Fehrlfia
2006.10.21. 12:12
Egyszer volt, hol nem volt, mg az perencis-tengeren is tl volt, volt a vilgon egy fehr l. Ez a fehr l egyszer megellett, lett neki egy fia, azt ht esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:
- Ltod, fiam, azt a nagy ft?
- Ltom.
- Eredj fel annak a legtetejbe, hzd le a krgt.
A fi felmszott, megprblta, amit a fehr l mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta ht esztendeig, megint felkldte egy mg magasabb fra, hogy hzza le a krgt. A fi le is hzta.
Erre azt mondta neki a fehr l:
- No, fiam, mr ltom, elg ers vagy. Ht csak eredj el a vilgra, n meg megdglm.
Azzal megdgltt. A fi elindult vilgra. Amint ment, mendeglt, eltallt egy rengeteg erdt, abba be is ment. Csak kdorgott, csak bdorgott, egyszer egy emberhez rt, ki a legersebb fkat is gy nytte, mint ms ember a kendert.
- J napot adjon Isten! - mondja Fehrlfia.
- J napot, te kutya! Hallottam hrt annak a Fehrlfinak, szeretnk vele megbirkzni.
- Gyere no, n vagyok!
Megbirkztak. De alig csavartott egyet Fehrlfia Fanyvn, mindjrt a fldhz vgta.
- Mr ltom, hogy ersebb vagy mint n - mondja Fanyv. - Hanem tegyk ssze a kenyernket, vgy be szolglatodba. - Fehrlfia befogadta, mr itt ketten voltak. Amint mentek, mendegltek, eltallnak egy embert, aki a kvet gy morzsolta, mint ms ember a kenyeret.
- J napot adjon Isten - mondja Fehrlfia.
- J napot, te kutya! Hallottam hrt annak a Fehrlfinak, szeretnk vele megbirkzni.
- Gyere no, n vagyok!
Megbirkztak. De alig csavartott Fehrlfia Kmorzsoln hrmat-ngyet, mindjrt a fldhz vgta.
- Mr ltom, hogy teellened nem csinlhatok semmit - mondja Kmorzsol. - Hanem tudod mit, vgy be szolglatodba, h szolgd leszek hallig.
Fehrlfia befogadta; mr itt hrman voltak. Amint mentek, mendegltek, eltalltak egy embert, aki a vasat gy gyrta, mint ms ember a tsztt.
- J napot adjon Isten! - mondja Fehrlfia.
- J napot, te kutya! Hallottam hrt annak a Fehrlfinak, szeretnk vele megbirkzni.
- Gyere no, n vagyok!
Sokig birkztak, de nem brtak egymssal. Utoljra Vasgyr gncsot vetett, fldhz vgta Fehrlfit, erre ez is megharagudott, felugrott, s gy vgta a fldhz Vasgyrt, hogy majd oda ragadt. Ezt is szolglatba fogadta; mr itt ngyen voltak.
Amint tovbb mennek, mendeglnek, rjok esteledett, k is megtelepedtek, kunyht csinltak. Msnap azt mondja Fehrlfia Fanyvnek:
- No, te maradj itt, fzz kst, mink elmegynk vadszni.
Elmentek. De alighogy tzet rakott s a ksafzshez fogott Fanyv, ott termett egy kis rdg; maga nagyon kicsi volt, de a szaklla a fldet rte. Fanyv nem tudott hova lenni ijedtben, mikor megltta, ht mg mikor rkiltott:
- n vagyok Htszny Kapanynyimonyk, add ide azt a kst, ha nem adod, a htadon eszem meg!
Fanyv mindjrt odaadta. Htszny Kapanynyimonyk megette, azzal visszaadta az res bogrcsot. Mikor hazajttek a cimbork, nem volt semmi ennival, megharagudtak, jl eldngettk Fanyvt, de az nem mondta meg, hogy mrt nincs ksa.
Msnap Kmorzsol maradt otthon. Amint elkezdte fzni a kst, odament hozz is a Htszny Kapanynyimonyk, s krte a kst:
- Ha ide nem adod, a htadon eszem meg! - De Kmorzsol nem adta, Htszny Kapanynyimonyk sem vette trfra a dolgot, lenyomta a fldre, htra tette a bogrcsot, onnan ette meg a kst.
Mikor a tbbi hrom hazafel ment, Fanyv elre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kmorzsoltl is elveszi a kst Htszny Kapanynyimonyk.
Harmadnap Vasgyr maradt otthon.
De a msik kett se neki, se Fehrlfinak nem kttte az orrra, mrt maradtak kt nap ksa nlkl.
Ahhoz is odament Htszny Kapanynyimonyk, krte a kst, s hogy nem adta, a meztelen hasrl ette meg. Amint a tbbi hrom hazajtt, ezt is jl elpholtk.
Fehrlfia nem tudta, mrt nem csinlt egyik se kst. Negyednap maga maradt otthon. A tbbi hrom egsz nap mindig nevette Fehrlfit, tudtk, hogy ahhoz is odamegy Htszny Kapanynyimonyk. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjrta, mert Fehrlfia megktzte a szakllnl fogva egy nagy fhoz.
Amint a hrom cimbora hazart, mindjrt feltlalta a kst. Amint jllaktak, megszlalt Fehrlfia:
- Gyertek csak, mutatok valamit.
Vezette volna ket a fhoz, amelyikhez Htszny Kapanynyimonykot kttte, ht ltja, hogy nincs ott, hanem elvitte a ft is magval.
Mindjrt elindultak a nyomon. Mindg mentek ht nap, ht jjel, akkor talltak egy nagy lyukat, amelyen a msvilgra ment le Htszny Kapanynyimonyk. Tanakodtak, mitvk legyenek, utoljra arra hatroztk, hogy lemennek.
Fanyv font egy kosarat, csavart egy hossz gzst a fagakbl, s azon leeresztette magt. De meghagyta, hogy hzzk fel, ha megrntja a ktelet. Alig rt le negyedrszre a mlysgnek, megijedt, felhzatta magt.
- Majd lemegyek n - mondja Kmorzsol. De a harmadrszrl az tnak is visszahzatta magt.
Azt mondja Vasgyr:
- Ejnye, be gyvk vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek n meg ezer rdgtl sem!
Le is ment fele tjig, de tovbb nem mert, hanem megrngatta a gzst, hogy hzzk fel.
Azt mondja Fehrlfia:
- Eresszetek le engem is, hadd prbljak szerencst!
Bezzeg nem ijedt meg! Lement a msvilgra, kiszllt a kasbl, elindult szjjelnzni. Amint gy kdorog elre-htra, meglt egy kis hzat, bemegy bele, ht kit lt? Nem mst, mint Htszny Kapanynyimonykot. Ott lt a kuckban, kenegette a szakllt meg az llt valami zsrral; a tzhelyen ott ftt egy nagy bogrcs ksa.
- No, man - mondja neki Fehrlfia -, csakhogy itt vagy! Msszor te akartad az n ksmat megenni a hasamrl, majd megeszem n most a tiedet a te hasadrl.
Azzal megfogta Htszny Kapanynyimonykot, a fldhz vgta, hasra nttte a kst, gy ette meg, azutn kivitte a hzbl, egy fhoz kttte, s odbb ment.
Amint megy, mendegl, eltall egy vrat rzmezvel, rzerdvel krlvve. Amint megltta, mindjrt bement bele; odabent egy gynyr kirlykisasszonyt tallt, aki nagyon megijedt, amint megltta a felvilgi embert.
- Mit keresel itt, felvilgi ember, ahol mg a madr se jr?
- Ht biz n - felelt Fehrlfia - egy rdgt kergettem.
- No, ht most jaj neked! Az n uram hromfej srkny, ha hazajn, agyonvg. Bjj el hamar!
- Nem bvok biz n, megbirkzom n vele.
Arra a szra ott termett a srkny.
- No, kutya - mondja Fehrlfinak -, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a rzszrmn.
Meg is viaskodtak. De Fehrlfia mindjrt a fldhz vgta a srknyt, s levgta mind a hrom fejt. Azzal visszament a kirlykisasszonyhoz. Azt mondja neki:
- No, most mr megszabadtottalak, kirlykisasszony, jere velem a fel-vilgra!
- Jaj, kedves szabadtm - felel a kirlykisasszony - van nekem idelent kt testvrem, azokat is egy-egy srkny rabolta el; szabadtsd meg ket, neked adja az desatym a legszebb lnyt meg fele kirlysgt.
- Nem bnom, ht keressk meg.
Elindultak megkeresni. Amint mennek, tallnak egy vrat ezstmezvel, ezsterdvel krlvve.
- No, itt bjj el az erdben - mondja Fehrlfia -, n majd bemegyek.
A kirlykisasszony elbjt, Fehrlfia meg elindult befel. Odabent egy mg szebb kirlykisasszonyt tallt, mint az els. Az nagyon megijedt, ahogy megltta, s rkiltott:
- Hol jrsz itt, felvilgi ember, hol mg a madr se jr?
- Tged jttelek megszabadtani.
- No, akkor ugyan hiba jttl, mert az n uram egy hatfej srkny, ha hazajn, sszemorzsol.
Arra a szra ott termett a hatfej srkny. Amint megltta Fehrlfit, mindjrt megismerte.
- Hej, kutya - mondja neki -, te lted meg az csmet, ezrt meg kell halnod! Hanem gyere az ezstszrmre, viaskodjunk meg!
Azzal kimentek, sok viaskodtak, utoljra is Fehrlfia gyztt, fldhzvgta a srknyt, levgta mind a hat fejt. Azutn maghoz vette mind a kt kirlykisasszonyt, s gy hrman tnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadtsk. Amint mennek, mendeglnek, tallnak egy vrat aranymezvel, aranyerdvel krlvve. Itt Fehrlfia elbjtatta a kt kirlykisasszonyt, maga meg bement a vrba. A kirlykisasszony majd meghalt csodlkozsban, amint megltta.
- Mit keresel itt, ahol mg a madr se jr? - krdi tle.
- Tged jttelek megszabadtani - felelt Fehrlfia.
- No, akkor hiba fradtl, mert az n uram egy tizenktfej srkny, aki ha hazajn, sszevissza tr.
Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennydrgtt a kapu.
- Az n uram vgta a buzognyt a kapuba - mondja a kirlykisasszony -, mgpedig tizenkt mrfldrl. De azrt ebbe a nyomba itt lesz. Bjj el hamar!
De mr akkor ha akart volna, se tudott volna elbjni Fehrlfia, mert a srkny betoppant. Amint megltta Fehrlfit, mindjrt megismerte.
- No, kutya, csakhogy itt vagy! Meglted kt csmet, ezrt, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere aranyszrmre, birkzzunk meg! Nagyon sok viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utoljra a srkny belevgta Fehrlfit trdig a fldbe; ez is kiugrik, belevgja a srknyt derkig; a srkny kiugrik, belevgja Fehrlfit hnaljig; mr itt Fehrlfia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevgta a srknyt, hogy csak a feje ltszott ki, erre kikapta a kardjt, levgta a srknynak mind a tizenkt fejt.
Azutn visszament a vrba, elvitte magval mind a hrom kirlykisasszonyt. Elrkeztek ahhoz a kosrhoz, amelyiken Fehrlfia leereszkedett, prblgattk minden mdon, hogy frhetnnek bel mind a ngyen, de sehogy se boldogultak. gy ht Fehrlfia egyenknt felhzatta a hrom kirlykisasszonyt, maga meg vrta, hogy rte is eresszk le a kosarat. Csak vrt, csak vrt, hrom nap, hrom jjel mindig vrt. Vrhatott volna szegny akr tletnapig is. Mert amint a hrom szolga felhzta a hrom kirlykisasszonyt, arra hatroztk, hogy k magok veszik el a hrom kirlykisasszonyt, s nem eresztik megint a kosarat Fehrlfirt, hanem otthagyjk t a msvilgon. Mikor Fehrlfia mr nagyon megunta a vrakozst, kapta magt, elment onnan nagy bslakodva. Alig ment egy kicsit, elfogta egy nagy zpores, is ht belehzta magt a szrbe, de hogy gy is zott, elindult valami fedelet keresni, ami al behzdjk. Amint gy vizsgldik, meglt egy griffmadrfszket hrom fikgriffmadrral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de mg betakarta szrvel, maga meg bebjt egy bokorba. Egyszer csak jtt haza az reg griffmadr.
- Ht ki takart be benneteket? - krdi a fiaitl.
- Nem mondjuk meg, mert megld.
- Dehogy bntom! Nem bntom n, inkbb meg akarom neki hllni.
- No, ht ott fekszik a bokor mellett, azt vrja, hogy ellljon az es, hogy levehesse a szrt rlunk.
Odamegy a griffmadr a bokorhoz, krdezi Fehrlfitl:
- Mivel hlljam meg, hogy megmentetted a fiaimat?
- Nem kell nekem semmi - felel Fehrlfia.
- De csak kvnj valamit; nem mehetsz gy el, hogy meg ne hlljam.
- No, ht vigy fel a felvilgra!
Azt mondja r a griffmadr:
- Hej, ha ezt ms merte volna kvnni, tudom, nem lt volna egy rig; de neked megteszem; hanem eredj, vgy hrom kenyeret meg hrom oldal szalonnt; ksd a kenyeret jobbrl, a szalonnt balrl a htadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnt tgy szmba. Ha nem teszel, levetlek.
Fehrlfia ppen gy tett mindent, ahogy a griffmadr mondta. Elindultak azutn a felvilgra. Mentek j darabig, egyszer fordul a griffmadr jobbra, akkor beletett a szjba Fehrlfia egy kenyeret, aztn balra, akkor meg egy oldal szalonnt. Nemsokra megint fordtja a griffmadr balra a fejt. Fehrlfia kapta a bicskjt, levgta a bal karjt, azt tette a griffmadr szjba. Azutn megint fordult jobbra a madr, akkor a jobb lbszrt adta neki.
Mire ezt is megette, felrtek. De Fehrlfia nem tudott se t, se tova menni, hanem ott fekdt a fldn, mert nem volt se keze, se lba.
Itt benylt a griffmadr a szrnya al, kihz egy veget tele borral. Odaadja Fehrlfinak.
- No - mondja neki -, amirt olyan jszv voltl, hogy kezed-lbad a szmba tetted, itt van ez az veg bor, idd meg.
Fehrlfia megitta. Ht lelkem teremtette - tn nem is hinntek, ha nem mondanm -, egyszerre kintt keze-lba! De mg azonfell htszer ersebb lett, mint azeltt volt.
A griffmadr visszareplt az alvilgba. Fehrlfia meg tnak indult megkeresni hrom szolgjt. Amint megy, mendegl, eltall egy nagy gulyt. Megszltja a gulyst:
- Ki ez a szp gulya, h?
- Hrom r: Vasgyr, Kmorzsol s Fanyv urak.
A gulys tba igaztotta, el is rt nemsokra a Vasgyr kastlyhoz, bement bel, ht majd elvetette a szeme fnyt a nagy ragyogs, de csak ment beljebb. Egyszer megtallta Vasgyrt, aki mikor megltta Fehrlfit, gy megijedt, hogy azt sem tudta, leny-e vagy fi. Fehrlfia megfogta, kihajtotta az ablakon, hogy mindjrt szrnyethalt. Azutn fogta a kirlykisasszonyt, vezette Kmorzsolhoz, hogy majd azt is megli, de az is meg Fanyv is meghalt ijedtben, mikor megtudta, hogy Fehrlfia feljtt a msvilgrl. Fehrlfia a hrom kirlykisasszonyt elvezette az apjokhoz.
Az reg kirly rettenetesen megrlt, amint a lenyait megltta. S hogy megtudta az egsz esetet, a legfiatalabbat Fehrlfinak adta fele kirlysgval egytt. Nagy lakodalmat csaptak, s mg mig is lnek, ha meg nem haltak.
|