ALTAT�

Lehunyja k�k szem�t az �g,
lehunyja sok szem�t a h�z,
dunna alatt alszik a r�t -
aludj el sz�pen, kis Bal�zs.

L�b�ra lehajtja fej�t,
alszik a bog�r, a dar�zs,
velealszik a z�mm�g�s -
aludj el sz�pen, kis Bal�zs.

A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robog�s -
�lm�ban cs�nget egy picit -
aludj el sz�pen, kis Bal�zs.

Alszik a sz�ken a kab�t,
szunnyadozik a szakad�s,
m�ma m�r nem hasad tov�bb -
aludj el sz�pen, kis Bal�zs.

Szund�t a lapda, meg a sip,
az erdõ, a kir�ndul�s,
a j� cukor is aluszik -
aludj el sz�pen, kis Bal�zs.

A t�vols�got, mint �veg
goly�t, megkapod, �ri�s
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el sz�pen, kis Bal�zs.

T�zolt� leszel s katona!
Vadakat terelõ juh�sz!
L�tod, elalszik anyuka. -
Aludj el sz�pen, kis Bal�zs.

1935. febr. 2.

AJT�T NYITOK

Ajt�t nyitok. Megl�dul lomh�n
a fõzel�k fagyott szaga
�s v�gigvicsorog a konyh�n
a karmos tûzhely. A szoba

�res, senki. Tizenhat �ve
ennek, mit sosem feledek.
Viaszkos v�sznu konyhasz�kre
�ltem, nyafogn�k, nem lehet.

�rtem, hogy any�m eltemett�k,
de nincs �s nyugtalan vagyok,
ezt nem �rtem. Felnõtt lehetn�k.
(A mosogat�t�l ragyog.)

Nem f�j, de meg sem �rinthettem,
nem l�ttam holt�ban any�m,
nem is sirtam. �s �rthetetlen,
hogy mindig �gy lesz ezut�n.

1935. febr. eleje

OSZT�S UT�N

A k�rtya ki van osztva. Reszket�nk,
�szak, Kelet, Nyugat �s D�l kez�ben,
bubik, kir�lyok, d�m�k jelmez�ben
s sz�tlanul v�rjuk, mit tesz v�gzet�nk.

Ki vagyunk osztva. Megvan helyzet�nk.
Mit tehetn�nk a szab�ly ellen�ben?!
Mint mozdulatlan csillagok az �gen,
v�ltozhatatlan rajzunk, jellem�nk.

V�r�sek �s feket�k, v�rben, gy�szban,
f�nyesre lakkozottan, l�mpal�zban
�gy kell kinek-kinek sors�ra v�rni,

hogy boldogs�gunkat, mit rejt szerelm�nk,
a gy�ny�rû sikert, mely megvan benn�nk,
ki tudja-e a v�gzet licit�lni.

1935. �pr.

MODERN SZONETT

Az ember �l, hab�r �res a kamra
s a dobozokban semmi �lelem.
�letben tart a hal�lf�lelem.
(E neh�z percben ismerek magamra.)

Most sajn�lom (de ezt is lenyelem),
hogy nincs isten, ki gondoljon kinomra
�s azok szem�t ujj�val kinyomja,
kik eln�zik, hogy nincsen kenyerem.

B�szke nyomor�lt voltam �n! Ma m�r
bel�tom, csak a cs�k�ny�s szam�r
b�szke, amikor szaggatja az ostor,

meg az ujonc, ki elsõ �zben posztol,
meg a gyermek, kit d�cs�r a tan�r
�s otthon �des meggybefõttet k�stol.

1935. m�j.

(LE�LEPSZIK...)

Le�lepszik, nem illan el bajom.
B�r munk�t fogni, noha mit se tud m�r,
a szerencs�tlen ember ugrabugr�l,
mint ketrec�ben az ijedt majom.

Igy eladott l�ny t�preng a haj�n,
ha r�eszm�lt, hogy p�rtfog�ja fogl�r
s az�rt a ruha meg a durva bogl�r,
hogy enyhitsen a brazil �hajon.

Tudja: t�ncol majd s g�piesen apr�z,
al�ja nyulhat �klendezõ matr�z,
�lelgethetik, õ m�r nem �lel.

N�ki a g�lya s�r�, tiszta ûrt hoz,
azt is csak addig, mig a csend f�lel
s majd nem v�gyik �s v�gyat nem �l el.

1935. m�j.

EMBEREK

Csal�dunkban a j� a j�vev�ny.
Az �rdek, mint a gazda, �gy igazgat, -
ezt �rti r�g, de ostob�n, ki gazdag
s ma m�r sejteni kezdi sok szeg�ny.

Kibomlik v�g�l minden sz�vev�ny.
Csak �ntudatlan falazunk a gaznak,
kik d�lyffel hissz�k magunkat igaznak
A dallam nem v�ltoztat sz�veg�n.

De �nekel�nk mind teli torokkal
s edzz�k magunkat borokkal, porokkal,
ha kedv�nk fanyar, sz�nk pedig �res.

Er�nyes l�ny, ki csal�dni �gyes.
Ugy teli vagyunk apr�, mar� okkal,
mint sz�nyoggal a susog� f�zes.

1935. m�j.

L�GY OSTOBA

L�gy ostoba. Ne f�lj. A sz�p szabads�g
csak ostobas�g. Eszm�ink k�z�tt
rabon ugr�lunk, mint az �ld�z�tt
majom, ki t�pi ketrec�nek r�cs�t.

L�gy ostoba. A j�s�g �s a b�ke
csak ostobas�g. Ami rend lehet,
majd �gy �lepszik le sz�ved felett,
mint medr�ben a foly� s�pred�ke.

L�gy ostoba. Hogy megsz�lnak, ne reszkess,
b�r nem gyõzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
L�gy oly ostoba, mint majd a hal�l.

Nem lehet soha nem igaz szavad -
j� leszel, erõs, b�k�s �s szabad
vend�g mult s j�võ asztalain�l.

1935. aug. 6.

�N NEM TUDTAM

�n �gy hallgattam mindig, mint mes�t
a bûnrõl sz�l� tanit�st. Ut�na
nevettem is - mily ostoba besz�d!
Bûnrõl fecseg, ki cselekedni gy�va!

�n nem tudtam, hogy annyi sz�rny�s�g
barlangja szivem. Azt hittem, mam�ja
ringatja �gy elalv� gyermek�t,
ahogy dobogva �lmait kin�lja.

Most m�r tudom. E rebbentõ igazs�g
nagy f�ny�ben az eredendõ gazs�g
szivemben, mint ravatal, feket�l.

S ha �n nem sz�ln�k, kiny�gn� a sz�jam:
b�r lenn�tek ily bûn�s�k mindny�jan,
hogy ne maradjak eg�sz egyed�l.

1935. aug. 7.

BOLDOG HAZUG...

Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a j�s�g;
kinek sebet kap reszketõ keze,
ha leszak�tja a tilalmas r�zs�t.

Boldog hazug - �rtetlen szelleme
a meg nem fogant, �rtatlan val�s�g;
pihen rajta a mindens�g szeme,
b�mulja õt, az �r�kl�t lak�s�t.

�n nem leltem szivemben, sem az �gben
s e halott f�ny� istentelens�gben
szivdobog�ssal ringatom magam,

kit m�s-gy�t�rte any�m az�rt vert meg,
mert s�padt k�zzel loptam �n, a gyermek,
j�l tudva m�r, hogy minden odavan.

1935. aug. 9.

TEMET�S UT�N

A l�ng ellibbent a s�t�tben,
      amint bet�rt a sz�lroham,
de mi m�r hallgattunk is r�gen,
      mint az �regek, komolyan,
nek�nk nem mondott semmi �jat
      az a hirtelen zivatar,
bel�nk nem csapkodtak a gallyak,
      min�k�nk nem volt ravatal
az elfeket�lt f�ld s a mennybolt,
      mely oszladozni f�lfakadt.
(Csak most eml�kszem r�, milyen volt!)
      M�g csak biztat� szavakat
sem sz�ltunk, nem n�zt�nk egym�sra,
      mint munka ut�n ki le�l.
Csak �lt�nk ott, mi h�rom �rva,
      ki-ki mag�ban, egyed�l.

1935. aug. 12.

MINT GYERMEK...

Mint gyermek, aki bosszut esk�d�tt
�s felgyujtotta az apai h�zat
s most idegens�g lepi, mint a k�d,
s csak annak mell�n, aki ellen l�zadt,

tudn� mag�t kis�rni, elf�d�tt
arc�t mutatni szabad mosoly�nak, -
oly rem�nytelenûl erõlk�d�k,
hogy k�nnyeimre: er�nyre tal�ljak.

Vil�got hamvasztottam el szivemben
�s nincs j� sz�, mely megrikasson engem,
kuporogva csak v�rom a csod�t,

hogy j�jj�n el m�r az, ki megbocs�t
�s meg is mondja sz�pen, micsod�t
bocs�t meg n�kem e farkasveremben!

1935. aug.

A BÛN

Zord bûn�s vagyok, azt hiszem,
      de j�l �rzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
      m�rt nincs bûn�m, ha van.

Hogy bûn�s vagyok, nem vit�s.
      De b�rmit gondolok,
az �n bûn�m valami m�s.
      T�n egy�gyû dolog.

Mint f�sv�ny elt�nt arany�t,
      e bûnt keresem �n;
elhagytam �rte egy any�t,
      b�r szivem nem kem�ny.

�s meg is lelem egy napon
      az er�ny hõsein;
s hogy gy�njak, k�v�zni hivom
      meg ismerõseim.

Elmondom: �ltem. Nem tudom
      kit, tal�n az ap�m -
eln�ztem, amint v�re folyt
      egy alvadt �jszak�n.

K�ssel sz�rtam. Nem szinezem,
      hisz emberek vagyunk
s mint megd�f�ttek, hirtelen
      majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S v�rom (v�rni kell),
      ki fut, hogy dolga van;
megn�zem, ki t�nõdik el;
      ki retteg boldogan.

�s �szreveszek valakit,
      ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
      s te nem vagy idegen...

�m lehet, bûn�m gyermekes
      �s egy�gyû nagyon.
Akkor a vil�g kicsi lesz
      s �n j�tszani hagyom.

�n istent nem hiszek s ha van,
      ne f�radjon velem;
majd �n f�loldozom magam;
      ki �l, seg�t nekem.

1935. aug.

EMBERIS�G

�h emberis�g, kit t�r�tt any�m
szenvedni szapor�tott �s nem �rtett!
Nem rettenek sz�letni ujra �rted,
te k�t milli�rd p�rosult mag�ny!

L�ttalak s�rni a foly�k fagy�n,
mint gyermeket, kit a j�g t�ze s�rtett;
l�ttalak �lni, halni s mint nem �ltet,
t�nd�k�lni nagy egyh�zak fal�n.

Hegyen l�ttalak �s lapulni �ln�l -
szerencs�tlen, ki �gy �lsz, mintha voln�l,
meg�rdemled, hogy aty�d a hal�l!

V�rtelen arrav�rsz, hogy v�red onts�k
s f�l-f�lmutat a t�rsul� bolonds�g,
mely t�ged minden k�nban megtal�l.

1935. aug.

EGY IFJU P�RRA

�gy �rzem, hogy mulik az idõ, hogy bonyolultabb
�r�m�k v�rnak re�m �s egyszer�bb,
de nem disztelenebb szomorus�g, mint a multak,
melyeknek l�gy s erõs sz�ved�ke most kiter�lt

elõttem, - im e z�mm�gõ k�v�h�zban v�rok re�tok
�vatosan, lassan s figyelve (multba? j�võbe? nem tudom)
de vizsg�n, mint a kutya, ki b�r szemmel tartja a gyanusan ny�zsgõ vil�got,
f�lig �gyel csak, mert m�sfelõl gazd�j�t v�rja jelenni a n�ma uton -

ily f�l�lomszer� figyelemben, mely egy, noha kett� ir�nyul,
kifel� multra-j�võre, befel� r�tok, kis asszony s te kedves bar�t,
�rzem, hogy ti vagytok a gazd�m (vagyis illõ ar�nyul
veszem e mag�nyos v�rakoz�shoz kettõs mosolyotok sugar�t)

�rzem, hogy ti vagytok a gazd�m, mert egyetlenegy vagytok ti ketten,
kikre v�rok e sanda jelen gyanus jelen�sei k�zt,
mig v�r�shaju jellemszin�szek k�rty�kat osztanak felettem,
m�rgeket hordanak szerte-k�r�l, nyelik a f�st�t, a gõzt...

L�m-l�m, nevetve j�tt�k, nem tudva, hogy ti vagytok Az, ki eligazitja
az �res keretekben a k�peket, melyek hanyag
alakzatai alighogy �lnek, m�ris tubusaikba
surrann�nak vissza a fest�kek, a nem-lett multba az õsi anyag.

�ljetek csak ide mell�m, hadd legy�nk egy�tt ujra a h�rmak,
viduljunk, vonjunk hat�rokat a t�rben s az �ra szerint -
ez a f�l�lom visszahuz�dik szivembe, m�ris ugy r�mlik, mint az a gyarmat,
melyet nem l�ttam s amelynek partj�n a keny�rfa koron�ja l�gyan meging.

1935. szept. 23.

ÕSZ

Tar �gak-bogak r�csai k�z�tt
kapar�sznak az õszi k�d�k,
a vaskorl�ton hunyorog a d�r.

F�radts�g �li a teherkocsit,
de szuszog� mozdonyr�l �lmodik
a vakv�g�nyon, amint hazat�r.

Itt-ott kedvetlen, lompos, s�rga lomb
toll�szkodik �s hosszan elborong.
A k�v�n nyirkos tapad�s pezseg.

Batyuba szedte rongyait a ny�r,
a piros�t� kedv� oda m�r,
oly v�ratlanul, ahogy �rkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gy�r k�r�l az õsz �l�lkodik,
hogy ny�la m�r a t�gl�kra csorog?

Tudtam, hogy õsz lesz s majd fûteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily k�zel,
hogy szemembe n�z s f�lembe morog.

1935. okt.

MAJD EML�KEZNI J� LESZ

Rim�nkodik az �ghez sok bolond,
hogy b�jjanak bel�j�k hars er�nyek.
De õk alattomosak �s szer�nyek,
suttyomban �lnek, harangjuk kolomp.

�n ilyen gyermek nem vagyok. Fogamban
szaporodik az idegen anyag,
mint a hal�l is sz�vemben. Hanyag
t�rsadalmunkra szabatos szavam van.

Mert hordtam t�gl�t k�nnal s j�l tudom,
a k�n teszi, hogy lett belõle b�rt�n,
melyben idõm oly egykedvûen t�lt�m,
mint f�radt utas pihen f�luton.

De majd f�l�llok s z�gom nemsok�ra -
adj�tok meg a munka �r�m�t,
adjatok kedvet, n�kem nem el�g
a munkab�r, a munkaerõ �ra!

K�zeledik az �n idõm. Ha m�r
ennyi a k�n, vil�got v�lt val�ra -
�n nem csal�dom - minden szervem �ra,
mely csillagokhoz igaz�tva j�r.

Majd a kiontott v�rt�csa fak� lesz
s mosolyra fakaszt mind, ami ma b�nt,
majd j�tszunk b�k�s �llatok gyan�nt
�s eml�kezni s meghalni is j� lesz.

1935. okt. 24.

HARAG

Busulsz-e, Pista?... A t�pett esõben
sz�l vergõdik, mint h�l�ban a hal...
Busulsz-e, mondd? �s j�tszol-e merõen
az ucc�k lucskos csill�maival?

�n f�zom s b�sulok. Arcomba t�mad
a h�g nedvess�g s nem hev�t harag.
A harag t�zet k�r s ell�p. A b�nat
j�n azt�n, k�mlel �s vel�nk marad.

Figyelmeztet-e munka k�zben t�ged
e b�nat, mely �nhozz�m s�r, eseng, -
hogy elt�vozott, lassan mint a v�nek,
bar�tod �s hely�be �lt a csend?

�n is dacolni fogok, att�l f�lek,
hisz nem ismerem el�gg� magam.
De sajn�ln�m, ha elvesz�ten�lek
s nem k�rdezhetn�m: h�t veled mi van?...

Tudtam, hogy �r�kre �sszeveszhet
egy semmis�gen k�t �r�k bar�t,
de nem hittem, hogy v�lem is megeshet,
ami a hal�ln�l ostob�bb.

1935. nov. 19.

LEVEGÕT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi b�ntott
      hazafel� menet?
A gyepre �ppen langy s�t�ts�g sz�llott,
      mint b�rsony-permeteg
�s l�bom alatt �lmatlan forogtak,
�t�tt gyermekk�nt csendesen morogtak
      a sov�ny levelek.

F�rk�szve, k�rben guggoltak a bokrok
      a v�ros perem�n.
Az õszi sz�l k�zt�k vigy�zva botlott.
      A hûv�s telev�ny
a l�mp�k fel� lesett gyanakv�an;
vadk�csa riadt h�pogva a t�ban,
      amerre mentem �n.

�pp azt gondoltam, r�m t�rhet, ki �rti,
      e t�j oly elhagyott.
S im v�ratlan elõbukkant egy f�rfi,
      de tov�bb baktatott.
Ut�na n�ztem. Kifoszthatna engem,
hisz v�dekezni nincsen semmi kedvem,
      mig nyomorult vagyok.

Sz�mon tarthatj�k, mit telefonoztam
      s mikor, mi�rt, kinek.
Akt�kba irj�k, mirõl �lmodoztam
      s azt is, ki �rti meg.
�s nem sejthetem, mikor lesz el�g ok
elõkotorni azt a kartot�kot,
      mely jogom s�rti meg.

�s az orsz�gban a t�r�keny falvak
      - any�m ott sz�letett -
az eleven jog f�j�r�l lehulltak,
      mint itt e levelek
s ha r�juk h�g a felnõtt balszerencse,
mind megcs�rren, hogy nyomor�t jelentse
      s elporlik, sz�tpereg.

�h, �n nem igy k�pzeltem el a rendet.
      Lelkem nem ily honos.
Nem hittem l�tet, hogy k�nnyebben tenghet,
      aki alattomos.
Sem n�pet, amely retteg, hogyha v�laszt,
szem�t les�tve fontol sanda v�laszt
      �s vidul, ha toroz.

�n nem ilyennek k�pzeltem a rendet.
      Pedig h�t engemet
sokszor nem is tudtam, hogy mi�rt, vertek,
      mint apr� gyermeket,
ki ugrott volna egy j� sz�ra nyomban.
�n tudtam - messze any�m, rokonom van,
      ezek idegenek.

Felnõttem m�r. Szaporodik fogamban
      az idegen anyag,
mint szivemben a hal�l. De jogom van
      �s l�lek vagy agyag
m�g nem vagyok s nem oly becses az irh�m,
hogy �rett fõvel sz�tlanul kibirn�m,
      ha nem vagyok szabad!

Az �n vez�rem bensõmbõl vez�rel!
      Emberek, nem vadak -
elm�k vagyunk! Sziv�nk, mig v�gyat �rlel,
      nem kartot�k-adat.
J�jj el, szabads�g! Te sz�lj nekem rendet,
j� sz�val oktasd, j�tszani is engedd
      sz�p, komoly fiadat!

1935. nov. 21.

M�RCIUS

A f�ld al�l a gyors csir�k
kidugj�k fej�ket,
a f�k, mint boltos �ruj�t,
kirakj�k a r�gyet,
kamaszok arc�n pattan�s,
f�rfiajkon a cs�k,
mind egy repesõ kapkod�s
a szokny�k lobog�k,
s m�r itt �s ott f�lhangzanak,
elûzve k�nt, fagyot,
a sz�vbe h�z�dott szavak,
eszm�k �s kardalok.

1935 v�ge

M�JUS

A rengõ lomb vir�gban �g
�s k�sz�l a gy�m�lcsre,
a nyilt ucc�ra l�p a n�p,
hogy v�gzet�t bet�ltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak rep�lnek.
S az aranyba vont �g alatt,
- mert bek�sz�nt az �nnep -
a szabads�g s�t�ra megy.
Hõs n�pe �gat lenget,
s õ k�zenfogva vezeti
sz�p gyermek�t, a rendet!

1935 v�ge

BIZTAT�

Csomagodat ne bontsd ki,
ha v�gins�gre jutsz.
Az�rt v�redet ontsd ki,
ami�rt s�rni tudsz.

A k�sõ fordul�su
eget mig n�zheted,
te lassu jajdul�su,
alkosd meg v�gzeted.

Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel v�rd ki azt,
amit szivedbe rejtesz,
szemednek t�rd ki azt.

"Hol csavarogsz, te v�sott?"
Agg�dva v�r re�d,
megvetv�n elmul�sod,
csendes �desany�d.

1935 [?]

K�SEI SIRAT�

Harminchat fokos l�zban �gek mindig
      s te nem �polsz, any�m.
Mint lenge, k�nny� l�ny, ha odaintik,
kinyujt�zt�l a hal�l oldal�n.
L�gy õszi t�jb�l �s sok kedves nõbõl
pr�b�llak �ssze�llitani t�ged;
de nem futja, m�r l�tom, az idõbõl,
      a t�m�ny tûz el�get.

Utolj�ra Szabadsz�ll�sra mentem,
      a hadak v�ge volt
s ez �sszekusz�l�dott Budapesten
keny�r n�lk�l, �resen �llt a bolt.
A vonattetõn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zs�kban k�les volt m�r;
neked, �n konok, csirk�t is szereztem
      s te m�r seholse volt�l.

Tõlem elvetted, kukacoknak adtad
      �des emlõd s magad.
Vigasztaltad fiad �s pirongattad
s l�m, csal�rd, hazug volt kedves szavad.
Levesem h�t�tted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egy�l, nekem nõssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot k�stol �res ajkad -
      f�lrevezett�l engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsor�dat
      hoztad el - k�rtem �n?
M�rt g�rbitetted mos�snak a h�tad?
Hogy egyengesd egy l�da fenek�n?
L�sd, �r�ln�k, ha megvern�l m�g egyszer!
Boldogg� tenne most, mert visszav�gn�k:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
      s mindent elrontsz, te �rny�k!

Nagyobb sz�lh�mos vagy, mint b�rmelyik nõ,
      ki csal �s hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidbõl
jajongva sz�lt, eleven hitedet.
Cig�ny vagy! Amit adt�l hizelegve,
mind visszaloptad az utols� �r�n!
A gyereknek k�l k�romkodni kedve -
      nem hallod, mama? Sz�lj r�m!

Vil�gosodik lassacsk�n az elm�m,
      a legenda oda.
A gyermek, aki cs�gg anyja szerelm�n,
�szreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya sz�lt, az mind csal�dik v�g�l,
vagy �gy, vagy �gy, hogy maga pr�b�l csalni.
Ha kûzd, h�t abba, ha pedig kib�k�l,
      ebbe fog belehalni.

1935 / 1936. dec.

(NE L�GY SZELES...)

Ne l�gy szeles.
B�r a munk�don m�s keres -
dolgozni csak pontosan, sz�pen,
ahogy a csillag megy az �gen,
�gy �rdemes.

1935-1937