Születésnapodra

torták, rózsák, égő gyertyák
s néhány szívből jövő imádság
ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni

boldog születésnapot
boldog születésnapot

apád húzza a fülcimpádat
anyád könnye bőrig eláztat
ha mögötted már annyi meg annyi
azt már ott is kellene hagyni

boldog születésnapot
boldog születésnapot

lökött barát körbe-körbe
rád néz mint egy görbe tükörbe
elszaladt már ez az idő
nemrég voltál apró kis csecsemő


Hány cédula az élet

sok vastag toll sok sorsot ír
sok könyvbe sok nevet
kövér pecsétet ütnek rád
különböző kezek
még azt sem mondod, hogy itt vagyok
vagy azt, hogy mi újság
még meg sem éltél egy napot
s már kapsz egy cédulát

hány cédula egy élet?
hány cédula egy élet?

kijárhatsz akárhány iskolát
az mind naplót vezet
és intőt ad vagy megrovást
ha ezt vagy azt teszed
a papírok mondják meg, hogy ki vagy
és azt, hogy mennyit érsz
de boldog akkor is lehetsz
ha félcédulán élsz

hány cédula egy élet?
hány cédula egy élet?


ha végre valakit megszeretsz
egy papír ad áldást rá
s egy új papírért szenvedhetsz
ha mégiscsak elválnál
tehetsz akármit, jól tudod
így volt és így marad
parancs, levél vagy vallomás
megszabja sorsodat

hány cédula egy élet?
hány cédula egy élet?

de azt ne feledje senki sem
ki cédulákat ír
hogy róla is készülhet más helyen
ugyanilyen papír
az utolsó cédula kőből van
vagy fából ha kevés a pénz
és múltidőben ír oda
egy erre fizetett kéz


Hazudj valami szépet

ó nézd, sodornak a képek, úgy félek.
ó nézd, kihunynak a fények, ó, nézlek,

ó nézd, félrever a hangod,
nézd, egy harangot,
nézd, könyörgök, kérlek,
hazudj valami szépet

ó, nézd, szavaid, mint léptek, rám lépnek
ó, nézd, emlékek, mint árnyak, átjárnak,

ó, nézd, ólom lett a szívem,
nézd és emeld fel,
nézd, könyörgök, kérlek,
hazudj valami szépet

hazudj valami szépet
amit megértek, amit megértek
hazudj valami szépet
mert annyi minden van, amit nem értek
hazudj valami szépet
hogy az emberek jók, s a fénybe néznek
hazudj valami szépet,
ó, hallgatlak téged,
hazudj valami szépet,
mint amikor régen az életet mesélted,
hazudj valami szépet,
egy kis bölcsességet, egy kis bölcsességet
hazudj valami szépet,
ó, értem és teérted,
hazudj valami szépet,
csak rossz álom volt, amit néztek,
hazudj valami szépet,
és sose mondd azt, hogy vége van a mesének,

hazudj valami szépet,
és azt mondod, hogy igaz legyen
ámen


Altatódal felnőtteknek

aludj szépen, aludj jól
aludj csendesen
alszik a föld s a fiad benne
valahol jeltelen
ne tedd össze két kezed
nincs ki visszaadja
újat szülni öreg az éved
sötét minden napja

s holnap jön egy villamos és átvisz a holnaputánba
holnap jön egy villamos, ne félj
s holnap jön egy villamos és átvisz a holnaputánba
holnap jön egy villamos, ne félj

aludj szépen, aludj már
ágyadban magad
alszik már a férjed is
örök álmokat
szép vagy még és fiatal
szeretnek majd újra
s ha a gyerek háborúsdit játszik
szólj, hogy hagyja abba

s holnap jön egy villamos és átvisz a holnaputánba
holnap jön egy villamos, ne félj
s holnap jön egy villamos és átvisz a holnaputánba
holnap jön egy villamos, ne félj


A csend

felébredt egy meg nem írott dal
hang nélküli hangon megszólal
fölkapom rá én is a fejem
sebességet vált rá a szívem

halkan járok, lépteim ...
s semmit érzek két ujjam között
hallgatom, mi sosem hallható
többet mond, mint egymillió szó

furcsa zaj a csend
furcsa hang a csend
furcsa zaj a csend
furcsa dal a csend

mellém ül a csend mint jó barát
szomjazom a képzelet szavát
éhes vagyok, bontja asztalát
s a holnapot mint almát nyújtja át

furcsa zaj a csend
furcsa hang a csend
furcsa zaj a csend
furcsa hang a csend

furcsa zaj a csend
furcsa dal a csend
furcsa zaj a csend
furcsa dal a csend

Hány cédulát írtál

hát el lehet hinni ezt, uraim
na ugye hogy nem lehet
elveszett egy alig használt
lelkiismeret

bélése polgári környezet
s a zsebben nincs bűntudat
tíz gombja tízparancsolat
de valahol rég leszakadt

hány cédulát írtál?
hány cédulát írtál?

misszionárius vagy cipész
lett volna mint gyerek
görögdinnyékkel álmodik
s nem azzal, amiket tett
garandáltan nem furdalt még
bár lett volna rá oka
ha valaki látja, szóljon rá,
hé, állj meg egy szóra
hány cédulát írtál?
hány cédulát írtál?
hány cédulát írtál?
hány cédulát írtál?


Mi is leszünk szenilisek

ha nem esik egy tégla a fejedre
nem nyelsz le egy szálkát se keresztbe
nem fekszel el keresztben az úttesten
nem megy rajtad éppen át az úthenger
se még

mi is leszünk szenilisek
ó, mi is leszünk szenilisek

a doktor nem felejt az asztalon
ajtón mész ki nem pedig az ablakon
kabátod hasad meg és nem a tudatod
kötél helyett nyakkendő lóg csak a nyakadon

mi is leszünk szenilisek
ó, mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
ó, mi is leszünk szenilisek

ha mindig megállsz, mielőtt a part szakad
nem dobod fel útközben a talpadat
ha kicsire nem adsz, a nagy meg nem számít,
ha semmi nem jön közbe, ami végleg megállít

mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szenilisek
ó, mi is leszünk szenilisek

csak ki kell várni
csak ki kell várni
mi is leszünk szenilisek
mi is leszünk szeniseni
mi is leszünk szeniseni
mi is leszünk szenilisek
[halandzsa]
jaj


Kicsi ember

[adjatok, adjatok, adjatok, adjatok]
fázni is fogsz inged nélkül, erős leszel szíved nélkül
élni is fogsz élet nélkül, áll a híd majd szép emlékül

kicsi ember, add oda az ingedet
kicsi ember, add oda az ingedet

két kezeddel, életeddel, segíts engem mindeneddel
addig mutasd újra, újra, míg mindenki megtanulja

kicsi ember, add oda az ingedet
kicsi ember, add oda az ingedet

sok társamból sok elhagyott s vitt belőlem egy darabot
akármennyit elvesztettem, tovább kell még mindig mennem

kicsi ember, add oda az ingedet
kicsi ember, add oda az ingedet

minden egyes kis darabba mi vagyunk itt befalazva
élni kell a többieknek, kik a hídon végigmennek

kicsi ember, add oda az ingedet
kicsi ember, add oda az ingedet
kicsi ember, add oda az ingedet
kicsi ember, add oda az ingedet
kicsi ember


Kenyérdal

bármilyen íze van ennek a szónak, egyet gondolsz csak jónak
sokszor eldobod, de amikor nincs, rájössz, hogy milyen nagy kincs

mikor az öregek kenyeret szelnek, rá még keresztet vetnek
nehéz kezük a morzsák után nyúl, szájuk halkan mormol

mikor a gyerekek kenyeret esznek, lekvárbajuszt is kennek
mohó szemük a péket csodálja, a kenyeret hogy csinálja

mikor a magokat szórod a földbe, kár, hogy nem gondolsz többre
millió életnek küzdelmes útja érted is indul körbe

tüzes homlokú nagy kemencékben neked sütik meg éjjel
és ha megszeretsz, megosztom veled én is mindig szépen