Göncöl szekere
2006.10.21. 12:14
Egyszer régen, még a puszták korában, élt egy bölcs ember, Magor fia, Göncöl. Értett az állatok nyelvén, ismerte a füvek erejét, beszélt a szelekkel. Az emberek szerették, tisztelték, becsülték őt, ő pedig viszonzásul az ő segítségükre volt. Történt azonban egyszer, hogy hazafelé tartván egy kátyúba ment a szekere és eltörött a szekér rúdja.
Arra ment egy gazda,
- Állj meg jó uram, segíts nekem! - kérte Göncöl, de rá sem tekintett.
Később arra ment egy asszony,
- Állj meg, jó asszony, segíts nekem! - kérte Göncöl, de az asszony, tovahaladt.
Alkonyodott már, mikor arra haladt egy ifjú gyermek,
- Állj meg gyermek, segíts nekem! - kérte Göncöl, de a gyermek rá sem hederített.
Göncöl, rettenetes haragra gerjedt, a lovak közé csapott, azok pediglen úgy megijedtek, hogy egészen az égig vitték a szekeret. Mai napig láthatod a sarkcsillag körül, ahogy minden éjjel végighalad a csillagos égbolton.
|