st �lelik l�gy hull�mai.
A harcot, amelyet õseink vivtak,
b�k�v� oldja az eml�kez�s
s rendezni v�gre k�z�s dolgainkat,
ez a mi munk�nk; �s nem is kev�s.

1936. j�n.

(A HULL�MOK L�GY T�NCA...)

A hull�mok l�gy t�nca s oda�t
a lombok gyenge lejt�se az �jjelt
lassudan hozt�k s csillagok raj�t
h�vt�k reszketni az egekre sz�jjel.

Igy õk. S az �rzelmek is csendesen
mozdulnak benn a sz�vben ringat�an,
eml�kez�s visszf�nye, szerelem
hatalma ring, mint a nagy v�z a t�ban.

�n nem �rtem, csak �rzem az eg�szet.
Itt tang�t j�r a sok l�ny �s fi�,
a sok sz�m�t�, kedves �s hi�.

Mert ez itt egy divatos ny�ri f�rdõ.
De n�m�n, hiszen r��r a term�szet,
a zene m�g�tt z�g az �r�k erdõ.

1936 nyara

(Z�LD NAPS�T�S HINT�LT...)

Z�ld naps�t�s hint�lt a tenger l�gy, habos viz�n,
meztelen�l, vigan, nagy messzi beusztam biz �n,
a f�nyes �g, a csipke viz p�ly�ja testemen,
b�lcsõben fekve ringtam ott, behunyva k�t szemem.

�n nem tudom, hogyan, mi volt. A locska õselem,
a v�z kih�lt �s nagy hideg zuhant r�m hirtelen.
Szivembõl r�m�let sz�kellt, mint bokorb�l a vad,
ki�ltottam v�n s keserûn sz�jon v�gott a hab.

A h�tam m�g�tt sz�ntelen valami orditott.
Iszony�bb volt, mint �ri�si tarajos gyikok
csord�ja, az a tenger ott s �n k�zd�ttem vele,
elfeledtem, hogy mit sem �r az ember �lete.

Usztam, vagy usztam volna, �m ugy �rtem partot ott,
hogy vert a hull�m s v�g�l egy hatalmas kidobott

1936 nyara [?]

EGY SPANYOL F�LDM�VES S�RVERSE

Franco t�bornok besorolt �d�z katon�nak,
      nem sz�ktem meg, mert f�ltem, agyonl�vet �gy.
F�ltem - az�rt harcoltam a haddal a jog s a szabads�g
      ellen Irun falain. S �gy is el�rt a hal�l.

1936. aug. v�ge

IRGALOM

Bizony nem voltam �n sem az,
akit a csal�dfõk kegyelnek.
�s idõm sem volt - az igaz -
kik�ny�r�gn�m a kegyelmet.

S b�r hûv�s, �r�kk�val�
dolgok k�zt musz�j õgyelegnem,
a pal�nkok k�zt sz�rnyal�
munk�t nem lehet elfelednem.

Mit oltalmaztunk, nincs jelen,
azt most m�r t�mad�ink v�dik.
Elejtem k�pzelt fegyverem,
mit kov�csoltam harminc �vig.

�s hallgatom a h�reket,
miket m�lyembõl �nszavam hoz.
Am�g a vil�g ily veszett,
�n irgalmas leszek magamhoz.

1936. j�l. - okt.

JAJ, MAJDNEM...

Jaj, majdnem sz�tfesz�t a szerelem.
Jaj, majdnem �sszenyom a f�lelem.
      Egy �lel�sben, asszonyok,
            ki halna meg velem?

Oly gyors a nyaram s lass� a telem -
az õsz kock�ja kit mutat nekem?
      A lesi-csõsz idõ elõl
            ki sz�llna el velem?

Csillagok r�csa csillog az egen:
ilyen pinc�ben tart az �rtelem!
      A mindens�get, asszonyok,
            ki vetn� sz�t velem?

1936. j�l. - okt.

AZ A SZ�P, R�GI ASSZONY

Azt a sz�p, r�gi asszonyt szeretn�m l�tni ism�t,
akiben elz�rk�zott a t�nde, l�gy kedvess�g,
aki a mezõk mellett, ha s�t�lgattunk h�rman,
vid�man s komolyan l�pett a k�nny� s�rban,
aki ha r�m tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a sz�p, r�gi asszonyt szeretn�m nem szeretni.
Csak l�tni szeretn�m õt, nincs vele semmi tervem,
napozva, �lmodozva amint ott �l a kertben
s mint õ maga, becsukva egy k�nyv van a kez�ben
s k�r�l nagy, t�m�tt lombok z�gnak az õszi sz�lben.
Eln�zn�m, amint egyszer csak t�tov�zva, lassan,
mint aki gondol egyet a susog� lugasban,
f�l�ll �s szertepillant �s hirtelen megindul
�s nekiv�g az �tnak, mely a kert bokrain t�l
ott lappang, elvezetni a t�volokon �ltal,
k�t oldal�n a b�cs�t integetõ f�kkal.
Csak �gy szeretn�m l�tni, mint holt anyj�t a gyermek,
azt a sz�p, r�gi asszonyt, amint a f�nyben elmegy.

1936. j�l. - okt.

VIL�GOS�TSD F�L

Vil�gos�tsd f�l gyermeked:
a harami�k emberek;
a boszork�k - kof�k, kasok.
(Csahos kuty�k nem farkasok!)
      Vagy alkudoznak, vagy b�lcselnek,
      de mind-mind p�nzre v�lt rem�nyt;
      ki szenet �rul, ki szerelmet,
      ki pedig ilyen k�ltem�nyt.

�s v�gasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy �gy igaz.
Tal�n d�nny�gj egy �j mes�t,
fasiszta kommunizmus�t -
      mivelhogy rend kell a vil�gba,
      a rend pedig arraval�,
      hogy ne legyen a gyerek hi�ba
      s ne legyen szabad, ami j�.

S ha sz�j�t t�tja a gyerek
�s f�ln�z r�d, vagy pityereg -
ne dõlj be n�ki, el ne hidd,
hogy elk�b�tj�k elveid!
      N�zz a furfangos csecsemõre:
      b�mb�l, hogy sz�nassa mag�t,
      de m�g mosolyog az emlõre,
      n�veszti k�rm�t �s fog�t.

1936. j�l. - okt.

BALATONSZ�RSZ�

1

Z�g m�r az õsz, gyûlik �s kavarog,
feh�r habokba szaggatja a z�ldet.
Fog�csk�znak az apr� viharok,
az ablakban a legyek megd�g�lnek.

Nyafog a t�j, de n�ha n�mas�g
jut az esz�be s �j derût lel abban.
Toll�szkodnak a s�rga lombu f�k,
f�ll�bon �llv�n a hunyorg� napban.

Kell m�r ahhoz a testhez is az �gy,
mely �gy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a v�szonruh�t
s be�lt�z�nk sz�vetbe, komolykodva.

2

M�g nyugtalanul forgott nagy, l�gy habokon az az �j,
      a cs�nak alatt h�v�s �bl�get�si kotyogv�n,
�n nyugtomat ott leltem piros �lben, amint a szesz�ly,
      meg a term�szet gy�ny�rûn lecsapott r�m.

�n f�ztam elõbb, mert õsz volt m�r s aki emberi l�ny,
      az mind szomor�bb, mikor �jra tanulna remegni.
Kettõs remeg�s t�lt: v�gy s h�v�s �rnyak igy õsz elej�n,
      mikor elkezdnek a szelid �regek k�h�getni.

3

      Je n'ai point de thème,
      except� que je t'aime -

      k�lteni csak ezt tudtam,
      mert mindig elaludtam,

      hisz annyiszor �leltem,
      ah�nyszor r�ja leltem.

      Szem�veg volt az orr�n,
      az al�l n�zett �nr�m

s amikor magamhoz szor�tottam, a szem�veg alatt
hunyta le a szem�t. Pedig mindig zavarj�k az embert.

      Szivemben bizony k�n d�lt,
      mikor a vonat indult,

      de nem sokat merengtem -
      esett, h�t hazamentem.

      Sz�z gramm doh�nyt hagyott r�m,
      hogy legyen cigarett�m.

      S nem �lmot, hanem alv�st.
      Nem l�tjuk t�bb� egym�st.

1936. szept.

JUDIT

Fosztja az õsz a f�kat, h�v�s�dik m�r,
      be kell gy�jtani.
Lecipeled a k�lyh�t, egyed�l hozod,
      mint a hajdani

hidegek idej�ben, m�g mikor, kedves,
      nem �leltelek,
mikor nem civakodtam s nem �reztem, hogy
      nem vagyok veled.

N�m�bb a hosszabb �jjel, nagyobb a vil�g
      s f�lelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg k�z�s takar�nk,
      ha m�r sz�tesett.

Hideg csillagok �gnek tar f�k �ga k�zt.
      Merengsz m�g? Aludj,
egyed�l alszom �n is. Huz�dzkodj �ssze
      s r�m ne haragudj.

1936. okt. eleje

KIRAKJ�K A F�T

A p�lyaudvar h�dja m�g remeg,
de m�r a k�nyes õszi d�l dorombol
�s kisz�radt has�bf�k d�ngenek,
amint dob�lj�k õket a vagonb�l.

Ha fordul is egy, a lehullt halom
n�ma... Mi b�nt? Ugy �rzem, mintha f�ln�k,
menek�ln�k, has�b a v�llamon.
A kisgyerek, ki voltam, m�gis �l m�g.

A kis k�ly�k, ki voltam, ma is �l
s a felnõttet a b�nat fojtogatja;
de nem k�nnyezik, egy dalt z�ngics�l
s �gyel, hogy el ne sz�lljon a kalapja.

Tõletek f�ltem, kem�ny emberek,
ti fadob�l�k, akiket csod�ltam?
Most mint lopott f�t, viszlek titeket
ez otthontalan, csupa-csõsz vil�gban.

1936. okt.

... AKI SZERETNI GY�VA VAGY

Te rongy, aki szeretni gy�va vagy,
akinek t�bb a biztos�t� munka,
melyet a tetves �g tasz�t nyakunkba,
k�ldv�n m�ris a k�lsõ fagyokat, -
ford�tott ringy�, ki a k�teless�g
arany�t gy�jt�d �lõ nap alatt:
a gyermek rim�nkodhat, hogy szeress�k,
�n nem tehetem; elpuszt�talak.

�n f�rfi vagyok, nemes �s konok,
nincs vigaszom s nem er�nyem a b�nat.
Csak szenvedek, mint akit megnyomott
�s�s k�zben a f�ld; k�romkodok -
Ringy�! - hogy r�lad ilyen szavam t�mad!
Rajtad a komolys�g is kellemes,
nõ l�tedre erõs vagy s �rdemes,
hogy l�bod cs�mp�s mivolt�n nevess.
�n nem j�rtatom hi�ba a sz�mat,
de k�n sem ûzhet hi�ba ut�nad.

M�r elrebbent a f�rfias szem�rem
nyoma orc�mr�l, �s csak s�ppadok.
Dolgaim is �gy hallgatj�k szem�lyem,
mint bolond tan�rt az �res padok.
Nem �rezn�d, mily vesz�ly fenyeget
t�ged, �letem s engem is, ki v�gyom,
ha m�sra nem, h�t hogy veled legyek
s ha m�sutt nem, h�t a hal�los �gyon?

Add kezembe e z�rt vil�g kilincs�t,
k�nny� kezedet - v�r kinn a szabad.
Gy�lekezõ halottaimat intsd sz�t,
sz�lj s h�zelegjen k�r�l j�szavad.
Ismersz engem, kit szemed megviselt,
lehetetlen, hogy ne szeress�l, kedves!
Egykor egy sejt a tengerben kikelt,
hadd jusson el m�r �r�k�s �ledhez!

1936. okt. 23.

KOSZTOL�NYI

A k�nba m�g csak most fogunk, mi restek,
de te m�r al��rtad mûvedet.

Mint gondolatjel, v�zszintes a tested.
T�ged m�r csak a f�reg fal, szeret,

mint mi a csirk�t, bort... Senkim, bar�tom!
Testv�r�nk volt�l �s lett�l ap�nk.

Gy�m�nt szavaid nem m�red kar�ton -
nincs egy�b s�ly, ha f�ld zuhog re�nk.

Ezt onnan tudom, hogy let�rtem v�gyva,
ahogy let�rt a hal�l t�gedet.

Rem�lt�l; �n is. Tudtuk, hogy hi�ba,
mint tudja, ki halottat k�lt�get.

1936. nov. eleje

NAGYON F�J

Kiv�l-belõl
leselkedõ hal�l elõl
(mint lukba megriadt eg�rke)

am�g hev�lsz,
az asszonyhoz ugy menek�lsz,
hogy �vjon karja, �le, t�rde.

Nemcsak a l�gy,
meleg �l csal, nemcsak a v�gy,
de odataszit a musz�j is -

ez�rt �lel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem feh�r�l a sz�j is.

Kettõs teher
s kettõs kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s p�rra nem tal�lhat,

oly hontalan,
mint amilyen gy�moltalan
a sz�ks�g�t v�gzõ vad�llat.

Nincsen egy�b
mened�k�nk; a k�s hegy�t
b�r any�dnak szegezd, te b�tor!

�s l�sd, akadt
nõ, ki �rti e szavakat,
de m�gis ell�k�tt mag�t�l.

Nincsen helyem
�gy, �lõk k�zt. Z�g a fejem,
gondom s f�jdalmam kicifr�zva;

mint a gyerek
kez�ben a cs�rgõ csereg,
ha mag�ra hagyottan r�zza.

Mit kellene
tenni �rte �s ellene?
Nem sz�gyenlem, ha kital�lom,

hisz kitaszit
a vil�g �gy is olyat, akit
k�b�t a nap, rettent az �lom.

A kultura
ugy hull le r�lam, mint ruha
m�sr�l a boldog szerelemben -

de az hol �ll,
hogy n�zze, mint dob�l hal�l
s m�g egyed�l kelljen szenvednem?

A csecsemõ
is szenvedi, ha sz�l a nõ.
P�ros k�nt enyh�thet al�zat.

De �nnekem
p�nzt hoz f�jdalmas �nekem
s hozz�m szegõdik a gyal�zat.

Seg�tsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, õ ahol j�r.

�rtatlanok,
csizm�k alatt sikongjatok
�s mondj�tok neki: Nagyon f�j.

Ti hû ebek,
ker�k al� ker�ljetek
s ugass�tok neki: Nagyon f�j.

Nõk, terhetek
viselõk, elvet�ljetek
�s sirj�tok neki: Nagyon f�j.

�p emberek,
bukjatok, �sszet�rjetek
s motyogj�tok neki: Nagyon f�j.

Ti f�rfiak,
egym�st megt�pve nõ miatt,
ne hallgass�tok el: Nagyon f�j.

Lovak, bik�k,
kiket, hogy h�zzatok ig�t,
her�lnek, rijj�tok: Nagyon f�j.

N�ma halak,
horgot kapjatok j�g alatt
�s t�togjatok r�: Nagyon f�j.

Elevenek,
minden, mi k�nt�l megremeg,
�gjen, hol laktok, kert, vadon t�j -

s �gya k�r�l,
�szk�sen, ha elszender�l,
vakogjatok velem: Nagyon f�j.

Hallja, mig �l.
Azt tagadta meg, amit �r.
Elvonta puszta k�nye v�gett

kiv�l-belõl
menek�lõ �lõ elõl
a legutols� mened�ket.

1936. okt. - nov.

MAJD MEG�REGSZEL

Majd meg�regszel �s b�nni fogod,
hogy b�ntasz, - azt, amire b�szke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz eml�k, melyben magadra hagyna.

Lesz v�n ebed s az mell�d telep�l.
Nappal pihensz majd, sz�ken szuny�k�lva,
mert �jjel f�lni fogsz majd egyed�l.
�rnyak �tnek a rezgõ any�k�ra.

Az �reg kutya n�ha majd nyafog,
de a szob�ban csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hi�nyozni fog
a multb�l ahhoz a mag�nyos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz l�bod, le�lsz. F�nn aranykeretben
�ll ifju k�ped. Hozz� motyogod:
"Nem �leltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - k�rdezed,
de fogatlan sz�d m�r nem v�laszolhat;
s ki a nap elõtt lehunyod szemed,
alig v�rod, hogy felj�jj�n, a holdat.

Mert ha elalszol, ugr�l majd az �gy,
mint a csik�, hogy a h�mot levesse.
S a f�lelem t�nõdik, nem a v�gy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban d�nt�d el. �n f�jlalom,
hogy nem felelhetek, ha k�rded: �l-e.
Mert elf�rad bennem a f�jdalom,
elalszik, mint a gyermek s �n is v�le.

1936. okt. - nov.

MINT A MEZÕN...

Mint a mezõn a kisfiut, ha
el�ri a vihar
s nincs tanya, anya, hova futna
kapkodott l�baival,
a t�m�tt, d�h�dt �g d�r�g,
a tarl�n szalmasz�l p�r�g,
õ, mint az �llat, ny�sz�r�g,
zokogna, de a f�lelem
elveszi k�nnye meleg�t,
s�hajtana, de hirtelen
re�lehel a hideg �g
s csak akkor, amikor sov�ny
test�n �s arc�n halov�ny
borzong�s villan, mint a vill�m
s fekete esõ dõl szakadva,
az mintha belõle fakadna,
mint m�rhetetlen nagy sir�s,
amely f�lgy�l a f�ldeken,
f�nylõn csorog a z�ldeken,
�rkot bet�lt �s g�dr�t �s,
h�mp�ly�g a r�ten, az �ren,
h�mp�ly�g f�nn a levegõben
s a gyermek megindul a t�ren,
�tja van ebben az idõben -
�gy t�rt e v�gy r�m, ily veszetten,
ily hirtelen, ily szilajon,
f�rfi l�temre s�rni kezdtem.
S e k�nnyel �zott talajon,
hol nehezen emeli l�b�t
az ember, ki pedig sietne,
meg�llok most. A k�v�ns�g�t
�szre se venn�m, ha szeretne.

1936. okt. - nov.

NE B�NTSD

Ne b�ntsd a gyenge nõt, ha m�r szeretted,
magadat �rte k�nokba veretted
s nem adt�l k�t pofont neki.
Telefirk�ltad a falat vele.

Vesd le magadr�l! Mint ruh�d is �pen,
gy�moltalanul l�g al� a sz�ken -
annak karj�n, ki szereti,
cs�ngj�n, mig foszlik k�je �jjele!

Dobd le - a h�ta legyen ujra g�rbe,
l�ba cs�mp�s, bujjon az �lla szõrbe!
Bibircs�k nõjj�n a has�n!
Gyûrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a sz�p n�v�s�, kedves
l�nyok �l�be - oly illõt �lelgess,
ki kapkod, f�l v�gyad ut�n,
mint zivatarban zengõ jegenye!

1936. nov. - dec.

MAG�NY

Bog�r l�pjen nyitott szemedre. Z�ldes
b�rsony-pen�sz pih�zze melledet.
N�zz a mag�nyba, melybe engem k�ldesz.
Fogad morzsold sz�t; fald f�l nyelvedet.

Sz�raz homokk�nt peregjen sz�t arcod,
a kedves. S ha cir�gatn�l nagyon,
mert �led hely�n a tiszta ûrt tartod:
dolgos ujjaid k�sse le a gyom.

L�sd, ez vagy, ez a f�rtelmes kiv�ns�g.
Meg se rebbenn�l, ha az emberek
n�m�n k�r�lker�ln�nek, hogy l�ss�k:
ilyen gonossz� ki tett engemet.

Kit szorongatsz most? Ha sz�lsz, a fiadnak
�r�me az lesz, hogy k�rbe forog,
te meg r�pislogsz, m�g k�r�lhasalnak
telibendõj� alig�torok.

Mozdulatlan, hanyatt fekszem az �gyon,
l�tom a szemem: r�m n�zel vele.
Halj meg! M�r olyan sz�tlanul kiv�nom,
hogy azt hihetn�m, meghalok bele.

1936. nov. - dec.

KI�LTOZ�S

Jaj, szeressetek szilajon,
hessents�tek el nagy bajom!
Eszm�im k�zt, mint a majom
      a r�csok k�zt le �s f�l,
vicsorgok �s ugr�ndozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
      f�lek a b�ntet�stõl.

Haland�, hallod-e dalom,
vagy z�god csak, mint a vadon?
�lelj meg, ne b�mulj vakon
      a kifent rohamk�stõl -
nincs halhatatlan oltalom,
akinek panaszolhatom:
      f�lek a b�ntet�stõl.

Mint fatutaj a folyamon,
mint m�la t�t a tutajon,
sz�ll al� emberi fajom
      n�m�n a szenved�stõl -
de �n sirok, ki�ltozom:
szeress: ne legyek rossz nagyon -
      f�lek a b�ntet�stõl.

1936. nov. - dec.

KI-BE UGR�L...

Ki-be ugr�l a k�t szemem, ugy �rzem.
Ha megbolondulok, ne b�ntsatok.
Erõs karokkal fogjatok le sz�pen;

ha majd eg�sz val�mmal kancsitok -
ne mutassatok �kl�t, �gy se l�tom.
A semmibõl vissza ne r�ntsatok.

Gondolj�tok meg: Ezen a vil�gon
nincs senkim, semmim. S mit �gy hivtam: �n,
az sincsen. Utols� morzs�it r�gom,

amig elk�sz�l ez a k�ltem�ny...
Mint ûrt a f�nysz�r�, csupasz tekintet
kutatja bennem: Mit v�tettem �n,

hogy nem felelnek, ak�rhogyan intek,
hogy nem szeret, ki jog szerint eny�m.
Ne higyjetek �rtetlen bûneimnek,

m�g f�l nem ment az odvas telev�ny.

1936. nov. - dec.

K�T HEXAMETER

M�rt legyek �n tisztess�ges? Kiter�tenek �gyis!
M�rt ne legyek tisztess�ges! Kiter�tenek �gyis.

1936. nov. - dec.

AZT MONDJ�K

Mikor sz�lettem, a kezemben k�s volt -
      azt mondj�k, ez k�ltem�ny.
Biz tollat fogtam, mert a k�s kev�s volt:
      embernek sz�lettem �n.

Kiben zokogva bolyong heves hûs�g,
      azt mondj�k, hogy az szeret.
�h h�vj �ledbe, k�nnyes egyszerûs�g!
      Csup�n j�tszom �n veled.

�n nem eml�kezem �s nem felejtek.
      Azt mondj�k, ez hogy lehet?
Ahogy e f�ld�n marad, mit elejtek, -
      ha �n nem, te megleled.

Elt�m a f�ld �s elmorzsol a tenger:
      azt mondj�k, hogy meghalok.
De annyi mindenf�l�t hall az ember,
      hogy erre csak hallgatok.

1936. nov. - dec.

K�SZ A LELT�R

Magamban b�ztam eleitõl fogva -
ha semmije sincs, nem is ker�l sokba
ez az embernek. Semmik�pp se t�bbe,
mint az �llatnak, mely elhull �r�kre.
Ha f�ltem is, a helyemet meg�lltam -
sz�lettem, elvegy�ltem �s kiv�ltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy m�rte,
ki ingyen adott, azt szerettem �rte.
Asszony ha j�tszott velem hitegetve:
hittem igaz�n - hadd teljen a kedve!
Sik�ltam haj�t, r�ntottam az amp�t.
Okos urak k�zt j�tszottam a bamb�t.
�rultam forg�t, kenyeret �s k�nyvet,
ujs�got, verset - mikor mi volt k�nnyebb.
Nem dicsõ harcban, nem szel�d k�t�len,
de �gyban v�gzem, n�ha ezt rem�lem.
Ak�rhogyan lesz, imm�r k�sz a lelt�r.
�ltem - �s ebbe m�s is belehalt m�r.

1936. nov. - dec.

ELMARADT �LEL�S MIATT

Ugy v�rtalak, mint a vacsor�t este,
ha fek�dtem s any�m m�g odaj�rt.
Ugy rem�ltelek, mint k�ts�gbeesve,
h�ly�n, (m�g ifjan) h�vtam a hal�lt -
nem j�tt, h�listen... L�tod, ilyen boldog
vagyok, ha most meggondolom a dolgot.
      De az m�g ostob�bb,
hogy nem j�tt�l, b�r j�nni fogsz tov�bb!

Makacs elmul�s tolja a vil�got
maga elõtt, mint b�ny�sz a szenet,
melyet kifejtett, darabokra v�gott.
De m�lyben, egyben �l, aki szeret.
Milyen t�zv�sz, mif�le kivont kardok
k�pr�zata volt, ami visszatartott,
      hogy m�g a hold haladt,
nem fog�zhattam bel�d azalatt?

Hogy a holt csillagvil�ggal, esengve,
csak sz�lltam tehetlen, mint a k�vek -
s nem is uszhattam a sodorral szembe
kedves �ledben!... Hol volt az �led?...
Mig itt hadart s hazudozott az �ra,
te f�lb�m�szkodt�l egy dobog�ra
      s a sz�tter�lt �tem
h�l�j�ban remegt�l n�lk�lem.

Ugye sop�nkodsz, milyen kellemetlen,
harisny�don ha egy szem leszalad!
Most szerelm�nkbõl kiv�lt s kellemedben
egy �lel�s �r�kre sz�tszakadt.
Az a m�v�sz p�r�lt az elmul�ssal -
tanuskodj n�ki! De velem, ne m�ssal.
      Tudd meg m�r, mi a gond.
Hogy mit csin�lsz. �n nem vagyok bolond.

1936. nov. - dec.

SEMMI

Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.
Legyen, hogy ne legyen,
legyen, hogy ne legyen -
mondjuk: Edit.

A csillagokat most a l�thatatlan,
s�rga kis csib�k szemelgetik.

Tal�n hajnalodik, tal�n Budapest �g,
tal�n egy izzadt �ri�s-le�ny
arc�n olvad a fest�k.

Kocsik z�r�gnek, redõny�k g�r�gnek,
tengerek d�r�gnek, emberek �radnak.

Bosszant az a goromba h�z a sarkon -
olyan, mint kisgyermek arc�n az �tvar.

Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen p�lyaudvar,
ahov� most �rkeztem.

Nincsen m�lh�m.
Valamit elfelejtettem - tal�n ha azt kital�ln�m.
Egy: semmi.
Kettõ: semmi.
H�rom: semmi.
Olyan szokatlan, mint ez a p�lyaudvar,
hogy egy�ltal�ban nincsen semmi.

1936. dec.

[T�RED�KEK]

Sz�lj h�t, mit tegyek �n, hogy szeress
ha s�rva fakadok, ne nevess
............................................
............................................

Mint a motor, mely m�r begyulladt,
de nincsen utja �s nem indulhat,
olyan vagyok s ha b�trabb voln�k,
�rtelmetlen szavakat sz�ln�k.

*

HAL�LOS SZERELEM

s ha nem volt m�g hal�los szerelem,
azt akarom, ez hal�los legyen,
�rtelmes k�n: mert nincs �rtelme annak,
ha embernek �res k�njai vannak,
s ha nem szeretsz �gy, mint tenmagadat,
�n meg fogom majd �lni magamat,
nem hogy szerelmem vagy bossz�m mutassam,
de jobban f�jna elsorvadni lassan,
s �rny�k leszek, melytõl szorongva f�lsz,
b�r�, kitõl b�ntet�st nem rem�lsz:
Vigy�zz! Ne hagyj meghalnom, am�g �lsz!

*

Seg�tsetek, hogy meg ne �ljem,
hogy hirtelen ki ne t�r�ljem
vil�g k�pei k�z�l

*

�h hittem volna ink�bb, hogy van isten,
mint hogy van �nn�lam k�l�nb

*

Szeretem s ez�rt meg�l�m,
hogy j�n ahhoz, hogy �n szeressem?
Mif�le �rd�gi �r�m
osztozkodik a bõr�m�n

*

Bocs�ss�tok meg, bar�ts�g, te h�v kincs
s ti kem�ny Kõm�ves Kelemenek,
hogy egy ringy��rt, kiben semmi sz�v nincs,
h�romszor tagadtam meg mûvemet.

Azt hittem, a mû re�m esõ r�sz�t
elv�geznem majd jobban siker�l
ha hozz� t�rek haza

*

�tizzadt fekvõ helyeden
f�l�lve, halkan, betegen
- eml�kszel? - azt mondtad nekem,
hogy ne hozzak vir�got.

*

Jutk�m, csap�dj! �n sz�p szõke kal�szom!
K�nnyezz! potyogtasd buzaszemeid!
Tested m�r nem lesz l�gy fonott kal�csom.
Lehull a sarl�. H�t majd felveszik.

*

Sokan voltak �s k�r�lvettek
�lmomban engem s kinevettek:
"Hehe, h�t enn�l van a kincs
ami nincs!"

1936