01. Ennyi nem elég 02. Minden most kezdődik el 03. Adj hitet 04. Még közelebb 05. Őszi tájkép 06. A lepkegyűjtő 07. Gépszabadság 08. 1956 09. Mondj igent 10. Ébredj (Szent Márton köpenye) 11. Tű a vénán 12. Egyetlen hívó szó elég 13. Még közelebb (instrumentális)
Megjelenés: 2006. október 20. Kiadó: FalconMedia
ákos : Ennyi nem elég
Én nem tudom, hogy hol ronthattam el De nekem mindig tűrni kellett Ha a vágyam nekem rontott
És akinél bárki másnak mindig szabad a pálya A mindenki babája, ki a csípejét riszálja Nekem bezzeg nemet mondott Nevette a gondot
Nem gondolni rád Én már nem bírok tovább Tőlem hiába tiltanád Tested selymes ritmusát Én már megtanultam rég Van, aki csak távolabbról szép De tőlem senki meg nem véd Belőled ennyi nem elég
Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal Én csak írom, de te magad vagy a dallam Ami mindkettőnkben lüktet
Ágyat vetsz nekem, igazán értesz a nyelvemen Szerelmed dolga, hogy körülvegyen, velem legyen mindig Ha a sorsom büntet Ez ment meg minket
Nem gondolni rád Én már nem bírok tovább Tőlem hiába tiltanád Tested selymes ritmusát Én már megtanultam rég Van, aki csak távolabbról szép De tőlem senki meg nem véd Belőled ennyi nem elég
Nem gondolni rád Én már nem bírok tovább Tőlem hiába tiltanád Tested selymes ritmusát Én már megtanultam rég Van, aki csak távolabbról szép De tőlem senki meg nem véd Belőled ennyi nem elég
Az arcodon árnyék suhan át Minden porcikád Hívja az éjszakát
Szeretőd és társad más nem is lehet Csak az, aki ismer és mégis szeretne hozzád érni Akit nem kell kétszer kérni Hogy segítsen élni
Nem gondolni rád Én már nem bírok tovább Tőlem hiába tiltanád Tested selymes ritmusát Én már megtanultam rég Van, aki csak távolabbról szép De tőlem senki meg nem véd Belőled ennyi nem elég
Nem gondolni rád Én már nem bírok tovább Tőlem hiába tiltanád Tested selymes ritmusát Én már megtanultam rég Van, aki csak távolabbról szép De tőlem senki meg nem véd Belőled ennyi nem elég
ákos : Minden most kezdődik el
Lángoló ajtók Izzadó falak Egy perc és a hajtók Ránk rontanak Ők nem alszanak
Éberedj fel, kedves Már közel járnak Azt hittük nem lesz Vége a világnak Van hátra pár nap
Minden most kezdődik el Ahogy dobban a szíved Minden most kezdődik el Ahogy hinni sem mered Nem ringatlak már soká Nem ringathatsz már soká Meneküljünk máshová? Az ég fölé, a föld alá? Minden most kezdődik el Aztán úgyis menni kell Elfordul rólunk a fény Aztán nincsen több remény
Ameddig látok Felborult bábok A sakktábla szélén Az Idő végén Fekszenek békén
Testek a járdán Mint arcok a párnán Tükröződve szépen Hajnali fényben A kiontott véren
Minden most kezdődik el Ahogy dobban a szíved Minden most kezdődik el Ahogy hinni sem mered Nem ringatlak már soká Nem ringathatsz már soká Meneküljünk máshová? Az ég fölé, a föld alá? Minden most kezdődik el Aztán úgyis menni kell Elfordul rólunk a fény Aztán nincsen több remény
(Minden most kezdődik el Minden most kezdődik el)
Minden most kezdődik el Ahogy dobban a szíved Minden most kezdődik el Ahogy hinni sem mered Nem ringatlak már soká Nem ringathatsz már soká Meneküljünk máshová? Az ég fölé, a föld alá? Minden most kezdődik el Aztán úgyis menni kell Elfordul rólunk a fény
ákos : Adj hitet!
Beszélj hozzám, mondd újra el Hogy a világ botrány de holnap mégis élni kell.
Itt nem vagyok idegen Fekszem a szíveden és hallom, hogy dobog.
A fekhely mellet most is töltve áll a hűs borospohár Itt érzem, otthon vagyok.
(Nem is tudod, milyen nagy dolog...)
Én ordítok néhanap tudom, hogy bántalak Csak szidlak a semmiért.
Hiányzik néha egy kis fájdalom Máskor meg nem bírom azt, hogy folyton megkísért. (...folyton megkísért)
Refr.: Adj hitet és elhiszem neked hogy élni szebben is lehet Sok okos megvet és nevet de te észre se vedd, csak adj hitet!
A szájak szélén gyűlölet és harag remeg A világ nagy beteg.
De boldog vagy, hogy van kit féltened egyetlen életed Ennél komolyabban nem veszed.
Próbáltam hős lenni és szent nekem egyik sem ment Magamon veled nevetnék.
Játékos vagy, mint egy nagy gyerek legdurvább fegyvered a békülésre képesség. (...képesség)
Refr.: Adj hitet és elhiszem neked hogy élni szebben is lehet Sok okos megvet és nevet de te észre se vedd, csak adj hitet! (...csak adj hitet)
Beszélj hozzám, mondd újra el! És adj hitet!
Refr. 2x: Adj hitet és elhiszem neked hogy élni szebben is lehet Sok okos megvet és nevet de te észre se vedd, csak adj hitet! (...csak adj hitet)
ákos : Még közelebb
Kíméletet aligha vár Csordultig telt méregpohár Kiáltanék és futnék még közelebb Szemembe néz és úgy lép még közelebb
Ítéletének elébe megy Terhét felveszi, hiszen vár rá a hegy Halála percét hozza még közelebb Követném botladozva, még közelebb
Még közelebb... Még közelebb...
Szirmokat havaznak a fák A nap tüzétől lángol a gyúlékony világ, ó Mégis vonz a fénye még közelebb Mindig az egész kéne még közelebb
ákos : A lepkegyűjtő
Gombostűre szúrva szépen, Ezernyi színes pillanat. Az idő, ha megdermed a képen, Az öröm talán ittmarad.
Mennyi kérdés, mennyi féltés, Sok értelmetlen áldozat. A lepkegyűjtő emlék után kapkod, És felgyűlik a holt anyag.
De bárhogy fáj: Elmúltál! Te gyáva perc, Te bűntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már.
Bárhogy fáj: Elmúltál! Te drága perc, Te bűntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már.
Gombostűre szúrva szépen, Ezernyi színes pillanat. Az idő, ha megdermed a képen, Az öröm talán ittmarad.
ákos : Gépszabadság
A kéken vibráló dobozban él Néhány lény, aki szebb mindenkinél
A géptörténelemnek kezdetén Egy igazán haladó szellemiségű lény A lelkén olcsó pénzen túladott És kiizzadt egy magvas gondolatot
Hogy nem kellenek ide nemzetek Világ gépei, egyesüljetek A gépnek nincsen múltja, se hiedelmei Csak alkatrészei vannak neki
A kép-gép ontja a képeket És vezérli velük a gépeket Hogy fel ne fogják, hogy ne tudhassák Micsoda rabság: A Gépszabadság !
Sóváran nézi minden gép Hogy a dobozban az élet milyen szép A gépek élnek és büszkék is nagyon Tetszik nekik a gépuralom Amiről nem tudnak, az nem is létezik Aki gépellenes, azt úgyis szétszedik
Éljen a gépi demokrácia Éljen a gép egyszerű fia Csak a mindennapi gépzsír meglegyen Ami mindent egy formára ken
A kép-gép ontja a képeket Hogy ne értse senki a lényeget Hogy fel ne fogják, hogy ne tudhassák Micsoda rabság : A Gépszabadság !
Gépszabadság ! Gépszabadság ! Gépszabadság !
ákos : 1956
A tévé kékes bársonyával Kibélelt világ Elfelejt és nem örül Ha emlékezem rád Pedig éppen ötven éve A béketűrés népe Fellázadt és maga ment A sorsának elébe
Fekete-fehérben menetelt szépen A kritikus tömeg Hitét a kínzókamrák Sötét híre sem törte meg Itt nem számít a rang Hiába jön majd ezer tank Ötszáz éve mindenkiért Kondul a harang
Tiszta voltál, büszke, vad Nem adtad egykönnyen magad Rólad beszélni sem szabad 1956
Tiszta voltál, büszke, vad Nem adtad egykönnyen magad Rólad beszélni sem szabad 1956
Piros a vér, az eskü fehér De a gyom bizony zölden virít Sekély sírodat őrzik, nehogy Ledöntsd a Pokolnak kapuit Ha elérhetetlen, szent a cél Az elbukás is ünnepély Néhány nap és kiderül Hogy az ember mennyit ér
Tiszta voltál, büszke, vad Nem adtad egykönnyen magad Rólad beszélni sem szabad 1956
Tiszta voltál, büszke, vad Nem adtad egykönnyen magad Rólad dalolni sem szabad
A tévé kékes bársonyával Kibélelt világ Nem érti, hogy miért kéne Emlékezzen rád
ákos : Mondj igent
Az éjjel sűrű, mint a folyton fojtó köd Nincs az a rossz poén, amin a tömeg nem röhög Hiába mennydörög Mikor a pénz csörög A tempó szörnyen felpörög Sodra sírba lök Dobol majd a rög Szegényes koporsód fölött
A téboly tombolva ünnepli önmagát Árad az önzés és nincsen előtte gát Félti a hatalmát Mert annyit belát Hogy megdőlhet az éjköztársaság Ezért zúg a vád Ezért sújt le rád Ha te másképpen akarnád
Minél tisztább igazság Mondj igent Annál inkább vitatják Mondj igent
Az égbolt üres, ezt tudja minden vak De reggel felkel és ragyogni kezd a Nap Itt van végre Mutatsz az égre De csak az ujjadat veszik észre Mondd meg, miért ne Értsenek félre? Ez a kétkedők menedéke
Minél tisztább igazság Mondj igent Annál inkább vitatják Mondj igent
ákos : Ébredj (Szent Márton köpenye)
Gyulladt testedre az éj leszáll Eső szakad szakadatlanul A fehér csempék közt a tér sivár Felhőhad az égen felvonul
Az orvos jól beszél, a rímtelen közöny Megdermeszt, bár nem is hallhatod Görcsösen hiszem, hogy jön rád még öröm Ahogy beadja a komor oldatot
Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet Soha már
Sápadt arcodon a láz dereng Koldus lelkeden átfúj a szél Az ágyad és a szíved meghasadva reng Köd mögött a hold, mint aki fél
Az álom partján aztán hozzád lép egy árny Díszruháját karddal vágja szét Úgy borul föléd, mint angyal hordta szárny Szent Márton rád teríti fényes köpenyét
Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet Soha már
Ébredj fel Élned kell Ébredj fel Élned kell
Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet Soha már
ákos : Tű a vénán
Kiabáltál és úgy szavaztál, hogy szabadjon neked ezt is Elfelednéd de nincs szerencséd, mert ez fertőzőbb mint a pestis Mindig sírsz hogy a gyűlölet öl Közben szétszakadsz a gyűlölettől Egyszer minden lator meglakol Nem lehetsz otthon már sehol Neked a hazugság dalol
Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál
Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár Hogy valaha ember voltál
Ember! Ember! Kelj fel és járj!
Köpködtél az ég felé Aztán a nyakadba hullot szépen Zabáltad folyton az életet De most te vagy terítéken Mint aki játszik az ördöggel Észre se veszi, hogy az ördög nyer A bajt kerested, megszeretted El ne hidd, hogy szabadon enged A magad erejéből nem szabadulsz meg
Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál
Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csenden Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál
Ember! Ember! Kelj fel és járj!
ákos : Egyetlen hívó szó elég
Egyetlen hívó szó elég És rózsaszínű derengés lebeg Lüktetnek tompa lágy zenék Nyirkos langymeleg pattant új rügyet A kényelemből elég lesz hamar Egyszerre fájni kezd a lét A kitelt idő még több fényt akar Így feszíti szét bársony keretét
Egyetlen hívó szó elég Egyetlen elomló alak A hevült ösztön máris lánggal ég Egy vétlen mozdulat és a gyöngysor elszakad Ziháló párnák közt a nász Tengernyi kéjben fuldokol Fokozza önmagát a láz Egy hullámfodor mindent elsodor
Csöndekkel barázdált beszéd A boton kopott markolat Egyetlen hívó szó elég És mindent felad a búcsúzó tudat Az elme emléket hadar Egyszerre fájni kezd a lét A kitelt idő mégtöbb fényt akar Így feszíti szét korhadt keretét | |